„Nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. A magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot.” Márai Sándor
Az idő kedvez a fröccsivásnak, bringázás, futás után, kerti munka közben vagy „csak” úgy a lugasban, barátainkkal… A fröccs a legegészségesebb és legjobb üdítőital. A bor inkább szárít, túl magas az alkoholtartalma ahhoz, hogy oltsa a szomjat nyáridőben. A fröccs olyan, akár a lecsó, egyrészt mindenképpen hozzátartozik a nyárhoz, másrészt pedig annyira sokféleképpen elkészíthető, hogy a fröccsvariációk száma szinte végtelen. A fröccsnek Magyarország az őshazája, és a mai napig fellegvára, magyarországi borászatok és szikvízkészítő mesterek közös erővel szolgálják ki a növekvő fogyasztói igényeket.
A fröccs a mai formájában igazi hungarikum, olyan nagy magyarok bábáskodtak ugyanis a megszületésénél, mint Jedlik Ányos és Vörösmarty Mihály. A legenda szerint Jedlik úr az (inga, a dinamó és a csöves villámfeszítő) feltalálás közben fel-felhörpintett egy-egy pohár jófajta bort, hogy serkentse gondolkodását. Gyomra azonban tiltakozott a szőlő erjesztett leve ellen, ezért vízzel hígította a nedűt. Egyszer aztán Fáy András, a reformkor egyik jelentős alakja fóti pincéjébe invitálta Vörösmarty Mihályt néhány barátjával egyetemben. A barátok közt ott volt Jedlik is, és amikor kitöltötték neki az első pohár bort, előkapta háta mögül a szódásszifont, és a jelenlévők legnagyobb csodálatára belespriccelt egy nagyot a pohárba. Vörösmarty kérdésére, hogy tulajdonképpen mit művel, a feltaláló rávágta: spriccert készít! A Szózat atyjának azonban nem tetszett az idegenül hangzó szó, ezért a habzó nedűt azonmód elkeresztelte fröccsnek.
Ennek emlékét őrzi a Fóti Dal, amelyet a költő 1842. október 5. dátummal jegyzett.
„Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az,
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.”
Sajnos, mint a legtöbb legenda, ennek valóságtartalma is megkérdőjelezhető: hiszen elsőként 1767-ben Joseph Priestley elegyítette a széndioxidot a vízzel. Mivel egy sörfőzde mellett lakott, megfigyelte, hogy az erjedő alkohol felett gáz lebeg. Otthoni laboratóriumában is előállította a „nehéz levegő”-nek nevezett gázt, majd vízben oldotta és megtapasztalta, hogy ezáltal kellemes ízű folyadék keletkezik. A angol Királyi Természettudományos Akadémia 1773-ban Prestleynek kitüntetést adományozott a szódavíz feltalálásáért. Ugyanakkor az is tény, hogy Magyarországon 1826-ban Jedlik Ányos ért el új eredményeket, amikor a balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Az ő nevéhez fűződik a szikvíz nagyüzemi gyártása, vagyis a szódavíz elterjesztése, amelyet 2013 óta már hungarikumként tartunk számon. Hungarikumok Gyűjteménye – Magyar Értéktár. A fröccs jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1892-ben a Magyar Közlöny közzétette a házmester összetételét. A fröccs több mint 50 féle fajtája – a bor és a szikvíz arányának és mennyiségének változtatásával – a magyar gasztronómia szerves része. Napjainkban is születnek újabb és újabb bor-szódavízpárosítások.
Miből és mennyit? Alapok: bor és víz
Egy igazi fröccskészítő a szódavízen kívül semmiféle más buborékos vizet nem enged a bor közelébe. Ha azonban semmiképpen sem jutunk szifonhoz, akkor kénytelenek vagyunk ásványvízzel felönteni a bort (ezzel együtt újabb és újabb műanyagszemetet termelni, tehát az igazi fröccs környezetbarát). „Minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi vagy egri fehér illata nem változik.” írja Márai Sándor.
A fröccs lényege ugyanis a buborék, amely élettel tölti meg a legsoványabb bort is.
