„Sződi István” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
 
1. sor: 1. sor:
 +
[[Fájl:szi_000.jpg|thumb|200px|right|Sződi István]]
 
'''Sződi István''' (Dány, 1898. december 23. – [[Gödöllő]], 2003. december 30.) festő, erdész és szobrászművész
 
'''Sződi István''' (Dány, 1898. december 23. – [[Gödöllő]], 2003. december 30.) festő, erdész és szobrászművész
  
  
 
== Életpályája ==
 
== Életpályája ==
[[Fájl:szi_000.jpg|thumb|200px|right|Sződi István]]
+
 
 
Gyermekéveinek egy részét Dányban töltötte, ahonnan Vácszentlászlóra került. Már kicsi korától dolgozott: az iskolai szünetekben szülőfalujában libapásztorkodott és dinnyetermesztő nagyapjának segédkezett. Volt mindenes, kisbíró, Pesten irodaszolga – de csak a természet, az erdő vonzotta: tizennyolc évesen erdész lett. Ekkor, 1916-ban került Gödöllőre, amikor a Gödöllői Erdőigazgatóságnál vállalt munkát, itt tette le magánúton az erdészeti szak- és műszaki vizsgákat, s innen ment nyugdíjba 1960-ban. Mivel már fiatal korában vonzódott a művészetekhez, ezért korán elkezdett festegetni. Művészeti iskolába anyagi fedezet hiányában sohasem járt, művészeti szakkönyvekből képezte magát. 1930-ban megnősült, akkortól Máriabesnyőn élt családja körében. Hosszú éveket töltött az erdészet építésvezetőségénél, ahol felügyelt útépítést, irányított artézi kútfúrást – nem fogott ki rajta semmilyen munka. Nyugdíjas éveiben is tovább dolgozott az erdészetnél: birtokpolitikával foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után a festészet mellett a szobrok készítése is kedvtelésévé vált. Sok szobrot készített műkőből, főleg az erdészetnek, ezek többsége Budakeszire került.
 
Gyermekéveinek egy részét Dányban töltötte, ahonnan Vácszentlászlóra került. Már kicsi korától dolgozott: az iskolai szünetekben szülőfalujában libapásztorkodott és dinnyetermesztő nagyapjának segédkezett. Volt mindenes, kisbíró, Pesten irodaszolga – de csak a természet, az erdő vonzotta: tizennyolc évesen erdész lett. Ekkor, 1916-ban került Gödöllőre, amikor a Gödöllői Erdőigazgatóságnál vállalt munkát, itt tette le magánúton az erdészeti szak- és műszaki vizsgákat, s innen ment nyugdíjba 1960-ban. Mivel már fiatal korában vonzódott a művészetekhez, ezért korán elkezdett festegetni. Művészeti iskolába anyagi fedezet hiányában sohasem járt, művészeti szakkönyvekből képezte magát. 1930-ban megnősült, akkortól Máriabesnyőn élt családja körében. Hosszú éveket töltött az erdészet építésvezetőségénél, ahol felügyelt útépítést, irányított artézi kútfúrást – nem fogott ki rajta semmilyen munka. Nyugdíjas éveiben is tovább dolgozott az erdészetnél: birtokpolitikával foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után a festészet mellett a szobrok készítése is kedvtelésévé vált. Sok szobrot készített műkőből, főleg az erdészetnek, ezek többsége Budakeszire került.
 
[[Fájl:szi_0003.jpg|thumb|300px|left|1. festmény]]
 
[[Fájl:szi_0003.jpg|thumb|300px|left|1. festmény]]

A lap jelenlegi, 2019. december 12., 15:15-kori változata

Sződi István

Sződi István (Dány, 1898. december 23. – Gödöllő, 2003. december 30.) festő, erdész és szobrászművész


