"Budapest, ​gyerekkor, háború, ötvenhat, Franciaország, Puerto Rico, Florida. Állomások egy ember életében. De meg lehet-e érkezni igazán bárhová is? Haza lehet-e térni? Ferdinandy György novelláit emlékfoszlányok indítják el: egy utcasarok, félszavak egy beszélgetésbõl, egy dal elsõ sora, egy álom, amibõl talán sosem lehet felébredni. A szövegek úgy íródnak egymásra, mint egy palimpszeszt rétegei, a történések ismétlõdnek, de sohasem pontosan ugyanúgy – ahogy az emlékezet is apró változtatásokat végez az eseményeken. Az idõ nem lineárisan, hanem körkörösen halad: a gyermekben már ott van az emigráns idegensége. Vajon az otthontalanság érzése vagy az otthon elhagyása volt-e elõbb?"