Milyen a jó fröccsbor?
A jó fröccs titka az alapanyagokban és a megfelelő fogyasztási hőmérsékletben rejlik. Évszázadok óta tartja magát az a teória, hogy fröccsöt csak a rossz minőségű lőréből érdemes készíteni, a minőségi bort nem illik felvizezni. Ez azonban hatalmas tévedés, hiszen az igazán jó fröccs titka, hogy a bor kikupált savakkal és harsogó zamatokkal rendelkezzen, legyen üde, friss, mindenekelőtt legyen száraz és fehér esetleg rosé (rosé esetében félszáraz is lehet a bor). Ne legyen minerális, azaz ásványos, hosszan érlelt hegyi bor, – nem igazán él ez a társkapcsolat -, csak elrontjuk a bort. Az sem baj, ha nem nagyon drága, de azért ne csak az ár határozza meg a választásunkat. Néhány személyes kedvencem a fajtákat illetően: olasz rizling, rajnai rizling, cserszegi fűszeres vagy/és Irsai Olivér, királyleányka, ezerjó, kövidinka, száraz rozé…
A bor és a víz aránya persze szubjektív dolog, de vannak olyan állandó keverékek, amelyeket mindenki, vagy legalább egy jó vendéglős, csapos ismer.
Fröccskódex:
- Klasszikus nagyfröccs: 2 dl bor 1 dl szódával (2:1) [66% bor – 33% szóda]
- Kisfröccs: 1 dl bor 1 dl szódával (1:1) [50% bor – 50% szóda]
- Hosszúlépés: 1 dl bor 2 dl szódával (1:2) [33% bor – 66% szóda]
- Házmester: 3 dl bor 2 dl szódával (3:2) [60% bor – 40% szóda]
- Viceházmester: 2 dl bor 3 dl szódával (2:3) [40% bor – 60 % szóda]
- Háziúr: 4 dl bor 1 dl szódával (4:1) [80% bor – 20% szóda]
- Lakó-fröccs: 1 dl bor 4 dl szódával (1:4) [20% bor – 80% szóda]
- Polgármester: 6 dl bor + 4 dl szódavíz
- Magyar–angol: 6 dl bor + 3 dl szódavíz, 6:3 emlékére (Puskás Öcsi és az Aranycsapat tagjai is előszeretettel fogyasztották a kisfröccsöt)
- Krúdy-fröccs: 9 dl bor, 1 dl szóda, ami „megvicceli” a bort (9:1)
- Előrelépés: 8 dl bor + 1 dl szódavíz (Egervári Sándor, a lemondott labdarúgó-válogatott szövetségi kapitány, (ő látott ugyanis előrelépést a csapat játékában) a 8:1-es holland-magyar foci vereség emlékére.)
- Góré fröccs: 1 pohár borhoz pont egy spriccentésnyi szóda
A fröccsözés jóval több, mint alkoholfogyasztás, életérzés, hangulat, barátság.
Más kedélyállapotot fejez ki a kisfröccs, avagy rövidlépés, amit József Attila füttynek is nevezett (hiszen „egy füttyre” le lehet küldeni), mint a háziúr, amit nagyházmesternek is gúnyolnak. Aki nagyfröccsöt kér, amit húzósnak vagy hajtásnak is neveznek (Móra Ferenc szerint ugyanis „egy hajtással lehet a gallér mögé küldeni”). A Krúdy-fröccsben az író szerint „a víz megnevetteti a bort”. A Deák-bólé (kevés bor, „hőbörgő vízzel”) a józanság itala, az Újházy-fröccs a híres színész szikvíz helyett jégbe hűtött kovászos uborka levét öntötte a borba, mondván: „így többet lehet a borból meginni”. A harmatos (vagy rezzentett) fröccs, ami Tömörkény Istvántól kapta a nevét, annyit tesz, hogy a ”kutyaijesztő üvegből” (így nevezte az író a szifont) a rizling fölött elspriccelünk egy adag szódát. Ami a borban landol, az a „harmat”. Ha egy deci bor fölött „rezegtetünk”, akkor kispermet, ha fél liter fölött, akkor nagypermet. Így szerette Latinovits Zoltán is.
