„Schimmel, a ló” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
[[Kép:schimmel.jpg|thumb|right|200px|Schimmel ló szobra, képeslap az 1930-as évekből]]
[[Kép:schimmel.jpg|thumb|right|150px|Schimmel ló szobra, képeslap az 1930-as évekből]]


A Gödöllői Királyi Kastély legdélebbi, Rudolf-szárny – Lovarda – Istállók által határolt udvarrész, az ún. Schimmelhof. Az udvar Grassalkovich I. Antal kedvenc lováról, '''Schimmelről''' kapta a nevét, ugyanis a XVIII. Század második felétől (első említése 1763-ból való) az udvar közepén állt Schimmel életnagyságú márvány szobra. Grassalkovich I. Antal nagybirtokosként és fontos udvari tisztségek viselőjeként gyakran utazott, hol Bécsbe vagy Budára, hol birtokaira, így nagy becsben tartotta az akkori közlekedés legfontosabb „eszközeit”, a lovakat.  
A Gödöllői Királyi Kastély legdélebbi, Rudolf-szárny – Lovarda – Istállók által határolt udvarrész, az ún. Schimmelhof. Az udvar Grassalkovich I. Antal kedvenc lováról, '''Schimmelről''' kapta a nevét, ugyanis a XVIII. Század második felétől (első említése 1763-ból való) az udvar közepén állt Schimmel életnagyságú márvány szobra. Grassalkovich I. Antal nagybirtokosként és fontos udvari tisztségek viselőjeként gyakran utazott, hol Bécsbe vagy Budára, hol birtokaira, így nagy becsben tartotta az akkori közlekedés legfontosabb „eszközeit”, a lovakat.  
14. sor: 14. sor:




[[Kép:schimmel2.jpg|thumb|right|200px|Schimmel ló szobra]]
[[Kép:schimmel2.jpg|thumb|left|150px|Schimmel ló szobra]]
A kedvenc ló emlékét őrző, szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a legdélebbi szárny és az Istálló–Lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nem csak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wanderbahn a Lovarda és az Istállók felé elágazott, és szépen megkerülte Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent ''Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona'' című könyvben lévő fényképen jó látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott fedett folyosó.  
A kedvenc ló emlékét őrző, szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a legdélebbi szárny és az Istálló–Lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nem csak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wanderbahn a Lovarda és az Istállók felé elágazott, és szépen megkerülte Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent ''Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona'' című könyvben lévő fényképen jó látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott fedett folyosó.  



A lap 2012. november 13., 11:33-kori változata

Schimmel ló szobra, képeslap az 1930-as évekből

A Gödöllői Királyi Kastély legdélebbi, Rudolf-szárny – Lovarda – Istállók által határolt udvarrész, az ún. Schimmelhof. Az udvar Grassalkovich I. Antal kedvenc lováról, Schimmelről kapta a nevét, ugyanis a XVIII. Század második felétől (első említése 1763-ból való) az udvar közepén állt Schimmel életnagyságú márvány szobra. Grassalkovich I. Antal nagybirtokosként és fontos udvari tisztségek viselőjeként gyakran utazott, hol Bécsbe vagy Budára, hol birtokaira, így nagy becsben tartotta az akkori közlekedés legfontosabb „eszközeit”, a lovakat.

Számukra szép és kényelmes istállót építtetett először a kastélykápolnával szimmetrikus épületszárnyban (a mostani ún. Gizella-szárny földszintjén), majd egy külön épületrészt a Lovarda mellett, távolabb a lakrészektől. A gróf legkedvesebb lováról, Schimmelről (mely németül „penészt” jelent, és használták a szürke vagy fehér ló megnevezésére is) egy anekdota is fennmaradt, melyet először Odrobenyák János közölt:


„A gróf valahányszor télre Bécsbe utazott, kedves szürke lovát az otthon maradt udvari személyzet illetőleg a tisztség különös figyelmébe ajánlotta, sőt távoztakor azt mondta, hogy aki e szürke paripa elvesztét neki hírül adja, az őt nagyon megszomorítja s a gróf kegyét eljátssza. A szürke paripáról időnként jelentést kellett Bécsbe küldeni. A paripa azonban örök életű mégsem lehetett s végre mégis megdöglött. Gödöllőn ez oly rémülést idézettelő a gróf emberei között, hogy nem volt köztük egy sem, ki elég bátorsággal bírt volna e hírt a kegyes grófnak tudomására hozni, mindenkifélt a kegyvesztéstől. Egy azonban végre mégis találkozott, aki elég merész volt Bécsbe a grófhoz felutazni, s midőn egyetsmást a gróf kikérdezett tőle, elkezdé: – Hja a Schimmel, a Schimmel… – Mi, talán beteg? – kérdé a gróf. – Hja a Schimmel, a Schimmel!! – Megdöglött?? – kérdé újra a gróf. Alighogy kimondta e szót a gróf, a küldött hirtelen közbevág: – Nem én mondtam, hogy a Schimmel megdöglött, maga a gróf úr mondotta; tehát én a gróf urat sem meg nem szomorítottam, sem kegyvesztésbe nem esthetem.”


Fájl:Schimmel2.jpg
Schimmel ló szobra

A kedvenc ló emlékét őrző, szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a legdélebbi szárny és az Istálló–Lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nem csak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wanderbahn a Lovarda és az Istállók felé elágazott, és szépen megkerülte Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című könyvben lévő fényképen jó látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott fedett folyosó.

Erzsébet királyné halála után a verandával együtt valószínűleg a folyosót is elbontották, ekkor a lószobrot körbeépítették valamelyik építmény szép, apácarácsos léceivel, tetőzetet is kapott, így már nem volt annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. A rácsozatos fülke és a szobor a helyén állt még a Horthy-korszakban is. Több fényképet ismerünk róla az 1930-40-es évekből, aztán 1945 után eltűnt. További sorsáról újabb legenda kelt életre, mely szerint a gödöllői lakosok és a kastély személyzete elásta valahol a Schimmelholfban. Eddigi kutatásaink azonban nem vezettek eredményre.


Forrás