SIMON MáRTON: RóKáK ESKüVőJE
"Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. Néha nehéz különbséget tenni élők és holtak között: van, aki távozik, és van, aki visszajár. Az emberi beszédet meg-megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai. Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk."
The worms / élménylap
Azért volt jó olvasni/nézni, mert...
Ez nem egy olyan kötet amit egy nap alatt el lehet olvasni, vagy az amit át lehet futni hamar. Illetve lehetni lehet, de nem ajánlom.
Én erre a könyvre úgy gondolok, mint egy novellás kötetre csak a csattanó, elgondolkodtató novellák helyett versek vannak, amiket értelmezni kell, fel kell őket dolgozni.
Lennék / nem lennék főhős, mert...
Ki itt a főhős?
Az az ember, aki a Hallgatási gyakorlatok résznél tényleg hallat? Vagy esetleg ordibál?
Ez a könyv megmutatja, hogy a világban nincsen tökéletesség és hogy mindenhol ott van az árulás, a sötétség, és hogy nemcsak az érmének, de mindennek legalább két oldala van. A fényt és sötétséget itt a könyvben inkább úgy mondanám, hogy elfojtás közbeni és elfojtás utáni állapot.
Annak ajánlom, aki...
Annak ajánlom aki szeretne valami mást olvasni az átlagostól, szeretne kitörni a megszokott világból. Simon Márton a világot és a dolgokat teljesen más szemlélettel közelíti meg.
Ez a kötet különös, az abszurd keveredik az idillel, néha a brutalitással, a földön áll, de mégis annyira mesebeli hangulatú.
Ne olvassa/nézze, aki...
Túl fiatal, nem érzi magát elég érettnek a mély témákhoz. Nem szereti elemezni a novellákat, nem szereti az abszurdot. Annak az embernek aki nem szereti, ha elsőre nem ért valamit.