13. körzet

JOSé SARAMAGO: VAKSáG

"Különös kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben… Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes fehér kór tovább szedi áldozatait. A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból…"

A könyv már foglalt!

Puruttya SE / élménylap

Szerelem
1
2
3
4
5
Barátság
1
2
3
4
5
Erőszak
1
2
3
4
5
Izgalom
1
2
3
4
5
Mindennapi történet
1
2
3
4
5
Varázslatos történet
1
2
3
4
5
Elgondolkodtató történet
1
2
3
4
5
Nevettem rajta
1
2
3
4
5
Sírtam rajta
1
2
3
4
5
Tetszett
1
2
3
4
5
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
minden percben örültem, hogy látok, hogy ezt a megszokott, elemi, de a biztonságérzetünkhöz és mindennapi szükségleteinkhez, képességeink alkalmazásához oly szükséges képességgel rendelkezem. Hogy megadatik nekem egy olyan világ, ahol az ember még képes tartani magát az alapvető humánus és társadalmi értékekhez.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
nem akarom elképzelni azt a kiszolgáltatottságot, amit a főhős(ök) élnek át. Köszönöm a könyv üzenetét, de addig jó, amíg a mi tömeges vakságunk legfeljebb allegória marad. Választás, hogy megmaradunk-e önző ösztönlények, vagy hajlandóak vagyunk meglátni embertársainkban is az érző, egyenrangú lényt.
Annak ajánlom, aki...
szereti a disztópikus történeteket, szeret elmerülni az emberi alaptermészet olykor kiábrándító működésének ábrázolásában, hogy ezzel szembenézve, megszerényedve újragondolja, átértékelje saját magát. Remélhetőleg önmaga javára.
Ne olvassa/nézze, aki...
nem szívesen olvas emberek szenvedéséről, egymással szemben tanúsított kegyetlenségéről. Arról, hogy kellően kétségbeejtő helyzetben milyen gyorsan olvad le rólunk emberi mivoltunk. Bár a könyv persze rámutat, hogy ilyen krízisben is van, aki megőrzi, vagy megtalálja emberségét, összességében az élmény sokkoló. Ha valaki azért olvas, hogy kellemes, optimista és jobb világba meneküljön a hétköznapok elől (mind vagyunk így ezzel néha), ez a könyv túlságosan kényelmetlen és nyomasztó lesz számára.