"Lehetnek-e az írónak magánügyei? Titkos, lázas, gyönyörû kamaszkori és késõbbi szerelmei hogyan és mennyire vetülnek rá saját élményvilágunkra? Mily módon értékeljük át a magunk XX. századi titkos, lázas, gyönyörû kamaszkori és késõbbi szerelmeit, ha belefeledkezünk a bölcsen, szépen megírt történetekbe? A kérdésekre különbözõ válaszok adódhatnak, ez tény. Ami bizonyosság: a szerzõ filmszerû élességgel, pontossággal és érzékenységgel teremti újjá azokat a léthelyzeteket, azt a korhangulatot, amelyek elõhívják bennünk saját édes-keserû élményeinket, és íme, máris két könyvet olvasunk: a Bojár Cassinoét és a magunkét - a magunk történeteit. A Heptameron elbeszélései külön-külön is megszólítanak, de a hét történet együtt nyújt feledhetetlen élményt önkeresésünkhöz."