„Mária Valéria” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
77. sor: 77. sor:
 
[[Kategória:Személyek]]
 
[[Kategória:Személyek]]
 
[[Kategória:Uralkodók]]
 
[[Kategória:Uralkodók]]
[[Kategória:Híres Hölgyek Gödöllőn]]
+
[[Kategória:2012 - A Nők Éve - Híres Hölgyek Gödöllőn]]

A lap 2015. október 8., 12:05-kori változata

Mária Valéria

Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő (Erzherzogin Marie Valerie Mathilde Amalie von Österreich) (Buda, 1868. április 22. – Wallsee, 1924. szeptember 6.) osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné negyedik, legkisebb gyermeke, házassága révén Habsburg-Toscanai főhercegné.


Származása

1868 áprilisában a gödöllőiek igencsak hegyezték a fülüket: hátha idáig hallatszik a Gellérthegy tetejéről az ágyúszó, amely a királyi újszülött érkezését jelzi. Azt ugyan nem sikerült észlelni, de a kastélyban, a főhadsegédi szobájában kopogni kezdett a távírógép, mindenki tudta: gólyahír érkezett. S valóban, 1868. április 22-én korán reggel megszületett Mária Valéria, Erzsébet királyné és Ferenc József negyedik gyermeke.

„Csak” 21 ágyúlövés hallatszott, jelezve, hogy Budán több évszázad után ismét királyi fenség látta meg a napvilágot. Mindenki fiút várt, aki később Magyarország uralkodója lesz… A kis jövevényt Mária Valéria névre keresztelték, Mária országában, mi más nevet kaphatott volna, mint éppen a boldogságos Szűzanyáét. A Valériát azért választották, mert így hívták Pannónia, az egykori római provincia keleti részét.

Testvérei

  • Zsófia Friderika főhercegnő (1855–1857).
  • Gizella főhercegnő (1856–1932).
  • Rudolf főherceg, trónörökös (1858–1889).

Házassága

1890. július 31-én Mária Valéria főhercegnő Bad Ischlben feleségül ment Habsburg–Toscanai Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez(1866–1939), Habsburg–Toscanai Károly Szalvátor főherceg (1839–1892) és Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1844–1899) fiához. A vőlegény a Habsburg-ház toszkánai ágából származott, és a menyasszony harmadfokú unokatestvére volt. A férjválasztásban a menyasszony édesanyja sietett leánya segítségére, mivel anya és leánya azonosan vélekedtek az előírt dinasztikus házasságot illetően.

Tekintettel a menyasszony bátyjának, Habsburg–Lotaringiai Rudolf koronahercegnek egy évvel korábban bekövetkezett öngyilkosságára, nem rendeztek nagy esküvői ünnepséget, de a nászmisén Anton Bruckner, az akkor már jónevű osztrák zeneszerző orgonált. Az így megkötött szerelmi házasságból tíz gyermek született.

A házaspár ideje nagy részét az Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai Wallsee-Sindelburg-i kastélyban (Schloss Wallsee) töltötte, ahol I. Ferenc József magyar király is gyakran vendégeskedett. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységeket.

Gyermekei

Gyermekeivel
  • Habsburg–Toscanai Erzsébet Franciska főhercegnő (1892–1930), aki Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf első felesége lett.
  • Habsburg–Toscanai Ferenc Károly Szalvátor főherceg (1893–1918), 1915-ben hadnagyként végzett a hainburgi katonai akadémián. Harcolt Montenegroban, Oroszországban és Romániában, részt vett a belgrádi híd 1916-os újjáépítésében. Utászkapitánnyá léptették elő, Spanyolországban halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után.
  • Hubert Szalvátor (1894–1971), felesége Rosemary of Salm-Salm hercegnő. Katonaként harcolt a háborúban, 1917-ben utazást tett keleten, a török birodalomban, majd 1919-ben elfogadva a Habsburg-törvényt lemondott trónigényéről.
  • Hedvig (1896–1970), aki Bernard von Stolberg-Stolberg grófhoz ment feleségül.
  • Tivadar (Theodor) Szalvátor (1899–1978), aki Maria Theresa von Waldburg-Zeil-Trauchburg grófnőt vette feleségül.
  • Gertrúd (1900–1942), aki Georg of Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf második felesége lett nővérének, Erzsébet Franciskánaknak 1930-ban bekövetkezett halála után.
  • Mária Erzsébet (1901–1936).
  • Kelemen (Clemens) Szalvátor (1904–1979), aki Elisabeth Rességuier de Miremont grófnőt vette feleségül; később megkapta az Altenburg hercege címet.
  • Matild (1906–1991), Ernst Hefelhez ment feleségül.
  • Ágnes, (*/† 1911), egynapos korában meghalt.


