"Van egy tó Brandenburgban, Frankfurt an der Oder és Berlin között. Van egy erdõ és egy tóparti ház, amelynek egymást váltják a tulajdonosai: a nagygazda és annak négy leánya, az építészmérnök és gyermektelen felesége, a zsidó posztógyáros és családja, a szovjet emigrációból hazatért írónõ, a Kelet-Poroszországból elmenekült nagymama, az NDK-s bérlõk, a gyermekkori barát és a jogosulatlan birtokhasználó, vagyis az írónõ unokája – az õ történetüket beszéli el Jenny Erpenbeck poétikusan tömör stílusban. A regény alaptémája a ház és környéke, állandó alakja a semmibõl jövõ és semmibe tûnõ kertész, aki gondozza a kertet és a házat, majd végül tehetetlenül nézi a pusztulását. A zenei komponálású könyvben váltakozva hangzik fel a kertész alapszólama a ház lakóinak szólamaival, õ az, aki mindent lát, aki mindent összeköt. Jóllehet egyetlen szót sem szól, mégis olyan, mintha õ mesélné el a német múlt traumáit átélõ, egymást követõ lakók összefonódó történetét."