Életpályája

Gyermekéveinek egy részét Dányban töltötte, ahonnan Vácszentlászlóra került. Már kicsi korától dolgozott: az iskolai szünetekben szülőfalujában libapásztorkodott és dinnyetermesztő nagyapjának segédkezett. Volt mindenes, kisbíró, Pesten irodaszolga – de csak a természet, az erdő vonzotta: tizennyolc évesen erdész lett. Ekkor, 1916-ban került Gödöllőre, amikor a Gödöllői Erdőigazgatóságnál vállalt munkát, itt tette le magánúton az erdészeti szak- és műszaki vizsgákat, s innen ment nyugdíjba 1960-ban. Mivel már fiatal korában vonzódott a művészetekhez, ezért korán elkezdett festegetni. Művészeti iskolába anyagi fedezet hiányában sohasem járt, művészeti szakkönyvekből képezte magát. 1930-ban megnősült, akkortól Máriabesnyőn élt családja körében. Hosszú éveket töltött az erdészet építésvezetőségénél, ahol felügyelt útépítést, irányított artézi kútfúrást – nem fogott ki rajta semmilyen munka. Nyugdíjas éveiben is tovább dolgozott az erdészetnél: birtokpolitikával foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után a festészet mellett a szobrok készítése is kedvtelésévé vált. Sok szobrot készített műkőből, főleg az erdészetnek, ezek többsége Budakeszire került.

1. festmény

Sokrétű érdeklődését jól példázza, hogy zenével is foglalkozott: hegedült és harmonikázott. Minden képét valamilyen élmény szülte, többségében az általa oly nagyon szeretett természet szépségeit igyekezett megragadni. „Erdész lévén szinte magam előtt látom a tájakat, csak be kell csuknom a szememet és elém tárulnak…” – írta magáról. Képeinek többségén gyermekkori élményei is megjelennek, így festette meg az egykori kaszás aratást, a lovak járatásával történő cséplést, a nyomtatást, a dinnyecsősz kunyhóját. Sokszor választotta témának a Gödöllő körüli erdőt és lakóit is. Sződi Pista bácsit mindenki szerette. Csöndes ember volt, de mindenkivel nyíltszívű és barátságos; lényéből bölcsesség és derű sugárzott. Ízigvérig erdésznek tartotta magát. Tagja volt az erdészek nagy családjának és számon tartotta őt az Élet és Tudomány című hetilap is, mint legidősebb olvasóját. Szellemi frissességét mindvégig megőrizte; kórházba is százévesen került először, hogy szívverését szabályozzák. A születésnapi köszöntésekkor gyakran kérdezték tőle, hogyan lehet ilyen hosszú ideig megőrizni a jó egészséget. Ilyenkor mindig elmondta: világéletében szeretett gyalogolni, erdészként sokat volt a jó levegőn és mindig nagy barátja volt a tejnek. Majd félig tréfásan, mosolyogva hozzátette: mindenből csak keveset markolni, hogy holnapra is jusson…

Képeit közös és önálló kiállításokon egyaránt láthatta a nagyközönség. 105. születésnapját is egy önálló, életmű kiállítással szerette volna feledhetetlenné tenni számára Gödöllő városa. A sors azonban közbeszólt: a jeles évforduló előtt néhány nappal kórházba került, ahol december 30-án örökre lehunyta a szemét. A sokak által várt tárlatból így emlékkiállítás lett. A máriabesnyői temetőben helyezték örök nyugalomra, az önkormányzat saját halottjaként.


Művészete

2. festmény

Fiatal korom óta vonzódtam a művészetekhez, ezért már korán elkezdtem festegetni. Mivel művészeti iskolába sohasem jártam - anyagi fedezet hiányában - ezért művészeti szakkönyvekből képeztem magamat. Nyugdíjba vonulásom óta a festészet mellett a szobrok készítése is kedvtelésemmé vált. Sok szobrot készítettem műkőből, főleg az erdészetnek. Ma már - koromra való tekintettel - csak a képek festésével foglalkozom. Minden képemet valamilyen élmény szülte. Szeretem a természetet, a szépségeit igyekeztem megragadni ezen az úton. Erdész lévén szinte magam előtt látom a tájakat, csak be kell csuknom a szememet és elém tárulnak az elképzelt tájak. Képeim többségében gyermekkori élményeim is megjelennek, így festettem meg az egykorikaszás aratást, a lovak járatásával történő cséplést a nyomtatást. Ott vagyok a dinnyecsősz kunyhóját ábrázoló kepen is. Annak idején elkisértem nagyapámat erre a munkára. Az erdőt mindig nagyon szerettem, hiszen erdész vagyok. Sokszor választottam témának a Gödöllő körüli erdőt és lakóit.


Kiállításai

Kettő kiállítása volt Gödöllőn.

  • Az első a 90-es évek elején festő- és erdészkollégájával Szűcs Sámuellel közösen.
  • Az első önálló kiállítása 2002. október 15. és november 4. között volt a Gödöllői Polgármesteri Hivatal kiállítótermében.


Forrás