Dr. Mészáros István
Dr. Mészáros István (Újpest, 1910. január 11. - Gödöllő, 2006. május 11.) kutató állatorvos, vallását gyakorló, hívő keresztény ember. Mészáros István kimagasló szakmai, tudományos és egyháztársadalmi tevékenysége mellett példás családi életet élt és négy gyermeket nevelt annak a közösségnek – a magyar nemzetnek.
Életpályája
Budapesten , a Lónyai Református Főgimnáziumbanban érettségizett, majd, állatorvosi oklevelet szerzett 1933-ban. A doktori fokozatot 1934-ben szerezte meg, Summa cum laude minősítéssel. 1933-1936 között gyakornok, majd tanársegéd az Állatorvosi Főiskola Szülészeti Tanszékén, majd egy évet az Országos Állategészségügyi Intézetben dolgozott. 1937-ben Sopronba került gyakornokként, majd Nagylétán lett járási állatorvos. Innen került Gödöllőre 1939-ben mint járási állatorvos, de a Koronauradalom, – az Egyetemi Tangazdaság elődje megbízta – 12.000 holdas gazdasága állategészségügyi feladatainak ellátásával is. Itt végezte az Állatorvosi Főiskola hallgatóinak gyakorlati képzését is. Ezt a tisztséget 1946-ig töltötte be.
Mivel már egyetemi tanulmányai idején az állatorvosi szülészet és a meddőség problémáival foglalkozott, 1946-ban a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahol fő feladatként a háborúban megtizedelt állatállomány gazdaságos szaporítása és a genetikai állomány javítása képezte. Először az Állat-egészségügyi, majd az Állattenyésztési Főosztályra került, ahol az állattenyésztő gazdaságok állategészségügyi felügyeletét látta el és irányította a meddőség elleni védekezést. Bevezette és irányította a mesterséges termékenyítést a ló-, a szarvasmarha- és a juhtenyésztésben.
Külföldi útjai során megismerkedett az ott már alkalmazott inszeminációs gyakorlattal, s tapasztalatai meggyőzték arról, hogy a háború következtében megfogyatkozott, minőségileg leromlott állatállomány szaporításának, minőségi javításának itthon is ez lehet a járható útja.
1950-től 1965-ig az Állattenyésztési Kutatóintézet Szaporodásbiológiai osztályát vezette, majd 1965-ben ő szervezte meg a Központi Mesterséges Termékenyítő Főállomást, aminek 1977-ben történt nyugdíjazásáig igazgatója volt.
Évekig tanított az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, levelező tagja volt az Olasz Állattenyésztési Tudományos Egyesület Mezőgazdasági Akadémiájának. Elnöke volt a Magyar Állattenyésztők Egyesülete szaporodásbiológiai szakosztályának. Oktatott az Állatorvostudományi Főiskolán, majd Egyetemen, ahol tevékenységéért (honoris causa) tiszteletbeli doktori címmel tüntették ki. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Bizottságának, s vezetője a Szaporodásbiológiai Albizottságnak.
A kiváló főállatorvos kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként magas állami kitüntetésekben részesült.
67 éves korában ment nyugdíjba.
Munkássága
Sosem titkolta, hogy vallását gyakorló, hívő keresztény ember. Ezért is jelentett számára fokozott kihívást munkája. Kizárólag tudásával, szakmai érvekkel tudta védeni igazát, elképzeléseit, mert politikai hovatartozásával azoknak más súlyt nem adhatott. Sokszor kellett külföldi példákra hivatkozva megküzdenie a munkafeltételek biztosításáért az eredmények elérése érdekében. Dr. Mészáros István 1942 óta (57 éven át) a Gödöllői Református Egyházközség presbitere, 1944-től főgondnoki tisztségét töltötte be. Egy ideig zsinati rendes tag, egyházkerületi főjegyző, majd 1952-1990 között az Észak-Pesti Egyházmegye, majd a Dunamelléki Egyházkerület gondnoka, főjegyzője volt. Nagy érdemei voltak a Gödöllői Református Líceum megalapításában és az 1992-es elindításában.
Mint régi cserkész segítette a gödöllői cserkészmozgalom újjáélesztését. Érdemeket szerzett Teleki Pál szellemi hagyományának ápolásában, emlékének megőrzésében, mint a Teleki Pál Egyesület alapító tagja, majd elnöke. Az egyesület tisztségviselőjeként segítette a gödöllői Jamboree emléktábor megszervezését. Része volt abban, hogy Teleki Pál sírja rendezésre került, a város vezetése szobrot állított a volt államférfi és cserkész emlékének.
Szakmai tevékenysége
Bevezette és irányította a mesterséges termékenyítést a ló-, a szarvasmarha- és a juhtenyésztésben. Egy új eljárás, a mesterséges megtermékenyítés kidolgozásával, majd ilyen állomások szervezésével, irányításával bízták meg. E feladatkörében létrehozta ezeknek az intézményeknek az országos hálózatát. Lehetőséget kapott arra, hogy kutatásaival is segítse ezt a munkát. Kiemelkedő szakmai tevékenysége révén hamarosan egész Európában elismerték a magyar szaporodásbiológiát. A kutató állatorvos újításairól, találmányairól sokat írt az akkori szakmai sajtó, előadásai iránt óriási volt az érdeklődés.
Egyetemi szakkönyveket és jegyzeteket írt, állatorvos-történeti tanulmányt jelentetett meg.
Kitüntetései
- Kiváló Munkás (1949)
- Állatorvostudományok kandidátusa (1953)
- Munka Érdemrend (1955)
- Kossuth-díj (1963)
- Egyetemi tanári cím (1964)
- Munka Érdemrend arany fokozat (1977)
- Gödöllő Város Díszpolgára díj (1999)
- Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme (2000)
- Állatorvostudományi Főiskola (honoris causa) tiszteletbeli doktora
