Dr. Szanathy Júlia

dr. Szabó Béláné dr. Szanathy Júlia

Gödöllő városának egyik legendás orvos alakja volt Dr. Szabó Béláné dr. Szanathy Júlia (1906, Bazin Szlovákia - 2003 december Gödöllő) fogorvos, aki fél évszázadon át praktizált, s aki mind a szakma, mind a paciensek szeretetét kiérdemelte. 96 évesen távozott közülünk, két évvel azután, hogy megkapta rubindiplomáját.

Élete

Szanathy Júlia 1906-ban Bazinban, Szlovákiában született. A Gödöllői Királyi Katholikus Főgimnáziumban magántanulóként járt és kitűnő érettségi vizsgát tett. Pécsre ment orvosi egyetemre.

A Magyar Fogorvosok Országos Jóléti Egyesülete 1941-ben vette fel a tagjai közé.

Szanathy Júlia és Szabó Béla állami gépgyári mérnök 1933-ban eljegyezték egymást és 1934. január 20-án tartották az esküvőjüket Budapesten.

Orvosi pályafutása

Dr. Szanathy Júlia 1931-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ez idő tájt nem volt divat a hölgyeknek az orvosi pályát választani, így a száz fős évfolyamból mindössze három nő volt. Különlegességnek számított az is, hogy az akkor férfiak által uralt fogorvosi pályát választotta. Budapesten a Stomatológiai Klinikán szakvizsgázott, majd 1932-ben Gödöllőn kezdte meg a fogorvosi munkát. Végigdolgozta a világháborús éveket, majd kinevezték főorvosnak. 1970-ben ment nyugdíjba,de magánrendelőjében még 1982-ig dolgozott. Fél évszázadon át szolgálta betegeit, és ha játszunk a számokkal, akkor ez az 50 év mintegy 14.000 munkanapot és kb. 3-4 százezer hozzá forduló beteget jelentett. (Gödöllő történetében ilyen hosszú szolgálatot előtte csak az 1932-ben elhunyt dr. Teghze Lajos m.kir. palotaorvos teljesített.)

Az 50-60-as években az SZTK-ban napi 30-40 beteget látott el, és a magánrendelőjében még napi 4 órát dolgozott. Hetente többször kellett a fogtechnikai munkákat Pestre vinnie. Ez 60-70 órás munkahetet jelentett, ami mellett még a családi feladatokat is el kellett látnia. 

A betegekkel, az orvos kollégákkal, az asszisztenciával, a fogtechnikusokkal tartott kapcsolata mintaszerű volt. Kiváló szakember volt. Korát megelőzve, mindig előnyben részesítette a konzerváló, megtartó fogászatot, akkor is, ha rengeteg többletmunkát jelentett számára. Rendkívül érdeklődő volt, minden konferencián, továbbképzésen ott volt akkor is, amikor már nem dolgozott. A szakma gyakorlásával csak 1982-ben hagyott fel, amikor látása annyira megromlott, hogy az már nem tette lehetővé a további munkát.

Annak ellenére, hogy munkáját mindig kimagasló színvonalon végezte, aktív éveiben munkájáért elismerést, kitüntetést nem kapott. 1981-ben aranydiplomáját vehette át, 1991-ben pedig gyémánt diplomáját. 2001-ben Pécsett rubindiplomája átvételekor a XXXIII. Orvosnapokon az egyetem vezetőségét, az ünnepség szervezőit is meglepte felszólalásával, amelyben így emlékezett vissza egyetemi éveire:

„Az egyetem hallgatósága olyan barátságosan, olyan tudományosan, olyan felkészülten jelent meg a vizsgákon abban az időben, nem volt italozás, nem volt drog, csak tanulás, tanulás… A professzorok szigorúak, de igazságosak voltak. Voltak az egyetemnek rendezvényei, az előadásokon kívül, a tanuláson kívül volt szórakozási helyünk… A tanulmányok végeztével a farsang jött, a bálok, amelyeket az egyetem rendezett. Azokon az egész városnak a színe-java jelen volt. Állítólag még Albrecht főherceg is megjelent ezeken a bálokon, és még annak is híre kelt, hogy az egyik legszebb bölcsészlányra vetette a szemét, az tetszett neki a legjobban. Ez akkora dolog volt akkor, a 20-30-as években, hogy erről a mai fiatalságnak fogalma sincsen. A farsangi mulatság gyönyörűen zajlott le: táncrend, palotás, körmagyar, gyönyörű szép, ma már ritkán fordul elő ilyen. A farsangnak ha vége volt, akkor jött a tanulás időszaka, a kollokviumok, a szigorú tanulás, a szigorú vizsgák, szigorlatok…”

Kitüntetései

Léda egykori szalongarnitúrája

• Gödöllő Városért Díj (1998)
• Rubindiploma (2001)
• Lumniczer-díj posztumusz - neve felkerült a Tormay Károly Egészségügyi Központban kialakított Lumniczer-falra.

Adománya

Dr. Szanathy Júlia nevére azonban nem csak kimagasló szakmai tevékenysége miatt emlékeznek városunkban. Nevét a városi múzeumban is megtalálhatjuk, hiszen tőle kerül ide Léda egykori szalongarnitúrája. 1937-ben 800 pengőért vásárolta meg a szalongarnitúrát, és nem sokkal a halála előtt döntött úgy, hogy megválik a bútoroktól, amik a Gödöllői Városi Múzeumba kerültek, s ma a Gödöllő, a nyitott város című állandó helytörténeti kiállításban láthatók.

Forrás

• Gödöllői Szolgálat 2011. február 9. XX. évf. 4. szám
• Fogorvosi szemle 1941. október 10. 34. évf., 10. szám
• A Gödöllői Királyi Katholikus Reálgimnázium Értesítője az 1924—25-ik tanévről
• Új Dunántúli Napló, 1991. október 24. 2. évf. 291. szám Egyetemi Napok a POTE-n
• Kis Ujság, 1934. január 21. 47. évf. 16. szám Házasság
• Dunántúli Napló, 1981. október 10. 38. évf. 278. szám Gyémánt- és aranydiplomásorvosok Pécsett
• Ujság, 1933. február 12. 9. évf. 35. szám Szanathy Júlia dr. fogorvos (Gödöllő) és Szabó Béla állami gépgyári mérnök jegyesek