https://www.gvkik.hu/wiki/api.php?action=feedcontributions&user=G%C3%B6nczi+Krisztina+%C3%89va&feedformat=atomGödöllő - Felhasználó közreműködései [hu]2024-03-29T05:48:23ZFelhasználó közreműködéseiMediaWiki 1.39.2https://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=F%C3%A1jl:Kos%C3%A1ry.jpg&diff=406Fájl:Kosáry.jpg2011-08-18T09:05:59Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div></div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kos%C3%A1ry_Domokos&diff=405Kosáry Domokos2011-08-18T09:05:49Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:kosáry.jpg|thumb|right|300px|Kosáry Domokos]]<br />
<br />
Kosáry Domokos (Selmecbánya, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) Széchenyi-nagydíjas történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke (1990-1996).<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
<br />
1913. július 31-én született Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia). A családnak erős gyökerei voltak a Felvidéken, apja, Kosáry János zongoraművész és zenetanár, nyelveket tanított a főiskolán. Édesanyja, Kosáryné Réz Lola néven közismert író volt. A Trefort utcai gimnázium után az Eötvös József Kollégiumba jelentkezett, ahol a történelemlatin szakot választotta. Kiváló tanárainak, nyelvtudásának, nagyszerű memóriájának és éles logikájának köszönhetően már az egyetemisták közül is kitűnt, és a diploma megszerzését követően könnyedén jutott külföldi ösztöndíjhoz. Kortársai nagy többségétől eltérően nem a „baráti“ Németországba igyekezett, hanem Franciaországba és Angliába. Ezek az utazások meghatározóak voltak számára. 1936-ban szerzett doktorátust, majd 1941-ben Teleki Pál megbízásából az Egyesült Államokban tett tanulmányutat. <br />
<br />
Kollégiumi tanári állása mellett az újonnan, és részben éppen az általa szervezett Teleki Pál Intézet keretébe tartozó Magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett (1941), majd főszerkesztőként a Revue d'Histoire Comparé élén állt (1943–1949). Az 1945 után kialakuló politikai rendszerrel szemben ellenálló,<br />
renitens Kosáry történészi pályafutása veszélybe került. Eleinte, mint mindenki más is, remélhette, hogy egy valóban demokratizálódó Magyarországon mind ő maga, mind szakmája kiváló lehetőségekhez juthat, a kegyelmi idő azonban nagyon rövidnek bizonyult. E rövid időre esett, hogy a budapesti egyetemen tanszékvezető tanárként működhetett (1946–1949). Ettől kezdve Kosáry Domokos parkolópályára<br />
került. A Történettudományi Intézet alkalmazta tiszteletdíjas kutatóként, majd 1952 augusztusáig az Országos Könyvtári Központnál (OKK) – a hozzá hasonló sorsra jutott tudósokkal együtt – működött a hazai könyvtárügy megszervezése és korszerűsítése érdekében. Az Agrártudományi Egyetemmel ekkor került kapcsolatba, majd az OKK megszűnése után, az egyetem alkalmazta alakulóban lévő Központi Könyvtárában (1952. október 3.). Kosáry első munkaköre „szerzeményezési csoportvezető“ volt. <br />
<br />
Évi ötezer mű beszerzését, leltározását, továbbá mintegy százötven folyóirat megrendelését és nyilvántartását egy teljes- és három részmunkaidős munkatársával látta el. Az állománygyarapítási csoport vezetése mellett még az olvasószolgálati soportot is vezetnie kellett, sőt, még heti négy órában kölcsönzési ügyeletet is ellátott. Külön feladatai is voltak: a könyvtár helyzetéről jelentést állított össze, kidolgozta a Gödöllőre költözés koncepcióját (az épületet jól ismerte, ugyanis civilként falai között ette 1945-ben a hadifoglyok szűkösen mért kenyerét), vázolta az Egyetemi Könyvtárbizottság feladat-és hatáskörét. Az egyetem székhelye 1954 őszétől fokozatosan Gödöllőre helyeződött át. 1955. január 1-jén Kosáry Domokos kapott megbízást, majd kinevezést az igazgatói teendők ellátására. Eltökélt szándéka volt „határozott arculatú, valóban központi jellegű, tudományos színvonalú olyan könyvtár kifejlesztése, amely be tudja tölteni az egyetemen rá váró feladatok mellett a tudományos könyvtárak sorában őt megillető helyet is“. Az új gödöllői otthon „belakása“ után a könyvtár racionális szervezetének kialakítása, a munkakörök tisztázása következett. Az állománygyarapítást továbbra is ő tartotta kézben. A kiadványcsere-kapcsolatok eredményeként 1955-ben 155-re ugrott a külföldi partnerek száma, s az egyetemi kiadványokért cserébe 370 könyvvel és 11 kurrens folyóirattal gazdagodott a könyvtár. Elévülhetetlen érdeme, hogy lenyűgöző történelmi és bibliográfiai tudása révén igen sok értékes hungarikum került az állományba. Vezetése alatt a gödöllői központi könyvtárat az ország minden tájáról, sőt még határainkon túlról is több szakember kereste fel, hogy megismerkedjék a könyvtár gyors felemelkedésének titkaival; a szakmai testületek pedig szívesen választották tanácskozásaik színhelyéül az egyetemet. Történészként célul tűzte ki, hogy a Központi Könyvtárat az agrártörténeti kutatások bázisává fejleszti. Az Egyetemi Tanács július 7-én tárgyalta Kosáry javaslatát, és határozatot hozott arról, hogy befogadja az agrártörténeti kutatást. <br />
<br />
A könyvtár feladatai közé sorolta a hazai agrártörténeti hagyományok feltárásának az elősegítését, és megbízta Kosáry Domokos igazgatót, vegye kézbe a javasolt Agrártörténeti Munkaközösség megszervezését, melynek során rövidesen kiadásra került az Agrártörténeti Szemle című folyóirat első száma. Kosáry Domokos időszakában 5 kiadványsorozat hívta fel a figyelmet a könyvtárra az agrártörténeti folyóirat mellett. Elérkezett 1956. A történészek a Petőfi Körben, majd a Történészek Forradalmi Bizottságában – Kosáry Domokos elnöklete alatt – tevékenykedtek, és keresték a választ a magyarság sorskérdésére. A forradalom idején a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának elnöke volt. Igen emlékezetes és hatásos felszólalása 1956. november 2-án hangzott el az Egyetemi Forradalmi Bizottság által összehívott összdolgozói ülésen, amikor arra figyelmeztetett, hogy kár lenne a forradalom által megteremtett nemzeti egységet pártok alakításával megbontani. <br />
<br />
A forradalom tisztaságát is meg kell őrizni. Nem szabad megengedni, hogy bárki személyes bosszúját érvényesítse. Tudomására jutott, hogy néhol szovjet emlékművet gyaláztak meg, rongáltak meg. Ezt egyetlen nagyhatalom sem tűri el – mondta. Levélben fordult a kormányhoz, hogy lépjen fel az efféle, a forradalomtól idegen cselekmények ellen. Kosáry felszólalását nagy taps fogadta. Szavaiban még<br />
azok sem találtak kivetnivalót, akik a forradalom után vezető szerephez jutottak. Pozíciója megerősödött, amit arra használt, hogy a könyvtárat bevezesse a nemzetközi szakmai életbe. Munkáját azonban<br />
nem sokáig folytathatta, 1957 novemberében letartóztatták és 1958-ban négy év börtönre ítélték. <br />
<br />
Ott írta meg a Széchenyi Döblingben című könyvét, ami azonban csak 1981-ben jelent meg. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően ismét parkolópályára került. Előbb a Pest Megyei Levéltárban, azután az MTA Történettudományi Intézetében kapott munkát, de mindkét helyen lehetősége volt rá,<br />
hogy a háttérbe húzódva ugyan, de történészként folytathassa tevékenységét. Elsősorban az érdekelte, hogy dolgozhasson – és dolgozott is. Már nem volt előírás, hogy Kosáry Domokos kizárólag a magyar<br />
történetre vonatkozó források és irodalom gyűjtögetésének áldozza idejét (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I-III. és utódkötetek), hanem megjelenhetett a Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (1980), a Széchenyi Döblingben (1981), majd a gyűjteményes kötet A történelem veszedelmei címmel (1987). 1982-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagjává választják, majd 1990. május 24-től 1996. május 9-ig két ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. <br />
<br />
E minőségében átszervezte az intézményt, és biztosította az autonómiáját. 1991-től a Teleki<br />
László-Alapítvány kuratóriumának elnöke, majd a Magyar Külügyi Társaság elnöke lett. A Magyar Történelmi Társulat 2000-ben elnökévé választotta. Több külföldi akadémiának is tagja volt. Számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült. Hálás volt az Agrártudományi Egyetemnek, hogy befogadta, és igen rövid idő alatt nem csupán kiemelte könyvtárát az elmaradottságból, a szervezetlenségből, hanem a legjobbak közé vezette. Egyúttal kiemelkedő személyisége volt annak a – eredeti hivatásából kiszorított – csapatnak, amelynek tagjai a diktatúra afféle tudós rabszolgáiként, a haza és a tudomány<br />
iránti elkötelezettségből korszerűsítették a magyar könyvtárügyet s emelték a történelem fintoraként magasra. „Nincs olyan rossz helyzet, amelyből ne lehetne tisztességesen kijutni“ – mondta egy riporternek. Mindig is bízott benne, hogy nemcsak egy személy, de egy nemzet is túl tud jutni a leggyászosabb korszakokon is.” Alig néhány évet töltött egyetemi katedrán, és mint maga mondja, nem hozott létre „iskolát“. Nem adatott meg neki, hogy diákokkal, tanítványokkal vegye körül magát. Legalábbis formálisan nem. Ma mégis azt látjuk, hogy több generáció tagjai tekintettek rá mentorként és példaképként. Kosáry Domokos 2007-ben hunyt el, nevét 2008. október 29-én vette fel a Szent István Egyetem tudományos szakkönyvtára, amely azóta Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár elnevezéssel<br />
működik. Bejáratánál a névadó emléktáblája látható.<br />
<br />
== Szervezeti tagságai ==<br />
<br />
*Történettudományi Bizottság<br />
*Magyar-Svéd Történész Vegyesbizottság (elnök)<br />
*Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (örökös védnök)<br />
<br />
*Magyar Külügyi Társaság (elnök)<br />
*Magyar Történelmi Társulat (elnök)<br />
*Teleki László Alapítvány Kuratóriuma (elnök)<br />
*Academia Europaea (London)<br />
*Académie Européenne des Sciences des Arts et des Lettres (Párizs)<br />
*Academia Scientiarum et Artium Croatica (levelező tag)<br />
*British Academy (levelező tag)<br />
*Román Akadémia (tiszteletbeli tag, 1997)<br />
*Royal Historical Society (London)<br />
<br />
==Díjai, kitüntetései==<br />
<br />
* [[Magyar Népköztársaság Állami Díja|Állami Díj]] (1988) – Fél évszázados történettudományi, kutatói és alkotói tevékenységéért, a magyar történettudomány nemzetközileg is magas szintű műveléséért.<br />
* a [[Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje]] (1993)<br />
* [[Széchenyi-díj|Széchenyi-nagydíj]] (1995) – A XVIII. század művelődéstörténetének mind módszertani, mind tartalmi szempontból kitűnő feldolgozásáért, a magyar reformkor, s benne Széchenyi egész munkásságának bemutatásáért, továbbá Magyarország nemzetközi helyzetének történelmünk egész folyamán végigvezetett meghatározásáért, nemzeti hagyományrendszerünk tárgyilagos bemutatásáért, valamint tudományszervezői tevékenységéért.<br />
* [[Budapest díszpolgárainak listája|Budapest díszpolgára]] (1996)<br />
* Österreichische Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst, I. Klasse (1996)<br />
* [[Francia Becsületrend]] (1996)<br />
* Francia Akadémiai Pálma (Párizs)<br />
* [[Akadémiai Aranyérem]] (1997)<br />
* [[Hazám-díj]] (2001, XXI. Század Társaság)<br />
* Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagy érdemkeresztje (2003)<br />
* [[Nagy Imre Érdemrend]] (2003)<br />
* Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje<br />
* [[Prima Primissima díj]] (2004)<br />
* Széchenyi-aranyérem (2006)<br />
* Radnóti Miklós-díj (2007)<br />
<br />
==Művei==<br />
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2007 januárjából}}<br />
<br />
* Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába Osiris Kiadó, Budapest, 2000.<br />
* A történelem veszedelmei Magvető Könyvkiadó, 1987.<br />
* Magyarország története képekben (társszerző) Gondolat Kiadó, Bp., 1977.<br />
* A magyar és európai politika történetéből Osiris Kiadó, 2001.<br />
* Magyarország Európában Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2003.<br />
* Famous Hungarians (angol), Rubicon-Könyvek, Bp., 2002.<br />
* A magyar külpolitika Mohács előtt Magvető Kiadó, Bp., 1978.<br />
* Művelődés a XVIII. századi Magyarországon Akadémiai Kiadó, Bp., 1996.<br />
* Újjáépítés és polgárosodás, 1711-1867 Háttér Kiadó, Bp., 1990.<br />
* Napóleon és Magyarország Magvető Könyvkiadó, 1977.<br />
* Kossuth Lajos a reformkorban Osiris Kiadó, 2002.<br />
* Magyarország és a nemzetközi politika 1848-49-ben História Könyvtár: Monográfiák. 1999.<br />
* A Görgey-kérdés története I-II.; Osiris századvég, Bp., 1994.<br />
* Széchenyi Döblingben Magvető Könyvkiadó, Bp., 1981.<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszádaza 1825-1975 (társszerző) Akadémiai Kiadó, 1975.<br />
* Hat év a tudománypolitika szolgálatában MTA Történettudományi Intézet, 1996.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 24. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100623.pdf<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Kos%C3%A1ry_Domokos<br />
*Walleshausen Gyula: Kosáry Domokos, a tudományszervező könyvtárigazgató 1951–1957. Szerk. Koósné Török Erzsébet. Közread. a Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár. Gödöllő, 2009. 59 p.<br />
*Ormos Mária: “90“ Kosáry Domokos. Magyar Tudomány, 2003/8 1045–1048. p.</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kos%C3%A1ry_Domokos&diff=404Kosáry Domokos2011-08-18T09:03:32Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Életútja */</p>
<hr />
<div>Kosáry Domokos (Selmecbánya, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) Széchenyi-nagydíjas történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke (1990-1996).<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
<br />
1913. július 31-én született Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia). A családnak erős gyökerei voltak a Felvidéken, apja, Kosáry János zongoraművész és zenetanár, nyelveket tanított a főiskolán. Édesanyja, Kosáryné Réz Lola néven közismert író volt. A Trefort utcai gimnázium után az Eötvös József Kollégiumba jelentkezett, ahol a történelemlatin szakot választotta. Kiváló tanárainak, nyelvtudásának, nagyszerű memóriájának és éles logikájának köszönhetően már az egyetemisták közül is kitűnt, és a diploma megszerzését követően könnyedén jutott külföldi ösztöndíjhoz. Kortársai nagy többségétől eltérően nem a „baráti“ Németországba igyekezett, hanem Franciaországba és Angliába. Ezek az utazások meghatározóak voltak számára. 1936-ban szerzett doktorátust, majd 1941-ben Teleki Pál megbízásából az Egyesült Államokban tett tanulmányutat. <br />
<br />
Kollégiumi tanári állása mellett az újonnan, és részben éppen az általa szervezett Teleki Pál Intézet keretébe tartozó Magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett (1941), majd főszerkesztőként a Revue d'Histoire Comparé élén állt (1943–1949). Az 1945 után kialakuló politikai rendszerrel szemben ellenálló,<br />
renitens Kosáry történészi pályafutása veszélybe került. Eleinte, mint mindenki más is, remélhette, hogy egy valóban demokratizálódó Magyarországon mind ő maga, mind szakmája kiváló lehetőségekhez juthat, a kegyelmi idő azonban nagyon rövidnek bizonyult. E rövid időre esett, hogy a budapesti egyetemen tanszékvezető tanárként működhetett (1946–1949). Ettől kezdve Kosáry Domokos parkolópályára<br />
került. A Történettudományi Intézet alkalmazta tiszteletdíjas kutatóként, majd 1952 augusztusáig az Országos Könyvtári Központnál (OKK) – a hozzá hasonló sorsra jutott tudósokkal együtt – működött a hazai könyvtárügy megszervezése és korszerűsítése érdekében. Az Agrártudományi Egyetemmel ekkor került kapcsolatba, majd az OKK megszűnése után, az egyetem alkalmazta alakulóban lévő Központi Könyvtárában (1952. október 3.). Kosáry első munkaköre „szerzeményezési csoportvezető“ volt. <br />
<br />
Évi ötezer mű beszerzését, leltározását, továbbá mintegy százötven folyóirat megrendelését és nyilvántartását egy teljes- és három részmunkaidős munkatársával látta el. Az állománygyarapítási csoport vezetése mellett még az olvasószolgálati soportot is vezetnie kellett, sőt, még heti négy órában kölcsönzési ügyeletet is ellátott. Külön feladatai is voltak: a könyvtár helyzetéről jelentést állított össze, kidolgozta a Gödöllőre költözés koncepcióját (az épületet jól ismerte, ugyanis civilként falai között ette 1945-ben a hadifoglyok szűkösen mért kenyerét), vázolta az Egyetemi Könyvtárbizottság feladat-és hatáskörét. Az egyetem székhelye 1954 őszétől fokozatosan Gödöllőre helyeződött át. 1955. január 1-jén Kosáry Domokos kapott megbízást, majd kinevezést az igazgatói teendők ellátására. Eltökélt szándéka volt „határozott arculatú, valóban központi jellegű, tudományos színvonalú olyan könyvtár kifejlesztése, amely be tudja tölteni az egyetemen rá váró feladatok mellett a tudományos könyvtárak sorában őt megillető helyet is“. Az új gödöllői otthon „belakása“ után a könyvtár racionális szervezetének kialakítása, a munkakörök tisztázása következett. Az állománygyarapítást továbbra is ő tartotta kézben. A kiadványcsere-kapcsolatok eredményeként 1955-ben 155-re ugrott a külföldi partnerek száma, s az egyetemi kiadványokért cserébe 370 könyvvel és 11 kurrens folyóirattal gazdagodott a könyvtár. Elévülhetetlen érdeme, hogy lenyűgöző történelmi és bibliográfiai tudása révén igen sok értékes hungarikum került az állományba. Vezetése alatt a gödöllői központi könyvtárat az ország minden tájáról, sőt még határainkon túlról is több szakember kereste fel, hogy megismerkedjék a könyvtár gyors felemelkedésének titkaival; a szakmai testületek pedig szívesen választották tanácskozásaik színhelyéül az egyetemet. Történészként célul tűzte ki, hogy a Központi Könyvtárat az agrártörténeti kutatások bázisává fejleszti. Az Egyetemi Tanács július 7-én tárgyalta Kosáry javaslatát, és határozatot hozott arról, hogy befogadja az agrártörténeti kutatást. <br />
<br />
A könyvtár feladatai közé sorolta a hazai agrártörténeti hagyományok feltárásának az elősegítését, és megbízta Kosáry Domokos igazgatót, vegye kézbe a javasolt Agrártörténeti Munkaközösség megszervezését, melynek során rövidesen kiadásra került az Agrártörténeti Szemle című folyóirat első száma. Kosáry Domokos időszakában 5 kiadványsorozat hívta fel a figyelmet a könyvtárra az agrártörténeti folyóirat mellett. Elérkezett 1956. A történészek a Petőfi Körben, majd a Történészek Forradalmi Bizottságában – Kosáry Domokos elnöklete alatt – tevékenykedtek, és keresték a választ a magyarság sorskérdésére. A forradalom idején a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának elnöke volt. Igen emlékezetes és hatásos felszólalása 1956. november 2-án hangzott el az Egyetemi Forradalmi Bizottság által összehívott összdolgozói ülésen, amikor arra figyelmeztetett, hogy kár lenne a forradalom által megteremtett nemzeti egységet pártok alakításával megbontani. <br />
<br />
A forradalom tisztaságát is meg kell őrizni. Nem szabad megengedni, hogy bárki személyes bosszúját érvényesítse. Tudomására jutott, hogy néhol szovjet emlékművet gyaláztak meg, rongáltak meg. Ezt egyetlen nagyhatalom sem tűri el – mondta. Levélben fordult a kormányhoz, hogy lépjen fel az efféle, a forradalomtól idegen cselekmények ellen. Kosáry felszólalását nagy taps fogadta. Szavaiban még<br />
azok sem találtak kivetnivalót, akik a forradalom után vezető szerephez jutottak. Pozíciója megerősödött, amit arra használt, hogy a könyvtárat bevezesse a nemzetközi szakmai életbe. Munkáját azonban<br />
nem sokáig folytathatta, 1957 novemberében letartóztatták és 1958-ban négy év börtönre ítélték. <br />
<br />
Ott írta meg a Széchenyi Döblingben című könyvét, ami azonban csak 1981-ben jelent meg. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően ismét parkolópályára került. Előbb a Pest Megyei Levéltárban, azután az MTA Történettudományi Intézetében kapott munkát, de mindkét helyen lehetősége volt rá,<br />
hogy a háttérbe húzódva ugyan, de történészként folytathassa tevékenységét. Elsősorban az érdekelte, hogy dolgozhasson – és dolgozott is. Már nem volt előírás, hogy Kosáry Domokos kizárólag a magyar<br />
történetre vonatkozó források és irodalom gyűjtögetésének áldozza idejét (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I-III. és utódkötetek), hanem megjelenhetett a Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (1980), a Széchenyi Döblingben (1981), majd a gyűjteményes kötet A történelem veszedelmei címmel (1987). 1982-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagjává választják, majd 1990. május 24-től 1996. május 9-ig két ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. <br />
<br />
E minőségében átszervezte az intézményt, és biztosította az autonómiáját. 1991-től a Teleki<br />
László-Alapítvány kuratóriumának elnöke, majd a Magyar Külügyi Társaság elnöke lett. A Magyar Történelmi Társulat 2000-ben elnökévé választotta. Több külföldi akadémiának is tagja volt. Számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült. Hálás volt az Agrártudományi Egyetemnek, hogy befogadta, és igen rövid idő alatt nem csupán kiemelte könyvtárát az elmaradottságból, a szervezetlenségből, hanem a legjobbak közé vezette. Egyúttal kiemelkedő személyisége volt annak a – eredeti hivatásából kiszorított – csapatnak, amelynek tagjai a diktatúra afféle tudós rabszolgáiként, a haza és a tudomány<br />
iránti elkötelezettségből korszerűsítették a magyar könyvtárügyet s emelték a történelem fintoraként magasra. „Nincs olyan rossz helyzet, amelyből ne lehetne tisztességesen kijutni“ – mondta egy riporternek. Mindig is bízott benne, hogy nemcsak egy személy, de egy nemzet is túl tud jutni a leggyászosabb korszakokon is.” Alig néhány évet töltött egyetemi katedrán, és mint maga mondja, nem hozott létre „iskolát“. Nem adatott meg neki, hogy diákokkal, tanítványokkal vegye körül magát. Legalábbis formálisan nem. Ma mégis azt látjuk, hogy több generáció tagjai tekintettek rá mentorként és példaképként. Kosáry Domokos 2007-ben hunyt el, nevét 2008. október 29-én vette fel a Szent István Egyetem tudományos szakkönyvtára, amely azóta Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár elnevezéssel<br />
működik. Bejáratánál a névadó emléktáblája látható.<br />
<br />
== Szervezeti tagságai ==<br />
<br />
*Történettudományi Bizottság<br />
*Magyar-Svéd Történész Vegyesbizottság (elnök)<br />
*Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (örökös védnök)<br />
<br />
*Magyar Külügyi Társaság (elnök)<br />
*Magyar Történelmi Társulat (elnök)<br />
*Teleki László Alapítvány Kuratóriuma (elnök)<br />
*Academia Europaea (London)<br />
*Académie Européenne des Sciences des Arts et des Lettres (Párizs)<br />
*Academia Scientiarum et Artium Croatica (levelező tag)<br />
*British Academy (levelező tag)<br />
*Román Akadémia (tiszteletbeli tag, 1997)<br />
*Royal Historical Society (London)<br />
<br />
==Díjai, kitüntetései==<br />
<br />
* [[Magyar Népköztársaság Állami Díja|Állami Díj]] (1988) – Fél évszázados történettudományi, kutatói és alkotói tevékenységéért, a magyar történettudomány nemzetközileg is magas szintű műveléséért.<br />
* a [[Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje]] (1993)<br />
* [[Széchenyi-díj|Széchenyi-nagydíj]] (1995) – A XVIII. század művelődéstörténetének mind módszertani, mind tartalmi szempontból kitűnő feldolgozásáért, a magyar reformkor, s benne Széchenyi egész munkásságának bemutatásáért, továbbá Magyarország nemzetközi helyzetének történelmünk egész folyamán végigvezetett meghatározásáért, nemzeti hagyományrendszerünk tárgyilagos bemutatásáért, valamint tudományszervezői tevékenységéért.<br />
* [[Budapest díszpolgárainak listája|Budapest díszpolgára]] (1996)<br />
* Österreichische Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst, I. Klasse (1996)<br />
* [[Francia Becsületrend]] (1996)<br />
* Francia Akadémiai Pálma (Párizs)<br />
* [[Akadémiai Aranyérem]] (1997)<br />
* [[Hazám-díj]] (2001, XXI. Század Társaság)<br />
* Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagy érdemkeresztje (2003)<br />
* [[Nagy Imre Érdemrend]] (2003)<br />
* Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje<br />
* [[Prima Primissima díj]] (2004)<br />
* Széchenyi-aranyérem (2006)<br />
* Radnóti Miklós-díj (2007)<br />
<br />
==Művei==<br />
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2007 januárjából}}<br />
<br />
* Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába Osiris Kiadó, Budapest, 2000.<br />
* A történelem veszedelmei Magvető Könyvkiadó, 1987.<br />
* Magyarország története képekben (társszerző) Gondolat Kiadó, Bp., 1977.<br />
* A magyar és európai politika történetéből Osiris Kiadó, 2001.<br />
* Magyarország Európában Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2003.<br />
* Famous Hungarians (angol), Rubicon-Könyvek, Bp., 2002.<br />
* A magyar külpolitika Mohács előtt Magvető Kiadó, Bp., 1978.<br />
* Művelődés a XVIII. századi Magyarországon Akadémiai Kiadó, Bp., 1996.<br />
* Újjáépítés és polgárosodás, 1711-1867 Háttér Kiadó, Bp., 1990.<br />
* Napóleon és Magyarország Magvető Könyvkiadó, 1977.<br />
* Kossuth Lajos a reformkorban Osiris Kiadó, 2002.<br />
* Magyarország és a nemzetközi politika 1848-49-ben História Könyvtár: Monográfiák. 1999.<br />
* A Görgey-kérdés története I-II.; Osiris századvég, Bp., 1994.<br />
* Széchenyi Döblingben Magvető Könyvkiadó, Bp., 1981.<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszádaza 1825-1975 (társszerző) Akadémiai Kiadó, 1975.<br />
* Hat év a tudománypolitika szolgálatában MTA Történettudományi Intézet, 1996.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 24. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100623.pdf<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Kos%C3%A1ry_Domokos<br />
*Walleshausen Gyula: Kosáry Domokos, a tudományszervező könyvtárigazgató 1951–1957. Szerk. Koósné Török Erzsébet. Közread. a Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár. Gödöllő, 2009. 59 p.<br />
*Ormos Mária: “90“ Kosáry Domokos. Magyar Tudomány, 2003/8 1045–1048. p.</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kos%C3%A1ry_Domokos&diff=403Kosáry Domokos2011-08-18T09:02:34Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Kosáry Domokos (Selmecbánya, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) Széchenyi-nagydíjas történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke (1990-1996). == Él…”</p>
<hr />
<div>Kosáry Domokos (Selmecbánya, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) Széchenyi-nagydíjas történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke (1990-1996).<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
<br />
1913. július 31-én született Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia). A családnak erős gyökerei voltak a Felvidéken, apja, Kosáry János zongoraművész és zenetanár, nyelveket tanított a főiskolán. Édesanyja, Kosáryné Réz Lola néven közismert író volt. A Trefort utcai gimnázium után az Eötvös József Kollégiumba jelentkezett, ahol a történelemlatin szakot választotta. Kiváló tanárainak, nyelvtudásának, nagyszerű memóriájának és éles logikájának köszönhetően már az egyetemisták közül is kitűnt, és a diploma megszerzését követően könnyedén jutott külföldi ösztöndíjhoz. Kortársai nagy többségétől eltérően nem a „baráti“ Németországba igyekezett, hanem Franciaországba és Angliába. Ezek az utazások meghatározóak voltak számára. 1936-ban szerzett doktorátust, majd 1941-ben Teleki Pál megbízásából az Egyesült Államokban tett tanulmányutat. Kollégiumi tanári állása mellett az újonnan, és részben éppen az általa szervezett Teleki Pál Intézet keretébe tartozó Magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lett (1941), majd főszerkesztőként a Revue d'Histoire Comparé élén állt (1943–1949). Az 1945 után kialakuló politikai rendszerrel szemben ellenálló,<br />
renitens Kosáry történészi pályafutása veszélybe került. Eleinte, mint mindenki más is, remélhette, hogy egy valóban demokratizálódó Magyarországon mind ő maga, mind szakmája kiváló lehetőségekhez juthat, a kegyelmi idő azonban nagyon rövidnek bizonyult. E rövid időre esett, hogy a budapesti egyetemen tanszékvezető tanárként működhetett (1946–1949). Ettől kezdve Kosáry Domokos parkolópályára<br />
került. A Történettudományi Intézet alkalmazta tiszteletdíjas kutatóként, majd 1952 augusztusáig az Országos Könyvtári Központnál (OKK) – a hozzá hasonló sorsra jutott tudósokkal együtt – működött a hazai könyvtárügy megszervezése és korszerűsítése érdekében. Az Agrártudományi Egyetemmel ekkor került kapcsolatba, majd az OKK megszűnése után, az egyetem alkalmazta alakulóban lévő Központi Könyvtárában (1952. október 3.). Kosáry első munkaköre „szerzeményezési csoportvezető“ volt. Évi ötezer mű beszerzését, leltározását, továbbá mintegy százötven folyóirat megrendelését és nyilvántartását egy teljes- és három részmunkaidős munkatársával látta el. Az állománygyarapítási csoport vezetése mellett még az olvasószolgálati soportot is vezetnie kellett, sőt, még heti négy órában kölcsönzési ügyeletet is ellátott. Külön feladatai is voltak: a könyvtár helyzetéről jelentést állított össze, kidolgozta a Gödöllőre költözés koncepcióját (az épületet jól ismerte, ugyanis<br />
civilként falai között ette 1945-ben a hadifoglyok szűkösen mért kenyerét), vázolta az Egyetemi Könyvtárbizottság feladat-és hatáskörét. Az egyetem székhelye 1954 őszétől fokozatosan Gödöllőre<br />
helyeződött át. 1955. január 1-jén Kosáry Domokos kapott megbízást, majd kinevezést az igazgatói teendők ellátására. Eltökélt szándéka volt „határozott arculatú, valóban központi jellegű, tudományos színvonalú olyan könyvtár kifejlesztése, amely be tudja tölteni az egyetemen rá váró feladatok mellett a tudományos könyvtárak sorában őt megillető helyet is“. Az új gödöllői otthon „belakása“ után a könyvtár racionális szervezetének kialakítása, a munkakörök tisztázása következett. Az állománygyarapítást továbbra is ő tartotta kézben. A kiadványcsere-kapcsolatok eredményeként 1955-ben 155-re<br />
ugrott a külföldi partnerek száma, s az egyetemi kiadványokért cserébe 370 könyvvel és 11 kurrens folyóirattal gazdagodott a könyvtár. Elévülhetetlen érdeme, hogy lenyűgöző történelmi és bibliográfiai<br />
tudása révén igen sok értékes hungarikum került az állományba. Vezetése alatt a gödöllői központi könyvtárat az ország minden tájáról, sőt még határainkon túlról is több szakember kereste fel, hogy megismerkedjék a könyvtár gyors felemelkedésének titkaival; a szakmai testületek pedig szívesen választották tanácskozásaik színhelyéül az egyetemet. Történészként célul tűzte ki, hogy a Központi Könyvtárat az agrártörténeti kutatások bázisává fejleszti. Az Egyetemi Tanács július 7-én tárgyalta Kosáry javaslatát, és határozatot hozott arról, hogy befogadja az agrártörténeti kutatást. A könyvtár feladatai közé sorolta a hazai agrártörténeti hagyományok feltárásának az elősegítését, és megbízta Kosáry Domokos igazgatót, vegye kézbe a javasolt Agrártörténeti Munkaközösség megszervezését, melynek során rövidesen kiadásra került az Agrártörténeti Szemle című folyóirat első száma. Kosáry Domokos időszakában 5 kiadványsorozat hívta fel a figyelmet a könyvtárra az agrártörténeti folyóirat mellett. Elérkezett 1956. A történészek a Petőfi Körben, majd a Történészek Forradalmi Bizottságában – Kosáry Domokos elnöklete alatt – tevékenykedtek, és keresték a választ a magyarság sorskérdésére. A forradalom idején a Magyar TörtéTörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke volt. Igen emlékezetes és hatásos felszólalása 1956. november 2-án hangzott el az Egyetemi Forradalmi Bizottság által összehívott összdolgozói ülésen, amikor arra figyelmeztetett, hogy kár lenne a forradalom által megteremtett nemzeti egységet pártok alakításával megbontani. A forradalom tisztaságát is meg kell őrizni. Nem szabad megengedni, hogy bárki személyes bosszúját érvényesítse. Tudomására jutott, hogy néhol szovjet emlékművet gyaláztak meg, rongáltak meg. Ezt egyetlen nagyhatalom sem tűri el – mondta. Levélben fordult a kormányhoz, hogy lépjen fel az efféle, a forradalomtól idegen cselekmények ellen. Kosáry felszólalását nagy taps fogadta. Szavaiban még<br />
azok sem találtak kivetnivalót, akik a forradalom után vezető szerephez jutottak. Pozíciója megerősödött, amit arra használt, hogy a könyvtárat bevezesse a nemzetközi szakmai életbe. Munkáját azonban<br />
