13. körzet

DANIEL BANULESCU: CSóKOLOM A SEGGED, SZERETETT VEZéRüNK

"Kevés könyv képes a közhelyeket kikerülve beszélni a diktatúrákról, Daniel Bănulescu azonban nemcsak jól teljesíti a feladatot, de a legjobb módszert választja a Ceauşescu-rezsim lefestéséhez: a nevetést. Politikai-társadalmi szatírájának titka, hogy a fantasztikumot, a paródiát, a groteszket és az abszurdot tökéletes arányban keveri a realizmussal. Mesébe illő, mégis komor világ tárul elénk: Bukarest a politikai és egyben metafizikai összeesküvések városa, akárcsak egy 19. századi bűnregényben. Az állami ünnepségek, felvonulások, az emelvényről elharsogott szónoklatok, a kémek, a mindenható szekusok Bukarestjét mitikus alakok népesítik be: Median, a hamis próféta, aki a zsebtolvajok között végez térítő munkát, Arvinte és Sucu Marcel, „a bukaresti lakosztályok mérnökei”, hírhedt és csodált betörők. Nicolae Ceauşescut, a sötét és komikus, fausti és mefisztói antihőst egy szintén legendás alak, Lakatfű szeretné megölni, a város réme, afféle modern kori betyár. A Szeretett Vezért azonban nemcsak egy kobold segíti, de hű ebe, a labrador képében megjelenő államvédelmi tiszt is…"

A könyv már foglalt!

Puruttya SE / élménylap

Szerelem
1
2
3
4
5
Barátság
1
2
3
4
5
Erőszak
1
2
3
4
5
Izgalom
1
2
3
4
5
Mindennapi történet
1
2
3
4
5
Varázslatos történet
1
2
3
4
5
Elgondolkodtató történet
1
2
3
4
5
Nevettem rajta
1
2
3
4
5
Sírtam rajta
1
2
3
4
5
Tetszett
1
2
3
4
5
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
a regény bepillantást nyújt nemcsak a Ceausescu-diktatúrában élő emberek mindennapjaiba, hanem a diktatúra működésének/működtetésének berkeibe is elkalauzolja az olvasót, és maga a diktátor is szereplője a műnek. Emellett érdekes volt, hogy az egyik szál magának az írónak a viszontagságait, fiatalkori éveit mutatja be. Olvasás közben felmerül a kérdés, hogy a sok nélkülözés és kizsákmányolás miért nem késztetett több embert ellenállásra, annak ellenére, hogy a Securitate igen hatékonyan működött
Lennék / nem lennék főhős, mert...
nem lennék főhős, nem szívesen éltem volna ebben, és persze más diktatúrában sem , ahol az alapvető élelmiszerek hiányoznak, az emberek alultápláltak, éhbérért dolgoztatják őket, miközben nyilvánosan éltetni kell a rezsimet, ahol a kisember bármikor feláldozható (lásd Marco története).
Annak ajánlom, aki...
szereti az olyan hol szarkasztikus, hol irónikus, helyenként groteszk, de életszerű regényeket, melyek egy nem is oly’ régen még egzisztáló diktatúrában játszódnak, tehát valós történelmi háttere van.
Ne olvassa/nézze, aki...
a cím alapján egy humoros, szórakozató történetet vár, mert bár az írónak gyakran sikerül megnevettetnie az olvasót, és a cselekmény is magával ragadja az embert, ez mégsem egy könnyed olvasmány.