13. körzet

JENNY ERPENBECK: OTTHON

"Van egy tó Brandenburgban, Frankfurt an der Oder és Berlin között. Van egy erdő és egy tóparti ház, amelynek egymást váltják a tulajdonosai: a nagygazda és annak négy leánya, az építészmérnök és gyermektelen felesége, a zsidó posztógyáros és családja, a szovjet emigrációból hazatért írónő, a Kelet-Poroszországból elmenekült nagymama, az NDK-s bérlők, a gyermekkori barát és a jogosulatlan birtokhasználó, vagyis az írónő unokája – az ő történetüket beszéli el Jenny Erpenbeck poétikusan tömör stílusban. A regény alaptémája a ház és környéke, állandó alakja a semmiből jövő és semmibe tűnő kertész, aki gondozza a kertet és a házat, majd végül tehetetlenül nézi a pusztulását. A zenei komponálású könyvben váltakozva hangzik fel a kertész alapszólama a ház lakóinak szólamaival, ő az, aki mindent lát, aki mindent összeköt. Jóllehet egyetlen szót sem szól, mégis olyan, mintha ő mesélné el a német múlt traumáit átélő, egymást követő lakók összefonódó történetét."

A könyv már foglalt!

Tolle, lege / élménylap

Szerelem
1
2
3
4
5
Barátság
1
2
3
4
5
Erőszak
1
2
3
4
5
Izgalom
1
2
3
4
5
Mindennapi történet
1
2
3
4
5
Varázslatos történet
1
2
3
4
5
Elgondolkodtató történet
1
2
3
4
5
Nevettem rajta
1
2
3
4
5
Sírtam rajta
1
2
3
4
5
Tetszett
1
2
3
4
5
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
a költői szépséggel megírt mű különösen érzékenyen ábrázolja egy ház lakóinak életét, s ezzel együtt az otthon elvesztésének tragédiáját. Valamennyi szereplő sérülten, veszteséggel hagyja el ezt a törékeny világot. A ház, melynek otthonként kellene szolgálni, a történelem zűrzavarában nem tudja ellátni funkcióját.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Semmiképpen nem lennék főhős, mert bár sok kedves dolog: a természet szeretete, fák, a tó mély nyomot hagy az ott lakók életében, a sorsuk mégis valami nagy szomorúságot, fájdalmat, pusztulást jelent abban a rendetlen világban, amit az oroszok és németek hátrahagytak.
Annak ajánlom, aki...
szereti az ilyen lassú cselekményű, érzékekre erősen ható könyvet, amely úgy beszéli el a 20.század kaotikus német világát, hogy a borzalmak is átlényegülnek az egyes szereplők emlékein keresztül. Nem hagyományos a könyv az elbeszélői nézőpont és az időkezelés szempontjából is, ezek gyakran összemosódnak, így adva képet erről a kaotikus világról.
Ne olvassa/nézze, aki...
a regényekben a cselekményességet, a pontos hely- és időmegjelenítéseket, jól megformált, körülírt karaktereket szereti,mert ezt a könyvet csak lassan, az érzéseknek, hangulatoknak, természeti jelenségeknek átadva tudjuk igazán jól olvasni.