nem sokáig folytathatta, 1957 novemberében letartóztatták és 1958-ban négy év börtönre ítélték. Ott írta meg a Széchenyi Döblingben című könyvét, ami azonban csak 1981-ben jelent meg. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően ismét parkolópályára került. Előbb a Pest Megyei Levéltárban, azután az MTA Történettudományi Intézetében kapott munkát, de mindkét helyen lehetősége volt rá,<br />
hogy a háttérbe húzódva ugyan, de történészként folytathassa tevékenységét. Elsősorban az érdekelte, hogy dolgozhasson – és dolgozott is. Már nem volt előírás, hogy Kosáry Domokos kizárólag a magyar<br />
történetre vonatkozó források és irodalom gyűjtögetésének áldozza idejét (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I-III. és utódkötetek), hanem megjelenhetett a Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (1980), a Széchenyi Döblingben (1981), majd a gyűjteményes kötet A történelem veszedelmei címmel (1987). 1982-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagjává választják, majd 1990. május 24-től 1996. május 9-ig két ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. E minőségében átszervezte az intézményt, és biztosította az autonómiáját. 1991-től a Teleki<br />
László-Alapítvány kuratóriumának elnöke, majd a Magyar Külügyi Társaság elnöke lett. A Magyar Történelmi Társulat 2000-ben elnökévé választotta. Több külföldi akadémiának is tagja volt. Számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült. Hálás volt az Agrártudományi Egyetemnek, hogy befogadta, és igen rövid idő alatt nem csupán kiemelte könyvtárát az elmaradottságból, a szervezetlenségből, hanem a legjobbak közé vezette. Egyúttal kiemelkedő személyisége volt annak a – eredeti hivatásából kiszorított – csapatnak, amelynek tagjai a diktatúra afféle tudós rabszolgáiként, a haza és a tudomány<br />
iránti elkötelezettségből korszerűsítették a magyar könyvtárügyet s emelték a történelem fintoraként magasra. „Nincs olyan rossz helyzet, amelyből ne lehetne tisztességesen kijutni“ – mondta egy riporternek. Mindig is bízott benne, hogy nemcsak egy személy, de egy nemzet is túl tud jutni a leggyászosabb korszakokon is.” Alig néhány évet töltött egyetemi katedrán, és mint maga mondja, nem hozott létre „iskolát“. Nem adatott meg neki, hogy diákokkal, tanítványokkal vegye körül magát. Legalábbis formálisan nem. Ma mégis azt látjuk, hogy több generáció tagjai tekintettek rá mentorként és példaképként. Kosáry Domokos 2007-ben hunyt el, nevét 2008. október 29-én vette fel a Szent István Egyetem tudományos szakkönyvtára, amely azóta Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár elnevezéssel<br />
működik. Bejáratánál a névadó emléktáblája látható. <br />
<br />
== Szervezeti tagságai ==<br />
<br />
*Történettudományi Bizottság<br />
*Magyar-Svéd Történész Vegyesbizottság (elnök)<br />
*Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (örökös védnök)<br />
<br />
*Magyar Külügyi Társaság (elnök)<br />
*Magyar Történelmi Társulat (elnök)<br />
*Teleki László Alapítvány Kuratóriuma (elnök)<br />
*Academia Europaea (London)<br />
*Académie Européenne des Sciences des Arts et des Lettres (Párizs)<br />
*Academia Scientiarum et Artium Croatica (levelező tag)<br />
*British Academy (levelező tag)<br />
*Román Akadémia (tiszteletbeli tag, 1997)<br />
*Royal Historical Society (London)<br />
<br />
==Díjai, kitüntetései==<br />
<br />
* [[Magyar Népköztársaság Állami Díja|Állami Díj]] (1988) – Fél évszázados történettudományi, kutatói és alkotói tevékenységéért, a magyar történettudomány nemzetközileg is magas szintű műveléséért.<br />
* a [[Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje]] (1993)<br />
* [[Széchenyi-díj|Széchenyi-nagydíj]] (1995) – A XVIII. század művelődéstörténetének mind módszertani, mind tartalmi szempontból kitűnő feldolgozásáért, a magyar reformkor, s benne Széchenyi egész munkásságának bemutatásáért, továbbá Magyarország nemzetközi helyzetének történelmünk egész folyamán végigvezetett meghatározásáért, nemzeti hagyományrendszerünk tárgyilagos bemutatásáért, valamint tudományszervezői tevékenységéért.<br />
* [[Budapest díszpolgárainak listája|Budapest díszpolgára]] (1996)<br />
* Österreichische Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst, I. Klasse (1996)<br />
* [[Francia Becsületrend]] (1996)<br />
* Francia Akadémiai Pálma (Párizs)<br />
* [[Akadémiai Aranyérem]] (1997)<br />
* [[Hazám-díj]] (2001, XXI. Század Társaság)<br />
* Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagy érdemkeresztje (2003)<br />
* [[Nagy Imre Érdemrend]] (2003)<br />
* Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje<br />
* [[Prima Primissima díj]] (2004)<br />
* Széchenyi-aranyérem (2006)<br />
* Radnóti Miklós-díj (2007)<br />
<br />
==Művei==<br />
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2007 januárjából}}<br />
<br />
* Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába Osiris Kiadó, Budapest, 2000.<br />
* A történelem veszedelmei Magvető Könyvkiadó, 1987.<br />
* Magyarország története képekben (társszerző) Gondolat Kiadó, Bp., 1977.<br />
* A magyar és európai politika történetéből Osiris Kiadó, 2001.<br />
* Magyarország Európában Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2003.<br />
* Famous Hungarians (angol), Rubicon-Könyvek, Bp., 2002.<br />
* A magyar külpolitika Mohács előtt Magvető Kiadó, Bp., 1978.<br />
* Művelődés a XVIII. századi Magyarországon Akadémiai Kiadó, Bp., 1996.<br />
* Újjáépítés és polgárosodás, 1711-1867 Háttér Kiadó, Bp., 1990.<br />
* Napóleon és Magyarország Magvető Könyvkiadó, 1977.<br />
* Kossuth Lajos a reformkorban Osiris Kiadó, 2002.<br />
* Magyarország és a nemzetközi politika 1848-49-ben História Könyvtár: Monográfiák. 1999.<br />
* A Görgey-kérdés története I-II.; Osiris századvég, Bp., 1994.<br />
* Széchenyi Döblingben Magvető Könyvkiadó, Bp., 1981.<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszádaza 1825-1975 (társszerző) Akadémiai Kiadó, 1975.<br />
* Hat év a tudománypolitika szolgálatában MTA Történettudományi Intézet, 1996.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 24. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100623.pdf<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Kos%C3%A1ry_Domokos<br />
*Walleshausen Gyula: Kosáry Domokos, a tudományszervező könyvtárigazgató 1951–1957. Szerk. Koósné Török Erzsébet. Közread. a Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár. Gödöllő, 2009. 59 p.<br />
*Ormos Mária: “90“ Kosáry Domokos. Magyar Tudomány, 2003/8 1045–1048. p.</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Toroczkai_Wigand_Ede&diff=400Toroczkai Wigand Ede2011-08-18T08:24:36Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:Toroczkai1.jpg|thumb|right|300px|Toroczkai Wigand Ede]]<br />
Wiegand Ede (Pest, 1869. május 19. – Budapest, 1945.) építész, iparművész, író<br />
<br />
A Torockói, később Toroczkai/Thoroczkai nevet erdélyi tartózkodása után vette fel.<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
<br />
Építész, belsőépítész, kerttervező, grafikus; az Iparművészeti Iskola tanára, a gödöllői művésztelep (1901-1920) tagja. Az egykori gödöllői művésztelep alkotója építészként, belsőépítészként, kerttervezőként, grafikusként és az Iparművészeti Iskola tanáraként egyaránt elismert volt. Származásáról, születésének időpontjáról – ugyanúgy mint halálának körülményeiről – ellentmondó adatok<br />
vannak. Egyes források 1869. május 19-ét, mások 1870-et adnak meg születési időpontként. <br />
<br />
1886-tól 1889-ig festészetet tanult a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában. Ennek elvégzése után rövid ideig egyházi festészettel foglalkozott. Steindl Imre vezetésével az Országház építésén dolgozott, 10 esztendőn át tervezte a Parlament belső díszítéseit, fal- és üvegfestményeit. 1900-ban állami ösztöndíjjal Londonba, Münchenbe és Párizsba utazott. Ekkor jó ideig bútortervezőként, belsőépítészként dolgozott, munkáival egyre másra aratta a nemzetközi sikereket. Az 1900-as párizsi világkiállításon bútoraival ezüstérmet, a 1902-es torinói világkiállításon aranyérmet, 1904-ben St. Louis-ban ezüstérmet kapott. Közben házakat is tervezett. 1904-ben Kalotaszegen, később Székelyföldön folytatott tanulmányokat. eközben szövődött barátsága a gödöllői művésztelep alkotóival. <br />
A művészcsoportnak elsősorban bútortervezőként lett tagja. Az 1901-1920-ig működő Gödöllői Művésztelepen próbált új formakincseket keresni művészi munkájához. Művész társaival hamar eljutattak a magyar népművészethez: tárgyaihoz, díszítéseihez, jelképrendszeréhez, és így értek el a csillagos ég magyar néphagyományaihoz, alakjaihoz, mondáihoz is. Ennek az időszaknak az egyik eredménye az 1916-ban a Táltos kiadónál megjelent Öreg csillagok című 37 oldalas könyve. Már akkor is nagyon kevés csillag és csillagkép élt a nép ajkán, mert mint írja: ''„Írásom oka, hogy porladó apáink keblök hordta meghittjei feledésbe ne menjenek. A mondottak nagy része gyermeteg kedélyű s már múlandóságnak induló pásztorélet, régmúlt idők emléke.“'' A könyvben összegyűjtötte az ősmagyar csillagképeket és csillagneveket, és illusztrációként Nagy Sándor rajzolta meg a csillagtérképet.<br />
<br />
1907-ben Marosvásárhelyre költözött, ahol a környék falvai számára közösségi épületeket, iskolákat tervezett. 1908-ban nősült meg, feleségül vette Marosvásárhely polgármesterének, Bernády Györgynek az unokahúgát, Kégl Margit tanárnőt, aki mint költő, és előadó, a Székelyföld tudományos életét összefogó Kemény Zsigmond Társaságnak is tagja lett. 1912-ben észak-európai körútja során többek között<br />
Koppenhágába, Oslóba, Helsinkibe, Szentpétervárra és Moszkvába is eljutott. Az első világháború idején települt vissza Budapestre. Az 1918/19-es tanévben a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára, majd 1922-től 65 esztendős koráig vezette az iskola Magyar otthon nevű mestertanfolyamát. Haláláról és hagyatékáról keveset tudunk: személyes hagyatéka sokak szerint a II. világháború végén, Buda ostromakor megsemmisült. Toroczkay ekkor megsebesült, és mivel semmije sem volt, valószínűleg éhen halt. A ház udvarán temette el az egyik lakó, Martonfy Emil filmrendező. Tagja volt a Nemzeti Művészeti Szalon Egyesületnek, a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Kemény Zsigmond Társaságnak. Széleskörű munkássága a XIX-XX. század fordulójának a művészeteket egységben tekintő szemléletéből<br />
fakad, innen ered életművének modernitása is. Munkássága mégis, máig feldolgozatlan, pedig az 1910-es évek grafikai albumai, bútorai a régiségkereskedések keresett cikkei, vonzó, barátságos<br />
házai az otthonépítés, közösségi épületei aszociális építkezés példái ma is, Magyarországon és Erdélyben is. Legfőbb építészeti műfaja, a ház a modern korban vált tervezői feladattá, s a Toroczkai által kialakított nyitott alaprajz a modern építészet egyik jellemző sajátossága. Tervezőként szemlélete komplex volt: kiindulópontja a belső világ, az ezt megfogalmazó enteriőr, bútoraival, és a<br />
benső világ kapcsolatait kifejező és kibontakoztató térrendszer. A belsőből az egyéni és egyedi igények és lehetőségek szerint kifelé épülő ház a környezet megtervezésével egészült ki. Többfunkciós épület- és bútortípusokat dolgozott ki, hogy típusterveket készített a lakásprobléma szociális megoldása érdekében. <br />
<br />
Festői készségeinek köszönhetően vált a századforduló egy sajátos műfaja, az ideális terveket festői módon rögzítő építészgrafika egyik kialakítójává. Ezeket tartalmazó albumait a legjelesebb kritikusok (például Fülep Lajos) mint a modern könyvművészet remekeit méltatták. Bútortervezőként-belsőépítészként dolgozott 1907-ig – erről Lyka Károly külön könyvet jelentetett meg. Bútorai hazai és nemzetközi elismerésben részesültek. Legjelesebb művei közt tartjuk számon a Szépművészeti Múzeum enteriőrjeit. A századfordulón reneszánszát élő, a festészethez, grafikához közel álló színes ablaktervezésben is féltve őrzött kincsek Toroczkai alkotásai (Marosvásárhely, Kultúrpalota). Bár díszítőfestőnek tanult, szerteágazó érdeklődése ennél jóval szélesebb pályára vitte. Első komoly sikereit bútortervezőként aratta. Korai, városi lakásokba tervezett bútorait kezdetben a nemzetközi szecesszió ihlette, de hatással volt rá az angol Arts and Crafts mozgalom és a magyar népművészet formavilága. Városi környezetbe szánt bútorainak jellegzetessége a többfunkciós kialakításban rejlett, míg a székelyföldi falusi házakba tervezett darabok karakterét a népi motívumok és a szerkezet logikájának ötvözete teremtette meg. Toroczkai Wigand Ede valamennyi munkája az összefüggések felismeréséből, és azok érvényesítéséből fakad. A bútortervezéssel építészként sem hagyott fel, mert nem csupán házat akart építeni, de „otthont teremteni az embernek a világban”. Wigand volt az első olyan iparművész a századfordulón, aki komoly nemzetközi hírnévre tett szert Magyarországról. alig van más olyan művész, aki az életnek anynyi területén beleásta magát a magyar néprajzba, a népi élet területén gyekezett volna olyan pontos megfigyeléseket tenni, és dokumentálni. Könyvei ennek a korszaknak, amely a népművészet felfedezésének is nevezhető, pontos néprajzi adalékai. A Gödöllői Városi Múzeum 2008-ban megrendezett kiállításával elsőként vállalkozott arra, hogy összeállítsa és bemutassa életművét.<br />
[[Kép:Toroczkai2.jpg|thumb|right|300px|]]<br />
<br />
== Művei ==<br />
=== Épületek ===<br />
==== Marosvásárhely ====<br />
* 1909. Kereskedelmi és Iparkamara<br />
* 1910-1913. Kultúrpalota. Ablakfestmények<br />
** Hajdanában régös-régen<br />
** A nagyúr kapuja<br />
** Sátoros palota<br />
** Réka asszony kertiháza<br />
** Csaba királyfi bölcsője<br />
** Réka asszony kopjafája<br />
** Réka asszony deszkás ablaka<br />
** Perosztó szék című<br />
* Gázgyár<br />
* Lehel (Babits, ma Argesului) utca 5.sz. ház<br />
* Legények Háza, Csillag-köz (ma Pas. Stelelor)<br />
* Munkácsy Mihály (ma Bradului) utca 6.sz. ház<br />
* Schmidt-ház, Jókai Mór utca (ma Eminescu)<br />
==== Tatabánya ====<br />
* 1922 MÁK Rt. Tiszti Kaszinó<br />
<br />
=== Könyvek ===<br />
* [Wiegand Ede]: ''Butorok'' (Bp., 1902)<br />
* ''Négyféle mívekről'' (Maros-Vásárhely, 1914)<br />
* ''Öreg csillagok'' (Bp., 1915; 1988)<br />
* ''Cserényös házak'' (Bp., 1916)<br />
* ''Hajdonába régös-régön…'' (Bp., 1917)<br />
* ''Hímes udvar'' (Bp., 1917)<br />
* ''Régi kert s míesei'' (Bp., 1917)<br />
* ''A kert'' (Bp., 1923)<br />
* ''Akseli Gallén-Kallela'' (Bp., 1931)<br />
* ''Architektura'' (Bp. 1936)<br />
<br />
== Elismerései ==<br />
* Magyar állami nagy aranyérem<br />
* Olasz állami nagy aranyérem<br />
* Párizsi Világkiállítás ezüstérme<br />
* Saint Louisi Világkiállítás ezüstérme<br />
<br />
== Publikációi ==<br />
* Öreg csillagok, in: ''Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának közleményei'', 1914. Később megjelent: 1988, 1998, 2003.<br />
* Turáni öreg csillagok, in: ''Turán'' 1937.<br />
<br />
== Irodalom ==<br />
* Keserü Katalin: ''Toroczkai Wigand Ede'' (Bp., 2007) [http://www.holnapkiado.hu/Webaruhaz/Scripts/prodView.asp?idProduct=555]<br />
<br />
== Film ==<br />
* ''Aki Torockót választotta'' (2004, r. Duló Károly)<br />
<br />
== Források ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 23. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100616.pdf<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Toroczkai_Wigand_Ede</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Toroczkai_Wigand_Ede&diff=399Toroczkai Wigand Ede2011-08-18T08:22:10Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Wiegand Ede (Pest, 1869. május 19. – Budapest, 1945.) építész, iparművész, író A Torockói, később Toroczkai/Thoroczkai nevet erdélyi tartózkodása után ve…”</p>
<hr />
<div>Wiegand Ede (Pest, 1869. május 19. – Budapest, 1945.) építész, iparművész, író<br />
<br />
A Torockói, később Toroczkai/Thoroczkai nevet erdélyi tartózkodása után vette fel.<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
<br />
Építész, belsőépítész, kerttervező, grafikus; az Iparművészeti Iskola tanára, a gödöllői művésztelep (1901-1920) tagja. Az egykori gödöllői művésztelep alkotója építészként, belsőépítészként, kerttervezőként, grafikusként és az Iparművészeti Iskola tanáraként egyaránt elismert volt. Származásáról, születésének időpontjáról – ugyanúgy mint halálának körülményeiről – ellentmondó adatok<br />
vannak. Egyes források 1869. május 19-ét, mások 1870-et adnak meg születési időpontként. <br />
<br />
1886-tól 1889-ig festészetet tanult a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában. Ennek elvégzése után rövid ideig egyházi festészettel foglalkozott. Steindl Imre vezetésével az Országház építésén dolgozott, 10 esztendőn át tervezte a Parlament belső díszítéseit, fal- és üvegfestményeit. 1900-ban állami ösztöndíjjal Londonba, Münchenbe és Párizsba utazott. Ekkor jó ideig bútortervezőként, belsőépítészként dolgozott, munkáival egyre másra aratta a nemzetközi sikereket. Az 1900-as párizsi világkiállításon bútoraival ezüstérmet, a 1902-es torinói világkiállításon aranyérmet, 1904-ben St. Louis-ban ezüstérmet kapott. Közben házakat is tervezett. 1904-ben Kalotaszegen, később Székelyföldön folytatott tanulmányokat. eközben szövődött barátsága a gödöllői művésztelep alkotóival. <br />
A művészcsoportnak elsősorban bútortervezőként lett tagja. Az 1901-1920-ig működő Gödöllői Művésztelepen próbált új formakincseket keresni művészi munkájához. Művész társaival hamar eljutattak a magyar népművészethez: tárgyaihoz, díszítéseihez, jelképrendszeréhez, és így értek el a csillagos ég magyar néphagyományaihoz, alakjaihoz, mondáihoz is. Ennek az időszaknak az egyik eredménye az 1916-ban a Táltos kiadónál megjelent Öreg csillagok című 37 oldalas könyve. Már akkor is nagyon kevés csillag és csillagkép élt a nép ajkán, mert mint írja: ''„Írásom oka, hogy porladó apáink keblök hordta meghittjei feledésbe ne menjenek. A mondottak nagy része gyermeteg kedélyű s már múlandóságnak induló pásztorélet, régmúlt idők emléke.“'' A könyvben összegyűjtötte az ősmagyar csillagképeket és csillagneveket, és illusztrációként Nagy Sándor rajzolta meg a csillagtérképet.<br />
<br />
1907-ben Marosvásárhelyre költözött, ahol a környék falvai számára közösségi épületeket, iskolákat tervezett. 1908-ban nősült meg, feleségül vette Marosvásárhely polgármesterének, Bernády Györgynek az unokahúgát, Kégl Margit tanárnőt, aki mint költő, és előadó, a Székelyföld tudományos életét összefogó Kemény Zsigmond Társaságnak is tagja lett. 1912-ben észak-európai körútja során többek között<br />
Koppenhágába, Oslóba, Helsinkibe, Szentpétervárra és Moszkvába is eljutott. Az első világháború idején települt vissza Budapestre. Az 1918/19-es tanévben a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára, majd 1922-től 65 esztendős koráig vezette az iskola Magyar otthon nevű mestertanfolyamát. Haláláról és hagyatékáról keveset tudunk: személyes hagyatéka sokak szerint a II. világháború végén, Buda ostromakor megsemmisült. Toroczkay ekkor megsebesült, és mivel semmije sem volt, valószínűleg éhen halt. A ház udvarán temette el az egyik lakó, Martonfy Emil filmrendező. Tagja volt a Nemzeti Művészeti Szalon Egyesületnek, a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Kemény Zsigmond Társaságnak. Széleskörű munkássága a XIX-XX. század fordulójának a művészeteket egységben tekintő szemléletéből<br />
fakad, innen ered életművének modernitása is. Munkássága mégis, máig feldolgozatlan, pedig az 1910-es évek grafikai albumai, bútorai a régiségkereskedések keresett cikkei, vonzó, barátságos<br />
házai az otthonépítés, közösségi épületei aszociális építkezés példái ma is, Magyarországon és Erdélyben is. Legfőbb építészeti műfaja, a ház a modern korban vált tervezői feladattá, s a Toroczkai által kialakított nyitott alaprajz a modern építészet egyik jellemző sajátossága. Tervezőként szemlélete komplex volt: kiindulópontja a belső világ, az ezt megfogalmazó enteriőr, bútoraival, és a<br />
benső világ kapcsolatait kifejező és kibontakoztató térrendszer. A belsőből az egyéni és egyedi igények és lehetőségek szerint kifelé épülő ház a környezet megtervezésével egészült ki. Többfunkciós épület- és bútortípusokat dolgozott ki, hogy típusterveket készített a lakásprobléma szociális megoldása érdekében. <br />
<br />
Festői készségeinek köszönhetően vált a századforduló egy sajátos műfaja, az ideális terveket festői módon rögzítő építészgrafika egyik kialakítójává. Ezeket tartalmazó albumait a legjelesebb kritikusok (például Fülep Lajos) mint a modern könyvművészet remekeit méltatták. Bútortervezőként-belsőépítészként dolgozott 1907-ig – erről Lyka Károly külön könyvet jelentetett meg. Bútorai hazai és nemzetközi elismerésben részesültek. Legjelesebb művei közt tartjuk számon a Szépművészeti Múzeum enteriőrjeit. A századfordulón reneszánszát élő, a festészethez, grafikához közel álló színes ablaktervezésben is féltve őrzött kincsek Toroczkai alkotásai (Marosvásárhely, Kultúrpalota). Bár díszítőfestőnek tanult, szerteágazó érdeklődése ennél jóval szélesebb pályára vitte. Első komoly sikereit bútortervezőként aratta. Korai, városi lakásokba tervezett bútorait kezdetben a nemzetközi szecesszió ihlette, de hatással volt rá az angol Arts and Crafts mozgalom és a magyar népművészet formavilága. Városi környezetbe szánt bútorainak jellegzetessége a többfunkciós kialakításban rejlett, míg a székelyföldi falusi házakba tervezett darabok karakterét a népi motívumok és a szerkezet logikájának ötvözete teremtette meg. Toroczkai Wigand Ede valamennyi munkája az összefüggések felismeréséből, és azok érvényesítéséből fakad. A bútortervezéssel építészként sem hagyott fel, mert nem csupán házat akart építeni, de „otthont teremteni az embernek a világban”. Wigand volt az első olyan iparművész a századfordulón, aki komoly nemzetközi hírnévre tett szert Magyarországról. alig van más olyan művész, aki az életnek anynyi területén beleásta magát a magyar néprajzba, a népi élet területén gyekezett volna olyan pontos megfigyeléseket tenni, és dokumentálni. Könyvei ennek a korszaknak, amely a népművészet felfedezésének is nevezhető, pontos néprajzi adalékai. A Gödöllői Városi Múzeum 2008-ban megrendezett kiállításával elsőként vállalkozott arra, hogy összeállítsa és bemutassa életművét.<br />
<br />
<br />
== Művei ==<br />
=== Épületek ===<br />
==== Marosvásárhely ====<br />
* 1909. Kereskedelmi és Iparkamara<br />
* 1910-1913. Kultúrpalota. Ablakfestmények<br />
** Hajdanában régös-régen<br />
** A nagyúr kapuja<br />
** Sátoros palota<br />
** Réka asszony kertiháza<br />
** Csaba királyfi bölcsője<br />
** Réka asszony kopjafája<br />
** Réka asszony deszkás ablaka<br />
** Perosztó szék című<br />
* Gázgyár<br />
* Lehel (Babits, ma Argesului) utca 5.sz. ház<br />
* Legények Háza, Csillag-köz (ma Pas. Stelelor)<br />
* Munkácsy Mihály (ma Bradului) utca 6.sz. ház<br />
* Schmidt-ház, Jókai Mór utca (ma Eminescu)<br />
==== Tatabánya ====<br />
* 1922 MÁK Rt. Tiszti Kaszinó<br />
<br />
=== Könyvek ===<br />
* [Wiegand Ede]: ''Butorok'' (Bp., 1902)<br />
* ''Négyféle mívekről'' (Maros-Vásárhely, 1914)<br />
* ''Öreg csillagok'' (Bp., 1915; 1988)<br />
* ''Cserényös házak'' (Bp., 1916)<br />
* ''Hajdonába régös-régön…'' (Bp., 1917)<br />
* ''Hímes udvar'' (Bp., 1917)<br />
* ''Régi kert s míesei'' (Bp., 1917)<br />
* ''A kert'' (Bp., 1923)<br />
* ''Akseli Gallén-Kallela'' (Bp., 1931)<br />
* ''Architektura'' (Bp. 1936)<br />
<br />
== Elismerései ==<br />
* Magyar állami nagy aranyérem<br />
* Olasz állami nagy aranyérem<br />
* Párizsi Világkiállítás ezüstérme<br />
* Saint Louisi Világkiállítás ezüstérme<br />
<br />
== Publikációi ==<br />
* Öreg csillagok, in: ''Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának közleményei'', 1914. Később megjelent: 1988, 1998, 2003.<br />
* Turáni öreg csillagok, in: ''Turán'' 1937.<br />
<br />
== Irodalom ==<br />
* Keserü Katalin: ''Toroczkai Wigand Ede'' (Bp., 2007) [http://www.holnapkiado.hu/Webaruhaz/Scripts/prodView.asp?idProduct=555]<br />
<br />
== Film ==<br />
* ''Aki Torockót választotta'' (2004, r. Duló Károly)<br />
<br />
== Források ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 23. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100616.pdf<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Toroczkai_Wigand_Ede</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Dr._Kalocsay_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=397Dr. Kalocsay Kálmán2011-08-18T08:10:37Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:kalocsay.jpg|thumb|right|300px|Dr. Kalocsay Kálmán]]<br />
Kalocsay Kálmán (Abaújszántó, 1891. október 6. - Budapest, 1976. február 27.), infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő.<br />
<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
Kalocsay Kálmán infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő 1891. október 6-án született Abaújszántón dr. Kalocsay Kálmán járásbíró és Panda Jolán gyermekeként. Még nem volt kétéves, amikor édesanyja fiatalon, 26 éves korában meghalt. Az édesapa 1895-ben ismét megnősült, de az új feleség az anyai szeretetet nem tudta pótolni. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte, majd a<br />
budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1916-ban orvosi diplomát szerzett. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
1920-tól 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig infektológusként ugyanazon a munkahelyen, a Szent László Kórházban dolgozott. 1926-ban adjunktusi kinevezést kapott. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést szerzett a Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben elnyerte az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora tudományos fokozatot, 1963 címzetes egyetemi tanári címet kapott. Elismert szakember volt tudományos kutatóként és szakíróként, és számos kitüntetésben részesült. 1929-ben megnősült. Felesége, Vangel Margit elvált asszony volt egy 9 éves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyereke nem volt, féltestvéreivel sem tartott szoros kapcsolatot. <br />
<br />
1911-ben kezdte el tanulni az eszperantó nyelvet, 1913-ban pedig már tanította. Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezdte. Három verse meg is jelent a Nyugatban. Első eszperantó nyelvű verskötete 1921-ben jelent meg Mondo kaj Koro (Világ és szív) címmel. Az 1931-ben megjelent Streĉita Kordo (Feszített húr) című verskötetét a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Ő dolgozta ki az addig hiányzó eszperantó verstant, melynek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangú lett a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez maga komponált zenét. Versei közül többet nemzeti nyelvekre (angol, cseh, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, lengyel, magyar, román, orosz, svéd, vietnami) is lefordítottak. Kalocsay verseiben – megszólaltatva az általános emberi érzéseket (öröm, fájdalom, bizakodás, reménytelenség, szerelem) – jól használja az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét. Irodalmi munkásságban fő feladatának a műfordítást, főként a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb fordítói vállalkozása Petőfi Sándor János vitéze volt. Ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés 1931-ben és újra fordítva 1997-ben. Legnagyobb fordítói sikerét Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével érte el (1924, 1965). Az 1933-ban megjelent Hungara antologio-ban mutatja be líránk legjavát. Az 1970-ben megjelent Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) című kötetben Petőfi válogatott költeményeit ismerheti meg a világ közös nyelvet beszélő közönsége.<br />
<br />
A magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért a Magyar PEN Club 1970-ben emlékéremmel tüntette ki. Fordításainak jelentékeny része a világirodalomból válogatott átültetés. Goethe a Római elégiák, Baudelaire A romlásvirágai. Heine Románcok, Dante Pokol fordítása, Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar felkeltik a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. Az 1981-ben megjelent posztumusz kötete, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Zengő nagyvilág) című világirodalmi antológia meggyőző bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, tolmácsolójuk tehetségének. Alkotói munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei igen jelentősek. <br />
<br />
A Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), a Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), nélkülözhetetlen tankönyvek. Az 1975-ben megjelent, Csiszár Ada szerzőtárssal közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) című 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó frazeológiai gyűjtemény a nyelv művelőinek értékes, egyedülálló kézikönyve. Több könyv lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo főszerkesztője, szellemi irányítója volt.<br />
<br />
== Művei ==<br />
=== Eredeti verseskötetei ===<br />
<br />
* ''Dek elektitaj poemoj'' (Tíz válogatott vers a ''Strecita Kordo''-ból), [[1976]]<br />
* ''Dissemitaj floroj'' (Szétszórt virágmagok) Budapest, [[2005]]<br />
* ''Izolo'' (Elszigetelés) [[1977]]<br />
* ''La dekdu noktoj de satano'' (A sátán tizenkét éjszakája) [[1990]]<br />
* ''Mondo kaj Koro'' (Világ és szív) [[1921]]<br />
* ''Rimportretoj'' (Rímportrék) [[1934]]<br />
* ''Streĉita Kordo'' (Felhangolt húr) [[1931]], [[1978]]<br />
* ''Sekretaj Sonetoj'' (Titkos szonettek) [[1932]], [[1989]]<br />
* ''Versojn oni ne aĉetas'' (A verseknek nincs keletje) [[1992]]<br />
<br />
=== Műfordításai eszperantó nyelvre ===<br />
* ''Arthistorio'' (Hekler: Műtörténet), próza [[1934]]<br />
* ''Du kokcineloj'' (Gárdonyi Géza: Két Katica), próza, [[1923]]<br />
* ''Eterna Bukedo'' (Örök csokor) - költészeti antologia [[1931]]<br />
* ''Ezopa saĝo'' (Ezópuszi bölcsesség) [[1956]], [[1978]]<br />
* ''Hungara Antologio'' (Magyar antológia) [[1933]], [[1983]];<br />
* ''Infero'' (Dante: Pokol), [[1933]], [[1979]]<br />
* ''Johano la Brava'' (Petőfi Sándor: János vitéz), [[1923]], [[1948]], [[1984]], képregény [[2001]]<br />
* ''Kantanta kamparo'' (Éneklő mező - népdalok), [[1922]]<br />
* ''Kantoj kaj Romancoj'' (Heine: Dalok és románcok) Waringhien-nel közösen, [[1969]]<br />
* ''La Floroj de l'Malbono'' (Baudelaire: A rossz virágai) (közös fordítás), [[1957]]<br />
* ''La Tempesto'' (Shakespeare: A vihar), [[1970]].<br />
* ''La Taglibro'' (Goethe: A napló), [[1984]]<br />
* ''La Tragedio de l'Homo'' (Madách: Az ember tragédiája), [[1924]] (átdolgozva: [[1965]]), CD-n: [[1999]]<br />
* ''Libero kaj Amo'' (Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem), [[1970]]<br />
* ''Morgaŭ matene'' (Karinthy Frigyes: Holnap reggel), próza, [[1923]]<br />
* ''Ni kantu!'' (Énekeljünk) [[1928]], [[2000]]<br />
* ''Reĝo Lear'' (Shakespeare: Lear király), [[1966]]<br />
* ''Romaj Elegioj'', ''La Taglibro'' (Goethe: Római elégiák, A napló), [[1932]];<br />
* ''Rozinjo'' (Török Gyula: Rozika) - színdarab [[1938]], [[1977]]<br />
* ''Somermeznokta Sonĝo'' (Shakespeare: Szentivánéji álom), [[1967]]<br />
* ''Tutmonda Sonoro'' (Zengő nagyvilág, 30 nyelvről fordított antológia két kötetben) [[1981]]<br />
* ''Vivo de Arnaldo'' (Mussolini: Arold élete) - próza [[1934]]<br />
<br />
=== Szerkesztés ===<br />
* ''Dekdu Poetoj'' (Tizenkét költő) [[1934]]<br />
* ''Naŭ poetoj'' (Kilenc költő) [[1938]], [[1989]]<br />
* Enciklopedio de Esperanto<ref>Eszperantó enciklopédia.</ref> / red. [[Kökény Lajos|L. Kökény]], [[Bleier Vilmos|V. Bleier]] ; la lingvo-fakon K. Kalocsay ; iniciatinto-cefredaktoro I. Sirjaev. Budapest : Literatura Mondo, [[1933]].<br />
<br />
=== Nyelvészeti és prózai művek ===<br />
* ''8000 frazeologiaj esprimoj'' (8000 frazeológiai kifejezés, Csiszár Adával közösen) [[2003]]<br />
* ''Dek prelegoj'' (Tíz előadás) [[1985]]<br />
* ''Diino Hertha'' (Hertha istennő)[[1992]]<br />
* ''Domfabriko'' (Házgyár, 6000 kifejezés magyar-eszperantó, Csiszár Adával közösen) [[1975]]<br />
* ''Eszperantó nyelvtan'' - [[1948]]<br />
* ''Kiel verki kaj traduki'' (Hogyan kell írni és fordítani) - [[1979]]<br />
* ''La gramatika karaktero de esperantaj radikoj (Az eszperantó szógyökök nyelvtani jellemzője) - [[1938]], [[1980]]<br />
* ''Lingvo Stilo Formo'', (Nyelv stílus forma) tanulmány [[1931]], [[1963]], [[1970]]<br />
* ''Parnasa Gvidlibro'', (Parnasszusi útmutató, Waringhien-nel közösen) [[1932]], [[1968]], [[1984]]<br />
