13. körzet

ELFRIEDE JELINEK: A ZONGORATANáRNő

"Elfriede Jelinek osztrák írónő regényei és színdarabjai az egész német nyelvterületen komoly elismerést váltottak ki. 1986-ban munkásságát Böll-díjjal jutalmazták. A zongoratanárnő, amellyel külföldön a legnagyobb sikert aratta, első magyarra fordított regénye. A zongoratanárnő Erika egész életét beárnyékolja az anyai terror. Az írónő hőse felnőtt kori hányattatásait és szenvedéseit ábrázolja keserű, kegyetlen naturalizmussal. A regényből készült film 2000-ben a Cannes-i Filmfesztiválon nagydíjat kapott."

A könyv már foglalt!

Középkorú Egyetemi Kalandorok / élménylap

Szerelem
1
2
3
4
5
Barátság
1
2
3
4
5
Erőszak
1
2
3
4
5
Izgalom
1
2
3
4
5
Mindennapi történet
1
2
3
4
5
Varázslatos történet
1
2
3
4
5
Elgondolkodtató történet
1
2
3
4
5
Nevettem rajta
1
2
3
4
5
Sírtam rajta
1
2
3
4
5
Tetszett
1
2
3
4
5
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Nem volt jó olvasni, mert a történet borzasztó, erőszakos, és végig aljasság és gonoszság vezeti a történetet. Az anyai majomszeretet ebben az esetben már extrém határokat súrol, a könyv bemutatja, mit árthat az önző szeretet, a szülői abúzus ilyen formája. Az anya egy emberi roncsot nevel lányából, a lány tanári munkája során éli ki agresszióját, a férfi megaláztatásából merít agressziójához, ez így együtt borzasztóan nyomasztó.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
nem élet az övé. Még a zene sem segít tönkretett életét szebbé tenni, az anyai abúzus jóvátehetetlen. Egyik szereplő helyében sem lennék, nincs ebben a történetben pozitív szereplő.
Annak ajánlom, aki...
nem retten vissza a nyomasztó hangulattól, a borzalmaktól, a családon belüli abúzustól és erőszaktól. A történet lehetne tanulságos, de annyira túlzó, hogy remélem, nagyon messze van a valóságtól, attól, ami esetleg a köztünk élőkkel is megtörténhet. Túllőtt a célon, remélem.
Ne olvassa/nézze, aki...
Ne olvassa, aki nem szereti a naturista, krimiszerű, sok ismétléssel nyomasztó hangulatot teremtő műveket. A könyv olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy egy másik szerzőt nagyon szeretne utánozni a szerző, Dosztojevszkij pontosabb képet fest és nem ismétel ennyit, Böhl nem ennyire lüktető, nem jöttem rá.