"A félreértések legfõbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita fõhõse-elbeszélõje, Humbert Humbert, francia születésû irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónõje tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert elõbb a gyermek közelébe férkõzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselõje, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínû és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga – Humbertnél nem kevésbé perverz – vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétõl, léte értelmétõl megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását. Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszõtt mû azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig mûvészregény, amely metaforikus áttétellel mûvészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, mûvész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében."