Blaha Lujza

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gönczi Krisztina Éva* (vitalap | szerkesztései) 2012. szeptember 13., 09:19-kor történt szerkesztése után volt.
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Blaha Lujza (született Reindl Ludovika, Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1926. január 18.) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”. Blaha Lujzának fontos szerepe volt a Bach-korszakban elnémetesített főváros magyarrá tételében. Még a német ajkú közönség is inkább az ő játékát nézte, mint a német színházak előadásait.

Blaha Lujza


Családja

Édesapja, Reindl Sándor huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben. Vándorszínésznek állt, majd felvette a Várai nevet. 1856-ban a kolera sújtotta Kassán játszott, előadás közben vesztette életét. Édesanyja, Dé Ponty Alojzia ezután újból férjhez ment: 1857-ben kötött házasságot Kölesi Antal színpadi festővel.

Első férjével, a 37 éves Blaha János karmesterrel 16 évesen esküdött. Tőle kapta zenei képzését. Férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte. Második férje Soldos Sándor, Heves megyei földbirtokos volt. Harmadik házasságát báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal (Csermend, 1842. nov. 24. - Budapest, Erzsébetváros, 1909. jan. 3.) kötötte 1881-ben.

Gyermekei: Blaha Sándor (1874-1948), aki később államtitkár lett és Blaha Sári (Soldos Sári, 1876-1956), aki sikertelen színésznő lett.


Élete

A Nagymama, Blaha Lujza Csiky Gergely megzenésített színművének szerepében

Szülei vándor színházi társulattal járták az országot, mikoris Losoncról tartottak Rimaszombat felé, s várandós édesanyja Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, hozta világra leányát, Reindl Ludovikát. Gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Először 1856. április 22-én, hat évesen lépett színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.

1865-ban kötött házasságot Blaha János (Jan Blaha) cseh származású osztrák katonával, aki ugyan magyarul nem tudott, de felismerte az ifjú színésznő tehetségét s karrierjét egyengette. Hálából neje élete végéig viselte nevét.

1866-ban Debrecenben szerződtették, 100 ezüstforintos fizetéssel. Bécsi vendégjátéka ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carelteather szerződtetni szeretett volna, ám Blaháné visszautasította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ő magyar magyar színésznő akar maradni. 19 éves volt, mikor férje elhunyt. Két évvel később Szigligeti Ede szerződtette a Nemzeti Színházhoz.

1900-ban a Népszínház 25. éves fennállása kapcsán Díszelőadás-sorozatot tartanak, amelyeknek főszerepét Blaha adja, aki maga is 25 éves fennállását ünnepeli hamarosan. A Blaha évforduló kapcsán előadott "Sárga csikó" c. népopera előadását követően az egyetemi ifjúság fáklyásmenettel hódolt az ünnepeltnek, míg I. Ferenc József koronás aranykereszttel tünteti ki, - a legnagyobb művésznőt, a magyar "bel canto" lángelméjét, a nemzet csalogányát - ahogy az a kitüntetéshez tartozó oklevélen áll.

1901. március 2-án Széll Kálmán a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezte ki.

1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. 1905-ben Kada Elek: Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere volt, aki menet közben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, később öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követően a Népszínházat összevonták a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérték. Férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit Blaha visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról.

Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagymamát, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt, ahol unokája Blaha Gitta szereplését követte nyomon. (Mikszáth: Szent Péter esernyője - női főszerep.)

Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekelt. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé állt. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan élt, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, 76 éves korában hunyt el a színész "Nagyasszony" tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra helyezték 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben. Halálakor Ignotus búcsúztatta a Nyugatban „magyar paraszti Mignon”-nak nevezve Blaha Lujzát.