Gödöllői királykisasszony

Mária Valéria

Ausztriában főhercegkisasszony volt a titulusa, itthon mindenki gödöllői királykisasszonyként emlegette. Gödöllőn is futótűzként terjedt az örömhír, és érdeklődtek mikor hozzák a kastélyba a kisbabát. Amikor ez ősszel megtörtént a teljes királyi család és kísérete is vele jött. A gödöllői idillt Franz Kollarz örökítette meg. Rajzán látható a karosszékben kvaterkázó boldog apa, Andrássy Gyula miniszterelnök, a Mária Valériát az ölében tartó királyné mellett guggoló kaposvári illetőségű dajka, Rózi. A grafikán az ólomkatonákkal játszik Rudolf trónörökös, az álló sorban pedig Ferenczy Ida felolvasónő, Gizella, a királyi pár nagyobbik lánya, továbbá Andrássy Gyuláné és Nopcsa Ferenc, a királyné főudvarmestere.

A kislány egyébként az udvari orvos tanácsára időzött sokat Gödöllőn, gyakorlatilag itt töltötte gyermekkorát. Kerzl doktor az idősebb korában hörghuruttal bajlódó Ferenc Józsefnek is mindig az itteni jó levegőt ajánlotta orvosságként. Néhány hét múlva elapadt Rózi teje, másik dajka után kellett nézni, meg is találták a szomszédos Szadán: Juhász Sámuelné Legéndi Julianna személyében. A fiatalasszony 1868. május 26-án hozta világra kislányát.

Lidi, ahogy becézve szólították, altatónak szép, mély hangján népdalokat, nótákat énekelt… Amikor Mária Valéria tejtestvére, Juhász Lídia férjhez ment Magyar Istvánhoz, őt, a vőlegényt és az egykori szoptatós dajkát is Koller Károly budapesti műtermébe repítette a díszes udvari fogat. A királyné emlékül és emlékeztetőül készítette róluk a mellékelt fotókat. Nevelőnek is magyar asszony választottak, Kornisné Vécsey Mária személyében. A grófnét Erdélyből hívták az udvari szolgálatba, és mivel neki nem született gyermeke, nagyon ragaszkodott Mária Valériához. Mindenhová hűségésen kísérte tanítványát. Így volt ez 1884-ben is, amikor az akkor tizenhat éves főhercegnő édesanyja társaságában zarándoklatra indult a gödöllői kastélyból a máriabesnyői kegytemplomba. Előzményként tudni kell, hogy néhány héttel korábban Mürztsegnél, egy fahídon Erzsébet óriásit bukott a lovával. A csodát, hogy megúszta a balesetet, már Mariazellben is megköszönte: gyémántokkal ékesített láncot adott a templom plébánosának. Hogy Máriabesnyőre vitt-e ajándékot, nem tudjuk, de az biztos, hogy a több mint négykilométeres utat gyalog tették meg. A királyné és leánya jól bírta a megpróbáltatást, de Kornis grófné napokig emlegette a zarándoklatot. Ugyancsak a nevelőnő társaságában találkozott Mária Valéria a kor ünnepelt zeneszerzőjével, Liszt Ferenccel. Ahogy illik, a mesternek előre bejelentették a fenség érkezését, aki pesti lakásának legnagyobb termében (maLiszt Ferenc Múzeum) kápráztatta el zongorajátékával a gödöllői királykisasszonyt. Ismerősek voltak a dallamok, ahhoz hasonlókat dúdolt neki Lidi-dajka is. A rögtönzött hangverseny végén Mária Valéria meghatódottan és magyarul köszönte meg a felemelő perceket.