* ''Plena gramatiko'', (Teljes nyelvtan, mondattan és szóképzés rész) [[1935]], [[1938]], [[1958]]-[[1964]]<br />
* ''Rendszeres eszperantó nyelvtan'' [[1966]], [[1968]], [[2004]]<br />
* ''Selektitaj leteroj'' (Válogatott levelek) Budapest, [[2006]]<br />
* ''Sendemandaj respondoj'' (Kérdezetlen válaszok) Sezonoj [[1992]]<br />
* ''Vojaĝo inter la tempoj'', (Utazás az idők között) nyelvészet, Stafeto 1966;<br />
<br />
=== Más nyelvre fordított művek ===<br />
* ''Ezopa saĝo'' (Ezópuszi bölcsesség) kínaiul [[1980]]<br />
* ''En nacia vesto'' (Nemzeti köntösben) 19 nyelven, Budapest [[2004]]<br />
* ''Johano la Brava'' (János vitéz) kínai-eszperató párhuzamos [[1997]]<br />
<br />
== Díjak, elismerések ==<br />
<br />
* A magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért a [[Magyar PEN Club]] [[1970]]-ben emlékéremmel tüntette ki.<br />
<br />
Kalocsay Kálmán 1976. február 27-én, 84 éves korában halt meg. Az eszperantó kultúra halhatatlan klasszikusaként tartják számon az eszperantó irodalom történetében. Műveinek gondozását Csiszár Ada végezte. 1991-ben megalakult a Dr. Kalocsay Kálmán Nemzetközi Baráti Társaság, mely névadója gazdag hagyatékának ápolásán, bővítésén fáradozik. Szülőföldjén emlékét a helytörténeti múzeumban emlékszoba, róla elnevezett utca, köztéri szobor őrzi. Kalocsay Kálmán a máriabesnyői temetőben nyugszik, csúnya, szürke, házszerű építmény a kriptája, fekete vasajtaját felfeszegették. A kripta falán fekete gránittáblán a következő felirat olvasható: „Prof. Kálmán Kalocsay d-ro de la med. sciencoj Genia poeto de esperanto 1891-1976”. Máriabesnyőn a Fenyvesi nagyút 76. szám alatt található az a ház, amely Kalocsay Kálmán felesége családjának, a Vangel családnak a háza volt és amelynek az emeleti részében volt Kalocsayék ötszobás nyaralója. <br />
<br />
A Vangel családé az a kripta is, amelyben Kalocsay Kálmán nyugszik. A máriabesnyői házon 1987- ben egy emléktáblát helyezett el egy eszperantó szervezet a következő szöveggel: „E házban lakott és alkotott 1928-1955 nyarán dr. Kalocsay Kálmán eszperantó költő, műfordító és nyelvész. Állíttatta: IER 1987.” A háznak a közelmúltban történt felújítása után eltűnt a tábla. Jó lenne, ha visszakerülne, hiszen egy nemzetközileg ismert és elismert embernek állít emléket, aki Gödöllő neves személyiségeinek sorába illeszkedik.<br />
<br />
== Források ==<br />
<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 22. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100609.pdf<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalocsay_K%C3%A1lm%C3%A1n</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Dr._Kalocsay_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=396Dr. Kalocsay Kálmán2011-08-18T08:07:33Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Kalocsay Kálmán (Abaújszántó, 1891. október 6. - Budapest, 1976. február 27.), infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő. == Életútja …”</p>
<hr />
<div>Kalocsay Kálmán (Abaújszántó, 1891. október 6. - Budapest, 1976. február 27.), infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő.<br />
<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
Kalocsay Kálmán infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő 1891. október 6-án született Abaújszántón dr. Kalocsay Kálmán járásbíró és Panda Jolán gyermekeként. Még nem volt kétéves, amikor édesanyja fiatalon, 26 éves korában meghalt. Az édesapa 1895-ben ismét megnősült, de az új feleség az anyai szeretetet nem tudta pótolni. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte, majd a<br />
budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1916-ban orvosi diplomát szerzett. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
1920-tól 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig infektológusként ugyanazon a munkahelyen, a Szent László Kórházban dolgozott. 1926-ban adjunktusi kinevezést kapott. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést szerzett a Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben elnyerte az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora tudományos fokozatot, 1963 címzetes egyetemi tanári címet kapott. Elismert szakember volt tudományos kutatóként és szakíróként, és számos kitüntetésben részesült. 1929-ben megnősült. Felesége, Vangel Margit elvált asszony volt egy 9 éves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyereke nem volt, féltestvéreivel sem tartott szoros kapcsolatot. <br />
<br />
1911-ben kezdte el tanulni az eszperantó nyelvet, 1913-ban pedig már tanította. Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezdte. Három verse meg is jelent a Nyugatban. Első eszperantó nyelvű verskötete 1921-ben jelent meg Mondo kaj Koro (Világ és szív) címmel. Az 1931-ben megjelent Streĉita Kordo (Feszített húr) című verskötetét a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Ő dolgozta ki az addig hiányzó eszperantó verstant, melynek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangú lett a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez maga komponált zenét. Versei közül többet nemzeti nyelvekre (angol, cseh, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, lengyel, magyar, román, orosz, svéd, vietnami) is lefordítottak. Kalocsay verseiben – megszólaltatva az általános emberi érzéseket (öröm, fájdalom, bizakodás, reménytelenség, szerelem) – jól használja az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét. Irodalmi munkásságban fő feladatának a műfordítást, főként a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb fordítói vállalkozása Petőfi Sándor János vitéze volt. Ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés 1931-ben és újra fordítva 1997-ben. Legnagyobb fordítói sikerét Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével érte el (1924, 1965). Az 1933-ban megjelent Hungara antologio-ban mutatja be líránk legjavát. Az 1970-ben megjelent Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) című kötetben Petőfi válogatott költeményeit ismerheti meg a világ közös nyelvet beszélő közönsége.<br />
<br />
A magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért a Magyar PEN Club 1970-ben emlékéremmel tüntette ki. Fordításainak jelentékeny része a világirodalomból válogatott átültetés. Goethe a Római elégiák, Baudelaire A romlásvirágai. Heine Románcok, Dante Pokol fordítása, Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar felkeltik a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. Az 1981-ben megjelent posztumusz kötete, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Zengő nagyvilág) című világirodalmi antológia meggyőző bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, tolmácsolójuk tehetségének. Alkotói munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei igen jelentősek. <br />
<br />
A Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), a Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), nélkülözhetetlen tankönyvek. Az 1975-ben megjelent, Csiszár Ada szerzőtárssal közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) című 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó frazeológiai gyűjtemény a nyelv művelőinek értékes, egyedülálló kézikönyve. Több könyv lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo főszerkesztője, szellemi irányítója volt.<br />
<br />
== Művei ==<br />
=== Eredeti verseskötetei ===<br />
<br />
* ''Dek elektitaj poemoj'' (Tíz válogatott vers a ''Strecita Kordo''-ból), [[1976]]<br />
* ''Dissemitaj floroj'' (Szétszórt virágmagok) Budapest, [[2005]]<br />
* ''Izolo'' (Elszigetelés) [[1977]]<br />
* ''La dekdu noktoj de satano'' (A sátán tizenkét éjszakája) [[1990]]<br />
* ''Mondo kaj Koro'' (Világ és szív) [[1921]]<br />
* ''Rimportretoj'' (Rímportrék) [[1934]]<br />
* ''Streĉita Kordo'' (Felhangolt húr) [[1931]], [[1978]]<br />
* ''Sekretaj Sonetoj'' (Titkos szonettek) [[1932]], [[1989]]<br />
* ''Versojn oni ne aĉetas'' (A verseknek nincs keletje) [[1992]]<br />
<br />
=== Műfordításai eszperantó nyelvre ===<br />
* ''Arthistorio'' (Hekler: Műtörténet), próza [[1934]]<br />
* ''Du kokcineloj'' (Gárdonyi Géza: Két Katica), próza, [[1923]]<br />
* ''Eterna Bukedo'' (Örök csokor) - költészeti antologia [[1931]]<br />
* ''Ezopa saĝo'' (Ezópuszi bölcsesség) [[1956]], [[1978]]<br />
* ''Hungara Antologio'' (Magyar antológia) [[1933]], [[1983]];<br />
* ''Infero'' (Dante: Pokol), [[1933]], [[1979]]<br />
* ''Johano la Brava'' (Petőfi Sándor: János vitéz), [[1923]], [[1948]], [[1984]], képregény [[2001]]<br />
* ''Kantanta kamparo'' (Éneklő mező - népdalok), [[1922]]<br />
* ''Kantoj kaj Romancoj'' (Heine: Dalok és románcok) Waringhien-nel közösen, [[1969]]<br />
* ''La Floroj de l'Malbono'' (Baudelaire: A rossz virágai) (közös fordítás), [[1957]]<br />
* ''La Tempesto'' (Shakespeare: A vihar), [[1970]].<br />
* ''La Taglibro'' (Goethe: A napló), [[1984]]<br />
* ''La Tragedio de l'Homo'' (Madách: Az ember tragédiája), [[1924]] (átdolgozva: [[1965]]), CD-n: [[1999]]<br />
* ''Libero kaj Amo'' (Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem), [[1970]]<br />
* ''Morgaŭ matene'' (Karinthy Frigyes: Holnap reggel), próza, [[1923]]<br />
* ''Ni kantu!'' (Énekeljünk) [[1928]], [[2000]]<br />
* ''Reĝo Lear'' (Shakespeare: Lear király), [[1966]]<br />
* ''Romaj Elegioj'', ''La Taglibro'' (Goethe: Római elégiák, A napló), [[1932]];<br />
* ''Rozinjo'' (Török Gyula: Rozika) - színdarab [[1938]], [[1977]]<br />
* ''Somermeznokta Sonĝo'' (Shakespeare: Szentivánéji álom), [[1967]]<br />
* ''Tutmonda Sonoro'' (Zengő nagyvilág, 30 nyelvről fordított antológia két kötetben) [[1981]]<br />
* ''Vivo de Arnaldo'' (Mussolini: Arold élete) - próza [[1934]]<br />
<br />
=== Szerkesztés ===<br />
* ''Dekdu Poetoj'' (Tizenkét költő) [[1934]]<br />
* ''Naŭ poetoj'' (Kilenc költő) [[1938]], [[1989]]<br />
* Enciklopedio de Esperanto<ref>Eszperantó enciklopédia.</ref> / red. [[Kökény Lajos|L. Kökény]], [[Bleier Vilmos|V. Bleier]] ; la lingvo-fakon K. Kalocsay ; iniciatinto-cefredaktoro I. Sirjaev. Budapest : Literatura Mondo, [[1933]].<br />
<br />
=== Nyelvészeti és prózai művek ===<br />
* ''8000 frazeologiaj esprimoj'' (8000 frazeológiai kifejezés, Csiszár Adával közösen) [[2003]]<br />
* ''Dek prelegoj'' (Tíz előadás) [[1985]]<br />
* ''Diino Hertha'' (Hertha istennő)[[1992]]<br />
* ''Domfabriko'' (Házgyár, 6000 kifejezés magyar-eszperantó, Csiszár Adával közösen) [[1975]]<br />
* ''Eszperantó nyelvtan'' - [[1948]]<br />
* ''Kiel verki kaj traduki'' (Hogyan kell írni és fordítani) - [[1979]]<br />
* ''La gramatika karaktero de esperantaj radikoj (Az eszperantó szógyökök nyelvtani jellemzője) - [[1938]], [[1980]]<br />
* ''Lingvo Stilo Formo'', (Nyelv stílus forma) tanulmány [[1931]], [[1963]], [[1970]]<br />
* ''Parnasa Gvidlibro'', (Parnasszusi útmutató, Waringhien-nel közösen) [[1932]], [[1968]], [[1984]]<br />
* ''Plena gramatiko'', (Teljes nyelvtan, mondattan és szóképzés rész) [[1935]], [[1938]], [[1958]]-[[1964]]<br />
* ''Rendszeres eszperantó nyelvtan'' [[1966]], [[1968]], [[2004]]<br />
* ''Selektitaj leteroj'' (Válogatott levelek) Budapest, [[2006]]<br />
* ''Sendemandaj respondoj'' (Kérdezetlen válaszok) Sezonoj [[1992]]<br />
* ''Vojaĝo inter la tempoj'', (Utazás az idők között) nyelvészet, Stafeto 1966;<br />
<br />
=== Más nyelvre fordított művek ===<br />
* ''Ezopa saĝo'' (Ezópuszi bölcsesség) kínaiul [[1980]]<br />
* ''En nacia vesto'' (Nemzeti köntösben) 19 nyelven, Budapest [[2004]]<br />
* ''Johano la Brava'' (János vitéz) kínai-eszperató párhuzamos [[1997]]<br />
<br />
== Díjak, elismerések ==<br />
<br />
* A magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért a [[Magyar PEN Club]] [[1970]]-ben emlékéremmel tüntette ki.<br />
<br />
Kalocsay Kálmán 1976. február 27-én, 84 éves korában halt meg. Az eszperantó kultúra halhatatlan klasszikusaként tartják számon az eszperantó irodalom történetében. Műveinek gondozását Csiszár Ada végezte. 1991-ben megalakult a Dr. Kalocsay Kálmán Nemzetközi Baráti Társaság, mely névadója gazdag hagyatékának ápolásán, bővítésén fáradozik. Szülőföldjén emlékét a helytörténeti múzeumban emlékszoba, róla elnevezett utca, köztéri szobor őrzi. Kalocsay Kálmán a máriabesnyői temetőben nyugszik, csúnya, szürke, házszerű építmény a kriptája, fekete vasajtaját felfeszegették. A kripta falán fekete gránittáblán a következő felirat olvasható: „Prof. Kálmán Kalocsay d-ro de la med. sciencoj Genia poeto de esperanto 1891-1976”. Máriabesnyőn a Fenyvesi nagyút 76. szám alatt található az a ház, amely Kalocsay Kálmán felesége családjának, a Vangel családnak a háza volt és amelynek az emeleti részében volt Kalocsayék ötszobás nyaralója. <br />
<br />
A Vangel családé az a kripta is, amelyben Kalocsay Kálmán nyugszik. A máriabesnyői házon 1987- ben egy emléktáblát helyezett el egy eszperantó szervezet a következő szöveggel: „E házban lakott és alkotott 1928-1955 nyarán dr. Kalocsay Kálmán eszperantó költő, műfordító és nyelvész. Állíttatta: IER 1987.” A háznak a közelmúltban történt felújítása után eltűnt a tábla. Jó lenne, ha visszakerülne, hiszen egy nemzetközileg ismert és elismert embernek állít emléket, aki Gödöllő neves személyiségeinek sorába illeszkedik.</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=395Mikszáth Kálmán2011-08-18T07:29:38Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:mikszáth1.jpg|thumb|right|300px|Mikszáth Kálmán]]<br />
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.<br />
<br />
<br />
== Fiatalkora ==<br />
<br />
<br />
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú kisnemes és farádi Veres Mária fiaként. Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – közül Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a „gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.<br />
<br />
<br />
== Írói pályája ==<br />
<br />
[[Kép:mikszath2.jpg|thumb|left|300px|Fiatal Mikszáth]]<br />
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.<br />
<br />
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.<br />
<br />
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.<br />
<br />
Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886‒1890) és Albert (1889‒1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.<br />
Mikszáth Kálmán sírja Budapesten (Kerepesi temető, 10/1-közép)<br />
<br />
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Temetésére 1910. május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.<br />
<br />
== Mikszáth és Gödöllő ==<br />
<br />
<br />
A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmánt, rokonok, barátok s talán egy titkos szerelem is kötötte városunkhoz. Amikor távoli rokona, Mikszáth Gyula 1955-ben meghalt gödöllői lakásában 57 az írótól származó levelet találtak. G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn című kötetében részletesebben is ír az addig nem ismert dokumentumokról, melyek között volt nyolc, megfogalmazása szerint, szenzációs levél. Az irodalomtörténészek ezekből tudták meg, hogy a fiatal, még teljesen ismeretlen Mikszáth bizony nyomorgott a fővárosban. Később a már egyre ismertebb író Gödöllőn, a mai József<br />
Attila utcában álló Mikszáth-házban gyakran látogatta meg rokonait. <br />
<br />
Jó barátságban volt a református lelkésszel, Gönczy Pállal. A tiszteletes lánya annyira tetszett Mikszáthnak, hogy róla még elvált feleségének is írt: ''„…van még egy asszony, akit szeretek…”'' A ki volt a titokzatos hölgy kérdésre, Halászné Várady Ildikó: Gödöllői irodalmi emlékei című munkájából kapunk választ. <br />
<br />
Gönczy tiszteletes leánya, Etelka, aki Csiky Kálmánhoz ment férjhez, Mikszáth pedig másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát. A gödöllői rokonok, barátok szívesen adtak témát az írónak. Az egyik, tőlük is hallott anekdota bekerült Mikszáth egyik legismertebb regényébe. Az Akli Miklósról szóló könyvben olvasható a következő részlet. ''„Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: – Milyen messze van Gödöllő Pesttől? – Két órajárás jó lovakon – felelte a herceg. – És Pest Gödöllőtől? – folytatta a császár szórakozottan. – Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: – Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? – Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. – És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. – Lássa, kedves Grassalkovich – szólt a császár –, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot.”'' A szóban forgó császár I. Ferenc volt, ebből következően Grassalkovich herceg, pedig III. Antallal azonos. Olvasgatva Mikszáth írt karcolatait, jegyzeteit kiderül: az író-újságírót nagyon foglalkoztatta a királyi kastély. Rokonai, barátai közül valaki, mint a következő részletből kiderül, biztosan a helyi, kisegítő személyzet tagjaként bejáratos volt a felségekhez. <br />
Az ott hallottakat, látottakat aztán elmesélte Mikszáthnak. Bár akkoriban még nem biztos, hogy abban az értelemben használták a bulvár fogalmát, mint napjainkban, de az biztos a királyi családról igencsak érdekes, színes beszámolókat írt a különböző hazai lapokban. Őt is elsősorban Erzsébet királyné személye érdekelte. „Egy jó barátom lakik Gödöllőn, gyakran meghí oda, szép fecsegő húgai vannak, azok mindent megtudnak, s azok nekem mindent elbeszélnek, hogy a magyar királyné mit csinál. A királyné már nagyanya, a királyné már négy év óta túl van a negyvenen. Bolond beszéd! Ki emlékezik erre? Ma még úgy látjuk őt, kik gyermekkorunkban, álmainkban szőttük gyönyörű arcát, finom alakját, a képekről, mi még úgy látjuk őt fiatalon, hódító szemeiben a csillagokat, márvány homlokán. A fönséget, keskeny, szabályos arcán a bűbájos mosolyt. Mosolyt, mely, de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!” Milyen volt a királyné egy átlagos napja Gödöllőn? Mikszáth írásait olvasgatva erre is választ kaphatunk. ''„A lovaglás után már gödöllői kastély „hivatalos szobájában” – a várja az elegáns báró Nopcsa főudvarmester, egy csomó aktával és levéllel a kezében. <br />
A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmáról referál Nopcsa. – Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam – jegyzé meg egy alkalommal –, a bécsiek meg csak ritkán.”'' A császárvárosban valóban kevesebbet írtak Erzsébetről, részben azért is, mert Ferenc József nem szeretett családjáról olvasni az újságokban, részben pedig azért, mert féltékenyek voltak a rebellis magyarokra. A királykisasszony, az udvari orvos tanácsára sok időt töltött a jó levegőjű Gödöllőn.<br />
<br />
Volt olyan, amikor az év nagyobb felében itt időzött az édesanya és kedvenc lánya, ahogy maguk között becézték, Mucika. „Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel, s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.” A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből. Aztán megunják a babázást, az édesanya mondá: – Valéria játszatok valamit zongorán!” A két kis barátnő szót fogad, átmennek a díszterembe. Ott áll két zongora. Az egyiket Bösendorfer mester készítette kifejezetten a gödöllői kastélyba, a királyné legfelségesebb használatra. A hangjegytartó dísze a faragott szalagkeret, és az „Isten áldd meg a magyart!” szöveg van kirakva hangjegyekből. – Ha vadászat nincs, ebéd után lovardájába megy a királyné… Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt…” Mikszáth azért írt Ferenc Józsefről is, a megemlékezést záró jelenet nagyon jellemző, milyen is volt a kapcsolata a királynak a helyiekkel. ''„Mikor őfelsége harmadéve nyáron, Gödöllőn volt, vadászat közben elmaradt kissé kísérőitől s látván egy dűlőúton kocsija mellett ballagó parasztot, odament hozzá, s az úgynevezett Avar-dombra mutatva, kérdé, nem lehetne-e oda valami rövidebb ösvényen jutni. Őfelsége alkalmasint meg akarta előzni társait. A paraszt nem ismerte meg a felséget, ki könnyű polgári ruhába volt öltözve, s tagadólag rázta nagy bozontos fejét anélkül, hogy csak egyetlen szót is pazarolt volna a feleletre. E pillanatban sűrű puskalövések hangzottak föl. – Mi volt ez? – kérdé a király önkénytelen, mintegy önmagától. – Hát lövések – felelé a paraszt egykedvűen. – A királyék megint itthon vannak. A királynak tetszett ez a meleg szó, el is mosolyodott rajta a bajusza alatt.<br />
– Nos, és ösmeri kend a királyékat? – A felséges asszonyt láttam már vagy kétszer, de a férjét még nem. Nagyon keveset élnek együtt, úgy nézem. – Hát nem tartja azt helyesnek? – Helyes vagy nem helyes, hanem költséges lehet a két háztartás. – Ugyan a király nagyon sokat költ? Mit gondol? – Hát bizony kőthet vagy hatvanezret egy évben. – Dejszen többet költ az – mondá a király. – Nem a' – feleselt a paraszt –, már én csak jobban tudhatom, mint az úr. – Miért? – Mert én gödöllői ember vagyok: Fésüs-Katona János a nagy templom mögül…”''<br />
<br />
== Egyesületi, testületi tagságai ==<br />
<br />
* A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja<br />
* A Kisfaludy-társaság tagja<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja<br />
* A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 21. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100602.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=394Mikszáth Kálmán2011-08-18T07:29:17Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Egyesületi, testületi tagságai */</p>
<hr />
<div>[[Kép:mikszáth1.jpg|thumb|right|300px|Mikszáth Kálmán]]<br />
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.<br />
<br />
<br />
== Fiatalkora ==<br />
<br />
<br />
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú kisnemes és farádi Veres Mária fiaként. Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – közül Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a „gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.<br />
<br />
<br />
== Írói pályája ==<br />
<br />
[[Kép:mikszath2.jpg|thumb|left|300px|Fiatal Mikszáth]]<br />
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.<br />
<br />
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.<br />
<br />
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.<br />
<br />
Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886‒1890) és Albert (1889‒1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.<br />
Mikszáth Kálmán sírja Budapesten (Kerepesi temető, 10/1-közép)<br />
<br />
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Temetésére 1910. május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.<br />
<br />
== Mikszáth és Gödöllő ==<br />
<br />
<br />
A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmánt, rokonok, barátok s talán egy titkos szerelem is kötötte városunkhoz. Amikor távoli rokona, Mikszáth Gyula 1955-ben meghalt gödöllői lakásában 57 az írótól származó levelet találtak. G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn című kötetében részletesebben is ír az addig nem ismert dokumentumokról, melyek között volt nyolc, megfogalmazása szerint, szenzációs levél. Az irodalomtörténészek ezekből tudták meg, hogy a fiatal, még teljesen ismeretlen Mikszáth bizony nyomorgott a fővárosban. Később a már egyre ismertebb író Gödöllőn, a mai József<br />
Attila utcában álló Mikszáth-házban gyakran látogatta meg rokonait. <br />
<br />
Jó barátságban volt a református lelkésszel, Gönczy Pállal. A tiszteletes lánya annyira tetszett Mikszáthnak, hogy róla még elvált feleségének is írt: ''„…van még egy asszony, akit szeretek…”'' A ki volt a titokzatos hölgy kérdésre, Halászné Várady Ildikó: Gödöllői irodalmi emlékei című munkájából kapunk választ. <br />
<br />
Gönczy tiszteletes leánya, Etelka, aki Csiky Kálmánhoz ment férjhez, Mikszáth pedig másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát. A gödöllői rokonok, barátok szívesen adtak témát az írónak. Az egyik, tőlük is hallott anekdota bekerült Mikszáth egyik legismertebb regényébe. Az Akli Miklósról szóló könyvben olvasható a következő részlet. ''„Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: – Milyen messze van Gödöllő Pesttől? – Két órajárás jó lovakon – felelte a herceg. – És Pest Gödöllőtől? – folytatta a császár szórakozottan. – Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: – Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? – Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. – És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. – Lássa, kedves Grassalkovich – szólt a császár –, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot.”'' A szóban forgó császár I. Ferenc volt, ebből következően Grassalkovich herceg, pedig III. Antallal azonos. Olvasgatva Mikszáth írt karcolatait, jegyzeteit kiderül: az író-újságírót nagyon foglalkoztatta a királyi kastély. Rokonai, barátai közül valaki, mint a következő részletből kiderül, biztosan a helyi, kisegítő személyzet tagjaként bejáratos volt a felségekhez. <br />
Az ott hallottakat, látottakat aztán elmesélte Mikszáthnak. Bár akkoriban még nem biztos, hogy abban az értelemben használták a bulvár fogalmát, mint napjainkban, de az biztos a királyi családról igencsak érdekes, színes beszámolókat írt a különböző hazai lapokban. Őt is elsősorban Erzsébet királyné személye érdekelte. „Egy jó barátom lakik Gödöllőn, gyakran meghí oda, szép fecsegő húgai vannak, azok mindent megtudnak, s azok nekem mindent elbeszélnek, hogy a magyar királyné mit csinál. A királyné már nagyanya, a királyné már négy év óta túl van a negyvenen. Bolond beszéd! Ki emlékezik erre? Ma még úgy látjuk őt, kik gyermekkorunkban, álmainkban szőttük gyönyörű arcát, finom alakját, a képekről, mi még úgy látjuk őt fiatalon, hódító szemeiben a csillagokat, márvány homlokán. A fönséget, keskeny, szabályos arcán a bűbájos mosolyt. Mosolyt, mely, de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!” Milyen volt a királyné egy átlagos napja Gödöllőn? Mikszáth írásait olvasgatva erre is választ kaphatunk. ''„A lovaglás után már gödöllői kastély „hivatalos szobájában” – a várja az elegáns báró Nopcsa főudvarmester, egy csomó aktával és levéllel a kezében. <br />
A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmáról referál Nopcsa. – Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam – jegyzé meg egy alkalommal –, a bécsiek meg csak ritkán.”'' A császárvárosban valóban kevesebbet írtak Erzsébetről, részben azért is, mert Ferenc József nem szeretett családjáról olvasni az újságokban, részben pedig azért, mert féltékenyek voltak a rebellis magyarokra. A királykisasszony, az udvari orvos tanácsára sok időt töltött a jó levegőjű Gödöllőn.<br />
<br />
Volt olyan, amikor az év nagyobb felében itt időzött az édesanya és kedvenc lánya, ahogy maguk között becézték, Mucika. „Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel, s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.” A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből. Aztán megunják a babázást, az édesanya mondá: – Valéria játszatok valamit zongorán!” A két kis barátnő szót fogad, átmennek a díszterembe. Ott áll két zongora. Az egyiket Bösendorfer mester készítette kifejezetten a gödöllői kastélyba, a királyné legfelségesebb használatra. A hangjegytartó dísze a faragott szalagkeret, és az „Isten áldd meg a magyart!” szöveg van kirakva hangjegyekből. – Ha vadászat nincs, ebéd után lovardájába megy a királyné… Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt…” Mikszáth azért írt Ferenc Józsefről is, a megemlékezést záró jelenet nagyon jellemző, milyen is volt a kapcsolata a királynak a helyiekkel. ''„Mikor őfelsége harmadéve nyáron, Gödöllőn volt, vadászat közben elmaradt kissé kísérőitől s látván egy dűlőúton kocsija mellett ballagó parasztot, odament hozzá, s az úgynevezett Avar-dombra mutatva, kérdé, nem lehetne-e oda valami rövidebb ösvényen jutni. Őfelsége alkalmasint meg akarta előzni társait. A paraszt nem ismerte meg a felséget, ki könnyű polgári ruhába volt öltözve, s tagadólag rázta nagy bozontos fejét anélkül, hogy csak egyetlen szót is pazarolt volna a feleletre. E pillanatban sűrű puskalövések hangzottak föl. – Mi volt ez? – kérdé a király önkénytelen, mintegy önmagától. – Hát lövések – felelé a paraszt egykedvűen. – A királyék megint itthon vannak. A királynak tetszett ez a meleg szó, el is mosolyodott rajta a bajusza alatt.<br />
– Nos, és ösmeri kend a királyékat? – A felséges asszonyt láttam már vagy kétszer, de a férjét még nem. Nagyon keveset élnek együtt, úgy nézem. – Hát nem tartja azt helyesnek? – Helyes vagy nem helyes, hanem költséges lehet a két háztartás. – Ugyan a király nagyon sokat költ? Mit gondol? – Hát bizony kőthet vagy hatvanezret egy évben. – Dejszen többet költ az – mondá a király. – Nem a' – feleselt a paraszt –, már én csak jobban tudhatom, mint az úr. – Miért? – Mert én gödöllői ember vagyok: Fésüs-Katona János a nagy templom mögül…”''<br />
<br />
== Egyesületi, testületi tagságai ==<br />
<br />
* A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja<br />
* A Kisfaludy-társaság tagja<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja<br />
* A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
<br />
http://hu.wikipedia.org/wiki/Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 21. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100602.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=393Mikszáth Kálmán2011-08-18T07:29:08Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:mikszáth1.jpg|thumb|right|300px|Mikszáth Kálmán]]<br />
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.<br />
<br />
<br />
== Fiatalkora ==<br />
<br />
<br />
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú kisnemes és farádi Veres Mária fiaként. Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – közül Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a „gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.<br />
<br />
<br />
== Írói pályája ==<br />
<br />
[[Kép:mikszath2.jpg|thumb|left|300px|Fiatal Mikszáth]]<br />
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.<br />
<br />
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.<br />
<br />
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.<br />
<br />
Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886‒1890) és Albert (1889‒1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.<br />
Mikszáth Kálmán sírja Budapesten (Kerepesi temető, 10/1-közép)<br />
<br />
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Temetésére 1910. május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.<br />
<br />
== Mikszáth és Gödöllő ==<br />
<br />
<br />
A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmánt, rokonok, barátok s talán egy titkos szerelem is kötötte városunkhoz. Amikor távoli rokona, Mikszáth Gyula 1955-ben meghalt gödöllői lakásában 57 az írótól származó levelet találtak. G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn című kötetében részletesebben is ír az addig nem ismert dokumentumokról, melyek között volt nyolc, megfogalmazása szerint, szenzációs levél. Az irodalomtörténészek ezekből tudták meg, hogy a fiatal, még teljesen ismeretlen Mikszáth bizony nyomorgott a fővárosban. Később a már egyre ismertebb író Gödöllőn, a mai József<br />
Attila utcában álló Mikszáth-házban gyakran látogatta meg rokonait. <br />
<br />
Jó barátságban volt a református lelkésszel, Gönczy Pállal. A tiszteletes lánya annyira tetszett Mikszáthnak, hogy róla még elvált feleségének is írt: ''„…van még egy asszony, akit szeretek…”'' A ki volt a titokzatos hölgy kérdésre, Halászné Várady Ildikó: Gödöllői irodalmi emlékei című munkájából kapunk választ. <br />
<br />
Gönczy tiszteletes leánya, Etelka, aki Csiky Kálmánhoz ment férjhez, Mikszáth pedig másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát. A gödöllői rokonok, barátok szívesen adtak témát az írónak. Az egyik, tőlük is hallott anekdota bekerült Mikszáth egyik legismertebb regényébe. Az Akli Miklósról szóló könyvben olvasható a következő részlet. ''„Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: – Milyen messze van Gödöllő Pesttől? – Két órajárás jó lovakon – felelte a herceg. – És Pest Gödöllőtől? – folytatta a császár szórakozottan. – Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: – Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? – Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. – És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. – Lássa, kedves Grassalkovich – szólt a császár –, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot.”'' A szóban forgó császár I. Ferenc volt, ebből következően Grassalkovich herceg, pedig III. Antallal azonos. Olvasgatva Mikszáth írt karcolatait, jegyzeteit kiderül: az író-újságírót nagyon foglalkoztatta a királyi kastély. Rokonai, barátai közül valaki, mint a következő részletből kiderül, biztosan a helyi, kisegítő személyzet tagjaként bejáratos volt a felségekhez. <br />
