Dr. Lumniczer Sándor

A Gödöllő wikiből

Dr. Lumniczer Sándor (1896. január 16. – Budapest, 1958. december 24.) kiváló orvos, neves sportoló és remek vadász. Rendkívül szerény ember volt, aki a gyógyítást kötelességének érezte.


Származása és családja

Dr. Lumniczer Sándor

Dr. Lumniczer Sándor családjában több generációra visszamenően találunk orvos ősöket. A Lumniczer név orvosi körökben igen jól cseng Magyarországon és Európában egyaránt, hiszen 200 év alatt jeles képviselői beírták nevüket az orvostörténelembe. Igaz, Lumniczer István (1747-1806), nem orvosként lett európai hírű, hanem kedvtelésből végzett botanikai kutatásai miatt. Lumniczer Sándor (1821-1892), Semmelweis kortársa és barátja, a magyar plasztikai sebészet megalapítója. Az 1848/49-es szabadságharcban Görgey mellett állt, ő volt a hadsereg egészségügyi főnöke. Lumniczer József (1863-1921) az Erzsébet kórház főorvosa volt, feltalálója a róla elnevezett Lumniczer fogónak, amelyet a mai napig az egész világon használnak. Az ő fia volt dr. Lumniczer Sándor, akit városunkban ma is nagy tisztelet övez.


Munkássága

1914-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. Egy évre rá bevonult katonának, s az olasz fronton a tábori sebészkórházban teljesített szolgálatot. A háborúban teljesített szolgálataiért a Vitézi Rend tagja lett. Nevét Lomniczyre magyarosította, majd kormányzói engedéllyel a Lomniczy-Lumniczer nevet használta. A háború után folytatta egyetemi tanulmányait, s 1921-ben doktorált. Ezután az I. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott. 1923-ban műtőorvosi képesítést szerzett, 1934-től tanársegéd, majd 1937-től egyetemi magántanár lett. 1939-től 1945-ig a kassai Állami Kórház sebész főorvosa volt. A II. világháború végén ismét hadikórházban dolgozott, majd Pestre jött, ahol a Népjóléti Minisztérium a Magdolnavárosi (mai Róbert Károly körúti) Állami Kórház sebészeti osztályának vezetésével bízta meg, ahol haláláig dolgozott. A kiváló tudós orvos kora legnagyobb sebészei közé tartozott, aki jelentős tudományos munkát is végzett. Betegeiért nagy felelősséget érzett, nem csak a sikeres műtétet tartotta fontosnak, hanem a beteg utókezelését, gondozását és rehabilitációját is. 2008-ban, a Lumniczer Sándor Alapítvány, a Magyar Orvostörténeti Társaság és a Gödöllői Lokálpatrióta Klub szervezésében kiállítással egybekötött tudományos tanácskozáson emlékeztek meg halálának 50. évfordulójáról. A rendezvényre hazalátogatott Argentínában élő fia, Lomniczi József is, aki személyes emlékein keresztül így foglalta össze azt a szemléletet, amivel Lumniczer Sándor hivatását végezte: „Minden beteget mint embert, mint „egyedüli példányt” kezelt. Nem esetek, nem számok voltak neki az emberek... Ahogy apám 60-70 évvel ezelőtt istápolta a betegeit, úgy kellene kezelni ma is. Felfedezhetnek még csodálatos sugarakat, gyógyszereket, de az apám módszere ne változzon!” Mint sok kiváló orvos, ő is európai műveltséggel bírt, kiválóan beszélt németül, angolul és franciául, s emellett világhírű sport-ember volt.


Koronglövészet

Dr. Lumniczer Sándor

Egyetemistaként vett először puskát a kezébe, s lett koronglövő. A koronglövészet az 1800-as évek végén alakult ki. Mivel igen hasonlít a vadászathoz, rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. A sportág kiemelkedő alakjai között a háború előtt ott találjuk dr. Lumniczer Sándort, aki a sikeres magyar csapat mindenkori kapitánya volt. Három világbajnokságot és két Európa-bajnokságot nyert, valamint tizenháromszor volt tagja a vb-n és Eb-n szereplő győztes magyar csapatnak. 1933-ban Bécsben, 1939-ben Berlinben világbajnokságot nyert. Bécsben felállított világrekordját 25 évig senki sem tudta túlszárnyalni. A háború után a nemesi származású versenyzők nagy része külföldre távozott. Az akkor még működő polgári agyaggalamblövő klubokat betiltották, a lövőket a fegyveres testületek lövészklubjaiba kényszerítették.

A II. világháború után dr. Lumniczer Sándor és munkatársai, dr. Halasy Gyula, és dr. Váradi István páratlan lelkesedéssel és kitartással fogtak hozzá a koronglövő sportág újjáépítéséhez. Az első bemutató versenyeket 1949-ben rendezték. Erre az időszakra tehető a koronglövészet újbóli felvirágzása, aminek eredményeként a világversenyeken dr. Lumniczer Sándor több érmet is szerzett. 1955-ben a bukaresti Eb-n a dr. Lumniczer, Kulin-Nagy, Szomjas, Váry, Hegedűs összeállítású csapat a második helyen végzett. Évtizedeken át a világranglista legjobbjai között tartották számon. Még életének utolsó évében, 62 éves korában is indult nemzetközi versenyen. Széles érdeklődésű és látókörű ember volt, aki számára rendkívül fontosak voltak a baráti és a kollegiális kapcsolatok. Gödöllői házában gyakran látta vendégül barátait, a gödöllői orvosoknak minden évben egyszer összejövetelt rendezett. Mint híres sebészorvos, kiváló társasági ember, világhírű sportlövő és szenvedélyes vadász, a legmagasabb vadászkörökben mozgott. Horthy Miklós híres gödöllői vadászatainak kevés „civil” vendége közé tartozott. Az orvostársadalom megbecsülését mutatta, hogy Horthy a vadászatokra rendszeresen meghívott olyan orvosokat, akik közismertek voltak vadászszenvedélyükről.

A feljegyzésekből tudjuk, hogy ebben az időben Lumniczer Sándor a Pest megyei Szóron érmes szarvasbikát lőtt. Vadászatai később is sikeresek voltak, így 1957 szeptemberében is, amikor a Kis-Kopaszgaly erdejében lőtt aranyérmes trófeájú szarvasbikát. Vadásztrófeáit és sportdíjait a 2008-as kiállításon a gödöllőiek is megcsodálhatták.

Emléke

Mivel soha pénzt nem fogadott el, elszegényedve halt meg Budapesten, 1958. dec. 24-én. Emlékét Gödöllő városában utca őrzi, egykori lakóházán születésének 100. évfordulóján emléktáblát helyeztek el, s nevét viseli egy a Magyar Orvosi Kamara által létrehozott alapítvány, valamint az ez által létrehozott díj.

Forrás