A művész értetlenül nézett rá, a királykisasszony pedig nevelőnőjére. A grófné oldotta fel a feszült pillanatokat: eszébe jutott Liszt nem beszél magyarul, így aztán gördülékenyen, németül folytatták a társalgást. Ám Mária Valéria annyira zavarba jött: a legnagyobbnak tartott magyar zeneszerző nem tud magyarul, hogy elfelejtette emlékkönyvét átadni. Másnap futár vitte azt Pestre, Liszt Ferenchez, így a királykisasszony végül is hozzájutott a kívánt bejegyzéshez.

A kedves, adakozó Mária Valéria a gödöllőiek kedvence volt, sok-sok hozzá kapcsolódó adomát feljegyeztek, az egyik legkedvesebbet Mikszáth Kálmán. A történés helyszíne a kastély volt. „…egy szegény asszony kuncsorgott a palota kerítése előtt… be is akart jönni, nem is, mert két zsák búza volt a kerítéshez támasztva, s azon mesterkedett, hogy hát azt is vigyék be utána. De csak mégis elszánta magát a zsákokat ott hagyni és a királyné elé járulni, hol is térdre borult. – Keljen föl, jó asszony, és mondja el mit kíván? – szólt a királyné szelíden. – Hát semmit sem kívánok, tekintetes asszonyom, hiszen tudja, hogy miért jöttem... A királyné intett, hogy nem tudja. – Oh, lelkem! oh, galambom! Hát én a Szücsné vagyok, az öreg Szücsné, akinek két köböl búzát, vagy hogy lisztet adott kölcsön újig a kisasszonyka a télen. Hát azt a búzácskát hoztam el, egy véka interéssel. De mondok, magam adom én azt át a tekintetes királyné asszonynak, mert ha keresztülmegy, mondok, ezeknek a nagyságos uraknak a kezén, egy szemet sem lát abból a királyné. Őfelsége nevetett, a várnagy azonban csakugyan visszaemlékezett arra, hogy ennek a szegény asszonynak két zsák lisztet adott kölcsön Mária Valéria, akinél audiencián volt a télen. A királynét rendkívül mulattatta a kis epizód s megmagyaráztatta magának, mi az az újig (hogy míg az új termés meglesz), aztán odaajándékozta a szegény asszonynak a két nagy zsákot, mely ott fehéredett a fejedelmi kerítésnél. – Megköszönöm alásan – mondá a szegény asszony hálálkodva, – az Isten is megáldja, de én nem kívánom... Mert csak osztán baj ne legyen belőle, ha a király hazajön!”


Jótékonysági tevékenysége

  • A bécsi Ring-színházban (Ringtheater) kitört, több száz áldozatot követelő 1881-es tűzvész után odaadóan törődött a tűz áldozataival, és azok hozzátartozóival.
  • Az I. világháború alatt katonai kórházat rendezett be a Wallsee-Sindelburg-i kastély egyik épületében, majd a későbbiekben ugyanott megalapította a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona” nevű intézményt. Ez utóbbi hatására kezdték „Wallsee angyalának” nevezni.
  • Emellett kolostorok és templomok működését finanszírozta, alapítványokat hozott létre a szegények megsegítésére, valamint hét jótékonysági egyletnek is védnöke volt és maga is tett jótékonysági alapítványt.
  • Szintén az elesettek iránti elkötelezettségének példája volt a budapesti Mária Valéria-telep, amelyet 1915-ben alapított szükségkórházként.


Mária Valéria 1924-ben halt meg. Sok-sok unokája közül többen eljöttek már a kastélyba, hogy megnézzék, hol hívták a nagymamát gödöllői királykisasszonynak.


Forrás