Az ott hallottakat, látottakat aztán elmesélte Mikszáthnak. Bár akkoriban még nem biztos, hogy abban az értelemben használták a bulvár fogalmát, mint napjainkban, de az biztos a királyi családról igencsak érdekes, színes beszámolókat írt a különböző hazai lapokban. Őt is elsősorban Erzsébet királyné személye érdekelte. „Egy jó barátom lakik Gödöllőn, gyakran meghí oda, szép fecsegő húgai vannak, azok mindent megtudnak, s azok nekem mindent elbeszélnek, hogy a magyar királyné mit csinál. A királyné már nagyanya, a királyné már négy év óta túl van a negyvenen. Bolond beszéd! Ki emlékezik erre? Ma még úgy látjuk őt, kik gyermekkorunkban, álmainkban szőttük gyönyörű arcát, finom alakját, a képekről, mi még úgy látjuk őt fiatalon, hódító szemeiben a csillagokat, márvány homlokán. A fönséget, keskeny, szabályos arcán a bűbájos mosolyt. Mosolyt, mely, de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!” Milyen volt a királyné egy átlagos napja Gödöllőn? Mikszáth írásait olvasgatva erre is választ kaphatunk. ''„A lovaglás után már gödöllői kastély „hivatalos szobájában” – a várja az elegáns báró Nopcsa főudvarmester, egy csomó aktával és levéllel a kezében. <br />
A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmáról referál Nopcsa. – Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam – jegyzé meg egy alkalommal –, a bécsiek meg csak ritkán.”'' A császárvárosban valóban kevesebbet írtak Erzsébetről, részben azért is, mert Ferenc József nem szeretett családjáról olvasni az újságokban, részben pedig azért, mert féltékenyek voltak a rebellis magyarokra. A királykisasszony, az udvari orvos tanácsára sok időt töltött a jó levegőjű Gödöllőn.<br />
<br />
Volt olyan, amikor az év nagyobb felében itt időzött az édesanya és kedvenc lánya, ahogy maguk között becézték, Mucika. „Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel, s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.” A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből. Aztán megunják a babázást, az édesanya mondá: – Valéria játszatok valamit zongorán!” A két kis barátnő szót fogad, átmennek a díszterembe. Ott áll két zongora. Az egyiket Bösendorfer mester készítette kifejezetten a gödöllői kastélyba, a királyné legfelségesebb használatra. A hangjegytartó dísze a faragott szalagkeret, és az „Isten áldd meg a magyart!” szöveg van kirakva hangjegyekből. – Ha vadászat nincs, ebéd után lovardájába megy a királyné… Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt…” Mikszáth azért írt Ferenc Józsefről is, a megemlékezést záró jelenet nagyon jellemző, milyen is volt a kapcsolata a királynak a helyiekkel. ''„Mikor őfelsége harmadéve nyáron, Gödöllőn volt, vadászat közben elmaradt kissé kísérőitől s látván egy dűlőúton kocsija mellett ballagó parasztot, odament hozzá, s az úgynevezett Avar-dombra mutatva, kérdé, nem lehetne-e oda valami rövidebb ösvényen jutni. Őfelsége alkalmasint meg akarta előzni társait. A paraszt nem ismerte meg a felséget, ki könnyű polgári ruhába volt öltözve, s tagadólag rázta nagy bozontos fejét anélkül, hogy csak egyetlen szót is pazarolt volna a feleletre. E pillanatban sűrű puskalövések hangzottak föl. – Mi volt ez? – kérdé a király önkénytelen, mintegy önmagától. – Hát lövések – felelé a paraszt egykedvűen. – A királyék megint itthon vannak. A királynak tetszett ez a meleg szó, el is mosolyodott rajta a bajusza alatt.<br />
– Nos, és ösmeri kend a királyékat? – A felséges asszonyt láttam már vagy kétszer, de a férjét még nem. Nagyon keveset élnek együtt, úgy nézem. – Hát nem tartja azt helyesnek? – Helyes vagy nem helyes, hanem költséges lehet a két háztartás. – Ugyan a király nagyon sokat költ? Mit gondol? – Hát bizony kőthet vagy hatvanezret egy évben. – Dejszen többet költ az – mondá a király. – Nem a' – feleselt a paraszt –, már én csak jobban tudhatom, mint az úr. – Miért? – Mert én gödöllői ember vagyok: Fésüs-Katona János a nagy templom mögül…”''<br />
<br />
== Egyesületi, testületi tagságai ==<br />
<br />
* A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja<br />
* A Kisfaludy-társaság tagja<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja<br />
* A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja<br />
<br />
<br />
== Forrás ==+<br />
<br />
http://hu.wikipedia.org/wiki/Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 21. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100602.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=391Mikszáth Kálmán2011-08-18T07:28:17Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Írói pályája */</p>
<hr />
<div>[[Kép:mikszáth1.jpg|thumb|right|300px|Mikszáth Kálmán]]<br />
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.<br />
<br />
<br />
== Fiatalkora ==<br />
<br />
<br />
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú kisnemes és farádi Veres Mária fiaként. Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – közül Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a „gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.<br />
<br />
<br />
== Írói pályája ==<br />
<br />
[[Kép:mikszath2.jpg|thumb|left|300px|Fiatal Mikszáth]]<br />
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.<br />
<br />
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.<br />
<br />
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.<br />
<br />
Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886‒1890) és Albert (1889‒1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.<br />
Mikszáth Kálmán sírja Budapesten (Kerepesi temető, 10/1-közép)<br />
<br />
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Temetésére 1910. május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.<br />
<br />
== Mikszáth és Gödöllő ==<br />
<br />
<br />
A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmánt, rokonok, barátok s talán egy titkos szerelem is kötötte városunkhoz. Amikor távoli rokona, Mikszáth Gyula 1955-ben meghalt gödöllői lakásában 57 az írótól származó levelet találtak. G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn című kötetében részletesebben is ír az addig nem ismert dokumentumokról, melyek között volt nyolc, megfogalmazása szerint, szenzációs levél. Az irodalomtörténészek ezekből tudták meg, hogy a fiatal, még teljesen ismeretlen Mikszáth bizony nyomorgott a fővárosban. Később a már egyre ismertebb író Gödöllőn, a mai József<br />
Attila utcában álló Mikszáth-házban gyakran látogatta meg rokonait. <br />
<br />
Jó barátságban volt a református lelkésszel, Gönczy Pállal. A tiszteletes lánya annyira tetszett Mikszáthnak, hogy róla még elvált feleségének is írt: ''„…van még egy asszony, akit szeretek…”'' A ki volt a titokzatos hölgy kérdésre, Halászné Várady Ildikó: Gödöllői irodalmi emlékei című munkájából kapunk választ. <br />
<br />
Gönczy tiszteletes leánya, Etelka, aki Csiky Kálmánhoz ment férjhez, Mikszáth pedig másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát. A gödöllői rokonok, barátok szívesen adtak témát az írónak. Az egyik, tőlük is hallott anekdota bekerült Mikszáth egyik legismertebb regényébe. Az Akli Miklósról szóló könyvben olvasható a következő részlet. ''„Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: – Milyen messze van Gödöllő Pesttől? – Két órajárás jó lovakon – felelte a herceg. – És Pest Gödöllőtől? – folytatta a császár szórakozottan. – Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: – Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? – Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. – És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. – Lássa, kedves Grassalkovich – szólt a császár –, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot.”'' A szóban forgó császár I. Ferenc volt, ebből következően Grassalkovich herceg, pedig III. Antallal azonos. Olvasgatva Mikszáth írt karcolatait, jegyzeteit kiderül: az író-újságírót nagyon foglalkoztatta a királyi kastély. Rokonai, barátai közül valaki, mint a következő részletből kiderül, biztosan a helyi, kisegítő személyzet tagjaként bejáratos volt a felségekhez. <br />
Az ott hallottakat, látottakat aztán elmesélte Mikszáthnak. Bár akkoriban még nem biztos, hogy abban az értelemben használták a bulvár fogalmát, mint napjainkban, de az biztos a királyi családról igencsak érdekes, színes beszámolókat írt a különböző hazai lapokban. Őt is elsősorban Erzsébet királyné személye érdekelte. „Egy jó barátom lakik Gödöllőn, gyakran meghí oda, szép fecsegő húgai vannak, azok mindent megtudnak, s azok nekem mindent elbeszélnek, hogy a magyar királyné mit csinál. A királyné már nagyanya, a királyné már négy év óta túl van a negyvenen. Bolond beszéd! Ki emlékezik erre? Ma még úgy látjuk őt, kik gyermekkorunkban, álmainkban szőttük gyönyörű arcát, finom alakját, a képekről, mi még úgy látjuk őt fiatalon, hódító szemeiben a csillagokat, márvány homlokán. A fönséget, keskeny, szabályos arcán a bűbájos mosolyt. Mosolyt, mely, de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!” Milyen volt a királyné egy átlagos napja Gödöllőn? Mikszáth írásait olvasgatva erre is választ kaphatunk. ''„A lovaglás után már gödöllői kastély „hivatalos szobájában” – a várja az elegáns báró Nopcsa főudvarmester, egy csomó aktával és levéllel a kezében. <br />
A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmáról referál Nopcsa. – Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam – jegyzé meg egy alkalommal –, a bécsiek meg csak ritkán.”'' A császárvárosban valóban kevesebbet írtak Erzsébetről, részben azért is, mert Ferenc József nem szeretett családjáról olvasni az újságokban, részben pedig azért, mert féltékenyek voltak a rebellis magyarokra. A királykisasszony, az udvari orvos tanácsára sok időt töltött a jó levegőjű Gödöllőn.<br />
<br />
Volt olyan, amikor az év nagyobb felében itt időzött az édesanya és kedvenc lánya, ahogy maguk között becézték, Mucika. „Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel, s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.” A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből. Aztán megunják a babázást, az édesanya mondá: – Valéria játszatok valamit zongorán!” A két kis barátnő szót fogad, átmennek a díszterembe. Ott áll két zongora. Az egyiket Bösendorfer mester készítette kifejezetten a gödöllői kastélyba, a királyné legfelségesebb használatra. A hangjegytartó dísze a faragott szalagkeret, és az „Isten áldd meg a magyart!” szöveg van kirakva hangjegyekből. – Ha vadászat nincs, ebéd után lovardájába megy a királyné… Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt…” Mikszáth azért írt Ferenc Józsefről is, a megemlékezést záró jelenet nagyon jellemző, milyen is volt a kapcsolata a királynak a helyiekkel. ''„Mikor őfelsége harmadéve nyáron, Gödöllőn volt, vadászat közben elmaradt kissé kísérőitől s látván egy dűlőúton kocsija mellett ballagó parasztot, odament hozzá, s az úgynevezett Avar-dombra mutatva, kérdé, nem lehetne-e oda valami rövidebb ösvényen jutni. Őfelsége alkalmasint meg akarta előzni társait. A paraszt nem ismerte meg a felséget, ki könnyű polgári ruhába volt öltözve, s tagadólag rázta nagy bozontos fejét anélkül, hogy csak egyetlen szót is pazarolt volna a feleletre. E pillanatban sűrű puskalövések hangzottak föl. – Mi volt ez? – kérdé a király önkénytelen, mintegy önmagától. – Hát lövések – felelé a paraszt egykedvűen. – A királyék megint itthon vannak. A királynak tetszett ez a meleg szó, el is mosolyodott rajta a bajusza alatt.<br />
– Nos, és ösmeri kend a királyékat? – A felséges asszonyt láttam már vagy kétszer, de a férjét még nem. Nagyon keveset élnek együtt, úgy nézem. – Hát nem tartja azt helyesnek? – Helyes vagy nem helyes, hanem költséges lehet a két háztartás. – Ugyan a király nagyon sokat költ? Mit gondol? – Hát bizony kőthet vagy hatvanezret egy évben. – Dejszen többet költ az – mondá a király. – Nem a' – feleselt a paraszt –, már én csak jobban tudhatom, mint az úr. – Miért? – Mert én gödöllői ember vagyok: Fésüs-Katona János a nagy templom mögül…”''<br />
<br />
== Egyesületi, testületi tagságai ==<br />
<br />
* A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja<br />
* A Kisfaludy-társaság tagja<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja<br />
* A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 21. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100602.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=389Mikszáth Kálmán2011-08-18T07:26:29Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:mikszáth1.jpg|thumb|right|300px|Mikszáth Kálmán]]<br />
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.<br />
<br />
<br />
== Fiatalkora ==<br />
<br />
<br />
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú kisnemes és farádi Veres Mária fiaként. Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – közül Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a „gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.<br />
<br />
<br />
== Írói pályája ==<br />
<br />
<br />
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.<br />
<br />
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.<br />
<br />
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.<br />
<br />
Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886‒1890) és Albert (1889‒1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.<br />
Mikszáth Kálmán sírja Budapesten (Kerepesi temető, 10/1-közép)<br />
<br />
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Temetésére 1910. május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.<br />
<br />
== Mikszáth és Gödöllő ==<br />
<br />
<br />
A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmánt, rokonok, barátok s talán egy titkos szerelem is kötötte városunkhoz. Amikor távoli rokona, Mikszáth Gyula 1955-ben meghalt gödöllői lakásában 57 az írótól származó levelet találtak. G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn című kötetében részletesebben is ír az addig nem ismert dokumentumokról, melyek között volt nyolc, megfogalmazása szerint, szenzációs levél. Az irodalomtörténészek ezekből tudták meg, hogy a fiatal, még teljesen ismeretlen Mikszáth bizony nyomorgott a fővárosban. Később a már egyre ismertebb író Gödöllőn, a mai József<br />
Attila utcában álló Mikszáth-házban gyakran látogatta meg rokonait. <br />
<br />
Jó barátságban volt a református lelkésszel, Gönczy Pállal. A tiszteletes lánya annyira tetszett Mikszáthnak, hogy róla még elvált feleségének is írt: ''„…van még egy asszony, akit szeretek…”'' A ki volt a titokzatos hölgy kérdésre, Halászné Várady Ildikó: Gödöllői irodalmi emlékei című munkájából kapunk választ. <br />
<br />
Gönczy tiszteletes leánya, Etelka, aki Csiky Kálmánhoz ment férjhez, Mikszáth pedig másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát. A gödöllői rokonok, barátok szívesen adtak témát az írónak. Az egyik, tőlük is hallott anekdota bekerült Mikszáth egyik legismertebb regényébe. Az Akli Miklósról szóló könyvben olvasható a következő részlet. ''„Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: – Milyen messze van Gödöllő Pesttől? – Két órajárás jó lovakon – felelte a herceg. – És Pest Gödöllőtől? – folytatta a császár szórakozottan. – Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: – Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? – Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. – És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. – Lássa, kedves Grassalkovich – szólt a császár –, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot.”'' A szóban forgó császár I. Ferenc volt, ebből következően Grassalkovich herceg, pedig III. Antallal azonos. Olvasgatva Mikszáth írt karcolatait, jegyzeteit kiderül: az író-újságírót nagyon foglalkoztatta a királyi kastély. Rokonai, barátai közül valaki, mint a következő részletből kiderül, biztosan a helyi, kisegítő személyzet tagjaként bejáratos volt a felségekhez. <br />
Az ott hallottakat, látottakat aztán elmesélte Mikszáthnak. Bár akkoriban még nem biztos, hogy abban az értelemben használták a bulvár fogalmát, mint napjainkban, de az biztos a királyi családról igencsak érdekes, színes beszámolókat írt a különböző hazai lapokban. Őt is elsősorban Erzsébet királyné személye érdekelte. „Egy jó barátom lakik Gödöllőn, gyakran meghí oda, szép fecsegő húgai vannak, azok mindent megtudnak, s azok nekem mindent elbeszélnek, hogy a magyar királyné mit csinál. A királyné már nagyanya, a királyné már négy év óta túl van a negyvenen. Bolond beszéd! Ki emlékezik erre? Ma még úgy látjuk őt, kik gyermekkorunkban, álmainkban szőttük gyönyörű arcát, finom alakját, a képekről, mi még úgy látjuk őt fiatalon, hódító szemeiben a csillagokat, márvány homlokán. A fönséget, keskeny, szabályos arcán a bűbájos mosolyt. Mosolyt, mely, de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!” Milyen volt a királyné egy átlagos napja Gödöllőn? Mikszáth írásait olvasgatva erre is választ kaphatunk. ''„A lovaglás után már gödöllői kastély „hivatalos szobájában” – a várja az elegáns báró Nopcsa főudvarmester, egy csomó aktával és levéllel a kezében. <br />
A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmáról referál Nopcsa. – Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam – jegyzé meg egy alkalommal –, a bécsiek meg csak ritkán.”'' A császárvárosban valóban kevesebbet írtak Erzsébetről, részben azért is, mert Ferenc József nem szeretett családjáról olvasni az újságokban, részben pedig azért, mert féltékenyek voltak a rebellis magyarokra. A királykisasszony, az udvari orvos tanácsára sok időt töltött a jó levegőjű Gödöllőn.<br />
<br />
Volt olyan, amikor az év nagyobb felében itt időzött az édesanya és kedvenc lánya, ahogy maguk között becézték, Mucika. „Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel, s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.” A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből. Aztán megunják a babázást, az édesanya mondá: – Valéria játszatok valamit zongorán!” A két kis barátnő szót fogad, átmennek a díszterembe. Ott áll két zongora. Az egyiket Bösendorfer mester készítette kifejezetten a gödöllői kastélyba, a királyné legfelségesebb használatra. A hangjegytartó dísze a faragott szalagkeret, és az „Isten áldd meg a magyart!” szöveg van kirakva hangjegyekből. – Ha vadászat nincs, ebéd után lovardájába megy a királyné… Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt…” Mikszáth azért írt Ferenc Józsefről is, a megemlékezést záró jelenet nagyon jellemző, milyen is volt a kapcsolata a királynak a helyiekkel. ''„Mikor őfelsége harmadéve nyáron, Gödöllőn volt, vadászat közben elmaradt kissé kísérőitől s látván egy dűlőúton kocsija mellett ballagó parasztot, odament hozzá, s az úgynevezett Avar-dombra mutatva, kérdé, nem lehetne-e oda valami rövidebb ösvényen jutni. Őfelsége alkalmasint meg akarta előzni társait. A paraszt nem ismerte meg a felséget, ki könnyű polgári ruhába volt öltözve, s tagadólag rázta nagy bozontos fejét anélkül, hogy csak egyetlen szót is pazarolt volna a feleletre. E pillanatban sűrű puskalövések hangzottak föl. – Mi volt ez? – kérdé a király önkénytelen, mintegy önmagától. – Hát lövések – felelé a paraszt egykedvűen. – A királyék megint itthon vannak. A királynak tetszett ez a meleg szó, el is mosolyodott rajta a bajusza alatt.<br />
– Nos, és ösmeri kend a királyékat? – A felséges asszonyt láttam már vagy kétszer, de a férjét még nem. Nagyon keveset élnek együtt, úgy nézem. – Hát nem tartja azt helyesnek? – Helyes vagy nem helyes, hanem költséges lehet a két háztartás. – Ugyan a király nagyon sokat költ? Mit gondol? – Hát bizony kőthet vagy hatvanezret egy évben. – Dejszen többet költ az – mondá a király. – Nem a' – feleselt a paraszt –, már én csak jobban tudhatom, mint az úr. – Miért? – Mert én gödöllői ember vagyok: Fésüs-Katona János a nagy templom mögül…”''<br />
<br />
== Egyesületi, testületi tagságai ==<br />
<br />
* A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja<br />
* A Kisfaludy-társaság tagja<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja<br />
* A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 21. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100602.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=388Mikszáth Kálmán2011-08-18T07:23:50Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.<br />
<br />
<br />
== Fiatalkora ==<br />
<br />
<br />
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú kisnemes és farádi Veres Mária fiaként. Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – közül Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a „gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.<br />
<br />
<br />
== Írói pályája ==<br />
<br />
<br />
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.<br />
<br />
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.<br />
<br />
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.<br />
<br />
Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886‒1890) és Albert (1889‒1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.<br />
Mikszáth Kálmán sírja Budapesten (Kerepesi temető, 10/1-közép)<br />
<br />
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Temetésére 1910. május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.<br />
<br />
== Mikszáth és Gödöllő ==<br />
<br />
<br />
A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmánt, rokonok, barátok s talán egy titkos szerelem is kötötte városunkhoz. Amikor távoli rokona, Mikszáth Gyula 1955-ben meghalt gödöllői lakásában 57 az írótól származó levelet találtak. G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn című kötetében részletesebben is ír az addig nem ismert dokumentumokról, melyek között volt nyolc, megfogalmazása szerint, szenzációs levél. Az irodalomtörténészek ezekből tudták meg, hogy a fiatal, még teljesen ismeretlen Mikszáth bizony nyomorgott a fővárosban. Később a már egyre ismertebb író Gödöllőn, a mai József<br />
Attila utcában álló Mikszáth-házban gyakran látogatta meg rokonait. <br />
<br />
Jó barátságban volt a református lelkésszel, Gönczy Pállal. A tiszteletes lánya annyira tetszett Mikszáthnak, hogy róla még elvált feleségének is írt: ''„…van még egy asszony, akit szeretek…”'' A ki volt a titokzatos hölgy kérdésre, Halászné Várady Ildikó: Gödöllői irodalmi emlékei című munkájából kapunk választ. <br />
<br />
Gönczy tiszteletes leánya, Etelka, aki Csiky Kálmánhoz ment férjhez, Mikszáth pedig másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát. A gödöllői rokonok, barátok szívesen adtak témát az írónak. Az egyik, tőlük is hallott anekdota bekerült Mikszáth egyik legismertebb regényébe. Az Akli Miklósról szóló könyvben olvasható a következő részlet. ''„Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: – Milyen messze van Gödöllő Pesttől? – Két órajárás jó lovakon – felelte a herceg. – És Pest Gödöllőtől? – folytatta a császár szórakozottan. – Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: – Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? – Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. – És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. – Lássa, kedves Grassalkovich – szólt a császár –, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot.”'' A szóban forgó császár I. Ferenc volt, ebből következően Grassalkovich herceg, pedig III. Antallal azonos. Olvasgatva Mikszáth írt karcolatait, jegyzeteit kiderül: az író-újságírót nagyon foglalkoztatta a királyi kastély. Rokonai, barátai közül valaki, mint a következő részletből kiderül, biztosan a helyi, kisegítő személyzet tagjaként bejáratos volt a felségekhez. <br />
Az ott hallottakat, látottakat aztán elmesélte Mikszáthnak. Bár akkoriban még nem biztos, hogy abban az értelemben használták a bulvár fogalmát, mint napjainkban, de az biztos a királyi családról igencsak érdekes, színes beszámolókat írt a különböző hazai lapokban. Őt is elsősorban Erzsébet királyné személye érdekelte. „Egy jó barátom lakik Gödöllőn, gyakran meghí oda, szép fecsegő húgai vannak, azok mindent megtudnak, s azok nekem mindent elbeszélnek, hogy a magyar királyné mit csinál. A királyné már nagyanya, a királyné már négy év óta túl van a negyvenen. Bolond beszéd! Ki emlékezik erre? Ma még úgy látjuk őt, kik gyermekkorunkban, álmainkban szőttük gyönyörű arcát, finom alakját, a képekről, mi még úgy látjuk őt fiatalon, hódító szemeiben a csillagokat, márvány homlokán. A fönséget, keskeny, szabályos arcán a bűbájos mosolyt. Mosolyt, mely, de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!” Milyen volt a királyné egy átlagos napja Gödöllőn? Mikszáth írásait olvasgatva erre is választ kaphatunk. ''„A lovaglás után már gödöllői kastély „hivatalos szobájában” – a várja az elegáns báró Nopcsa főudvarmester, egy csomó aktával és levéllel a kezében. <br />
A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmáról referál Nopcsa. – Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam – jegyzé meg egy alkalommal –, a bécsiek meg csak ritkán.”'' A császárvárosban valóban kevesebbet írtak Erzsébetről, részben azért is, mert Ferenc József nem szeretett családjáról olvasni az újságokban, részben pedig azért, mert féltékenyek voltak a rebellis magyarokra. A királykisasszony, az udvari orvos tanácsára sok időt töltött a jó levegőjű Gödöllőn.<br />
<br />
Volt olyan, amikor az év nagyobb felében itt időzött az édesanya és kedvenc lánya, ahogy maguk között becézték, Mucika. „Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel, s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.” A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből. Aztán megunják a babázást, az édesanya mondá: – Valéria játszatok valamit zongorán!” A két kis barátnő szót fogad, átmennek a díszterembe. Ott áll két zongora. Az egyiket Bösendorfer mester készítette kifejezetten a gödöllői kastélyba, a királyné legfelségesebb használatra. A hangjegytartó dísze a faragott szalagkeret, és az „Isten áldd meg a magyart!” szöveg van kirakva hangjegyekből. – Ha vadászat nincs, ebéd után lovardájába megy a királyné… Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt…” Mikszáth azért írt Ferenc Józsefről is, a megemlékezést záró jelenet nagyon jellemző, milyen is volt a kapcsolata a királynak a helyiekkel. ''„Mikor őfelsége harmadéve nyáron, Gödöllőn volt, vadászat közben elmaradt kissé kísérőitől s látván egy dűlőúton kocsija mellett ballagó parasztot, odament hozzá, s az úgynevezett Avar-dombra mutatva, kérdé, nem lehetne-e oda valami rövidebb ösvényen jutni. Őfelsége alkalmasint meg akarta előzni társait. A paraszt nem ismerte meg a felséget, ki könnyű polgári ruhába volt öltözve, s tagadólag rázta nagy bozontos fejét anélkül, hogy csak egyetlen szót is pazarolt volna a feleletre. E pillanatban sűrű puskalövések hangzottak föl. – Mi volt ez? – kérdé a király önkénytelen, mintegy önmagától. – Hát lövések – felelé a paraszt egykedvűen. – A királyék megint itthon vannak. A királynak tetszett ez a meleg szó, el is mosolyodott rajta a bajusza alatt.<br />
– Nos, és ösmeri kend a királyékat? – A felséges asszonyt láttam már vagy kétszer, de a férjét még nem. Nagyon keveset élnek együtt, úgy nézem. – Hát nem tartja azt helyesnek? – Helyes vagy nem helyes, hanem költséges lehet a két háztartás. – Ugyan a király nagyon sokat költ? Mit gondol? – Hát bizony kőthet vagy hatvanezret egy évben. – Dejszen többet költ az – mondá a király. – Nem a' – feleselt a paraszt –, már én csak jobban tudhatom, mint az úr. – Miért? – Mert én gödöllői ember vagyok: Fésüs-Katona János a nagy templom mögül…”''<br />
<br />
== Egyesületi, testületi tagságai ==<br />
<br />
* A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagja<br />
* A Kisfaludy-társaság tagja<br />
* A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja<br />
* A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság igazgatóságának tagja<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 21. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100602.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n&diff=387Mikszáth Kálmán2011-08-17T12:56:14Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési kép…”</p>
<hr />
<div>Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.<br />
<br />
A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmánt, rokonok, barátok s talán egy titkos szerelem is kötötte városunkhoz. Amikor távoli rokona, Mikszáth Gyula 1955-ben meghalt gödöllői lakásában 57 az írótól származó levelet találtak. G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn című kötetében részletesebben is ír az addig nem ismert dokumentumokról, melyek között volt nyolc, megfogalmazása szerint, szenzációs levél. Az irodalomtörténészek ezekből tudták meg, hogy a fiatal, még teljesen ismeretlen Mikszáth bizony nyomorgott a fővárosban. Később a már egyre ismertebb író Gödöllőn, a mai József<br />
Attila utcában álló Mikszáth-házban gyakran látogatta meg rokonait. Jó barátságban volt a református lelkésszel, Gönczy Pállal. A tiszteletes lánya annyira tetszett Mikszáthnak, hogy róla még elvált feleségének is írt: „…van még egy asszony, akit szeretek…” A ki volt a titokzatos hölgy kérdésre, Halászné Várady Ildikó: Gödöllői irodalmi emlékei című munkájából kapunk választ. Gönczy tiszteletes leánya, Etelka, aki Csiky Kálmánhoz ment férjhez, Mikszáth pedig másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát. A gödöllői rokonok, barátok szívesen adtak témát az írónak. Az egyik, tőlük is hallott anekdota bekerült Mikszáth egyik legismertebb regényébe. Az Akli Miklósról szóló könyvben olvasható a következő részlet. „Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől: – Milyen messze van Gödöllő Pesttől? – Két órajárás jó lovakon – felelte a herceg. – És Pest Gödöllőtől? – folytatta a császár szórakozottan. – Ugyanannyi, fölség. A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót: – Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram? – Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap. – És pünkösdtől húsvét milyen messze van? Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi. – Lássa, kedves Grassalkovich – szólt a császár –, milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja bizonyítani,<br />
hogy nem mondtam egészen bolondot.” A szóban forgó császár I. Ferenc volt, ebből következően Grassalkovich herceg, pedig III. Antallal azonos. Olvasgatva Mikszáth írt karcolatait, jegyzeteit kiderül: az író-újságírót nagyon foglalkoztatta a királyi kastély. Rokonai, barátai közül valaki, mint a következő részletből kiderül, biztosan a helyi, kisegítő személyzet tagjaként bejáratos volt a felségekhez. Az ott hallottakat, látottakat aztán elmesélte Mikszáthnak. Bár akkoriban még nem biztos, hogy abban az értelemben használták a bulvár fogalmát, mint napjainkban, de az biztos a királyi családról igencsak érdekes, színes beszámolókat írt a különböző hazai lapokban. Őt is elsősorban Erzsébet királyné személye érdekelte. „Egy jó barátom lakik Gödöllőn, gyakran meghí oda, szép fecsegő húgai vannak, azok mindent megtudnak, s azok nekem mindent elbeszélnek, hogy a magyar királyné mit csinál. A királyné már nagyanya, a királyné már négy év óta túl van a negyvenen. Bolond beszéd! Ki emlékezik erre? Ma még úgy látjuk őt, kik gyermekkorunkban, álmainkban szőttük gyönyörű arcát, finom alakját, a képekről, mi még úgy látjuk őt fiatalon, hódító szemeiben a csillagokat, márvány homlokán. A fönséget, keskeny, szabályos arcán a bűbájos mosolyt. Mosolyt, mely, de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!” Milyen volt a királyné egy átlagos napja Gödöllőn? Mikszáth írásait olvasgatva erre is választ kaphatunk. „A lovaglás után már gödöllői kastély „hivatalos szobájában” – a várja az elegáns báró Nopcsa főudvarmester, egy csomó aktával és levéllel a kezében. A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmáról referál Nopcsa. – Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam – jegyzé meg egy alkalommal –, a bécsiek meg csak ritkán.” A császárvárosban valóban kevesebbet írtak Erzsébetről, részben azért is, mert Ferenc József nem szeretett családjáról olvasni az újságokban, részben pedig azért, mert féltékenyek voltak a rebellis magyarokra. A királykisasszony, az udvari orvos tanácsára sok időt töltött a jó levegőjű Gödöllőn. Volt olyan, amikor az év nagyobb felében itt időzött az édesanya és kedvenc lánya, ahogy maguk között becézték, Mucika. „Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel, s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.” A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges<br />
asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből. Aztán megunják a babázást, az édesanya mondá: – Valéria<br />
játszatok valamit zongorán!” A két kis barátnő szót fogad, átmennek a díszterembe. Ott áll két zongora. Az egyiket Bösendorfer mester készítette kifejezetten a gödöllői kastélyba, a királyné legfelségesebb használatra. A hangjegytartó dísze a faragott szalagkeret, és az „Isten áldd meg a magyart!” szöveg van kirakva hangjegyekből. – Ha vadászat nincs, ebéd után lovardájába megy a királyné… Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha<br />
kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt…” Mikszáth azért írt Ferenc Józsefről is, a megemlékezést záró jelenet nagyon jellemző, milyen is volt a kapcsolata a királynak a helyiekkel. „Mikor őfelsége harmadéve nyáron, Gödöllőn volt, vadászat közben elmaradt kissé kísérőitől s látván egy dűlőúton kocsija mellett ballagó parasztot, odament hozzá, s az úgynevezett<br />
Avar-dombra mutatva, kérdé, nem lehetne-e oda valami rövidebb ösvényen jutni. Őfelsége alkalmasint meg akarta előzni társait. A paraszt nem ismerte meg a felséget, ki könnyű polgári ruhába volt öltözve, s tagadólag rázta nagy bozontos fejét anélkül, hogy csak egyetlen szót is pazarolt volna a feleletre. E pillanatban sűrű puskalövések hangzottak föl. – Mi volt ez? – kérdé a király önkénytelen, mintegy önmagától. – Hát lövések – felelé a paraszt egykedvűen. – A királyék megint itthon vannak. A királynak tetszett ez a meleg szó, el is mosolyodott rajta a bajusza alatt.<br />
– Nos, és ösmeri kend a királyékat? – A felséges asszonyt láttam már vagy kétszer, de a férjét még nem. Nagyon keveset élnek együtt, úgy nézem. – Hát nem tartja azt helyesnek? – Helyes vagy nem helyes, hanem költséges lehet a két háztartás. – Ugyan a király nagyon sokat költ? Mit gondol? – Hát bizony kőthet vagy hatvanezret egy évben. – Dejszen többet költ az – mondá a király. – Nem a' – feleselt a paraszt –, már én csak jobban tudhatom, mint az úr. – Miért? – Mert én gödöllői ember vagyok: Fésüs-Katona János a nagy templom mögül…”</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zala_(Mayer)_Gy%C3%B6rgy&diff=386Zala (Mayer) György2011-08-17T12:29:04Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Munkássága */</p>
<hr />
<div>[[Kép:zalagyörgy.jpg|thumb|right|300px|Zala György]]<br />
Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.<br />
<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
<br />
Nagyapja jómódú birtokos volt, de később elszegényedett. Édesapja Mayer Ferenc porcelángyáros volt. Édesanyja Kalavoda Katalin leánynevelő intézetet nyitott Csáktornyában. A gyár György születése után tönkrement, és a szülők is meghaltak. A kisfiú nyolc éves korában az egyik nagybátyjához került, Városlődre. <br />
<br />
Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. <br />
<br />
Három évig járt az iskolába, szabadidejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe, a művészeti akadémiára, majd 1880-ban Münchenbe utazott. <br />
<br />
Jelleme alakításának is nagyfontosságú elhatározása, családi nevének Mayer helyett „Zala“-ra változtatása különösen felértékelődik. Mayer György József Elemér, fővárosi – IV. Vasudvar – lakosnak a Fővárosi Tanácshoz benyújtott, az 1882. október 11-én kelt kérelmét a központi névmagyarosítási társaság továbbította a belügyminiszterhez. Pápa város tanácsa pedig 1883. február 10-én tartott ülésén adta hozzájárulását a névváltoztatáshoz. A belügyminiszter 1883. március 11-én engedélyezte az anyakönyvi bejegyzést. 1884-ben települt haza. Minden bizonnyal biztató lehetett számára akadémiai remekléseinek (Fél a baba, Mária és Magdolna) kedvező hazai fogadtatása. <br />
<br />
Ekkor testvérével, Gizellával élt közös háztartásban, aki fivére után öt évvel, 1887-ben változtatta nevét „Zala“-ra. Feltehetően az ő halála után kötött csak házasságot Klug Klotilddal, aki huszonnégy évvel volt nála fiatalabb. Zala művészi rangja gyorsan emelkedett. 1898. január 16-án a Stefánia út és István út sarkán, a Városliget közelében hitelből vásárolt egy hatszázötven négyszögöles telket, ahol Lechner Ödön tervei alapján 1898-1900-ban megépíttette hazánk első, európai viszonylatban is jelentős, reprezentatív műteremvilláját, amelynek belső berendezését Thoroczkai Wigand Ede tervezte. (Ma a Líbiai Nagykövetség épülete.) Szomorú, hogy ezt a pompás műtermet élete végén már nem tudta fenntartani. Élete utolsó éveiben nehéz anyagi körülmények között élt, annak ellenére, hogy számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát: többek között megkapta: 1899. Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme, 1900. Grand Prix, Párizs, 1901. Francia Becsületrend lovagkeresztje, 1931. Corvinlánc.<br />
<br />
A Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban választotta tagjai sorába. Zala György életét elsősorban művei és közéleti működése alapján ismerhetjük. Magánéletéről keveset tudunk. 1937 áprilisában influenzás megbetegedéséhez később gyomorvérzés társult, és július 31-én hajnalban meghalt. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
[[Kép:hosok.jpg|thumb|left|300px|A Millenniumi emlékmű központi alakjai: a hét vezér]][[Kép:erzsebet.jpg|thumb|left|300px|Erzsébet magyar királyné szobra]]<br />
Zala György gyakran megfordult Gödöllőn, és jó viszonyt ápolt a királyi családdal. Erről nem csak munkái tanúskodnak hanem például műterem villájának vadász-szobája is, aminek fegyverszekrényében nyolc fegyver, a falakon Rosonovszky Frigyes preparátor által kitömött madarak, agancsok idézték a jó lövő Zalának a gödöllői kastélyhoz fűződő szenvedélyét. „Harminc esztendeig voltam ugyanis a király gödöllői vadászszvitjének a tagja és mert jó lövő voltam, állandóan Ferenc József, Lipót királyi herceg és Ferdinánd toscanai nagyherceg közvetlen közelében vadászgattam.“ – vallotta egy visszaemlékezésében.<br />
<br />
Több portrét is készített a császári-királyi párról. A király egészalakos szobrát két ízben is ő készítette el a millenniumi emlékműre. A királyi pár több portréja, Erzsébet bécsi síremléke és budapesti, illetve több ismert és lappangó vidéki szobra készült Zala műtermében. A királyról már 1887. október 23-án – egy órától fél háromig történt – első, majd többszöri műtermi modellülés<br />
után mintázott portrét, a keleti pályaudvar királyi váróterme számára.<br />
<br />
Erzsébet királynénak a Nemzeti Galériában őrzött két mellszobra közül a gödöllői kastély Erzsébet királyné kiállításon látható fehérmárvány portréja vall igazán a királyné szépségéről és a művész utánozhatatlan mintázókészségéről. A királyné mintázásához a koronázás idején készült fotográfiákat használta fel, a többszöri személyes találkozás élménye mellett. A királyi pár portréját bemutatták a párizsi világkiállításon is. Országszerte számos helyen, köztéren és intézményben felállították a szobrok márvány- illetve bronzmásolatát. Zala György rendkívül sok megbízást kapott, többször is kitért a kínálkozó megbízatások elől. Egyes források szerint a király kívánsága és sürgetése ellenére például átengedte a gödöllői Erzsébet szobor (1901) mintázását Róna Józsefnek ( Ezt az alkotást szintén Ferenc József választotta ki.) Ennek ellenére azonban, feltehetően mégis őrzi keze nyomát az Erzsébet park. Valószínű ugyanis, hogy az ő tervei szerint készült az Erzsébet-szikla, ami a park legmagasabb részén, négy méter magas mesterséges dombon áll. A tetején egy méter átmérőjű fehér mészkőből faragott korona látható. A sziklacsoport első részén antik kőpad, lépcsős feljáró, kis terasz található, és kőbe vésett felirat hirdeti: „Erzsébet királyné emlékére”.<br />
<br />
A köveket a történelmi Magyarország területéről szállították Gödöllőre. Zala György Erzsébet szobrát végül Budapesten állították fel, eredetileg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, ma a budai oldalon látható. Ő készítette a királynénak azt az emlékművét is, amelyet Erzsébet és Rudolf koporsója közé emeltek, Ferenc József engedélyével. Ennek sajnos 1916-ban, a király halála után nyoma veszett. <br />
<br />
Alkotásai közül a legismertebb a nagy millieniumi emlékmű, melyre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő mintázott meg. Ő készítette az Aradi vértanúk szobrát, a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.<br />
<br />
== Elismerései ==<br />
[[Fájl:Zala György sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|188px|Zala György sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 34-1-48. [[Ligeti Miklós]] alkotása.]]<br />
* [[1896]]. [[június 6.|június 6-án]] a [[Ferenc József Rend]] lovagkeresztjét kapta a királytól.<br />
* [[Magyar Corvin-lánc]] (1930)<br />
* Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert.<br />
<br />
== Emlékezete ==<br />
* A [[Magyar Nemzeti Galéria]] 30 szobrát őrzi.<br />
<br />
== Források ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 20. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100526.pdf<br />
* ''Magyar életrajzi lexikon''<br />
* {{MNL|18|768}}<br />
* [[Somorjai Ferenc]]: ''Budapest'' (Panoráma, 2008) ISBN 978 9632 439402</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zala_(Mayer)_Gy%C3%B6rgy&diff=383Zala (Mayer) György2011-08-17T12:28:04Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:zalagyörgy.jpg|thumb|right|300px|Zala György]]<br />
Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.<br />
<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
<br />
Nagyapja jómódú birtokos volt, de később elszegényedett. Édesapja Mayer Ferenc porcelángyáros volt. Édesanyja Kalavoda Katalin leánynevelő intézetet nyitott Csáktornyában. A gyár György születése után tönkrement, és a szülők is meghaltak. A kisfiú nyolc éves korában az egyik nagybátyjához került, Városlődre. <br />
<br />
Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. <br />
<br />
Három évig járt az iskolába, szabadidejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe, a művészeti akadémiára, majd 1880-ban Münchenbe utazott. <br />
<br />
Jelleme alakításának is nagyfontosságú elhatározása, családi nevének Mayer helyett „Zala“-ra változtatása különösen felértékelődik. Mayer György József Elemér, fővárosi – IV. Vasudvar – lakosnak a Fővárosi Tanácshoz benyújtott, az 1882. október 11-én kelt kérelmét a központi névmagyarosítási társaság továbbította a belügyminiszterhez. Pápa város tanácsa pedig 1883. február 10-én tartott ülésén adta hozzájárulását a névváltoztatáshoz. A belügyminiszter 1883. március 11-én engedélyezte az anyakönyvi bejegyzést. 1884-ben települt haza. Minden bizonnyal biztató lehetett számára akadémiai remekléseinek (Fél a baba, Mária és Magdolna) kedvező hazai fogadtatása. <br />
<br />
Ekkor testvérével, Gizellával élt közös háztartásban, aki fivére után öt évvel, 1887-ben változtatta nevét „Zala“-ra. Feltehetően az ő halála után kötött csak házasságot Klug Klotilddal, aki huszonnégy évvel volt nála fiatalabb. Zala művészi rangja gyorsan emelkedett. 1898. január 16-án a Stefánia út és István út sarkán, a Városliget közelében hitelből vásárolt egy hatszázötven négyszögöles telket, ahol Lechner Ödön tervei alapján 1898-1900-ban megépíttette hazánk első, európai viszonylatban is jelentős, reprezentatív műteremvilláját, amelynek belső berendezését Thoroczkai Wigand Ede tervezte. (Ma a Líbiai Nagykövetség épülete.) Szomorú, hogy ezt a pompás műtermet élete végén már nem tudta fenntartani. Élete utolsó éveiben nehéz anyagi körülmények között élt, annak ellenére, hogy számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát: többek között megkapta: 1899. Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme, 1900. Grand Prix, Párizs, 1901. Francia Becsületrend lovagkeresztje, 1931. Corvinlánc.<br />
<br />
A Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban választotta tagjai sorába. Zala György életét elsősorban művei és közéleti működése alapján ismerhetjük. Magánéletéről keveset tudunk. 1937 áprilisában influenzás megbetegedéséhez később gyomorvérzés társult, és július 31-én hajnalban meghalt. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
[[Kép:hosok.jpg|thumb|right|300px|A Millenniumi emlékmű központi alakjai: a hét vezér]][[Kép:erzsebet.jpg|thumb|right|300px|Erzsébet magyar királyné szobra]]<br />
Zala György gyakran megfordult Gödöllőn, és jó viszonyt ápolt a királyi családdal. Erről nem csak munkái tanúskodnak hanem például műterem villájának vadász-szobája is, aminek fegyverszekrényében nyolc fegyver, a falakon Rosonovszky Frigyes preparátor által kitömött madarak, agancsok idézték a jó lövő Zalának a gödöllői kastélyhoz fűződő szenvedélyét. „Harminc esztendeig voltam ugyanis a király gödöllői vadászszvitjének a tagja és mert jó lövő voltam, állandóan Ferenc József, Lipót királyi herceg és Ferdinánd toscanai nagyherceg közvetlen közelében vadászgattam.“ – vallotta egy visszaemlékezésében.<br />
<br />
Több portrét is készített a császári-királyi párról. A király egészalakos szobrát két ízben is ő készítette el a millenniumi emlékműre. A királyi pár több portréja, Erzsébet bécsi síremléke és budapesti, illetve több ismert és lappangó vidéki szobra készült Zala műtermében. A királyról már 1887. október 23-án – egy órától fél háromig történt – első, majd többszöri műtermi modellülés<br />
után mintázott portrét, a keleti pályaudvar királyi váróterme számára.<br />
<br />
Erzsébet királynénak a Nemzeti Galériában őrzött két mellszobra közül a gödöllői kastély Erzsébet királyné kiállításon látható fehérmárvány portréja vall igazán a királyné szépségéről és a művész utánozhatatlan mintázókészségéről. A királyné mintázásához a koronázás idején készült fotográfiákat használta fel, a többszöri személyes találkozás élménye mellett. A királyi pár portréját bemutatták a párizsi világkiállításon is. Országszerte számos helyen, köztéren és intézményben felállították a szobrok márvány- illetve bronzmásolatát. Zala György rendkívül sok megbízást kapott, többször is kitért a kínálkozó megbízatások elől. Egyes források szerint a király kívánsága és sürgetése ellenére például átengedte a gödöllői Erzsébet szobor (1901) mintázását Róna Józsefnek ( Ezt az alkotást szintén Ferenc József választotta ki.) Ennek ellenére azonban, feltehetően mégis őrzi keze nyomát az Erzsébet park. Valószínű ugyanis, hogy az ő tervei szerint készült az Erzsébet-szikla, ami a park legmagasabb részén, négy méter magas mesterséges dombon áll. A tetején egy méter átmérőjű fehér mészkőből faragott korona látható. A sziklacsoport első részén antik kőpad, lépcsős feljáró, kis terasz található, és kőbe vésett felirat hirdeti: „Erzsébet királyné emlékére”.<br />
<br />
A köveket a történelmi Magyarország területéről szállították Gödöllőre. Zala György Erzsébet szobrát végül Budapesten állították fel, eredetileg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, ma a budai oldalon látható. Ő készítette a királynénak azt az emlékművét is, amelyet Erzsébet és Rudolf koporsója közé emeltek, Ferenc József engedélyével. Ennek sajnos 1916-ban, a király halála után nyoma veszett. <br />
<br />
Alkotásai közül a legismertebb a nagy millieniumi emlékmű, melyre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő mintázott meg. Ő készítette az Aradi vértanúk szobrát, a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.<br />
<br />
<br />
== Elismerései ==<br />
[[Fájl:Zala György sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|188px|Zala György sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 34-1-48. [[Ligeti Miklós]] alkotása.]]<br />
* [[1896]]. [[június 6.|június 6-án]] a [[Ferenc József Rend]] lovagkeresztjét kapta a királytól.<br />
* [[Magyar Corvin-lánc]] (1930)<br />
* Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert.<br />
<br />
== Emlékezete ==<br />
* A [[Magyar Nemzeti Galéria]] 30 szobrát őrzi.<br />
<br />
== Források ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 20. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100526.pdf<br />
* ''Magyar életrajzi lexikon''<br />
* {{MNL|18|768}}<br />
* [[Somorjai Ferenc]]: ''Budapest'' (Panoráma, 2008) ISBN 978 9632 439402</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zala_(Mayer)_Gy%C3%B6rgy&diff=381Zala (Mayer) György2011-08-17T12:25:09Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:zalagyörgy.jpg|thumb|right|300px|Zala György]]<br />
Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.<br />
<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
<br />
Nagyapja jómódú birtokos volt, de később elszegényedett. Édesapja Mayer Ferenc porcelángyáros volt. Édesanyja Kalavoda Katalin leánynevelő intézetet nyitott Csáktornyában. A gyár György születése után tönkrement, és a szülők is meghaltak. A kisfiú nyolc éves korában az egyik nagybátyjához került, Városlődre. <br />
<br />
Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. <br />
<br />
Három évig járt az iskolába, szabadidejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe, a művészeti akadémiára, majd 1880-ban Münchenbe utazott. <br />
<br />
Jelleme alakításának is nagyfontosságú elhatározása, családi nevének Mayer helyett „Zala“-ra változtatása különösen felértékelődik. Mayer György József Elemér, fővárosi – IV. Vasudvar – lakosnak a Fővárosi Tanácshoz benyújtott, az 1882. október 11-én kelt kérelmét a központi névmagyarosítási társaság továbbította a belügyminiszterhez. Pápa város tanácsa pedig 1883. február 10-én tartott ülésén adta hozzájárulását a névváltoztatáshoz. A belügyminiszter 1883. március 11-én engedélyezte az anyakönyvi bejegyzést. 1884-ben települt haza. Minden bizonnyal biztató lehetett számára akadémiai remekléseinek (Fél a baba, Mária és Magdolna) kedvező hazai fogadtatása. <br />
<br />
Ekkor testvérével, Gizellával élt közös háztartásban, aki fivére után öt évvel, 1887-ben változtatta nevét „Zala“-ra. Feltehetően az ő halála után kötött csak házasságot Klug Klotilddal, aki huszonnégy évvel volt nála fiatalabb. Zala művészi rangja gyorsan emelkedett. 1898. január 16-án a Stefánia út és István út sarkán, a Városliget közelében hitelből vásárolt egy hatszázötven négyszögöles telket, ahol Lechner Ödön tervei alapján 1898-1900-ban megépíttette hazánk első, európai viszonylatban is jelentős, reprezentatív műteremvilláját, amelynek belső berendezését Thoroczkai Wigand Ede tervezte. (Ma a Líbiai Nagykövetség épülete.) Szomorú, hogy ezt a pompás műtermet élete végén már nem tudta fenntartani. Élete utolsó éveiben nehéz anyagi körülmények között élt, annak ellenére, hogy számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát: többek között megkapta: 1899. Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme, 1900. Grand Prix, Párizs, 1901. Francia Becsületrend lovagkeresztje, 1931. Corvinlánc.<br />
<br />
A Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban választotta tagjai sorába. Zala György életét elsősorban művei és közéleti működése alapján ismerhetjük. Magánéletéről keveset tudunk. 1937 áprilisában influenzás megbetegedéséhez később gyomorvérzés társult, és július 31-én hajnalban meghalt. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
ala György gyakran megfordult Gödöllőn, és jó viszonyt ápolt a királyi családdal. Erről nem csak munkái tanúskodnak hanem például műterem villájának vadász-szobája is, aminek fegyverszekrényében nyolc fegyver, a falakon Rosonovszky Frigyes preparátor által kitömött madarak, agancsok idézték a jó lövő Zalának a gödöllői kastélyhoz fűződő szenvedélyét. „Harminc esztendeig voltam ugyanis a király gödöllői vadászszvitjének a tagja és mert jó lövő voltam, állandóan Ferenc József, Lipót királyi herceg és Ferdinánd toscanai nagyherceg közvetlen közelében vadászgattam.“ – vallotta egy visszaemlékezésében.<br />
<br />
Több portrét is készített a császári-királyi párról. A király egészalakos szobrát két ízben is ő készítette el a millenniumi emlékműre. A királyi pár több portréja, Erzsébet bécsi síremléke és budapesti, illetve több ismert és lappangó vidéki szobra készült Zala műtermében. A királyról már 1887. október 23-án – egy órától fél háromig történt – első, majd többszöri műtermi modellülés<br />
után mintázott portrét, a keleti pályaudvar királyi váróterme számára.<br />
<br />
Erzsébet királynénak a Nemzeti Galériában őrzött két mellszobra közül a gödöllői kastély Erzsébet királyné kiállításon látható fehérmárvány portréja vall igazán a királyné szépségéről és a művész utánozhatatlan mintázókészségéről. A királyné mintázásához a koronázás idején készült fotográfiákat használta fel, a többszöri személyes találkozás élménye mellett. A királyi pár portréját bemutatták a párizsi világkiállításon is. Országszerte számos helyen, köztéren és intézményben felállították a szobrok márvány- illetve bronzmásolatát. Zala György rendkívül sok megbízást kapott, többször is kitért a kínálkozó megbízatások elől. Egyes források szerint a király kívánsága és sürgetése ellenére például átengedte a gödöllői Erzsébet szobor (1901) mintázását Róna Józsefnek ( Ezt az alkotást szintén Ferenc József választotta ki.) Ennek ellenére azonban, feltehetően mégis őrzi keze nyomát az Erzsébet park. Valószínű ugyanis, hogy az ő tervei szerint készült az Erzsébet-szikla, ami a park legmagasabb részén, négy méter magas mesterséges dombon áll. A tetején egy méter átmérőjű fehér mészkőből faragott korona látható. A sziklacsoport első részén antik kőpad, lépcsős feljáró, kis terasz található, és kőbe vésett felirat hirdeti: „Erzsébet királyné emlékére”.<br />
<br />
A köveket a történelmi Magyarország területéről szállították Gödöllőre. Zala György Erzsébet szobrát végül Budapesten állították fel, eredetileg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, ma a budai oldalon látható. Ő készítette a királynénak azt az emlékművét is, amelyet Erzsébet és Rudolf koporsója közé emeltek, Ferenc József engedélyével. Ennek sajnos 1916-ban, a király halála után nyoma veszett. <br />
<br />
Alkotásai közül a legismertebb a nagy millieniumi emlékmű, melyre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő mintázott meg. Ő készítette az Aradi vértanúk szobrát, a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.<br />
<br />
<br />
== Elismerései ==<br />
[[Fájl:Zala György sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|188px|Zala György sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 34-1-48. [[Ligeti Miklós]] alkotása.]]<br />
* [[1896]]. [[június 6.|június 6-án]] a [[Ferenc József Rend]] lovagkeresztjét kapta a királytól.<br />
* [[Magyar Corvin-lánc]] (1930)<br />
* Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert.<br />
<br />
== Emlékezete ==<br />
* A [[Magyar Nemzeti Galéria]] 30 szobrát őrzi.<br />
<br />
== Források ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 20. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100526.pdf<br />
* ''Magyar életrajzi lexikon''<br />
* {{MNL|18|768}}<br />
* [[Somorjai Ferenc]]: ''Budapest'' (Panoráma, 2008) ISBN 978 9632 439402</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zala_(Mayer)_Gy%C3%B6rgy&diff=379Zala (Mayer) György2011-08-17T12:23:16Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.<br />
<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
<br />
Nagyapja jómódú birtokos volt, de később elszegényedett. Édesapja Mayer Ferenc porcelángyáros volt. Édesanyja Kalavoda Katalin leánynevelő intézetet nyitott Csáktornyában. A gyár György születése után tönkrement, és a szülők is meghaltak. A kisfiú nyolc éves korában az egyik nagybátyjához került, Városlődre. <br />
<br />
Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. <br />
<br />
Három évig járt az iskolába, szabadidejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe, a művészeti akadémiára, majd 1880-ban Münchenbe utazott. <br />
<br />
Jelleme alakításának is nagyfontosságú elhatározása, családi nevének Mayer helyett „Zala“-ra változtatása különösen felértékelődik. Mayer György József Elemér, fővárosi – IV. Vasudvar – lakosnak a Fővárosi Tanácshoz benyújtott, az 1882. október 11-én kelt kérelmét a központi névmagyarosítási társaság továbbította a belügyminiszterhez. Pápa város tanácsa pedig 1883. február 10-én tartott ülésén adta hozzájárulását a névváltoztatáshoz. A belügyminiszter 1883. március 11-én engedélyezte az anyakönyvi bejegyzést. 1884-ben települt haza. Minden bizonnyal biztató lehetett számára akadémiai remekléseinek (Fél a baba, Mária és Magdolna) kedvező hazai fogadtatása. <br />
<br />
Ekkor testvérével, Gizellával élt közös háztartásban, aki fivére után öt évvel, 1887-ben változtatta nevét „Zala“-ra. Feltehetően az ő halála után kötött csak házasságot Klug Klotilddal, aki huszonnégy évvel volt nála fiatalabb. Zala művészi rangja gyorsan emelkedett. 1898. január 16-án a Stefánia út és István út sarkán, a Városliget közelében hitelből vásárolt egy hatszázötven négyszögöles telket, ahol Lechner Ödön tervei alapján 1898-1900-ban megépíttette hazánk első, európai viszonylatban is jelentős, reprezentatív műteremvilláját, amelynek belső berendezését Thoroczkai Wigand Ede tervezte. (Ma a Líbiai Nagykövetség épülete.) Szomorú, hogy ezt a pompás műtermet élete végén már nem tudta fenntartani. Élete utolsó éveiben nehéz anyagi körülmények között élt, annak ellenére, hogy számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát: többek között megkapta: 1899. Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme, 1900. Grand Prix, Párizs, 1901. Francia Becsületrend lovagkeresztje, 1931. Corvinlánc.<br />
<br />
A Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban választotta tagjai sorába. Zala György életét elsősorban művei és közéleti működése alapján ismerhetjük. Magánéletéről keveset tudunk. 1937 áprilisában influenzás megbetegedéséhez később gyomorvérzés társult, és július 31-én hajnalban meghalt. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
ala György gyakran megfordult Gödöllőn, és jó viszonyt ápolt a királyi családdal. Erről nem csak munkái tanúskodnak hanem például műterem villájának vadász-szobája is, aminek fegyverszekrényében nyolc fegyver, a falakon Rosonovszky Frigyes preparátor által kitömött madarak, agancsok idézték a jó lövő Zalának a gödöllői kastélyhoz fűződő szenvedélyét. „Harminc esztendeig voltam ugyanis a király gödöllői vadászszvitjének a tagja és mert jó lövő voltam, állandóan Ferenc József, Lipót királyi herceg és Ferdinánd toscanai nagyherceg közvetlen közelében vadászgattam.“ – vallotta egy visszaemlékezésében.<br />
<br />
Több portrét is készített a császári-királyi párról. A király egészalakos szobrát két ízben is ő készítette el a millenniumi emlékműre. A királyi pár több portréja, Erzsébet bécsi síremléke és budapesti, illetve több ismert és lappangó vidéki szobra készült Zala műtermében. A királyról már 1887. október 23-án – egy órától fél háromig történt – első, majd többszöri műtermi modellülés<br />
után mintázott portrét, a keleti pályaudvar királyi váróterme számára.<br />
<br />
Erzsébet királynénak a Nemzeti Galériában őrzött két mellszobra közül a gödöllői kastély Erzsébet királyné kiállításon látható fehérmárvány portréja vall igazán a királyné szépségéről és a művész utánozhatatlan mintázókészségéről. A királyné mintázásához a koronázás idején készült fotográfiákat használta fel, a többszöri személyes találkozás élménye mellett. A királyi pár portréját bemutatták a párizsi világkiállításon is. Országszerte számos helyen, köztéren és intézményben felállították a szobrok márvány- illetve bronzmásolatát. Zala György rendkívül sok megbízást kapott, többször is kitért a kínálkozó megbízatások elől. Egyes források szerint a király kívánsága és sürgetése ellenére például átengedte a gödöllői Erzsébet szobor (1901) mintázását Róna Józsefnek ( Ezt az alkotást szintén Ferenc József választotta ki.) Ennek ellenére azonban, feltehetően mégis őrzi keze nyomát az Erzsébet park. Valószínű ugyanis, hogy az ő tervei szerint készült az Erzsébet-szikla, ami a park legmagasabb részén, négy méter magas mesterséges dombon áll. A tetején egy méter átmérőjű fehér mészkőből faragott korona látható. A sziklacsoport első részén antik kőpad, lépcsős feljáró, kis terasz található, és kőbe vésett felirat hirdeti: „Erzsébet királyné emlékére”.<br />
<br />
A köveket a történelmi Magyarország területéről szállították Gödöllőre. Zala György Erzsébet szobrát végül Budapesten állították fel, eredetileg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, ma a budai oldalon látható. Ő készítette a királynénak azt az emlékművét is, amelyet Erzsébet és Rudolf koporsója közé emeltek, Ferenc József engedélyével. Ennek sajnos 1916-ban, a király halála után nyoma veszett. <br />
<br />
Alkotásai közül a legismertebb a nagy millieniumi emlékmű, melyre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő mintázott meg. Ő készítette az Aradi vértanúk szobrát, a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.<br />
<br />
<br />
== Elismerései ==<br />
[[Fájl:Zala György sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|188px|Zala György sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 34-1-48. [[Ligeti Miklós]] alkotása.]]<br />
* [[1896]]. [[június 6.|június 6-án]] a [[Ferenc József Rend]] lovagkeresztjét kapta a királytól.<br />
* [[Magyar Corvin-lánc]] (1930)<br />
* Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert.<br />
<br />
== Emlékezete ==<br />
* A [[Magyar Nemzeti Galéria]] 30 szobrát őrzi.<br />
<br />
== Források ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 20. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100526.pdf<br />
* ''Magyar életrajzi lexikon''<br />
* {{MNL|18|768}}<br />
* [[Somorjai Ferenc]]: ''Budapest'' (Panoráma, 2008) ISBN 978 9632 439402</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zala_(Mayer)_Gy%C3%B6rgy&diff=378Zala (Mayer) György2011-08-17T12:09:10Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének …”</p>
<hr />
<div>Zala György (eredeti családneve: Mayer) (Alsólendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) szobrászművész, a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.<br />
<br />
Nagyapja jómódú birtokos volt, de később elszegényedett. Édesapja Mayer Ferenc porcelángyáros volt. Édesanyja Kalavoda Katalin leánynevelő intézetet nyitott Csáktornyában. A gyár György születése után tönkrement, és a szülők is meghaltak. A kisfiú nyolc éves korában az egyik nagybátyjához került, Városlődre. Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári<br />
képesítést nyerjen. Három évig járt az iskolába, szabadidejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, „A sziklához láncolt Prometheus”-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így Bécsbe, a művészeti akadémiára, majd 1880-ban Münchenbe utazott. Jelleme alakításának is nagyfontosságú elhatározása, családi nevének Mayer helyett „Zala“-ra változtatása különösen felértékelődik. Mayer György József Elemér, fővárosi – IV. Vasudvar – lakosnak a Fővárosi Tanácshoz benyújtott, az 1882. október 11-én kelt kérelmét a központi névmagyarosítási társaság továbbította a belügyminiszterhez. Pápa város tanácsa pedig 1883. február 10-én tartott ülésén adta hozzájárulását a névváltoztatáshoz. A belügyminiszter 1883. március 11-én engedélyezte az anyakönyvi bejegyzést. 1884-ben települt haza. Minden bizonnyal biztató lehetett számára akadémiai remekléseinek (Fél a baba,<br />
Mária és Magdolna) kedvező hazai fogadtatása. Ekkor testvérével, Gizellával élt közös háztartásban, aki fivére után öt évvel, 1887-ben változtatta nevét „Zala“-ra. Feltehetően az ő halála után kötött csak házasságot Klug Klotilddal, aki huszonnégy évvel volt nála fiatalabb. Zala művészi rangja gyorsan emelkedett. 1898. január 16-án a Stefánia út és István út sarkán, a Városliget közelében<br />
hitelből vásárolt egy hatszázötven négyszögöles telket, ahol Lechner Ödön tervei alapján 1898-1900-ban megépíttette hazánk első, európai viszonylatban is jelentős, reprezentatív műteremvilláját, amelynek belső berendezését Thoroczkai Wigand Ede tervezte. (Ma a Líbiai Nagykövetség épülete.) Szomorú, hogy ezt a pompás műtermet élete végén már nem tudta fenntartani. Élete utolsó éveiben<br />