Művészete

Blaha Lujza a népszínmű műfajában mozgott a legotthonosabban. A színpadon megszülető falusi lány alakjának megteremtéséhez értett a legjobban. A népszínmű a XIX. század második felének igénytelen drámai műfaja volt, melyet melodramatikus mese, szüntelen falusi idill, betyárromantika sablonos, egysíkú figurák, állandó nótázás jellemzett. Tulajdonképpen énekes-táncos falusi operett volt ez a műfaj, humoros mellékalakokkal. Erzsébet királyné és Ferenc József is kedvelte ezt a műfajt, magyar specialitást láttak benne, és mindketten tisztelői voltak Blaha Lujza művészetének. „A királynő kedvét leli a magyar népszínműben – írta a Fővárosi Lapok 1868-ban –, melyet sok delnő és uraság hibás felfogásból indulva ki, le szokott nézni.”

Blaha Lujza magára öltötte a szerepeket, de mindig megőrizte saját, varázsos egyéniségét. Játékának ellenállhatatlan hatása volt, sláger lett azokból a nótákból, amelyeket ő a színpadon énekelt.


Blaha Lujza szerepek

Szerepei

Filmszerepei

  • A táncz – Pekár Gyula ismeretterjesztő filmsorozatának egy darabjában játszik (1901)
  • Csiky Gergely: Nagymama c. film főszerepe (1916)


Színházi szerepei (Válogatás)

  • Féltve őrzött kislány – gyermekcímszereplő – Győri Színház (1863-65)
  • Varázshegedű c. operett címszerepe – Szabadkai Színház (1865)
  • Tündérlak Magyarhonban – Marcsa – Nemzeti Színház – Blaha Lujza budapesti premierje (1871. május 7.)
  • A Kisasszony a feleségem – operett-főszerep – Népszínház (1877 ősze)
  • Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Török bíróné – Népszínház, címszerep – a Csingilingi csárdás c. betétdal slágerré válik (1878)
  • Boccaccio c. operettben mint az ifjú Boccaccio – Népszínház (1879)
  • Bokor József: Télen c. népszínmű – főszerep – leánya, Soldos Sárika először lép föl vele (1894)
  • A gyimesi vadvirág – főszerep – Népszínház (1897)
  • Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom – főszerep – Nemzeti Színház, utolsó szerepe, visszavonulása miatt leveszik a műsorból (1914. január)

Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett utoljára színpadra 1918. március 18-án


Blaha Lujza gödöllői háza

Blaha Lujza és Kiss Mihály a Piros bugyelláris című népszínműben

Gödöllőn utcát neveztek el róla elég sajátos módon Blaháné út néven, noha általában nem asszonynévként használta ezt a nevet, hanem Blaha Lujza néven vált ismert színésznővé.

Blaha Lujzának háza, telke volt Gödöllőn a róla elnevezett úton. Ma a Blaháné út 132-138. számú telek az, ami valaha a színésznő tulajdonában volt. Eredetileg nagyobb volt, egészen a Lázár Vilmos útig kihúzódott a telek. A színésznő harmadik – Splényi Ödön báróval kötött – házasságának évében vásárolták a gödöllői nyaralót 1881-ben. A gödöllői nyári lakot népies bútorokkal rendezték be.

A fáma szerint Erzsébet királyné is meglátogatta egyik sétája alkalmával Blaha Lujza gödöllői nyaralóját. A történetet Kéry Gyula Blaha Lujza élete című 1896-ban megjelent könyve írja le: „Évekkel ezelőtt egy szerény kis nyári lakban lakott Blaháné a regényes gödöllői hegyek alatt, ahová pár heti pihenésre szokott visszavonulni, amikor a népszínházban az előadások szünetelnek. A nyári lakban az egyik szobát a Piros bugyelláris-beli szoba mintájára bútorozta be parasztos asztalokkal, tulipános ládákkal, mázas edényekkel teleaggatott fogassal. A mellette levő másik szoba falait valóságos szalagerdő födte, amelyből a feliratok aranyos betűi kandikáltak ki, mint a lombokon keresztülszűrődő napsugarak.” Egy alkalommal amikor a művésznő éppen Pesten tartózkodott, és a személyzet nagytakarítást végzett a nyári lakban, arra sétált Erzsébet királyné, és megcsodálta a színpadias berendezést a sokszínű szalagerdővel együtt.

