„Nagy Sándor” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
 
1. sor: 1. sor:
 
[[Kép:nagysandor.png|thumb|right|300px|Nagy Sándor]]
 
[[Kép:nagysandor.png|thumb|right|300px|Nagy Sándor]]
'''Nagy Sándor''' (Németbánya, 1869. május 18. – Gödöllő, 1950. március 14.) magyar festő és grafikus. Annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, hűséggel kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát is művelte. [[Körösfői-Kriesch Aladár]]ral a [[Gödöllői művésztelep]] egyik alapítója. A művésztelep az angol Arts and Crafts Movement („művészetek és mesterségek mozgalma”) szellemisége nyomán hozták létre a gödöllői művésztelepet, amelynek működése a művészetek és a mesterségek tradicionális egységén alapult. Kettejük erőfeszítései és művészeti elképzelései alakították ki ennek a magyar szecesszió szellemében létrejött egyetlen szervezett társulásnak az arculatát. Ruskin nyomán vallották, hogy „az élet minden megnyilatkozásának művészi tartalmat kell adni", s hittek a művészet életújító, megtisztító szerepében.
+
'''Nagy Sándor''' (Németbánya, 1869. május 18. – Gödöllő, 1950. március 14.) magyar festő és grafikus. Annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, hűséggel kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát is művelte. [[Körösfői-Kriesch Aladár]]ral a [[Gödöllői művésztelep]] egyik alapítója. Az angol Arts and Crafts Movement („művészetek és mesterségek mozgalma”) szellemisége nyomán hozták létre a gödöllői művésztelepet, amelynek működése a művészetek és a mesterségek tradicionális egységén alapult. Kettejük erőfeszítései és művészeti elképzelései alakították ki ennek a magyar szecesszió szellemében létrejött egyetlen szervezett társulásnak az arculatát. Ruskin nyomán vallották, hogy „az élet minden megnyilatkozásának művészi tartalmat kell adni", s hittek a művészet életújító, megtisztító szerepében.
  
  

A lap jelenlegi, 2019. október 15., 11:52-kori változata

Nagy Sándor

Nagy Sándor (Németbánya, 1869. május 18. – Gödöllő, 1950. március 14.) magyar festő és grafikus. Annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, hűséggel kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát is művelte. Körösfői-Kriesch Aladárral a Gödöllői művésztelep egyik alapítója. Az angol Arts and Crafts Movement („művészetek és mesterségek mozgalma”) szellemisége nyomán hozták létre a gödöllői művésztelepet, amelynek működése a művészetek és a mesterségek tradicionális egységén alapult. Kettejük erőfeszítései és művészeti elképzelései alakították ki ennek a magyar szecesszió szellemében létrejött egyetlen szervezett társulásnak az arculatát. Ruskin nyomán vallották, hogy „az élet minden megnyilatkozásának művészi tartalmat kell adni", s hittek a művészet életújító, megtisztító szerepében.


Életpályája

Nagy Sándor esténként felolvasott, eleinte csak a családjának, később a szövőműhelyben dolgozó iparművészeknek és szövőlányoknak is. Közvetlenül fordította eredetiből az olasz, francia, német nyelvű könyveket, az angol nyelvűeket fordításban olvasta. Unokájának, Yvette Bowernak az összeállítása szerint egy átlagos magyar értelmiségi könyvtárával rendelkezett a művész házaspár, Nagy Sándor és Kriesch Laura. A legfontosabb magyar költők, írók művei ott voltak a könyvespolcon: Ady, Arany, Fazekas Mihály, Petőfi, Vörösmarty, Gárdonyi, Jókai, Móricz, Jósika Miklós, Madách, Mikszáth, Kemény Zsigmond, Kisfaludy Sándor és Károly, Herczeg Ferenc, Vas Gereben, Csathó Kálmán, Vadnay Károly, Gulácsy Irén, stb.

Különösen kedvelték a művésztelepen Zempléni Árpád költőt. Nagy Sándor nemcsak a kolónián szerepelt felolvasásokkal, de előadások tartására is felkérték és egyéb módon is kapcsolatot tartott az irodalmi élet szereplőivel. A Feministák Egyesületében például a női öltözködésről tartott előadást Budapesten 1904. január 21-én. A Céhbeliek Petőfi-kiállítást rendeztek a Nemzeti Szalonban 1922 decemberében. Nagy Sándor is a szervezők és kiállítók között volt. Kérte barátait, Kozma Andort és Harsányi Kálmánt, hogy a Kisfaludy Társaság és író barátaik is képviseltessék magukat a kiállításmegnyitón. 1925. szeptember 25-én a nagykőrösi Arany János Társaság tiszteletbeli tagjává választotta Nagy Sándort a magyar iparművészet területén szerzett érdemeiért. Nagy Sándor leginkább illusztrátorként volt jelen a korabeli irodalmi életben, főleg pályája elején.