nehéz anyagi körülmények között élt, annak ellenére, hogy számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát: többek között megkapta: 1899. Magyar Képzőművészek Egyesületének aranyérme, 1900. Grand Prix, Párizs, 1901. Francia Becsületrend lovagkeresztje, 1931. Corvinlánc. A Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban választotta tagjai sorába. Zala György életét elsősorban művei és közéleti működése alapján ismerhetjük. Magánéletéről keveset tudunk. 1937 áprilisában influenzás megbetegedéséhez később gyomorvérzés társult, és július 31-én hajnalban meghalt. Zala György gyakran megfordult Gödöllőn, és jó viszonyt ápolt a királyi családdal. Erről nem csak munkái tanúskodnak hanem például műterem villájának vadász-szobája is, aminek fegyverszekrényében nyolc fegyver, a falakon<br />
Rosonovszky Frigyes preparátor által kitömött madarak, agancsok idézték a jó lövő Zalának a gödöllői kastélyhoz fűződő szenvedélyét. „Harminc esztendeig voltam ugyanis a király gödöllői vadászszvitjének a tagja és mert jó lövő voltam, állandóan Ferenc József, Lipót királyi herceg és Ferdinánd toscanai nagyherceg közvetlen közelében vadászgattam.“ – vallotta egy visszaemlékezésében.<br />
Több portrét is készített a császári-királyi párról. A király egészalakos szobrát két ízben is ő készítette el a millenniumi emlékműre. A királyi pár több portréja, Erzsébet bécsi síremléke és budapesti, illetve több ismert és lappangó vidéki szobra készült Zala műtermében. A királyról már 1887. október 23-án – egy órától fél háromig történt – első, majd többszöri műtermi modellülés<br />
után mintázott portrét, a keleti pályaudvar királyi váróterme számára. Erzsébet királynénak a Nemzeti Galériában őrzött két mellszobra közül a gödöllői kastély Erzsébet királyné kiállításon látható fehérmárvány portréja vall igazán a királyné szépségéről és a művész utánozhatatlan mintázókészségéről. A királyné mintázásához a koronázás idején készült fotográfiákat használta fel, a többszöri személyes találkozás élménye mellett. A királyi pár portréját bemutatták a párizsi világkiállításon is. Országszerte számos helyen, köztéren és intézményben felállították a szobrok márvány- illetve bronzmásolatát. Zala György rendkívül sok megbízást kapott, többször is kitért a kínálkozó megbízatások elől. Egyes források szerint a király kívánsága és sürgetése ellenére például átengedte<br />
a gödöllői Erzsébet szobor (1901) mintázását Róna Józsefnek ( Ezt az alkotást szintén Ferenc József választotta ki.) Ennek ellenére azonban, feltehetően mégis őrzi keze nyomát az Erzsébet park. Valószínű ugyanis, hogy az ő tervei szerint készült az Erzsébet-szikla, ami a park legmagasabb részén, négy méter magas mesterséges dombon áll. A tetején egy méter átmérőjű fehér mészkőből faragott korona látható. A sziklacsoport első részén antik kőpad, lépcsős feljáró, kis terasz található, és kőbe vésett felirat hirdeti: „Erzsébet királyné emlékére”. A köveket a történelmi Magyarország<br />
területéről szállították Gödöllőre. Zala György Erzsébet szobrát végül Budapesten állították fel, eredetileg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, ma a budai oldalon látható. Ő készítette a királynénak azt az emlékművét is, amelyet Erzsébet és Rudolf koporsója közé emeltek, Ferenc József engedélyével. Ennek sajnos 1916-ban, a király halála után nyoma veszett. Alkotásai közül a legismertebb a nagy millieniumi emlékmű, melyre 1894-ben kapott megbízást, és Gábriel arkangyal szobrát, a Háború és Béke szoborcsoportot, négy királyszobrot és minden domborművet ő mintázott meg. Ő készítette az Aradi vértanúk szobrát, a budai Honvédszobrot, melynek mintáját a brüsszeli múzeum szerezte meg, és az igazságügyi palota oromzatának timpanonját.</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kotl%C3%A1n_S%C3%A1ndor&diff=376Kotlán Sándor2011-08-17T11:59:27Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:koltán1.jpg|thumb|right|300px|Kotlán Sándor]]<br />
Kotlán Sándor (Szomolány, Szlovákia, 1887. július 14. – Budapest, 1967. december 22.)<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Kotlán professzor emléke elsősorban mint a hazai modern parazitológia alapjainak megteremtője, valamint az állattan és parazitológia tárgyak nagy tekintélyű oktatója él a tanítványok és a pályatársak emlékezetében. Tevékenysége azonban messze túllépi a parazitológia határait. A magyar állatorvosképzés történetírójaként, a hazai állatorvosi szaklapok szerkesztőjeként és a magyar állatorvosi szaknyelv mentoraként is jelentőset és maradandót alkotott. Dél-morvaországi származású családban született 1887. július 14-én a felvidéki Szomolányban (ma Smolenice, Szlovákia). <br />
<br />
Középiskoláit a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte 1897 és 1905 között. Budapesten szerzett állatorvosi oklevelet 1911-ben, s lett mindjárt az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézetének munkatársa. Az intézet állattani és parazitológiai laboratóriumát Kotlán – Európában az elsők között – 1929-re önálló, parazitológiai, rendkívüli tanszéki rangra fejlesztette. <br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Hetvenkilenc éves koráig, harminchét éven át volt vezetője az általa alapított tanszéknek, de a tanári kar nagy tekintélyű tagjaként már 1921-től oktatta a parazitológiát, 1923- tól pedig az általános állattan tárgyat is. Az Agrártudományi Egyetem (mely 1950-ben Gödöllőre költözött) Állatorvos- tudományi Kara dékáni tisztségét két alkalommal, 1947 és 1949 között, illetve 1951/52-ben töltötte be. Személyében szerencsésen társult a felkészült zoológus, a paraziták kórtani hatását kritikusan értelmezni tudó patológus állatorvos és a parazitás bántalmak járványtani viszonyait áttekinteni képes ökológus szemlélete. Tudományos cikkei 1919 és 1968 között jelentek meg. Működése egybeesett azzal az időszakkal, amikor a parazitológia a korábban elsősorban faunisztikai, morfológiai, rendszertani kérdésekkel foglalkozó leíró tudományból az állatorvos és az orvos gyógyító munkájához segítséget nyújtani képes komplex tudománnyá is vált. A patológus iskolában nevelkedett Kotlán Sándornak a parazitológia mindhárom területére – az egysejtű élősködőkkel foglalkozó protozoológiára, a féregélősködőkkel foglalkozó helmintológiára és az ízeltlábú élősködőkkel foglalkozó arachnoentomológiára – kiterjedő kutatói munkássága hozzájárult a parazitológia önálló biológiai, klinikai tudománnyá fejlesztéséhez. <br />
<br />
<br />
== Könyvei ==<br />
[[Kép:koltán2.jpg|thumb|left|300px|Kotlán Sándor]]<br />
<br />
Munkásságának elsősorban ez ad nemzetközi jelentőséget. 1944-ben megjelent '''Parasitologia''' című könyvében megtalálható volt (az állatorvosképzés közvetlen igényeit messze meghaladó mértékben) a kor parazitológiai ismereteinek összefoglalása. Tanítványai talán nem is tudták, hogy a mű, amelyből megismerkedtek a parazitológia tudományával, korának nemzetközi viszonylatban is egyik legjobb, legátfogóbb parazitológiai kézikönyve volt. Kotlán a latin és a görög mellett kiválóan ismerte a német és az angol nyelvet. Az Akadémiai Kiadónál 1960-ban megjelent német nyelvű, '''Helminthologie''' című könyve hiánypótló volt német nyelvterületen is. Kotlánt foglalkoztatták a parazitás fertőzések közegészségügyi vonatkozásai is. Szoros kapcsolatot tartott továbbá a zoológia kiváló hazai képviselőivel. <br />
<br />
Akadémikusi súlyának teljes latba vetésével jelentős szerepet vállalt a Dudich Endre akadémikus kezdeményezésére 1955-ben útjára indult''' Magyarország állatvilága''' (Fauna Hungariae) című sorozat létrehozását elhatározó döntés keresztülvitelében, és részt vett a sorozat szerkesztésében is. <br />
<br />
<br />
== Díjai ==<br />
<br />
*1946-ban az MTA levelező, 1951-ben pedig rendes tagjává választották. <br />
*Az 1951-es év meghozta számára még a Kossuth-díjat is, akkor már négy évtizedes munkásságának elismeréseként.<br />
<br />
<br />
== Magyar Parazitológusok Társasága ==<br />
<br />
<br />
Kezdeményezésére, az MTA Agrártudományok Osztálya égisze alatt, 1963-ban megalakult a Magyar Parazitológusok Társasága, amely őt választotta alapító elnökévé, majd tiszteleti elnökévé, amikor nyugállományba vonulásakor, hetvenkilenc évesen lemondott elnöki tisztségéről. A társaság megalakulása fontos lépés volt a hazai parazitológiai kutatás szervezettebbé tételére és az állatorvosi, orvosi és biológiai szakterületeken dolgozó parazitológusok közötti kapcsolatok erősítésére. Kotlán Sándor állatorvos-történetíróként is múlhatatlan érdemeket szerzett. <br />
<br />
A magyar állatorvosképzés 150. jubileumára megjelent A magyar állatorvosképzés története 1787-1937, majd a 175. évfordulóra 1962-ben megjelent A magyar állatorvosképzés 175 éves története a magyar agrár-felsőoktatás fontos területének etalon értékű, hiteles krónikája. Évtizedeken át szerkesztője volt az Állatorvosi Lapok, később a Magyar Állatorvosok Lapja című szaklapoknak, majd 1948. évi megalapításától az Acta Veterinaria Hungarica című lapnak is, 1967-ben bekövetkezett haláláig. <br />
<br />
Szerkesztői tevékenysége, szellemi kisugárzásának ereje nagy hatással volt a hazai állatorvosi szakirodalom és szaknyelv fejlődésére. Kotlán Sándor örökre beírta nevét a magyar állatorvosi szaksajtó történetébe. Nem csak szerkesztőként fordított különleges gondot a szaknyelv helyességének a megőrzésére és tisztaságának ápolására. Nem volt barátkozó természetű, a szakmai és a politikai közélet útvesztőiben könnyen eligazodó, s ezáltal akár magának, akár a gondjaira bízott embereknek előnyt szerezni törekvő ember. Távol tartotta magát a politikától. A hivatásának élő, puritán ember volt. Megnyilvánulásaiban mindig az értéket tisztelő és kereső személyiség jutott kifejezésre. Sikerének titka talán különleges személyiségében, sziklaszilárd jellemében, szuggesztív egyéniségében keresendő, aminek a hatása alól nem vonhatta ki magát, aki vele érintkezésbe lépett. Emlékét sokrétű munkássága mellett kiváló embersége is azon elődök sorába emeli, akik különösen rászolgáltak az utókor megbecsülésére. Markáns arcvonásait egy portrészobor őrzi volt munkahelye, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara szoborparkjában, Gödöllő város önkormányzata pedig utcát nevezett el róla.<br />
<br />
A magyar parazitológia kedvező hazai és nemzetközi megítélésének kialakulásában meghatározó szerepe volt Kotlán Sándor értékközpontú, sokrétű és céltudatos tudományos munkásságának, tekintélyének, személyisége misztériumának. Korszerű szemléletet, rendszerezett és jórészt feldolgozott ismeretanyagot, világos célokat hagyott az utódokra. Halála után ennek az örökségnek a szinten tartása és továbbvitele állította és állítja nehéz feladat elé a tanítványok generációit.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 19. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100519.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kolt%C3%A1n_S%C3%A1ndor&diff=374Koltán Sándor2011-08-17T11:58:16Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Koltán Sándor lapot átneveztem Kotlán Sándor névre</p>
<hr />
<div>#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Kotlán Sándor]]</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kotl%C3%A1n_S%C3%A1ndor&diff=373Kotlán Sándor2011-08-17T11:58:16Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Koltán Sándor lapot átneveztem Kotlán Sándor névre</p>
<hr />
<div>[[Kép:koltán1.jpg|thumb|right|300px|Kotlán Sándor]]<br />
Kotlán Sándor (Szomolány, Szlovákia, 1887. július 14. – Budapest, 1967. december 22.)<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Kotlán professzor emléke elsősorban mint a hazai modern parazitológia alapjainak megteremtője, valamint az állattan és parazitológia tárgyak nagy tekintélyű oktatója él a tanítványok és a pályatársak emlékezetében. Tevékenysége azonban messze túllépi a parazitológia határait. A magyar állatorvosképzés történetírójaként, a hazai állatorvosi szaklapok szerkesztőjeként és a magyar állatorvosi szaknyelv mentoraként is jelentőset és maradandót alkotott. Dél-morvaországi származású családban született 1887. július 14-én a felvidéki Szomolányban (ma Smolenice, Szlovákia). <br />
<br />
Középiskoláit a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte 1897 és 1905 között. Budapesten szerzett állatorvosi oklevelet 1911-ben, s lett mindjárt az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézetének munkatársa. Az intézet állattani és parazitológiai laboratóriumát Kotlán – Európában az elsők között – 1929-re önálló, parazitológiai, rendkívüli tanszéki rangra fejlesztette. <br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Hetvenkilenc éves koráig, harminchét éven át volt vezetője az általa alapított tanszéknek, de a tanári kar nagy tekintélyű tagjaként már 1921-től oktatta a parazitológiát, 1923- tól pedig az általános állattan tárgyat is. Az Agrártudományi Egyetem (mely 1950-ben Gödöllőre költözött) Állatorvos- tudományi Kara dékáni tisztségét két alkalommal, 1947 és 1949 között, illetve 1951/52-ben töltötte be. Személyében szerencsésen társult a felkészült zoológus, a paraziták kórtani hatását kritikusan értelmezni tudó patológus állatorvos és a parazitás bántalmak járványtani viszonyait áttekinteni képes ökológus szemlélete. Tudományos cikkei 1919 és 1968 között jelentek meg. Működése egybeesett azzal az időszakkal, amikor a parazitológia a korábban elsősorban faunisztikai, morfológiai, rendszertani kérdésekkel foglalkozó leíró tudományból az állatorvos és az orvos gyógyító munkájához segítséget nyújtani képes komplex tudománnyá is vált. A patológus iskolában nevelkedett Kotlán Sándornak a parazitológia mindhárom területére – az egysejtű élősködőkkel foglalkozó protozoológiára, a féregélősködőkkel foglalkozó helmintológiára és az ízeltlábú élősködőkkel foglalkozó arachnoentomológiára – kiterjedő kutatói munkássága hozzájárult a parazitológia önálló biológiai, klinikai tudománnyá fejlesztéséhez. <br />
<br />
<br />
== Könyvei ==<br />
<br />
<br />
Munkásságának elsősorban ez ad nemzetközi jelentőséget. 1944-ben megjelent '''Parasitologia''' című könyvében megtalálható volt (az állatorvosképzés közvetlen igényeit messze meghaladó mértékben) a kor parazitológiai ismereteinek összefoglalása. Tanítványai talán nem is tudták, hogy a mű, amelyből megismerkedtek a parazitológia tudományával, korának nemzetközi viszonylatban is egyik legjobb, legátfogóbb parazitológiai kézikönyve volt. Kotlán a latin és a görög mellett kiválóan ismerte a német és az angol nyelvet. Az Akadémiai Kiadónál 1960-ban megjelent német nyelvű, '''Helminthologie''' című könyve hiánypótló volt német nyelvterületen is. Kotlánt foglalkoztatták a parazitás fertőzések közegészségügyi vonatkozásai is. Szoros kapcsolatot tartott továbbá a zoológia kiváló hazai képviselőivel. <br />
<br />
Akadémikusi súlyának teljes latba vetésével jelentős szerepet vállalt a Dudich Endre akadémikus kezdeményezésére 1955-ben útjára indult''' Magyarország állatvilága''' (Fauna Hungariae) című sorozat létrehozását elhatározó döntés keresztülvitelében, és részt vett a sorozat szerkesztésében is. <br />
<br />
<br />
== Díjai ==<br />
<br />
*1946-ban az MTA levelező, 1951-ben pedig rendes tagjává választották. <br />
*Az 1951-es év meghozta számára még a Kossuth-díjat is, akkor már négy évtizedes munkásságának elismeréseként.<br />
<br />
<br />
== Magyar Parazitológusok Társasága ==<br />
<br />
<br />
Kezdeményezésére, az MTA Agrártudományok Osztálya égisze alatt, 1963-ban megalakult a Magyar Parazitológusok Társasága, amely őt választotta alapító elnökévé, majd tiszteleti elnökévé, amikor nyugállományba vonulásakor, hetvenkilenc évesen lemondott elnöki tisztségéről. A társaság megalakulása fontos lépés volt a hazai parazitológiai kutatás szervezettebbé tételére és az állatorvosi, orvosi és biológiai szakterületeken dolgozó parazitológusok közötti kapcsolatok erősítésére. Kotlán Sándor állatorvos-történetíróként is múlhatatlan érdemeket szerzett. <br />
<br />
A magyar állatorvosképzés 150. jubileumára megjelent A magyar állatorvosképzés története 1787-1937, majd a 175. évfordulóra 1962-ben megjelent A magyar állatorvosképzés 175 éves története a magyar agrár-felsőoktatás fontos területének etalon értékű, hiteles krónikája. Évtizedeken át szerkesztője volt az Állatorvosi Lapok, később a Magyar Állatorvosok Lapja című szaklapoknak, majd 1948. évi megalapításától az Acta Veterinaria Hungarica című lapnak is, 1967-ben bekövetkezett haláláig. <br />
<br />
Szerkesztői tevékenysége, szellemi kisugárzásának ereje nagy hatással volt a hazai állatorvosi szakirodalom és szaknyelv fejlődésére. Kotlán Sándor örökre beírta nevét a magyar állatorvosi szaksajtó történetébe. Nem csak szerkesztőként fordított különleges gondot a szaknyelv helyességének a megőrzésére és tisztaságának ápolására. Nem volt barátkozó természetű, a szakmai és a politikai közélet útvesztőiben könnyen eligazodó, s ezáltal akár magának, akár a gondjaira bízott embereknek előnyt szerezni törekvő ember. Távol tartotta magát a politikától. A hivatásának élő, puritán ember volt. Megnyilvánulásaiban mindig az értéket tisztelő és kereső személyiség jutott kifejezésre. Sikerének titka talán különleges személyiségében, sziklaszilárd jellemében, szuggesztív egyéniségében keresendő, aminek a hatása alól nem vonhatta ki magát, aki vele érintkezésbe lépett. Emlékét sokrétű munkássága mellett kiváló embersége is azon elődök sorába emeli, akik különösen rászolgáltak az utókor megbecsülésére. Markáns arcvonásait egy portrészobor őrzi volt munkahelye, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara szoborparkjában, Gödöllő város önkormányzata pedig utcát nevezett el róla.<br />
<br />
A magyar parazitológia kedvező hazai és nemzetközi megítélésének kialakulásában meghatározó szerepe volt Kotlán Sándor értékközpontú, sokrétű és céltudatos tudományos munkásságának, tekintélyének, személyisége misztériumának. Korszerű szemléletet, rendszerezett és jórészt feldolgozott ismeretanyagot, világos célokat hagyott az utódokra. Halála után ennek az örökségnek a szinten tartása és továbbvitele állította és állítja nehéz feladat elé a tanítványok generációit.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 19. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100519.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kotl%C3%A1n_S%C3%A1ndor&diff=372Kotlán Sándor2011-08-17T11:58:03Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:koltán1.jpg|thumb|right|300px|Kotlán Sándor]]<br />
Kotlán Sándor (Szomolány, Szlovákia, 1887. július 14. – Budapest, 1967. december 22.)<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Kotlán professzor emléke elsősorban mint a hazai modern parazitológia alapjainak megteremtője, valamint az állattan és parazitológia tárgyak nagy tekintélyű oktatója él a tanítványok és a pályatársak emlékezetében. Tevékenysége azonban messze túllépi a parazitológia határait. A magyar állatorvosképzés történetírójaként, a hazai állatorvosi szaklapok szerkesztőjeként és a magyar állatorvosi szaknyelv mentoraként is jelentőset és maradandót alkotott. Dél-morvaországi származású családban született 1887. július 14-én a felvidéki Szomolányban (ma Smolenice, Szlovákia). <br />
<br />
Középiskoláit a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte 1897 és 1905 között. Budapesten szerzett állatorvosi oklevelet 1911-ben, s lett mindjárt az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézetének munkatársa. Az intézet állattani és parazitológiai laboratóriumát Kotlán – Európában az elsők között – 1929-re önálló, parazitológiai, rendkívüli tanszéki rangra fejlesztette. <br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Hetvenkilenc éves koráig, harminchét éven át volt vezetője az általa alapított tanszéknek, de a tanári kar nagy tekintélyű tagjaként már 1921-től oktatta a parazitológiát, 1923- tól pedig az általános állattan tárgyat is. Az Agrártudományi Egyetem (mely 1950-ben Gödöllőre költözött) Állatorvos- tudományi Kara dékáni tisztségét két alkalommal, 1947 és 1949 között, illetve 1951/52-ben töltötte be. Személyében szerencsésen társult a felkészült zoológus, a paraziták kórtani hatását kritikusan értelmezni tudó patológus állatorvos és a parazitás bántalmak járványtani viszonyait áttekinteni képes ökológus szemlélete. Tudományos cikkei 1919 és 1968 között jelentek meg. Működése egybeesett azzal az időszakkal, amikor a parazitológia a korábban elsősorban faunisztikai, morfológiai, rendszertani kérdésekkel foglalkozó leíró tudományból az állatorvos és az orvos gyógyító munkájához segítséget nyújtani képes komplex tudománnyá is vált. A patológus iskolában nevelkedett Kotlán Sándornak a parazitológia mindhárom területére – az egysejtű élősködőkkel foglalkozó protozoológiára, a féregélősködőkkel foglalkozó helmintológiára és az ízeltlábú élősködőkkel foglalkozó arachnoentomológiára – kiterjedő kutatói munkássága hozzájárult a parazitológia önálló biológiai, klinikai tudománnyá fejlesztéséhez. <br />
<br />
<br />
== Könyvei ==<br />
<br />
<br />
Munkásságának elsősorban ez ad nemzetközi jelentőséget. 1944-ben megjelent '''Parasitologia''' című könyvében megtalálható volt (az állatorvosképzés közvetlen igényeit messze meghaladó mértékben) a kor parazitológiai ismereteinek összefoglalása. Tanítványai talán nem is tudták, hogy a mű, amelyből megismerkedtek a parazitológia tudományával, korának nemzetközi viszonylatban is egyik legjobb, legátfogóbb parazitológiai kézikönyve volt. Kotlán a latin és a görög mellett kiválóan ismerte a német és az angol nyelvet. Az Akadémiai Kiadónál 1960-ban megjelent német nyelvű, '''Helminthologie''' című könyve hiánypótló volt német nyelvterületen is. Kotlánt foglalkoztatták a parazitás fertőzések közegészségügyi vonatkozásai is. Szoros kapcsolatot tartott továbbá a zoológia kiváló hazai képviselőivel. <br />
<br />
Akadémikusi súlyának teljes latba vetésével jelentős szerepet vállalt a Dudich Endre akadémikus kezdeményezésére 1955-ben útjára indult''' Magyarország állatvilága''' (Fauna Hungariae) című sorozat létrehozását elhatározó döntés keresztülvitelében, és részt vett a sorozat szerkesztésében is. <br />
<br />
<br />
== Díjai ==<br />
<br />
*1946-ban az MTA levelező, 1951-ben pedig rendes tagjává választották. <br />
*Az 1951-es év meghozta számára még a Kossuth-díjat is, akkor már négy évtizedes munkásságának elismeréseként.<br />
<br />
<br />
== Magyar Parazitológusok Társasága ==<br />
<br />
<br />
Kezdeményezésére, az MTA Agrártudományok Osztálya égisze alatt, 1963-ban megalakult a Magyar Parazitológusok Társasága, amely őt választotta alapító elnökévé, majd tiszteleti elnökévé, amikor nyugállományba vonulásakor, hetvenkilenc évesen lemondott elnöki tisztségéről. A társaság megalakulása fontos lépés volt a hazai parazitológiai kutatás szervezettebbé tételére és az állatorvosi, orvosi és biológiai szakterületeken dolgozó parazitológusok közötti kapcsolatok erősítésére. Kotlán Sándor állatorvos-történetíróként is múlhatatlan érdemeket szerzett. <br />
<br />
A magyar állatorvosképzés 150. jubileumára megjelent A magyar állatorvosképzés története 1787-1937, majd a 175. évfordulóra 1962-ben megjelent A magyar állatorvosképzés 175 éves története a magyar agrár-felsőoktatás fontos területének etalon értékű, hiteles krónikája. Évtizedeken át szerkesztője volt az Állatorvosi Lapok, később a Magyar Állatorvosok Lapja című szaklapoknak, majd 1948. évi megalapításától az Acta Veterinaria Hungarica című lapnak is, 1967-ben bekövetkezett haláláig. <br />
<br />
Szerkesztői tevékenysége, szellemi kisugárzásának ereje nagy hatással volt a hazai állatorvosi szakirodalom és szaknyelv fejlődésére. Kotlán Sándor örökre beírta nevét a magyar állatorvosi szaksajtó történetébe. Nem csak szerkesztőként fordított különleges gondot a szaknyelv helyességének a megőrzésére és tisztaságának ápolására. Nem volt barátkozó természetű, a szakmai és a politikai közélet útvesztőiben könnyen eligazodó, s ezáltal akár magának, akár a gondjaira bízott embereknek előnyt szerezni törekvő ember. Távol tartotta magát a politikától. A hivatásának élő, puritán ember volt. Megnyilvánulásaiban mindig az értéket tisztelő és kereső személyiség jutott kifejezésre. Sikerének titka talán különleges személyiségében, sziklaszilárd jellemében, szuggesztív egyéniségében keresendő, aminek a hatása alól nem vonhatta ki magát, aki vele érintkezésbe lépett. Emlékét sokrétű munkássága mellett kiváló embersége is azon elődök sorába emeli, akik különösen rászolgáltak az utókor megbecsülésére. Markáns arcvonásait egy portrészobor őrzi volt munkahelye, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara szoborparkjában, Gödöllő város önkormányzata pedig utcát nevezett el róla.<br />
<br />
A magyar parazitológia kedvező hazai és nemzetközi megítélésének kialakulásában meghatározó szerepe volt Kotlán Sándor értékközpontú, sokrétű és céltudatos tudományos munkásságának, tekintélyének, személyisége misztériumának. Korszerű szemléletet, rendszerezett és jórészt feldolgozott ismeretanyagot, világos célokat hagyott az utódokra. Halála után ennek az örökségnek a szinten tartása és továbbvitele állította és állítja nehéz feladat elé a tanítványok generációit.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 19. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100519.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kotl%C3%A1n_S%C3%A1ndor&diff=371Kotlán Sándor2011-08-17T11:56:56Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>Kotlán Sándor (Szomolány, Szlovákia, 1887. július 14. – Budapest, 1967. december 22.)<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Kotlán professzor emléke elsősorban mint a hazai modern parazitológia alapjainak megteremtője, valamint az állattan és parazitológia tárgyak nagy tekintélyű oktatója él a tanítványok és a pályatársak emlékezetében. Tevékenysége azonban messze túllépi a parazitológia határait. A magyar állatorvosképzés történetírójaként, a hazai állatorvosi szaklapok szerkesztőjeként és a magyar állatorvosi szaknyelv mentoraként is jelentőset és maradandót alkotott. Dél-morvaországi származású családban született 1887. július 14-én a felvidéki Szomolányban (ma Smolenice, Szlovákia). <br />
<br />
Középiskoláit a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte 1897 és 1905 között. Budapesten szerzett állatorvosi oklevelet 1911-ben, s lett mindjárt az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézetének munkatársa. Az intézet állattani és parazitológiai laboratóriumát Kotlán – Európában az elsők között – 1929-re önálló, parazitológiai, rendkívüli tanszéki rangra fejlesztette. <br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Hetvenkilenc éves koráig, harminchét éven át volt vezetője az általa alapított tanszéknek, de a tanári kar nagy tekintélyű tagjaként már 1921-től oktatta a parazitológiát, 1923- tól pedig az általános állattan tárgyat is. Az Agrártudományi Egyetem (mely 1950-ben Gödöllőre költözött) Állatorvos- tudományi Kara dékáni tisztségét két alkalommal, 1947 és 1949 között, illetve 1951/52-ben töltötte be. Személyében szerencsésen társult a felkészült zoológus, a paraziták kórtani hatását kritikusan értelmezni tudó patológus állatorvos és a parazitás bántalmak járványtani viszonyait áttekinteni képes ökológus szemlélete. Tudományos cikkei 1919 és 1968 között jelentek meg. Működése egybeesett azzal az időszakkal, amikor a parazitológia a korábban elsősorban faunisztikai, morfológiai, rendszertani kérdésekkel foglalkozó leíró tudományból az állatorvos és az orvos gyógyító munkájához segítséget nyújtani képes komplex tudománnyá is vált. A patológus iskolában nevelkedett Kotlán Sándornak a parazitológia mindhárom területére – az egysejtű élősködőkkel foglalkozó protozoológiára, a féregélősködőkkel foglalkozó helmintológiára és az ízeltlábú élősködőkkel foglalkozó arachnoentomológiára – kiterjedő kutatói munkássága hozzájárult a parazitológia önálló biológiai, klinikai tudománnyá fejlesztéséhez. <br />
<br />
<br />
== Könyvei ==<br />
<br />
<br />
Munkásságának elsősorban ez ad nemzetközi jelentőséget. 1944-ben megjelent '''Parasitologia''' című könyvében megtalálható volt (az állatorvosképzés közvetlen igényeit messze meghaladó mértékben) a kor parazitológiai ismereteinek összefoglalása. Tanítványai talán nem is tudták, hogy a mű, amelyből megismerkedtek a parazitológia tudományával, korának nemzetközi viszonylatban is egyik legjobb, legátfogóbb parazitológiai kézikönyve volt. Kotlán a latin és a görög mellett kiválóan ismerte a német és az angol nyelvet. Az Akadémiai Kiadónál 1960-ban megjelent német nyelvű, '''Helminthologie''' című könyve hiánypótló volt német nyelvterületen is. Kotlánt foglalkoztatták a parazitás fertőzések közegészségügyi vonatkozásai is. Szoros kapcsolatot tartott továbbá a zoológia kiváló hazai képviselőivel. <br />
<br />
Akadémikusi súlyának teljes latba vetésével jelentős szerepet vállalt a Dudich Endre akadémikus kezdeményezésére 1955-ben útjára indult''' Magyarország állatvilága''' (Fauna Hungariae) című sorozat létrehozását elhatározó döntés keresztülvitelében, és részt vett a sorozat szerkesztésében is. <br />
<br />
<br />
== Díjai ==<br />
<br />
*1946-ban az MTA levelező, 1951-ben pedig rendes tagjává választották. <br />
*Az 1951-es év meghozta számára még a Kossuth-díjat is, akkor már négy évtizedes munkásságának elismeréseként.<br />
<br />
<br />
== Magyar Parazitológusok Társasága ==<br />
<br />
<br />
Kezdeményezésére, az MTA Agrártudományok Osztálya égisze alatt, 1963-ban megalakult a Magyar Parazitológusok Társasága, amely őt választotta alapító elnökévé, majd tiszteleti elnökévé, amikor nyugállományba vonulásakor, hetvenkilenc évesen lemondott elnöki tisztségéről. A társaság megalakulása fontos lépés volt a hazai parazitológiai kutatás szervezettebbé tételére és az állatorvosi, orvosi és biológiai szakterületeken dolgozó parazitológusok közötti kapcsolatok erősítésére. Kotlán Sándor állatorvos-történetíróként is múlhatatlan érdemeket szerzett. <br />
<br />
A magyar állatorvosképzés 150. jubileumára megjelent A magyar állatorvosképzés története 1787-1937, majd a 175. évfordulóra 1962-ben megjelent A magyar állatorvosképzés 175 éves története a magyar agrár-felsőoktatás fontos területének etalon értékű, hiteles krónikája. Évtizedeken át szerkesztője volt az Állatorvosi Lapok, később a Magyar Állatorvosok Lapja című szaklapoknak, majd 1948. évi megalapításától az Acta Veterinaria Hungarica című lapnak is, 1967-ben bekövetkezett haláláig. <br />
<br />
Szerkesztői tevékenysége, szellemi kisugárzásának ereje nagy hatással volt a hazai állatorvosi szakirodalom és szaknyelv fejlődésére. Kotlán Sándor örökre beírta nevét a magyar állatorvosi szaksajtó történetébe. Nem csak szerkesztőként fordított különleges gondot a szaknyelv helyességének a megőrzésére és tisztaságának ápolására. Nem volt barátkozó természetű, a szakmai és a politikai közélet útvesztőiben könnyen eligazodó, s ezáltal akár magának, akár a gondjaira bízott embereknek előnyt szerezni törekvő ember. Távol tartotta magát a politikától. A hivatásának élő, puritán ember volt. Megnyilvánulásaiban mindig az értéket tisztelő és kereső személyiség jutott kifejezésre. Sikerének titka talán különleges személyiségében, sziklaszilárd jellemében, szuggesztív egyéniségében keresendő, aminek a hatása alól nem vonhatta ki magát, aki vele érintkezésbe lépett. Emlékét sokrétű munkássága mellett kiváló embersége is azon elődök sorába emeli, akik különösen rászolgáltak az utókor megbecsülésére. Markáns arcvonásait egy portrészobor őrzi volt munkahelye, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara szoborparkjában, Gödöllő város önkormányzata pedig utcát nevezett el róla.<br />
<br />
A magyar parazitológia kedvező hazai és nemzetközi megítélésének kialakulásában meghatározó szerepe volt Kotlán Sándor értékközpontú, sokrétű és céltudatos tudományos munkásságának, tekintélyének, személyisége misztériumának. Korszerű szemléletet, rendszerezett és jórészt feldolgozott ismeretanyagot, világos célokat hagyott az utódokra. Halála után ennek az örökségnek a szinten tartása és továbbvitele állította és állítja nehéz feladat elé a tanítványok generációit.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 19. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100519.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kotl%C3%A1n_S%C3%A1ndor&diff=370Kotlán Sándor2011-08-17T10:13:42Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Kotlán Sándor (Szomolány, Szlovákia, 1887. július 14. – Budapest, 1967. december 22.) Kotlán professzor emléke elsősorban mint a hazai modern parazitológia ala…”</p>