Nagymihály Sándor A Nemzet Csalogánya című Blaha Lujza-életregényében is említi a "Piros bugyelláris" szobát. Így ír róla: "Búboskemence terpeszkedett az egyik sarokban, mennyezetig ér az ágy, faragott az asztalláb, tulipános festésűek a székek, mezei virágokkal díszített Mária-kép fölött örökmécses ég, a falakon magyaros cserépedények díszelegtek, az álló ruhafogason Török bíróné ruhái és babérkoszorúk és szalagok százai, mind-mind a "Piros bugyelláris" csodálatos sikerét bizonyítva."

Jó tíz évvel később, 1893-ban eladták a gödöllői házat, és részben annak az árából Balatonfüreden építettek villát. A Blaha Lujza-villa később gyakran látja vendégül Kaffka Margitot is az 1910-es években.

Blaha Lujza gödöllői házát egy szőnyegbombázás találta el és semmisítette meg 1944-ben – Máthé Attila, a blahai szájhagyományt őrző helytörténész szerint. A ház nélküli telket Kampis Antal (1903-1982) művészettörténész vásárolta meg 1965-ben, de ez a Blaha Lujza vagyonösszeségét képező ingatlanoknak csak egy része volt. Két évvel később Kampis egy 125 négyzetméter alapterületű, két szoba összkomfortos üdülőházat épített föl a telekre. A házat és a telket nagy értékű műgyűjteményével együtt 1978-ban Kampis Gödöllő városának ajándékozta egy cserelakás és egy életjáradéki szerződés ellenében. Ma a Montágh Imre Iskola Gyakorló Parkja és a Blaha Nyári Napközi Tábor működik a telken.


Blaha Lujza legyezője

Blaha Lujza legyezője

A Kampis-hagyatékkal került be a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményébe a színésznő legyezője, mely az állandó helytörténeti kiállításban látható. A legyező szelvényein 23 ceruzás aláírás található: Molnár Viktor, Franz Bayros, Fadrusz János, Massenet, Goldmark Károly,Saint-Saens, Erkel Ferenc, Jókai Mór, G. Puccini, Ch. Gounod,Apponyi Albert, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, Székely Bertalan, Kiss József, Zichy Mihály, Joseph Kainz, Gárdonyi Géza, Ágai Adolf, Gromon Dezső, Hugonnay Vilma, Baross Dezső és Eleonora Duse kézjegye. A legyező a Városi Múzeum egyik legértékesebb tárgya.

Vályi Nagy Dezső (1906-1981) és Sztelek Dénes (1893- 1959) festőművész megörökítette Blaha Lujza gödöllői kertjét, ezen kívül egy sokszorosított grafikája is van a múzeumnak a színésznőről. Továbbá két Blaha Lujzát ábrázoló olajnyomattal is rendelkezik a Gödöllői Városi Múzeum: Margitay Tihamér (1859-1922), az anekdotázó, Bastien-Lepage stílusában szalonéletképeket festő művész alkotásai sakkozás és betegség közben ábrázolják a művésznőt, mindkét képen szerepel egy fiatal nő is, aki feltehetően Soldos Sári.


Emlékezete

Blaha Lujza nevét számos tér, színház és utca őrzi.

A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott neki a sétányon. Balatonfüredi villáján, ahol 1893 után szívesen töltötte idejét, tábla őrzi emlékét.

A színésznő nevét egy egész városrész és egy már bezárt strandfürdő őrzi Gödöllőn.


Gödöllő Gyűjtemény

  • Blaha Lujza: Blaha Lujza naplója
  • Karcsai Kulcsár István: Így élt Blaha Lujza
  • Krúdy Gyula: Blaha Lujza mosolya


Források


Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Blaha_Lujza&oldid=1967”