Körösfői-Kriesch Aladár is végzett ilyen jellegű munkát, például ő rajzolta Tolnai Lajos A báróné ténsasszony című művének (1905) díszeit, melyhez Mikszáth Kálmán írt előszót, de az ő munkásságában nem hangsúlyos az illusztrálás. Körösfői és Nagy Sándor fontos közös munkája Koronghi Lippich Elek verseskötetének illusztrálása 1903-ban. A kritika Nagy Sándor ex libriseit is a műfaj remekeinek tartja. Elek Artúr többször kért grafikát Nagy Sándortól újságok számára. 1931. június 16-án a Nyugatban jelent meg két tollrajza: Mistral a Julianban, ezen még régi szignó van, nem a Kriesch Laurával közös aláírás, és az NS monogram alatt „Paris” felirat, feltehetően tehát egy régi, még a párizsi korszakából származó rajzot adott a Nyugatnak. A másik rajz címe: „Ippolito és Lionora novellájá“-hoz. Ez nem szignált.


Munkássága

Nagy Sándor: Virágzó fák - Gödöllői Tavasz

Szabó Ervin felkérésére Nagy Sándor rajzolta Csizmadia Sándor (1871-1929) proletár-költő Küzdelem (1903) című verseskötetének díszeit, melyet nagyon dicsért a szakkritika. Nagy Sándor rajzolta Várnai Zseni (1890-1981) szocialista költőnőnek a háborús halottakat elsirató verseit összegyűjtő könyvének, a Gracchusok anyjának (1916) borítóját is. Migray József (1882-1938) költő, újságíró írt előszót Schmitt Jenő Három előadása: Tolsztoj, Nietzsche, Ibsen című (1911), Nagy Sándor által illusztrált könyvéhez. Feltehetően innen származott az ismeretség, melynek következtében Migray Magasban című verseskötetét is Nagy Sándor és felesége illusztrálta 1918-ban.

Nagy Sándor rajzaival jelent meg Vadnay Károly Kis tündér című könyve 1904-ben. Kozma Andor Magyar rhapsodiák (1920) című verseskötetének borítóját is Nagy Sándor rajzolta.

Rajzok és illusztrációk

Gyerekkönyveket is illusztrált: Móka bácsi (Halász Ignácz) Legszebb magyar mesék, Budapest, 1903. Nagy Sándorné rajzolta Ludvig Blanka Mesék picziknek és nagyoknak című kötetének díszeit 1905-ben és közös munkájuk özv. Báthory Nándorné Tündérvilág a Városligetben című ifjúsági regényének díszítése 1916-ban. Nagy Sándort irodalmi érdeklődése, beállítottsága természetes módon vitte az illusztráció felé. Sok könyv művészi díszítése fűződik a nevéhez, de ezek közül kettő jelentős irodalomtörténeti szempontból: az Ady- és Komjáthy-illusztrációk. 1906-ban jelent meg Ady Endre Új versek című kötete, mely áttörést jelentett nemcsak a költő pályáján, de az egész magyar költészetben, egy új hangú, zseniális költő lépett a nyilvánosság elé, s ezt a korszakalkotó kötetet Nagy Sándor illusztrálta. Révész Béla szerint először úgy volt, hogy Mednyánszky László illusztrálja majd Ady verseskötetét, aztán Nagy Sándort kérte fel a költő a feladatra. „A könyvemhez felséges illusztrációt készített Nagy Sándor, A mi gyermekünk című versem adta neki az ötletet” – írta Ady Lédának a könyv előkészületei során. Nagy Sándor ekkor még Veszprémben lakott (1907-ben költözött Gödöllőre), tehát ott érte a felkérés. Nagy Sándornak 1905-ben a Művészetben megjelent grafikai sorozata Nietzsche Zarathusztrájáról, a zseniről, Káinról stb. kelthette fel Ady érdeklődését, hiszen Nietzsche tanítása rá is nagy hatással volt.

Ekkoriban Nagy Sándor jó kapcsolatban állt Szabó Ervinnel, Jászi Oszkárral, a Huszadik Század körével, esetleg ebből a társaságból ajánlotta valaki a fiatal festőt Adynak. Később Nagy Sándor Újra olvasta a költő verseit, már jóval Ady halála után, amikor egy betegség miatt ágynak esett. Készített egy grafikai sorozatot, amelyet az Ernst Múzeumban állították ki 1928 szeptemberében. A rajzok nem jelentek meg kötetben, egyetlen Ady-kiadást sem illusztráltak, különböző gyűjteményekbe kerültek. Az Ady-versek illusztrálásánál új technikai megoldásokat keresett, ácsceruzával készítette a rajzokat.