<hr />
<div>Kotlán Sándor (Szomolány, Szlovákia, 1887. július 14. – Budapest, 1967. december 22.)<br />
<br />
Kotlán professzor emléke elsősorban mint a hazai modern parazitológia alapjainak megteremtője, valamint az állattan és parazitológia tárgyak nagy tekintélyű oktatója él a tanítványok és a pályatársak emlékezetében. Tevékenysége azonban messze túllépi a parazitológia határait. A magyar állatorvosképzés történetírójaként, a hazai állatorvosi<br />
szaklapok szerkesztőjeként és a magyar állatorvosi szaknyelv mentoraként is jelentőset és maradandót alkotott. Dél-morvaországi származású családban született 1887. július 14-én a felvidéki Szomolányban (ma Smolenice, Szlovákia). Középiskoláit a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte 1897 és 1905 között. Budapesten szerzett állatorvosi oklevelet 1911-ben, s lett mindjárt az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézetének munkatársa. Az intézet állattani és parazitológiai laboratóriumát Kotlán – Európában az elsők között – 1929-re önálló, parazitológiai, rendkívüli tanszéki rangra fejlesztette. Hetvenkilenc éves koráig, harminchét éven át volt vezetője az általa alapított tanszéknek, de a tanári kar nagy tekintélyű tagjaként már 1921-től oktatta a parazitológiát, 1923- tól pedig az általános állattan tárgyat is. Az Agrártudományi Egyetem (mely 1950-ben Gödöllőre költözött) Állatorvos- tudományi Kara dékáni tisztségét két alkalommal, 1947 és 1949 között, illetve 1951/52-ben töltötte be. Személyében szerencsésen társult a felkészült zoológus, a paraziták kórtani hatását kritikusan értelmezni tudó patológus állatorvos és a parazitás bántalmak járványtani viszonyait áttekinteni képes ökológus szemlélete. Tudományos cikkei 1919 és 1968 között jelentek meg. Működése egybeesett azzal az időszakkal, amikor a parazitológia a korábban elsősorban faunisztikai, morfológiai, rendszertani kérdésekkel foglalkozó leíró tudományból az állatorvos és az orvos gyógyító munkájához segítséget nyújtani képes komplex tudománnyá is vált. A patológus iskolában nevelkedett Kotlán Sándornak a parazitológia mindhárom területére – az egysejtű élősködőkkel foglalkozó protozoológiára, a féregélősködőkkel foglalkozó<br />
helmintológiára és az ízeltlábú élősködőkkel foglalkozó arachnoentomológiára – kiterjedő kutatói munkássága hozzájárult a parazitológia önálló biológiai, klinikai tudománnyá<br />
fejlesztéséhez. Munkásságának elsősorban ez ad nemzetközi jelentőséget. 1944-ben megjelent Parasitologia című könyvében megtalálható volt (az állatorvosképzés közvetlen igényeit messze meghaladó mértékben) a kor parazitológiai ismereteinek összefoglalása. Tanítványai talán nem is tudták, hogy a mű, amelyből megismerkedtek a parazitológia tudományával, korának nemzetközi viszonylatban is egyik legjobb, legátfogóbb parazitológiai kézikönyve volt. Kotlán a latin és a görög mellett kiválóan ismerte a német és az angol nyelvet. Az Akadémiai Kiadónál 1960-ban megjelent német nyelvű, Helminthologie című könyve hiánypótló<br />
volt német nyelvterületen is. Kotlánt foglalkoztatták a parazitás fertőzések közegészségügyi vonatkozásai is. Szoros kapcsolatot tartott továbbá a zoológia kiváló hazai képviselőivel. Akadémikusi súlyának teljes latba vetésével jelentős szerepet vállalt a Dudich Endre akadémikus kezdeményezésére 1955-ben útjára indult Magyarország állatvilága<br />
(Fauna Hungariae) című sorozat létrehozását elhatározó döntés keresztülvitelében, és részt vett a sorozat szerkesztésében is. 1946-ban az MTA levelező, 1951-ben pedig rendes<br />
tagjává választották. Az 1951-es év meghozta számára még a Kossuth-díjat is, akkor már négy évtizedes munkásságának elismeréseként. Kezdeményezésére, az MTA Agrártudományok Osztálya égisze alatt, 1963-ban megalakult a Magyar Parazitológusok Társasága, amely őt választotta alapító elnökévé, majd tiszteleti elnökévé, amikor nyugállományba vonulásakor, hetvenkilenc évesen lemondott elnöki tisztségéről. A társaság megalakulása fontos lépés volt a hazai parazitológiai kutatás szervezettebbé tételére és az állatorvosi, orvosi és biológiai szakterületeken dolgozó parazitológusok közötti kapcsolatok erősítésére. Kotlán Sándor állatorvos-történetíróként is múlhatatlan érdemeket szerzett. A magyar állatorvosképzés 150. jubileumára megjelent A magyar állatorvosképzés története 1787-1937, majd a 175. évfordulóra 1962-ben megjelent A magyar állatorvosképzés 175 éves története a magyar agrár-felsőoktatás fontos területének etalon értékű, hiteles krónikája. Évtizedeken át szerkesztője volt az Állatorvosi Lapok,<br />
később a Magyar Állatorvosok Lapja című szaklapoknak, majd 1948. évi megalapításától az Acta Veterinaria Hungarica című lapnak is, 1967-ben bekövetkezett haláláig.<br />
Szerkesztői tevékenysége, szellemi kisugárzásának ereje nagy hatással volt a hazai állatorvosi szakirodalom és szaknyelv fejlődésére. Kotlán Sándor örökre beírta nevét<br />
a magyar állatorvosi szaksajtó történetébe. Nem csak szerkesztőként fordított különleges gondot a szaknyelv helyességének a megőrzésére és tisztaságának ápolására. Nem volt barátkozó természetű, a szakmai és a politikai közélet útvesztőiben könnyen eligazodó, s ezáltal akár magának, akár a gondjaira bízott embereknek előnyt szerezni törekvő ember. Távol tartotta magát a politikától. A hivatásának élő, puritán ember volt. Megnyilvánulásaiban mindig az értéket tisztelő és kereső személyiség jutott kifejezésre. Sikerének titka talán különleges személyiségében, sziklaszilárd jellemében, szuggesztív egyéniségében keresendő, aminek a hatása alól nem vonhatta ki magát, aki vele érintkezésbe lépett. Emlékét sokrétű munkássága mellett kiváló embersége is azon elődök sorába emeli, akik különösen rászolgáltak az utókor megbecsülésére. Markáns arcvonásait egy portrészobor őrzi volt munkahelye, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara szoborparkjában, Gödöllő város önkormányzata pedig utcát nevezett el róla.<br />
A magyar parazitológia kedvező hazai és nemzetközi megítélésének kialakulásában meghatározó szerepe volt Kotlán Sándor értékközpontú, sokrétű és céltudatos tudományos munkásságának, tekintélyének, személyisége misztériumának. Korszerű szemléletet, rendszerezett és jórészt feldolgozott ismeretanyagot, világos célokat hagyott az utódokra. Halála után ennek az örökségnek a szinten tartása és továbbvitele állította és állítja nehéz feladat elé a tanítványok generációit.</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Pol%C3%B3nyi_P%C3%A9ter&diff=369Polónyi Péter2011-08-17T09:44:51Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:polonyi2.jpg|thumb|right|300px|Polónyi Péter]]<br />
Polónyi Péter (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató<br />
<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Apja, dr. P. Pál „kiváló orvos” kandidátus, az Országos Táplálkozástudományi Intézet osztályvezető főorvosa. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait, melyeket 1954-ben megszakított, és saját kérésére vidékre ment dolgozni. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Csak 1957-ben szerzett diplomát. Szabolcs megyében, Nagykállón 2 évig a járási könyvtár vezetője volt, majd néhány hónapig a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd április 1-jén áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, ahol tudományos munkatársi beosztásban dolgozott. 1968-tól pedig a Tanítóképző Főiskolán volt könyvtáros. Tanulmányokat, cikkeket publikált az Élet és Irodalomban, Új Írásban, Valóságban, Munkában, Könyvtárosban. A könyvtárügy reformja érdekében írott művelődésszociológiai tanulmányaival pályázatokat nyert. Világmegváltó hevülettel végezte munkáját, állandóan viharokat kavarva maga körül. 1974-ben került Gödöllőre. <br />
<br />
Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének. <br />
<br />
<br />
== Kiállítások ==<br />
[[Kép:polonyip1.jpg|thumb|right|300px|Polónyi Péter]]<br />
Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást. <br />
<br />
Ezen kívül harmincnégy időszaki- és vándorkiállítást rendezett, múzeumi és helytörténeti témakörben több száz előadást tartott, számos cikket és dolgozatot publikált. Meghirdette a Krónikaíró pályázatot, amely az egész várost aktivizálta. Közéleti és szellemi központtá tette a Helytörténeti Gyűjteményt. <br />
<br />
Aktívan részt vett az országos honismereti mozgalomban. Országos figyelmet keltett az 1987-ben, Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára rendezett kiállítás, és az az értékmentő cselekedete, hogy az Akadémia alagsorából Gödöllőre vitette Holló Barnabásnak az Erzsébet királyné tisztelgése Deák Ferenc ravatalánál c. domborművét, és beépíttette a múzeum falába. A rendszerváltozás után a dombormű visszakerült eredeti helyére, az Akadémia előcsarnokába. 10 évi munkájának meghatározó szerepe volt abban, hogy az intézmény 1988-ban a Városi Múzeum rangjára emelkedett. <br />
<br />
Súlyos műtétje és infarktusa miatt 1988. január 1-jétől nyugdíjba vonult, de 1993-ban bekövetkezett haláláig muzeológusként dolgozott az intézményben. <br />
<br />
<br />
== Kitüntetései ==<br />
<br />
Munkájáért számtalan elismerést kapott. <br />
<br />
*Ortutay emlékérem 1985<br />
*Kiváló népművelő, 1987<br />
*Szocialista kultúráért 1980, 1981<br />
*PRO URBE – Gödöllő városért emlékérem 1988<br />
*Magyar Honismereti Szövetség - Bél Mátyás emlékérem, 1993<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 18. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100512.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Pol%C3%B3nyi_P%C3%A9ter&diff=366Polónyi Péter2011-08-17T09:43:38Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:polonyi2.jpg|thumb|right|300px|Polónyi Péter]]<br />
Polónyi Péter (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató<br />
<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Apja, dr. P. Pál „kiváló orvos” kandidátus, az Országos Táplálkozástudományi Intézet osztályvezető főorvosa. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait, melyeket 1954-ben megszakított, és saját kérésére vidékre ment dolgozni. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Csak 1957-ben szerzett diplomát. Szabolcs megyében, Nagykállón 2 évig a járási könyvtár vezetője volt, majd néhány hónapig a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd április 1-jén áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, ahol tudományos munkatársi beosztásban dolgozott. 1968-tól pedig a Tanítóképző Főiskolán volt könyvtáros. Tanulmányokat, cikkeket publikált az Élet és Irodalomban, Új Írásban, Valóságban, Munkában, Könyvtárosban. A könyvtárügy reformja érdekében írott művelődésszociológiai tanulmányaival pályázatokat nyert. Világmegváltó hevülettel végezte munkáját, állandóan viharokat kavarva maga körül. 1974-ben került Gödöllőre. <br />
<br />
Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének. <br />
<br />
<br />
== Kiállítások ==<br />
[[Kép:polonyip1.jpg|thumb|right|300px|Polónyi Péter]]<br />
Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást. <br />
<br />
Ezen kívül harmincnégy időszaki- és vándorkiállítást rendezett, múzeumi és helytörténeti témakörben több száz előadást tartott, számos cikket és dolgozatot publikált. Meghirdette a Krónikaíró pályázatot, amely az egész várost aktivizálta. Közéleti és szellemi központtá tette a Helytörténeti Gyűjteményt. <br />
<br />
Aktívan részt vett az országos honismereti mozgalomban. Országos figyelmet keltett az 1987-ben, Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára rendezett kiállítás, és az az értékmentő cselekedete, hogy az Akadémia alagsorából Gödöllőre vitette Holló Barnabásnak az Erzsébet királyné tisztelgése Deák Ferenc ravatalánál c. domborművét, és beépíttette a múzeum falába. A rendszerváltozás után a dombormű visszakerült eredeti helyére, az Akadémia előcsarnokába. 10 évi munkájának meghatározó szerepe volt abban, hogy az intézmény 1988-ban a Városi Múzeum rangjára emelkedett. <br />
<br />
Súlyos műtétje és infarktusa miatt 1988. január 1-jétől nyugdíjba vonult, de 1993-ban bekövetkezett haláláig muzeológusként dolgozott az intézményben. <br />
<br />
<br />
== Kitüntetései ==<br />
<br />
Munkájáért számtalan elismerést kapott. <br />
<br />
*Ortutay emlékérem 1985<br />
*Kiváló népművelő, 1987<br />
*Szocialista kultúráért 1980, 1981<br />
*PRO URBE – Gödöllő városért emlékérem 1988<br />
*Magyar Honismereti Szövetség - Bél Mátyás emlékérem, 1993</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Pol%C3%B3nyi_P%C3%A9ter&diff=365Polónyi Péter2011-08-17T09:40:30Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Polónyi Péter (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató == Élete == Apja, dr. P. Pál „kiváló orvos” kandidátus, az Országos T…”</p>
<hr />
<div>Polónyi Péter (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató<br />
<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Apja, dr. P. Pál „kiváló orvos” kandidátus, az Országos Táplálkozástudományi Intézet osztályvezető főorvosa. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait, melyeket 1954-ben megszakított, és saját kérésére vidékre ment dolgozni. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Csak 1957-ben szerzett diplomát. Szabolcs megyében, Nagykállón 2 évig a járási könyvtár vezetője volt, majd néhány hónapig a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd április 1-jén áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, ahol tudományos munkatársi beosztásban dolgozott. 1968-tól pedig a Tanítóképző Főiskolán volt könyvtáros. Tanulmányokat, cikkeket publikált az Élet és Irodalomban, Új Írásban, Valóságban, Munkában, Könyvtárosban. A könyvtárügy reformja érdekében írott művelődésszociológiai tanulmányaival pályázatokat nyert. Világmegváltó hevülettel végezte munkáját, állandóan viharokat kavarva maga körül. 1974-ben került Gödöllőre. <br />
<br />
Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének. <br />
<br />
<br />
== Kiállítások ==<br />
<br />
Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást. <br />
<br />
Ezen kívül harmincnégy időszaki- és vándorkiállítást rendezett, múzeumi és helytörténeti témakörben több száz előadást tartott, számos cikket és dolgozatot publikált. Meghirdette a Krónikaíró pályázatot, amely az egész várost aktivizálta. Közéleti és szellemi központtá tette a Helytörténeti Gyűjteményt. <br />
<br />
Aktívan részt vett az országos honismereti mozgalomban. Országos figyelmet keltett az 1987-ben, Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára rendezett kiállítás, és az az értékmentő cselekedete, hogy az Akadémia alagsorából Gödöllőre vitette Holló Barnabásnak az Erzsébet királyné tisztelgése Deák Ferenc ravatalánál c. domborművét, és beépíttette a múzeum falába. A rendszerváltozás után a dombormű visszakerült eredeti helyére, az Akadémia előcsarnokába. 10 évi munkájának meghatározó szerepe volt abban, hogy az intézmény 1988-ban a Városi Múzeum rangjára emelkedett. <br />
<br />
Súlyos műtétje és infarktusa miatt 1988. január 1-jétől nyugdíjba vonult, de 1993-ban bekövetkezett haláláig muzeológusként dolgozott az intézményben. <br />
<br />
<br />
== Kitüntetései ==<br />
<br />
Munkájáért számtalan elismerést kapott. <br />
<br />
*Ortutay emlékérem 1985<br />
*Kiváló népművelő, 1987<br />
*Szocialista kultúráért 1980, 1981<br />
*PRO URBE – Gödöllő városért emlékérem 1988<br />
*Magyar Honismereti Szövetség - Bél Mátyás emlékérem, 1993</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zichy_Istv%C3%A1n&diff=364Zichy István2011-08-17T09:28:35Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Élete */</p>
<hr />
<div>[[Kép:zichy.jpg|thumb|right|300px|Zichy István]]<br />
Zichy István (1879 – 1951) történész, festő, grafikus<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Művészeti tanulmányait 1893-ban édesapja inspirálására a budapesti Mintarajziskolában kezdte meg, majd Hollósy Simon müncheni művészeti iskolájában folytatta, ahol a képzőművészet több ágával ismerkedett meg. <br />
Ezt követően Nagybányán és Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat. Életének a századfordulótól 1914-ig terjedő időszakára igen intenzív képzőművészeti tevékenység jellemző. 1907-től volt tagja a Gödöllői Művésztelepnek. Vidéki útjai alkalmával szívesen vásárolt népi visleteket. Ezek közül néhányat később az Országos Magyar Történeti Múzeumnak adományozott. Több tájegység népviseletéről is részletes leírást készített, mint pl. az ónódiak a kecskemétiek, a bugaci pásztorok, palócok, matyók, kalotaszegiek. Zichy István számára elementális hatást jelentett a kalotaszegi tájjal való találkozás.<br />
<br />
A századfordulótól egyértelmű az érdeklődése a népélet iránt. A matyóság gazdag népi kultúrája is rabul ejtette, elsősorban színes népviseletük jelentette számára az ihlet forrását. Többször megfordult Mezőkövesden. Nagy viseleti anyagot állított össze, aminek halála után nyoma veszett. Emellett foglalkozott sokszorosított grafikával, készített szőnyegterveket, melyeket a gödöllői műhely kivitelezett. Freskói láthatók a Zeneakadémián.<br />
<br />
<br />
[[Kép:festménye.jpg|thumb|left|300px|Festménye]] <br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Alkotásainak nagy része nyoma veszett, illetve megsemmisült. Képzőművészeti tevékenységét az I. világ világháború után abbahagyó művész műveinek egy részét önmaga semmisítette meg, alkotásainak másik része valószínűleg a mai Szlovákiában található, a Divényből 1945-ben történt kitoloncoláskor udvarházukban maradhatott könyvtárával együtt. 1925-ben jelent meg A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig című megjelent munkája előzményeiként feldolgozta és publikálta azokat az írásos forrásokat, amelyek a magyarság honfoglalás előtti életmódjára vonatkoztak. Ugyanebben az évben választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is.<br />
<br />
A bölcsészdoktori diplomáját a pécsi egyetemen szerezte meg 1926-ban és 1931-ben kapta magántanári habilitációját a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Közben 1928-1930-ban a prágai és antwerpeni népművészeti kongresszusokon és a római értekezleten a magyar delegáció vezetőjeként szerepelt. Életének másik jelentős szakasza a muzeológusi munkássága, amely a 1914-1921 közötti háborús, illetve a – forradalmakkal tarkított időszakokat kivéve – 1913 és 1944 közötti időszakot öleli fel. Ekkor a Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában betöltött muzeológus munkát követően 1935 és 1944 között az Országos Magyar Történeti Múzeum (amely magába foglalta a Nemzeti, az Iparművészeti valamint a Néprajzi Múzeumot is) főigazgatója lett. Ebben az időszakban még a Néprajzi Társaság elnöki teendői is ellátta. <br />
<br />
A Magyar Történeti Múzeum főigazgatójaként több kiállítás mellett, átszervezte a vezetése alatt álló múzeum gyűjteményeinek felújítását és újraszervezte a múzeum tisztviselőinek tudományos munkásságát. Életének második szakaszát a II. világháború törte meg, amikor 1944-ben lemondatták intézményvezetői beosztásával. 1951- ben Abán halt meg.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 16. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100428.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zichy_Istv%C3%A1n&diff=362Zichy István2011-08-17T09:27:55Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Munkássága */</p>
<hr />
<div>[[Kép:zichy.jpg|thumb|right|300px|Zichy István]]<br />
Zichy István (1879 – 1951) történész, festő, grafikus<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Művészeti tanulmányait 1893-ban édesapja inspirálására a budapesti Mintarajziskolában kezdte meg, majd Hollósy Simon müncheni művészeti iskolájában folytatta, ahol a képzőművészet több ágával ismerkedett meg. <br />
Ezt követően Nagybányán és Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat. Életének a századfordulótól 1914-ig terjedő időszakára igen intenzív képzőművészeti tevékenység jellemző. 1907-től volt tagja a Gödöllői Művésztelepnek. Vidéki útjai alkalmával szívesen vásárolt népi visleteket. Ezek közül néhányat később az Országos Magyar Történeti Múzeumnak adományozott. Több tájegység népviseletéről is részletes leírást készített, mint pl. az ónódiak a kecskemétiek, a bugaci pásztorok, palócok, matyók, kalotaszegiek. Zichy István számára elementális hatást jelentett a kalotaszegi tájjal való találkozás.<br />
<br />
A századfordulótól egyértelmű az érdeklődése a népélet iránt. A matyóság gazdag népi kultúrája is rabul ejtette, elsősorban színes népviseletük jelentette számára az ihlet forrását. Többször megfordult Mezőkövesden. Nagy viseleti anyagot állított össze, aminek halála után nyoma veszett. Emellett foglalkozott sokszorosított grafikával, készített szőnyegterveket, melyeket a gödöllői műhely kivitelezett. Freskói láthatók a Zeneakadémián.<br />
<br />
<br />
[[Kép:festménye.jpg|thumb|right|300px|Festménye]]== Munkássága ==<br />
<br />
Alkotásainak nagy része nyoma veszett, illetve megsemmisült. Képzőművészeti tevékenységét az I. világ világháború után abbahagyó művész műveinek egy részét önmaga semmisítette meg, alkotásainak másik része valószínűleg a mai Szlovákiában található, a Divényből 1945-ben történt kitoloncoláskor udvarházukban maradhatott könyvtárával együtt. 1925-ben jelent meg A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig című megjelent munkája előzményeiként feldolgozta és publikálta azokat az írásos forrásokat, amelyek a magyarság honfoglalás előtti életmódjára vonatkoztak. Ugyanebben az évben választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is.<br />
<br />
A bölcsészdoktori diplomáját a pécsi egyetemen szerezte meg 1926-ban és 1931-ben kapta magántanári habilitációját a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Közben 1928-1930-ban a prágai és antwerpeni népművészeti kongresszusokon és a római értekezleten a magyar delegáció vezetőjeként szerepelt. Életének másik jelentős szakasza a muzeológusi munkássága, amely a 1914-1921 közötti háborús, illetve a – forradalmakkal tarkított időszakokat kivéve – 1913 és 1944 közötti időszakot öleli fel. Ekkor a Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában betöltött muzeológus munkát követően 1935 és 1944 között az Országos Magyar Történeti Múzeum (amely magába foglalta a Nemzeti, az Iparművészeti valamint a Néprajzi Múzeumot is) főigazgatója lett. Ebben az időszakban még a Néprajzi Társaság elnöki teendői is ellátta. <br />
<br />
A Magyar Történeti Múzeum főigazgatójaként több kiállítás mellett, átszervezte a vezetése alatt álló múzeum gyűjteményeinek felújítását és újraszervezte a múzeum tisztviselőinek tudományos munkásságát. Életének második szakaszát a II. világháború törte meg, amikor 1944-ben lemondatták intézményvezetői beosztásával. 1951- ben Abán halt meg.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 16. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100428.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zichy_Istv%C3%A1n&diff=360Zichy István2011-08-17T09:19:08Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:zichy.jpg|thumb|right|300px|Zichy István]]<br />
Zichy István (1879 – 1951) történész, festő, grafikus<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Művészeti tanulmányait 1893-ban édesapja inspirálására a budapesti Mintarajziskolában kezdte meg, majd Hollósy Simon müncheni művészeti iskolájában folytatta, ahol a képzőművészet több ágával ismerkedett meg. <br />
Ezt követően Nagybányán és Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat. Életének a századfordulótól 1914-ig terjedő időszakára igen intenzív képzőművészeti tevékenység jellemző. 1907-től volt tagja a Gödöllői Művésztelepnek. Vidéki útjai alkalmával szívesen vásárolt népi visleteket. Ezek közül néhányat később az Országos Magyar Történeti Múzeumnak adományozott. Több tájegység népviseletéről is részletes leírást készített, mint pl. az ónódiak a kecskemétiek, a bugaci pásztorok, palócok, matyók, kalotaszegiek. Zichy István számára elementális hatást jelentett a kalotaszegi tájjal való találkozás.<br />
<br />
A századfordulótól egyértelmű az érdeklődése a népélet iránt. A matyóság gazdag népi kultúrája is rabul ejtette, elsősorban színes népviseletük jelentette számára az ihlet forrását. Többször megfordult Mezőkövesden. Nagy viseleti anyagot állított össze, aminek halála után nyoma veszett. Emellett foglalkozott sokszorosított grafikával, készített szőnyegterveket, melyeket a gödöllői műhely kivitelezett. Freskói láthatók a Zeneakadémián.<br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Alkotásainak nagy része nyoma veszett, illetve megsemmisült. Képzőművészeti tevékenységét az I. világ világháború után abbahagyó művész műveinek egy részét önmaga semmisítette meg, alkotásainak másik része valószínűleg a mai Szlovákiában található, a Divényből 1945-ben történt kitoloncoláskor udvarházukban maradhatott könyvtárával együtt. 1925-ben jelent meg A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig című megjelent munkája előzményeiként feldolgozta és publikálta azokat az írásos forrásokat, amelyek a magyarság honfoglalás előtti életmódjára vonatkoztak. Ugyanebben az évben választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is.<br />
<br />
A bölcsészdoktori diplomáját a pécsi egyetemen szerezte meg 1926-ban és 1931-ben kapta magántanári habilitációját a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Közben 1928-1930-ban a prágai és antwerpeni népművészeti kongresszusokon és a római értekezleten a magyar delegáció vezetőjeként szerepelt. Életének másik jelentős szakasza a muzeológusi munkássága, amely a 1914-1921 közötti háborús, illetve a – forradalmakkal tarkított időszakokat kivéve – 1913 és 1944 közötti időszakot öleli fel. Ekkor a Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában betöltött muzeológus munkát követően 1935 és 1944 között az Országos Magyar Történeti Múzeum (amely magába foglalta a Nemzeti, az Iparművészeti valamint a Néprajzi Múzeumot is) főigazgatója lett. Ebben az időszakban még a Néprajzi Társaság elnöki teendői is ellátta. <br />
<br />
A Magyar Történeti Múzeum főigazgatójaként több kiállítás mellett, átszervezte a vezetése alatt álló múzeum gyűjteményeinek felújítását és újraszervezte a múzeum tisztviselőinek tudományos munkásságát. Életének második szakaszát a II. világháború törte meg, amikor 1944-ben lemondatták intézményvezetői beosztásával. 1951- ben Abán halt meg.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 16. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100428.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Zichy_Istv%C3%A1n&diff=359Zichy István2011-08-17T09:16:04Z<p>Gönczi Krisztina Éva: Új oldal, tartalma: „Zichy István (1879 – 1951) történész, festő, grafikus == Élete == Művészeti tanulmányait 1893-ban édesapja inspirálására a budapesti Mintarajziskolában k…”</p>
<hr />
<div>Zichy István (1879 – 1951) történész, festő, grafikus<br />
<br />
== Élete ==<br />
<br />
Művészeti tanulmányait 1893-ban édesapja inspirálására a budapesti Mintarajziskolában kezdte meg, majd Hollósy Simon müncheni művészeti iskolájában folytatta, ahol a képzőművészet több ágával ismerkedett meg. <br />
Ezt követően Nagybányán és Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat. Életének a századfordulótól 1914-ig terjedő időszakára igen intenzív képzőművészeti tevékenység jellemző. 1907-től volt tagja a Gödöllői Művésztelepnek. Vidéki útjai alkalmával szívesen vásárolt népi visleteket. Ezek közül néhányat később az Országos Magyar Történeti Múzeumnak adományozott. Több tájegység népviseletéről is részletes leírást készített, mint pl. az ónódiak a kecskemétiek, a bugaci pásztorok, palócok, matyók, kalotaszegiek. Zichy István számára elementális hatást jelentett a kalotaszegi tájjal való találkozás.<br />
<br />
A századfordulótól egyértelmű az érdeklődése a népélet iránt. A matyóság gazdag népi kultúrája is rabul ejtette, elsősorban színes népviseletük jelentette számára az ihlet forrását. Többször megfordult Mezőkövesden. Nagy viseleti anyagot állított össze, aminek halála után nyoma veszett. Emellett foglalkozott sokszorosított grafikával, készített szőnyegterveket, melyeket a gödöllői műhely kivitelezett. Freskói láthatók a Zeneakadémián.<br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Alkotásainak nagy része nyoma veszett, illetve megsemmisült. Képzőművészeti tevékenységét az I. világ világháború után abbahagyó művész műveinek egy részét önmaga semmisítette meg, alkotásainak másik része valószínűleg a mai Szlovákiában található, a Divényből 1945-ben történt kitoloncoláskor udvarházukban maradhatott könyvtárával együtt. 1925-ben jelent meg A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig című megjelent munkája előzményeiként feldolgozta és publikálta azokat az írásos forrásokat, amelyek a magyarság honfoglalás előtti életmódjára vonatkoztak. Ugyanebben az évben választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is.<br />
<br />
A bölcsészdoktori diplomáját a pécsi egyetemen szerezte meg 1926-ban és 1931-ben kapta magántanári habilitációját a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Közben 1928-1930-ban a prágai és antwerpeni népművészeti kongresszusokon és a római értekezleten a magyar delegáció vezetőjeként szerepelt. Életének másik jelentős szakasza a muzeológusi munkássága, amely a 1914-1921 közötti háborús, illetve a – forradalmakkal tarkított időszakokat kivéve – 1913 és 1944 közötti időszakot öleli fel. Ekkor a Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában betöltött muzeológus munkát követően 1935 és 1944 között az Országos Magyar Történeti Múzeum (amely magába foglalta a Nemzeti, az Iparművészeti valamint a Néprajzi Múzeumot is) főigazgatója lett. Ebben az időszakban még a Néprajzi Társaság elnöki teendői is ellátta. <br />
<br />
A Magyar Történeti Múzeum főigazgatójaként több kiállítás mellett, átszervezte a vezetése alatt álló múzeum gyűjteményeinek felújítását és újraszervezte a múzeum tisztviselőinek tudományos munkásságát. Életének második szakaszát a II. világháború törte meg, amikor 1944-ben lemondatták intézményvezetői beosztásával. 1951- ben Abán halt meg.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 16. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100428.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=F%C3%A1jl:Gyermekeivel.jpg&diff=358Fájl:Gyermekeivel.jpg2011-08-17T08:29:25Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div></div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=M%C3%A1ria_Val%C3%A9ria&diff=357Mária Valéria2011-08-17T08:29:09Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Gyermekei */</p>
<hr />
<div>[[Kép:máriavaleria.jpg|thumb|right|300px|Mária Valéria]]<br />
Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő (Erzherzogin Marie Valerie Mathilde Amalie von Österreich) (Buda, 1868. április 22. – Wallsee, 1924. szeptember 6.) osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné negyedik, legkisebb gyermeke, házassága révén Habsburg-Toscanai főhercegné.<br />
<br />
<br />
== Származása ==<br />
<br />
1868 áprilisában a gödöllőiek igencsak hegyezték a fülüket: hátha idáig hallatszik a Gellérthegy tetejéről az ágyúszó, amely a királyi újszülött érkezését jelzi. Azt<br />
ugyan nem sikerült észlelni, de a kastélyban, a főhadsegédi szobájában kopogni kezdett a távírógép, mindenki tudta: gólyahír érkezett. S valóban, 1868. április 22-én korán<br />
reggel megszületett Mária Valéria, Erzsébet királyné és Ferenc József negyedik gyermeke. <br />
<br />
„Csak” 21 ágyúlövés hallatszott, jelezve, hogy Budán több évszázad után ismét királyi fenség látta meg a napvilágot. Mindenki fiút várt, aki később Magyarország uralkodója lesz… A kis jövevényt Mária Valéria névre keresztelték, Mária országában, mi más nevet kaphatott volna, mint éppen a boldogságos Szűzanyáét. A Valériát azért választották, mert így hívták Pannónia, az egykori római provincia keleti részét. <br />
<br />
<br />
=== Testvérei ===<br />
<br />
<br />
*Zsófia Friderika főhercegnő (1855–1857).<br />
*Gizella főhercegnő (1856–1932).<br />
*Rudolf főherceg, trónörökös (1858–1889).<br />
<br />
=== Házassága ===<br />