A Másfélmillió lépés Magyarországon című természetfilm-sorozatot így nevezte el annak idején a kocsmák népe: „Másfélmillió hosszúlépés” – közben talán „borzadva vagy sóvárogva” gondoltak a delírium tremens kéktúrájára. Hosszúlépés, ami nagyfröccs fordítottja, s amit Krúdy Gyula (nagy ivászatok után) csak így kért: „Gyógyítóvíz rendel!”
Végezetül egy kis személyes…
A málnafröccs
Tizen-egynéhány évvel ezelőtt a Művészetek Völgyében barangoltunk barátainkkal: késő délután még erősen tűzött nap, így aztán az egyik füredi borászat alkalmi söntésének félárnyékos teraszán álló „hideg fröccs” feliratának nem tudtunk (és nem is nagyon akartunk) ellenállni, nyomban letelepedtünk. Egyik asztalnál a felnőttek, a másiknál kisebb-nagyobb gyermekeink 8 és 12 év közöttiek. Gyuri barátom volt a legszomjasabb: azonnal a pultnál termett és hozta is a hűs (olasz) rizling fröccsöket, majd fordult is, hogy hozza a gyerekeknek limonádét. A pulthoz érve azonban megakadt a szeme a feliraton „házi málnaszörppel készült italok – málnafröccs”. Gyuri azonnal átprogramozta az eredeti elképzelést, mondván a házi málnaszörp sokkal finomabb és egészségesebb, mint az a citromízesítésű izé. Hozott is rögtön 5 málnaszörpöt a gyerekeknek. Míg mi jóízűen kortyolgattunk kellemesen savankás, hűs fröccseinket, gyerekeink asztala felől azonban ilyeneket hallottuk „Pfuj, mi ez?, Savanyú! Én ezt nem iszom meg! Mért nem limonádét kaptunk?” Gyuri próbálta magyarázni a gyerekeknek „Finom ez csak még nem ittatok házi málnaszörpöt, csak azokat cukros műanyag vackokat ismeritek!” Mi többiek is csatlakoztunk: különböző érvekkel próbáltuk meggyőzni gyermekeinket, ők azonban egymás után tolták el maguk elől a poharakat. Mi szomorúan állapítottuk meg: gyerekeink a fogyasztói társadalom csapdájában vergődve inkább azokat a cukros vackokat kérik. Addig-addig, míg lányom málnaszörpjét megkóstoltam. Hú, hát ez tényleg savanykás! „Gyuri ebben bizony bor van, inkább rozéfröccs, mint málnaszörp. Mit hoztál?” – „Hát én házi málnaszörpös málnafröccsöt kértem… én azt hittem, hogy… ezek szerint az – nem málnaszörp szódával!!!” – hebegett-habogott Gyuri barátunk. A gyerekek természetesen lecsapták a labdát és dupla málnaszörpöt kértek (s kaptak) kárpótlásul, amelyeket – hangosan dicsérve a házi málnát – igen jóízűen megittak. Mi pedig feláldoztuk magunk és nagyokat nevetve ittuk meg gyerekeink málnafröccseit. Ez volt a mi kis kompániánk spontán előadása a Művészetek Völgyében. Azóta is ha látogatóba megyünk Gyurihoz nyáridőben málnafröccsöt kérünk, és ha felnőtt gyerekeink is megtisztelnek minket: együtt kortyolgatjuk a málnafröccsöt…, végignézve fiainkon, lányainkon: a borban fölfelé menő gyöngybuborékokkal tűnődünk az elmúlt idő nyomán.
Igyatok jókat, ha tudtok!
Borisza Petrosz
Az írás során felhasznált források: Wikipédia, Magyar Konyha – Vinkó József: Fröccskódex
Fotók: Borisza Petrosz, Frittmann Pincészet
Az írás megjelent a borsevik.hu borturisztikai portálon.
