Dr. Szabó Béláné dr. Szanathy Júlia

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gönczi Krisztina Éva (vitalap | szerkesztései) 2011. augusztus 8., 10:39-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „Gödöllő városának egyik legendás orvos alakja volt dr. Szanathy Júlia (1906 - 2003) fogorvos, aki fél évszázadon át praktizált, s aki mind a szakma, mind a pac…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Gödöllő városának egyik legendás orvos alakja volt dr. Szanathy Júlia (1906 - 2003) fogorvos, aki fél évszázadon át praktizált, s aki mind a szakma, mind a paciensek szeretetét kiérdemelte. 96 évesen távozott közülünk, két évvel azután, hogy megkapta rubindiplomáját.

Orvosi pályafutása

Dr. Szanathy Júlia 1931-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ez idő tájt nem volt divat a hölgyeknek az orvosi pályát választani, így a száz fős évfolyamból mindössze három nő volt. Különlegességnek számított az is, hogy az akkor férfiak által uralt fogorvosi pályát választotta. Budapesten a Stomatológiai Klinikán szakvizsgázott, majd 1932-ben Gödöllőn kezdte meg a fogorvosi munkát. Végigdolgozta a világháborús éveket, majd kinevezték főorvosnak. 1970-ben ment nyugdíjba,de magánrendelőjében még 1982-ig dolgozott. Fél évszázadon át szolgálta betegeit, és ha játszunk a számokkal, akkor ez az 50 év mintegy 14.000 munkanapot és kb. 3-4 százezer hozzá forduló beteget jelentett. (Gödöllő történetében ilyen hosszú szolgálatot előtte csak az 1932-ben elhunyt dr. Teghze Lajos m.kir. palotaorvos teljesített.) Az 50-60-as években az SZTK-ban napi 30-40 beteget látott el, és a magánrendelőjében még napi 4 órát dolgozott. Hetente többször kellett a fogtechnikai munkákat Pestre vinnie. Ez 60-70 órás munkahetet jelentett, ami mellett még a családi feladatokat is el kellett látnia. A betegekkel, az orvos kollégákkal, az asszisztenciával, a fogtechnikusokkal tartott kapcsolata mintaszerű volt. Kiváló szakember volt. Korát megelőzve, mindig előnyben részesítette a konzerváló, megtartó fogászatot, akkor is, ha rengeteg többletmunkát jelentett számára. Rendkívül érdeklődő volt, minden konferencián, továbbképzésen ott volt akkor is, amikor már nem dolgozott. A szakma gyakorlásával csak 1982-ben hagyott fel, amikor látása annyira megromlott, hogy az már nem tette lehetővé a további munkát.

Annak ellenére, hogy munkáját mindig kimagasló színvonalon végezte, aktív éveiben munkájáért elismerést, kitüntetést nem kapott. 2001-ben Pécsett rubindiplomája átvételekor a XXXIII. Orvosnapokon az egyetem vezetőségét, az ünnepség szervezőit is meglepte felszólalásával, amelyben így emlékezett vissza egyetemi éveire: „Az egyetem hallgatósága olyan barátságosan, olyan tudományosan, olyan felkészülten jelent meg a vizsgákon abban az időben, nem volt italozás, nem volt drog, csak tanulás, tanulás… A professzorok szigorúak, de igazságosak voltak. Voltak az egyetemnek rendezvényei, az előadásokon kívül, a tanuláson kívül volt szórakozási helyünk… A tanulmányok végeztével a farsang jött, a bálok, amelyeket az egyetem rendezett. Azokon az egész városnak a színe-java jelen volt. Állítólag még Albrecht főherceg is megjelent ezeken a bálokon, és még annak is híre kelt, hogy az egyik legszebb bölcsészlányra vetette a szemét, az tetszett neki a legjobban. Ez akkora dolog volt akkor, a 20-30-as években, hogy erről a mai fiatalságnak fogalma sincsen. A farsangi mulatság gyönyörűen zajlott le: táncrend, palotás, körmagyar, gyönyörű szép, ma már ritkán fordul elő ilyen. A farsangnak ha vége volt, akkor jött a tanulás időszaka, a kollokviumok, a szigorú tanulás, a szigorú vizsgák, szigorlatok…”


Kitüntetései

„Gödöllő Városért“ (1998)
Rubindiploma (2001)
Lumniczer-díj posztumusz - neve felkerült a Tormay Károly Egészségügyi Központban kialakított Lumniczer-falra

Adománya

Dr. Szanathy Júlia nevére azonban nem csak kimagasló szakmai tevékenysége miatt emlékeznek városunkban. Nevét a városi múzeumban is megtalálhatjuk, hiszen tőle kerül ide Léda egykori szalongarnitúrája. 1937-ben 800 pengőért vásárolta meg a szalongarnitúrát, és nem sokkal a halála előtt döntött úgy, hogy megválik a bútoroktól, amik a Gödöllői Városi Múzeumba kerültek, s ma a Gödöllő, a nyitott város című állandó helytörténeti kiállításban láthatók.


Külső hivatkozások

Jegyzetek