Ady verseit nem könnyű illusztrálni, mert olyan tökéletes képalkotó művész a költészetben, hogy elveszi a grafikus kenyerét... Kitűnő, nagy hatású illusztrációkat készített viszont Komjáthy Jenő (1858-1895) verseihez, mert rokon lélekre talált a költőben, hasonló volt a gondolkozásmódjuk és az érzésviláguk. Eszmei rokonság volt a költő és a festőművész között, hiszen közös volt a tanítómesterük: Schmitt Jenő. A nemzetközileg elismert filozófus, Schmitt Jenő a szabadságot, a függetlenséget hirdette az evangéliumi szeretet, a testvériség, az „isteni életet” élő ember jegyében. Véleménye szerint a művészet a véges formák megszólaltatása a végtelen segítségével és ezáltal lehetővé válik a szellemi felemelkedés. Schmitt nézeteivel erősen hatott a gödöllői iskola képzőművészeire, irodalomban pedig Komjáthy Jenő és Juhász Gyula költészetére. Schmittet és tanait Juhász Árpád révén ismerték meg a gödöllőiek. Schmitt is és Juhász is Zomborban írnokoskodott korábban. Majd Juhász együtt járt Kriesch Aladárral a Mintarajziskolába, később tagja lett a gödöllői művésztelepnek. Nagy Sándor művészetfelfogása, egyes irányzatokról, stílusokról alkotott véleménye sokat változott az idők folyamán. Elcsodálkozhatunk azon, hogy a szecessziós gödöllői művésztelep egyik alapítója mennyire lenézte és elítélte a szecessziót és az alkalmazott művészetet, azaz az iparművészetet egy 1903-as cikkében. Lidércfénynek nevezte a szecessziót a Huszadik Szózadban megjelent Levelek a képírásról című cikkében.

Csorna, szentélyfreskó

Falképek

Az úgynevezett magyaros szecesszió fénykorában, a tízes években készültek Nagy Sándor monumentális falképegyüttesei. Hatalmas megbízásokat teljesített. A jelentős munkák sorozatát csak 1911-es görögországi utazása szakította meg rövid időre.

A “Szent Imre-kollégium kápolnájának falfestményei”-ben még gótikus alapformákhoz tért vissza, de a „középkori" motívumokat átformálta.

A “kassai dóm Rákóczi-pályázatán” is részt vett. Preraffaelita szellemű, lovagvilágot idéző terve azonban nem talált tetszésre a neobarokk felfogást előnyben részesítő bíráló bizottságnál.

Fieber Henrik közbenjárására kapta első nagyobb szabású egyházi megrendelését, a “temesvári szeminárium-kápolna egyik freskójá”-nak (a másikat Kriesch tervezte) „és üvegablakai”-nak elkészítését. A freskók dekoratív, vonalas stílusa, a szimbolikus megfogalmazás új hangot jelentett az akadémikus hagyományokhoz erősen ragaszkodó egyházművészetben.

Az 1910-ben már készen álló „Regnum Marianum-kápolna szentély”-ébe egyszerű, szimmetrikus felépítésű kompozíciót készített.

  • Lipótmezei kápolna muráliái
  • Pesterzsébet plébániatemplom freskói
  • Pacsirtamező üvegablakok mellett muráliák


1911-ben jelent meg Az élet művészetéről című könyvecskéje, mely azzal az axiómával indul, hogy „A művészet (...) gyönyörű kitevője az életnek, de az élet művészete, az maga az élet.” Az első világháború után nehéz volt feldolgoznia Körösfői halálát, a művésztelep szétesését. Körösfőihez hasonlóan valószínűleg fájdalmában fordult az íráshoz. Az Életben folytatásokban jelent meg visszaemlékezése pályakezdő éveire Párisi emlékek címmel.

Aztán elhatározta, hogy ír egy monográfiát művésztársáról, barátjáról, sógoráról, Körösfőiről. Összegyűjtött hozzá mindent a családban, levelezést, naplókat, dokumentumokat, és írta is évekig. Feltehetően a gödöllői Járási Közművelődési Egyesület ülésein fel is olvasott belőle részleteket, de sok egyéb munkája mellett lassan haladt. Majd az addig elkészült kéziratát odaadta a Körösfőiről monográfiát író Dénes Jenőnek, aki fel is használta azt művében. Az élete végéig javítgatott, kiegészített, csiszolgatott kézirat 2005-ben került kiadásra Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral címmel a Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. számaként.


Forrás