[[1890]]. [[július 31.|július 31-én]] Mária Valéria főhercegnő [[Bad Ischl]]ben feleségül ment [[Habsburg–Toscanai Ferenc Szalvátor főherceg|Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez]] (1866–1939), [[Habsburg–Toscanai Károly Szalvátor főherceg|Károly Szalvátor főherceg]] (1839–1892) és [[Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő]] (1844–1899) fiához. A vőlegény a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] toszkánai ágából származott, és a menyasszony harmadfokú unokatestvére volt. A férjválasztásban a menyasszony édesanyja sietett leánya segítségére, mivel anya és leánya azonosan vélekedtek az előírt dinasztikus házasságot illetően. <!-- Mi volt a véleményük?--><br />
<br />
Tekintettel a menyasszony bátyjának, [[Habsburg–Lotaringiai Rudolf koronaherceg|Rudolf trónörökös]]nek egy évvel korábban bekövetkezett öngyilkosságára, nem rendeztek nagy esküvői ünnepséget, de a nászmisén [[Anton Bruckner]], az akkor már jónevű osztrák zeneszerző orgonált. Az így megkötött szerelmi házasságból tíz gyermek született.<br />
<br />
A házaspár ideje nagy részét az [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] [[Wallsee-Sindelburg|wallsee]]-i kastélyban ''(Schloss Wallsee)'' töltötte, ahol [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] is gyakran vendégeskedett. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységeket.<br />
<br />
=== Gyermekei ===<br />
[[Kép:gyermekeivel.jpg|thumb|right|300px|Gyermekeivel]]<br />
* [[Habsburg–Toscanai Erzsébet Franciska főhercegnő|Erzsébet Franciska]] (1892–1930), aki Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf első felesége lett.<br />
* [[Habsburg–Toscanai Ferenc Károly Szalvátor főherceg|Ferenc Károly Szalvátor]] (1893–1918), 1915-ben hadnagyként végzett a hainburgi katonai akadémián. Harcolt Montenegroban, Oroszországban és Romániában, részt vett a belgrádi híd 1916-os újjáépítésében. Utászkapitánnyá léptették elő, Spanyolországban halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után<br />
* Hubert Szalvátor (1894–1971), felesége Rosemary of Salm-Salm hercegnő. Katonaként harcolt a háborúban, 1917-ben utazást tett keleten, a török birodalomban, majd 1919-ben elfogadva a Habsburg-törvényt lemondott trónigényéről.<br />
* Hedvig (1896–1970), aki Bernard von Stolberg-Stolberg grófhoz ment feleségül.<br />
* Tivadar (Theodor) Szalvátor (1899–1978), aki Maria Theresa von Waldburg-Zeil-Trauchburg grófnőt vette feleségül.<br />
* Gertrúd (1900–1942), aki Georg of Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf második felesége lett nővérének, Erzsébet Franciskának nak [[1930]]-ban bekövetkezett halála után.<br />
* Mária Erzsébet (1901–1936).<br />
* Kelemen (Clemens) Szalvátor (1904–1979), aki Elisabeth Rességuier de Miremont grófnőt vette feleségül; később megkapta az Altenburg hercege címet.<br />
* Matild (1906–1991), Ernst Hefelhez ment feleségül.<br />
* Ágnes, (*/†&nbsp;1911), egynapos korában meghalt.<br />
<br />
== Gödöllői királykisasszony ==<br />
<br />
<br />
Ausztriában főhercegkisasszony volt a titulusa, itthon mindenki gödöllői királykisasszonyként emlegette. Gödöllőn is futótűzként terjedt az örömhír, és érdeklődtek mikor hozzák a kastélyba a kisbabát. Amikor ez ősszel megtörtént a teljes királyi család és kísérete is vele jött. A gödöllői idillt Franz Kollarz örökítette meg. Rajzán látható a karosszékben kvaterkázó boldog apa, Andrássy Gyula miniszterelnök, a Mária Valériát az ölében tartó királyné mellett guggoló kaposvári illetőségű dajka, Rózi. A grafikán az ólomkatonákkal játszik Rudolf trónörökös, az álló sorban pedig Ferenczy Ida felolvasónő, Gizella, a királyi pár nagyobbik lánya, továbbá Andrássy Gyuláné és Nopcsa Ferenc, a királyné főudvarmestere. <br />
<br />
A kislány egyébként az udvari orvos tanácsára időzött sokat Gödöllőn, gyakorlatilag itt töltötte gyermekkorát. Kerzl doktor az idősebb korában hörghuruttal bajlódó Ferenc Józsefnek is mindig az itteni jó levegőt ajánlotta orvosságként. Néhány hét múlva elapadt Rózi teje, másik dajka után kellett nézni, meg is találták a szomszédos Szadán: Juhász Sámuelné Legéndi Julianna személyében. A fiatalasszony 1868. május 26-án hozta világra kislányát. <br />
<br />
Lidi, ahogy becézve szólították, altatónak szép, mély hangján népdalokat, nótákat énekelt… Amikor Mária Valéria tejtestvére, Juhász Lídia férjhez ment Magyar Istvánhoz, őt, a vőlegényt és az egykori szoptatós dajkát is Koller Károly budapesti műtermébe repítette a díszes udvari fogat. A királyné emlékül és emlékeztetőül készítette róluk a mellékelt fotókat. Nevelőnek is magyar asszony választottak, Kornisné Vécsey Mária személyében. A grófnét Erdélyből hívták az udvari szolgálatba, és mivel neki nem született gyermeke, nagyon ragaszkodott Mária Valériához. Mindenhová hűségésen kísérte tanítványát. Így volt ez 1884-ben is, amikor az akkor tizenhat éves főhercegnő édesanyja társaságában zarándoklatra indult a gödöllői kastélyból a máriabesnyői kegytemplomba. Előzményként tudni kell, hogy néhány héttel korábban Mürztsegnél, egy fahídon Erzsébet óriásit bukott a lovával. A csodát, hogy megúszta a balesetet, már Mariazellben is megköszönte: gyémántokkal ékesített láncot adott a templom plébánosának. Hogy Máriabesnyőre vitt-e ajándékot, nem tudjuk, de az biztos, hogy a több mint négykilométeres utat gyalog tették meg. A királyné és leánya jól bírta a megpróbáltatást, de Kornis grófné napokig emlegette a zarándoklatot. Ugyancsak a nevelőnő társaságában találkozott Mária Valéria a kor ünnepelt zeneszerzőjével, Liszt Ferenccel. Ahogy illik, a mesternek előre bejelentették a fenség érkezését, aki pesti lakásának legnagyobb termében (maLiszt Ferenc Múzeum) kápráztatta el zongorajátékával a gödöllői királykisasszonyt. Ismerősek voltak a dallamok, ahhoz hasonlókat dúdolt neki Lidi-dajka is. A rögtönzött hangverseny végén Mária Valéria meghatódottan és magyarul köszönte meg a felemelő perceket.<br />
<br />
A művész értetlenül nézett rá, a királykisasszony pedig nevelőnőjére. A grófné oldotta fel a feszült pillanatokat: eszébe jutott Liszt nem beszél magyarul, így aztán gördülékenyen, németül folytatták a társalgást. Ám Mária Valéria annyira zavarba jött: a legnagyobbnak tartott magyar zeneszerző nem tud magyarul, hogy elfelejtette emlékkönyvét átadni. Másnap futár vitte azt Pestre, Liszt Ferenchez, így a királykisasszony végül is hozzájutott a kívánt bejegyzéshez.<br />
<br />
A kedves, adakozó Mária Valéria a gödöllőiek kedvence volt, sok-sok hozzá kapcsolódó adomát feljegyeztek, az egyik legkedvesebbet Mikszáth Kálmán. A történés helyszíne a kastély volt.'' „…egy szegény asszony kuncsorgott a palota kerítése előtt… be is akart jönni, nem is, mert két zsák búza volt a kerítéshez támasztva, s azon mesterkedett, hogy hát azt is vigyék be utána.<br />
De csak mégis elszánta magát a zsákokat ott hagyni és a királyné elé járulni, hol is térdre borult. – Keljen föl, jó asszony, és mondja el mit kíván? – szólt a királyné szelíden. – Hát semmit sem kívánok, tekintetes asszonyom, hiszen tudja, hogy miért jöttem... A királyné intett, hogy nem tudja. – Oh, lelkem! oh, galambom! Hát én a Szücsné vagyok, az öreg Szücsné, akinek két köböl búzát, vagy hogy lisztet adott kölcsön újig a kisasszonyka a télen. Hát azt a búzácskát hoztam el, egy véka interéssel. De mondok, magam adom én azt át a tekintetes királyné asszonynak, mert ha keresztülmegy, mondok, ezeknek a nagyságos uraknak a kezén, egy szemet sem lát abból a királyné. Őfelsége nevetett, a várnagy azonban csakugyan visszaemlékezett arra, hogy ennek a szegény asszonynak két zsák lisztet adott kölcsön Mária Valéria, akinél audiencián volt a télen.<br />
A királynét rendkívül mulattatta a kis epizód s megmagyaráztatta magának, mi az az újig (hogy míg az új termés meglesz), aztán odaajándékozta a szegény asszonynak a<br />
két nagy zsákot, mely ott fehéredett a fejedelmi kerítésnél. – Megköszönöm alásan – mondá a szegény asszony hálálkodva, – az Isten is megáldja, de én nem kívánom... Mert csak osztán baj ne legyen belőle, ha a király hazajön!”'' <br />
<br />
=== Jótékonysági tevékenysége ===<br />
A bécsi Ring-színházban ([[Ringtheater]]) kitört, több száz áldozatot követelő [[1881]]-es tűzvész után odaadóan törődött a tűz áldozataival, és azok hozzátartozóival.<br />
<br />
Az [[I. világháború]] alatt katonai kórházat rendezett be a [[Wallsee-Sindelburg|wallsee]]-i kastély egyik épületében, majd a későbbiekben ugyanott megalapította a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona” nevű intézményt. Ez utóbbi hatására kezdték „Wallsee angyalának” nevezni.<br />
<br />
Emellett kolostorok és templomok működését finanszírozta, alapítványokat hozott létre a szegények megsegítésére, valamint hét jótékonysági egyletnek is védnöke volt és maga is tett jótékonysági alapítványt.<br />
<br />
Szintén az elesettek iránti elkötelezettségének példája volt a budapesti [[Mária Valéria-telep]], amelyet [[1915]]-ben alapított szükségkórházként.<br />
<br />
<br />
<br />
Mária Valéria 1924-ben halt meg. Sok-sok unokája közül többen eljöttek már a kastélyba, hogy megnézzék, hol hívták a<br />
nagymamát gödöllői királykisaszszonynak.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg%E2%80%93Lotaringiai_M%C3%A1ria_Val%C3%A9ria_f%C5%91hercegn%C5%91<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 15. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100421.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=F%C3%A1jl:M%C3%A1riavaleria.jpg&diff=356Fájl:Máriavaleria.jpg2011-08-17T08:28:07Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div></div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=M%C3%A1ria_Val%C3%A9ria&diff=355Mária Valéria2011-08-17T08:27:45Z<p>Gönczi Krisztina Éva: </p>
<hr />
<div>[[Kép:máriavaleria.jpg|thumb|right|300px|Mária Valéria]]<br />
Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő (Erzherzogin Marie Valerie Mathilde Amalie von Österreich) (Buda, 1868. április 22. – Wallsee, 1924. szeptember 6.) osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné negyedik, legkisebb gyermeke, házassága révén Habsburg-Toscanai főhercegné.<br />
<br />
<br />
== Származása ==<br />
<br />
1868 áprilisában a gödöllőiek igencsak hegyezték a fülüket: hátha idáig hallatszik a Gellérthegy tetejéről az ágyúszó, amely a királyi újszülött érkezését jelzi. Azt<br />
ugyan nem sikerült észlelni, de a kastélyban, a főhadsegédi szobájában kopogni kezdett a távírógép, mindenki tudta: gólyahír érkezett. S valóban, 1868. április 22-én korán<br />
reggel megszületett Mária Valéria, Erzsébet királyné és Ferenc József negyedik gyermeke. <br />
<br />
„Csak” 21 ágyúlövés hallatszott, jelezve, hogy Budán több évszázad után ismét királyi fenség látta meg a napvilágot. Mindenki fiút várt, aki később Magyarország uralkodója lesz… A kis jövevényt Mária Valéria névre keresztelték, Mária országában, mi más nevet kaphatott volna, mint éppen a boldogságos Szűzanyáét. A Valériát azért választották, mert így hívták Pannónia, az egykori római provincia keleti részét. <br />
<br />
<br />
=== Testvérei ===<br />
<br />
<br />
*Zsófia Friderika főhercegnő (1855–1857).<br />
*Gizella főhercegnő (1856–1932).<br />
*Rudolf főherceg, trónörökös (1858–1889).<br />
<br />
=== Házassága ===<br />
[[1890]]. [[július 31.|július 31-én]] Mária Valéria főhercegnő [[Bad Ischl]]ben feleségül ment [[Habsburg–Toscanai Ferenc Szalvátor főherceg|Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez]] (1866–1939), [[Habsburg–Toscanai Károly Szalvátor főherceg|Károly Szalvátor főherceg]] (1839–1892) és [[Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő]] (1844–1899) fiához. A vőlegény a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] toszkánai ágából származott, és a menyasszony harmadfokú unokatestvére volt. A férjválasztásban a menyasszony édesanyja sietett leánya segítségére, mivel anya és leánya azonosan vélekedtek az előírt dinasztikus házasságot illetően. <!-- Mi volt a véleményük?--><br />
<br />
Tekintettel a menyasszony bátyjának, [[Habsburg–Lotaringiai Rudolf koronaherceg|Rudolf trónörökös]]nek egy évvel korábban bekövetkezett öngyilkosságára, nem rendeztek nagy esküvői ünnepséget, de a nászmisén [[Anton Bruckner]], az akkor már jónevű osztrák zeneszerző orgonált. Az így megkötött szerelmi házasságból tíz gyermek született.<br />
<br />
A házaspár ideje nagy részét az [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] [[Wallsee-Sindelburg|wallsee]]-i kastélyban ''(Schloss Wallsee)'' töltötte, ahol [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] is gyakran vendégeskedett. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységeket.<br />
<br />
=== Gyermekei ===<br />
* [[Habsburg–Toscanai Erzsébet Franciska főhercegnő|Erzsébet Franciska]] (1892–1930), aki Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf első felesége lett.<br />
* [[Habsburg–Toscanai Ferenc Károly Szalvátor főherceg|Ferenc Károly Szalvátor]] (1893–1918), 1915-ben hadnagyként végzett a hainburgi katonai akadémián. Harcolt Montenegroban, Oroszországban és Romániában, részt vett a belgrádi híd 1916-os újjáépítésében. Utászkapitánnyá léptették elő, Spanyolországban halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után<br />
* Hubert Szalvátor (1894–1971), felesége Rosemary of Salm-Salm hercegnő. Katonaként harcolt a háborúban, 1917-ben utazást tett keleten, a török birodalomban, majd 1919-ben elfogadva a Habsburg-törvényt lemondott trónigényéről.<br />
* Hedvig (1896–1970), aki Bernard von Stolberg-Stolberg grófhoz ment feleségül.<br />
* Tivadar (Theodor) Szalvátor (1899–1978), aki Maria Theresa von Waldburg-Zeil-Trauchburg grófnőt vette feleségül.<br />
* Gertrúd (1900–1942), aki Georg of Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf második felesége lett nővérének, Erzsébet Franciskának nak [[1930]]-ban bekövetkezett halála után.<br />
* Mária Erzsébet (1901–1936).<br />
* Kelemen (Clemens) Szalvátor (1904–1979), aki Elisabeth Rességuier de Miremont grófnőt vette feleségül; később megkapta az Altenburg hercege címet.<br />
* Matild (1906–1991), Ernst Hefelhez ment feleségül.<br />
* Ágnes, (*/†&nbsp;1911), egynapos korában meghalt.<br />
<br />
== Gödöllői királykisasszony ==<br />
<br />
<br />
Ausztriában főhercegkisasszony volt a titulusa, itthon mindenki gödöllői királykisasszonyként emlegette. Gödöllőn is futótűzként terjedt az örömhír, és érdeklődtek mikor hozzák a kastélyba a kisbabát. Amikor ez ősszel megtörtént a teljes királyi család és kísérete is vele jött. A gödöllői idillt Franz Kollarz örökítette meg. Rajzán látható a karosszékben kvaterkázó boldog apa, Andrássy Gyula miniszterelnök, a Mária Valériát az ölében tartó királyné mellett guggoló kaposvári illetőségű dajka, Rózi. A grafikán az ólomkatonákkal játszik Rudolf trónörökös, az álló sorban pedig Ferenczy Ida felolvasónő, Gizella, a királyi pár nagyobbik lánya, továbbá Andrássy Gyuláné és Nopcsa Ferenc, a királyné főudvarmestere. <br />
<br />
A kislány egyébként az udvari orvos tanácsára időzött sokat Gödöllőn, gyakorlatilag itt töltötte gyermekkorát. Kerzl doktor az idősebb korában hörghuruttal bajlódó Ferenc Józsefnek is mindig az itteni jó levegőt ajánlotta orvosságként. Néhány hét múlva elapadt Rózi teje, másik dajka után kellett nézni, meg is találták a szomszédos Szadán: Juhász Sámuelné Legéndi Julianna személyében. A fiatalasszony 1868. május 26-án hozta világra kislányát. <br />
<br />
Lidi, ahogy becézve szólították, altatónak szép, mély hangján népdalokat, nótákat énekelt… Amikor Mária Valéria tejtestvére, Juhász Lídia férjhez ment Magyar Istvánhoz, őt, a vőlegényt és az egykori szoptatós dajkát is Koller Károly budapesti műtermébe repítette a díszes udvari fogat. A királyné emlékül és emlékeztetőül készítette róluk a mellékelt fotókat. Nevelőnek is magyar asszony választottak, Kornisné Vécsey Mária személyében. A grófnét Erdélyből hívták az udvari szolgálatba, és mivel neki nem született gyermeke, nagyon ragaszkodott Mária Valériához. Mindenhová hűségésen kísérte tanítványát. Így volt ez 1884-ben is, amikor az akkor tizenhat éves főhercegnő édesanyja társaságában zarándoklatra indult a gödöllői kastélyból a máriabesnyői kegytemplomba. Előzményként tudni kell, hogy néhány héttel korábban Mürztsegnél, egy fahídon Erzsébet óriásit bukott a lovával. A csodát, hogy megúszta a balesetet, már Mariazellben is megköszönte: gyémántokkal ékesített láncot adott a templom plébánosának. Hogy Máriabesnyőre vitt-e ajándékot, nem tudjuk, de az biztos, hogy a több mint négykilométeres utat gyalog tették meg. A királyné és leánya jól bírta a megpróbáltatást, de Kornis grófné napokig emlegette a zarándoklatot. Ugyancsak a nevelőnő társaságában találkozott Mária Valéria a kor ünnepelt zeneszerzőjével, Liszt Ferenccel. Ahogy illik, a mesternek előre bejelentették a fenség érkezését, aki pesti lakásának legnagyobb termében (maLiszt Ferenc Múzeum) kápráztatta el zongorajátékával a gödöllői királykisasszonyt. Ismerősek voltak a dallamok, ahhoz hasonlókat dúdolt neki Lidi-dajka is. A rögtönzött hangverseny végén Mária Valéria meghatódottan és magyarul köszönte meg a felemelő perceket.<br />
<br />
A művész értetlenül nézett rá, a királykisasszony pedig nevelőnőjére. A grófné oldotta fel a feszült pillanatokat: eszébe jutott Liszt nem beszél magyarul, így aztán gördülékenyen, németül folytatták a társalgást. Ám Mária Valéria annyira zavarba jött: a legnagyobbnak tartott magyar zeneszerző nem tud magyarul, hogy elfelejtette emlékkönyvét átadni. Másnap futár vitte azt Pestre, Liszt Ferenchez, így a királykisasszony végül is hozzájutott a kívánt bejegyzéshez.<br />
<br />
A kedves, adakozó Mária Valéria a gödöllőiek kedvence volt, sok-sok hozzá kapcsolódó adomát feljegyeztek, az egyik legkedvesebbet Mikszáth Kálmán. A történés helyszíne a kastély volt.'' „…egy szegény asszony kuncsorgott a palota kerítése előtt… be is akart jönni, nem is, mert két zsák búza volt a kerítéshez támasztva, s azon mesterkedett, hogy hát azt is vigyék be utána.<br />
De csak mégis elszánta magát a zsákokat ott hagyni és a királyné elé járulni, hol is térdre borult. – Keljen föl, jó asszony, és mondja el mit kíván? – szólt a királyné szelíden. – Hát semmit sem kívánok, tekintetes asszonyom, hiszen tudja, hogy miért jöttem... A királyné intett, hogy nem tudja. – Oh, lelkem! oh, galambom! Hát én a Szücsné vagyok, az öreg Szücsné, akinek két köböl búzát, vagy hogy lisztet adott kölcsön újig a kisasszonyka a télen. Hát azt a búzácskát hoztam el, egy véka interéssel. De mondok, magam adom én azt át a tekintetes királyné asszonynak, mert ha keresztülmegy, mondok, ezeknek a nagyságos uraknak a kezén, egy szemet sem lát abból a királyné. Őfelsége nevetett, a várnagy azonban csakugyan visszaemlékezett arra, hogy ennek a szegény asszonynak két zsák lisztet adott kölcsön Mária Valéria, akinél audiencián volt a télen.<br />
A királynét rendkívül mulattatta a kis epizód s megmagyaráztatta magának, mi az az újig (hogy míg az új termés meglesz), aztán odaajándékozta a szegény asszonynak a<br />
két nagy zsákot, mely ott fehéredett a fejedelmi kerítésnél. – Megköszönöm alásan – mondá a szegény asszony hálálkodva, – az Isten is megáldja, de én nem kívánom... Mert csak osztán baj ne legyen belőle, ha a király hazajön!”'' <br />
<br />
=== Jótékonysági tevékenysége ===<br />
A bécsi Ring-színházban ([[Ringtheater]]) kitört, több száz áldozatot követelő [[1881]]-es tűzvész után odaadóan törődött a tűz áldozataival, és azok hozzátartozóival.<br />
<br />
Az [[I. világháború]] alatt katonai kórházat rendezett be a [[Wallsee-Sindelburg|wallsee]]-i kastély egyik épületében, majd a későbbiekben ugyanott megalapította a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona” nevű intézményt. Ez utóbbi hatására kezdték „Wallsee angyalának” nevezni.<br />
<br />
Emellett kolostorok és templomok működését finanszírozta, alapítványokat hozott létre a szegények megsegítésére, valamint hét jótékonysági egyletnek is védnöke volt és maga is tett jótékonysági alapítványt.<br />
<br />
Szintén az elesettek iránti elkötelezettségének példája volt a budapesti [[Mária Valéria-telep]], amelyet [[1915]]-ben alapított szükségkórházként.<br />
<br />
<br />
<br />
Mária Valéria 1924-ben halt meg. Sok-sok unokája közül többen eljöttek már a kastélyba, hogy megnézzék, hol hívták a<br />
nagymamát gödöllői királykisaszszonynak.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg%E2%80%93Lotaringiai_M%C3%A1ria_Val%C3%A9ria_f%C5%91hercegn%C5%91<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 15. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100421.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=M%C3%A1ria_Val%C3%A9ria&diff=354Mária Valéria2011-08-17T08:24:44Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő (Erzherzogin Marie Valerie Mathilde Amalie von Österreich) (Buda, 1868. április 22. – Wallsee, 1924. szeptember 6.) osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné negyedik, legkisebb gyermeke, házassága révén Habsburg-Toscanai főhercegné.<br />
<br />
<br />
== Származása ==<br />
<br />
1868 áprilisában a gödöllőiek igencsak hegyezték a fülüket: hátha idáig hallatszik a Gellérthegy tetejéről az ágyúszó, amely a királyi újszülött érkezését jelzi. Azt<br />
ugyan nem sikerült észlelni, de a kastélyban, a főhadsegédi szobájában kopogni kezdett a távírógép, mindenki tudta: gólyahír érkezett. S valóban, 1868. április 22-én korán<br />
reggel megszületett Mária Valéria, Erzsébet királyné és Ferenc József negyedik gyermeke. <br />
<br />
„Csak” 21 ágyúlövés hallatszott, jelezve, hogy Budán több évszázad után ismét királyi fenség látta meg a napvilágot. Mindenki fiút várt, aki később Magyarország uralkodója lesz… A kis jövevényt Mária Valéria névre keresztelték, Mária országában, mi más nevet kaphatott volna, mint éppen a boldogságos Szűzanyáét. A Valériát azért választották, mert így hívták Pannónia, az egykori római provincia keleti részét. <br />
<br />
<br />
=== Testvérei ===<br />
<br />
<br />
*Zsófia Friderika főhercegnő (1855–1857).<br />
*Gizella főhercegnő (1856–1932).<br />
*Rudolf főherceg, trónörökös (1858–1889).<br />
<br />
=== Házassága ===<br />
[[1890]]. [[július 31.|július 31-én]] Mária Valéria főhercegnő [[Bad Ischl]]ben feleségül ment [[Habsburg–Toscanai Ferenc Szalvátor főherceg|Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez]] (1866–1939), [[Habsburg–Toscanai Károly Szalvátor főherceg|Károly Szalvátor főherceg]] (1839–1892) és [[Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő]] (1844–1899) fiához. A vőlegény a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] toszkánai ágából származott, és a menyasszony harmadfokú unokatestvére volt. A férjválasztásban a menyasszony édesanyja sietett leánya segítségére, mivel anya és leánya azonosan vélekedtek az előírt dinasztikus házasságot illetően. <!-- Mi volt a véleményük?--><br />
<br />
Tekintettel a menyasszony bátyjának, [[Habsburg–Lotaringiai Rudolf koronaherceg|Rudolf trónörökös]]nek egy évvel korábban bekövetkezett öngyilkosságára, nem rendeztek nagy esküvői ünnepséget, de a nászmisén [[Anton Bruckner]], az akkor már jónevű osztrák zeneszerző orgonált. Az így megkötött szerelmi házasságból tíz gyermek született.<br />
<br />
A házaspár ideje nagy részét az [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] [[Wallsee-Sindelburg|wallsee]]-i kastélyban ''(Schloss Wallsee)'' töltötte, ahol [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] is gyakran vendégeskedett. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységeket.<br />
<br />
=== Gyermekei ===<br />
* [[Habsburg–Toscanai Erzsébet Franciska főhercegnő|Erzsébet Franciska]] (1892–1930), aki Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf első felesége lett.<br />
* [[Habsburg–Toscanai Ferenc Károly Szalvátor főherceg|Ferenc Károly Szalvátor]] (1893–1918), 1915-ben hadnagyként végzett a hainburgi katonai akadémián. Harcolt Montenegroban, Oroszországban és Romániában, részt vett a belgrádi híd 1916-os újjáépítésében. Utászkapitánnyá léptették elő, Spanyolországban halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után<br />
* Hubert Szalvátor (1894–1971), felesége Rosemary of Salm-Salm hercegnő. Katonaként harcolt a háborúban, 1917-ben utazást tett keleten, a török birodalomban, majd 1919-ben elfogadva a Habsburg-törvényt lemondott trónigényéről.<br />
* Hedvig (1896–1970), aki Bernard von Stolberg-Stolberg grófhoz ment feleségül.<br />
* Tivadar (Theodor) Szalvátor (1899–1978), aki Maria Theresa von Waldburg-Zeil-Trauchburg grófnőt vette feleségül.<br />
* Gertrúd (1900–1942), aki Georg of Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf második felesége lett nővérének, Erzsébet Franciskának nak [[1930]]-ban bekövetkezett halála után.<br />
* Mária Erzsébet (1901–1936).<br />
* Kelemen (Clemens) Szalvátor (1904–1979), aki Elisabeth Rességuier de Miremont grófnőt vette feleségül; később megkapta az Altenburg hercege címet.<br />
* Matild (1906–1991), Ernst Hefelhez ment feleségül.<br />
* Ágnes, (*/†&nbsp;1911), egynapos korában meghalt.<br />
<br />
== Gödöllői királykisasszony ==<br />
<br />
<br />
Ausztriában főhercegkisasszony volt a titulusa, itthon mindenki gödöllői királykisasszonyként emlegette. Gödöllőn is futótűzként terjedt az örömhír, és érdeklődtek mikor hozzák a kastélyba a kisbabát. Amikor ez ősszel megtörtént a teljes királyi család és kísérete is vele jött. A gödöllői idillt Franz Kollarz örökítette meg. Rajzán látható a karosszékben kvaterkázó boldog apa, Andrássy Gyula miniszterelnök, a Mária Valériát az ölében tartó királyné mellett guggoló kaposvári illetőségű dajka, Rózi. A grafikán az ólomkatonákkal játszik Rudolf trónörökös, az álló sorban pedig Ferenczy Ida felolvasónő, Gizella, a királyi pár nagyobbik lánya, továbbá Andrássy Gyuláné és Nopcsa Ferenc, a királyné főudvarmestere. <br />
<br />
A kislány egyébként az udvari orvos tanácsára időzött sokat Gödöllőn, gyakorlatilag itt töltötte gyermekkorát. Kerzl doktor az idősebb korában hörghuruttal bajlódó Ferenc Józsefnek is mindig az itteni jó levegőt ajánlotta orvosságként. Néhány hét múlva elapadt Rózi teje, másik dajka után kellett nézni, meg is találták a szomszédos Szadán: Juhász Sámuelné Legéndi Julianna személyében. A fiatalasszony 1868. május 26-án hozta világra kislányát. <br />
<br />
Lidi, ahogy becézve szólították, altatónak szép, mély hangján népdalokat, nótákat énekelt… Amikor Mária Valéria tejtestvére, Juhász Lídia férjhez ment Magyar Istvánhoz, őt, a vőlegényt és az egykori szoptatós dajkát is Koller Károly budapesti műtermébe repítette a díszes udvari fogat. A királyné emlékül és emlékeztetőül készítette róluk a mellékelt fotókat. Nevelőnek is magyar asszony választottak, Kornisné Vécsey Mária személyében. A grófnét Erdélyből hívták az udvari szolgálatba, és mivel neki nem született gyermeke, nagyon ragaszkodott Mária Valériához. Mindenhová hűségésen kísérte tanítványát. Így volt ez 1884-ben is, amikor az akkor tizenhat éves főhercegnő édesanyja társaságában zarándoklatra indult a gödöllői kastélyból a máriabesnyői kegytemplomba. Előzményként tudni kell, hogy néhány héttel korábban Mürztsegnél, egy fahídon Erzsébet óriásit bukott a lovával. A csodát, hogy megúszta a balesetet, már Mariazellben is megköszönte: gyémántokkal ékesített láncot adott a templom plébánosának. Hogy Máriabesnyőre vitt-e ajándékot, nem tudjuk, de az biztos, hogy a több mint négykilométeres utat gyalog tették meg. A királyné és leánya jól bírta a megpróbáltatást, de Kornis grófné napokig emlegette a zarándoklatot. Ugyancsak a nevelőnő társaságában találkozott Mária Valéria a kor ünnepelt zeneszerzőjével, Liszt Ferenccel. Ahogy illik, a mesternek előre bejelentették a fenség érkezését, aki pesti lakásának legnagyobb termében (maLiszt Ferenc Múzeum) kápráztatta el zongorajátékával a gödöllői királykisasszonyt. Ismerősek voltak a dallamok, ahhoz hasonlókat dúdolt neki Lidi-dajka is. A rögtönzött hangverseny végén Mária Valéria meghatódottan és magyarul köszönte meg a felemelő perceket.<br />
<br />
A művész értetlenül nézett rá, a királykisasszony pedig nevelőnőjére. A grófné oldotta fel a feszült pillanatokat: eszébe jutott Liszt nem beszél magyarul, így aztán gördülékenyen, németül folytatták a társalgást. Ám Mária Valéria annyira zavarba jött: a legnagyobbnak tartott magyar zeneszerző nem tud magyarul, hogy elfelejtette emlékkönyvét átadni. Másnap futár vitte azt Pestre, Liszt Ferenchez, így a királykisasszony végül is hozzájutott a kívánt bejegyzéshez.<br />
<br />
A kedves, adakozó Mária Valéria a gödöllőiek kedvence volt, sok-sok hozzá kapcsolódó adomát feljegyeztek, az egyik legkedvesebbet Mikszáth Kálmán. A történés helyszíne a kastély volt.'' „…egy szegény asszony kuncsorgott a palota kerítése előtt… be is akart jönni, nem is, mert két zsák búza volt a kerítéshez támasztva, s azon mesterkedett, hogy hát azt is vigyék be utána.<br />
De csak mégis elszánta magát a zsákokat ott hagyni és a királyné elé járulni, hol is térdre borult. – Keljen föl, jó asszony, és mondja el mit kíván? – szólt a királyné szelíden. – Hát semmit sem kívánok, tekintetes asszonyom, hiszen tudja, hogy miért jöttem... A királyné intett, hogy nem tudja. – Oh, lelkem! oh, galambom! Hát én a Szücsné vagyok, az öreg Szücsné, akinek két köböl búzát, vagy hogy lisztet adott kölcsön újig a kisasszonyka a télen. Hát azt a búzácskát hoztam el, egy véka interéssel. De mondok, magam adom én azt át a tekintetes királyné asszonynak, mert ha keresztülmegy, mondok, ezeknek a nagyságos uraknak a kezén, egy szemet sem lát abból a királyné. Őfelsége nevetett, a várnagy azonban csakugyan visszaemlékezett arra, hogy ennek a szegény asszonynak két zsák lisztet adott kölcsön Mária Valéria, akinél audiencián volt a télen.<br />
A királynét rendkívül mulattatta a kis epizód s megmagyaráztatta magának, mi az az újig (hogy míg az új termés meglesz), aztán odaajándékozta a szegény asszonynak a<br />
két nagy zsákot, mely ott fehéredett a fejedelmi kerítésnél. – Megköszönöm alásan – mondá a szegény asszony hálálkodva, – az Isten is megáldja, de én nem kívánom... Mert csak osztán baj ne legyen belőle, ha a király hazajön!”'' <br />
<br />
=== Jótékonysági tevékenysége ===<br />
A bécsi Ring-színházban ([[Ringtheater]]) kitört, több száz áldozatot követelő [[1881]]-es tűzvész után odaadóan törődött a tűz áldozataival, és azok hozzátartozóival.<br />
<br />
Az [[I. világháború]] alatt katonai kórházat rendezett be a [[Wallsee-Sindelburg|wallsee]]-i kastély egyik épületében, majd a későbbiekben ugyanott megalapította a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona” nevű intézményt. Ez utóbbi hatására kezdték „Wallsee angyalának” nevezni.<br />
<br />
Emellett kolostorok és templomok működését finanszírozta, alapítványokat hozott létre a szegények megsegítésére, valamint hét jótékonysági egyletnek is védnöke volt és maga is tett jótékonysági alapítványt.<br />
<br />
Szintén az elesettek iránti elkötelezettségének példája volt a budapesti [[Mária Valéria-telep]], amelyet [[1915]]-ben alapított szükségkórházként.<br />
<br />
<br />
<br />
Mária Valéria 1924-ben halt meg. Sok-sok unokája közül többen eljöttek már a kastélyba, hogy megnézzék, hol hívták a<br />
nagymamát gödöllői királykisaszszonynak.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg%E2%80%93Lotaringiai_M%C3%A1ria_Val%C3%A9ria_f%C5%91hercegn%C5%91<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 15. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100421.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kirchhofer_J%C3%B3zsef&diff=353Kirchhofer József2011-08-17T08:23:46Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Kitüntetése */</p>
<hr />
<div>Kirchhofer József (Gödöllő, 1919. január 28.- Gödöllő, 2009. december 20.) testnevelő edző<br />
== Életpályája ==<br />
[[Fájl:szi_00.jpg|thumb|200px|right| Kirchhofer József ]]<br />
Kirchhofer József 1919. január 28-án született Gödöllőn. Iskolai tanulmányait a Premontrei Gimnáziumban kezdte. Itt kezdődött sportpályafutása Ötvös Károly testnevelő tanárral és Kömlei Károly edzővel. Ezekre az évekre később így emlékezett vissza: ''„…Iskolámban szerették a testnevelést, sőt: pártolták. A budapesti országos középiskolás-bajnokságra az egész gimnázium felutazott egy kibérelt villamoson. Messziről lehetett hallani buzdításukat, mert már azzal érkeztek a pályára…Az osztályomban sportfelelős voltam, és többek között gerelydobásban képviseltem a gödöllői színeket. Színeket? Akkor ezt komolyan vették. Olyannyira, hogy az érettségin a növendékek sportérmeit, díjait is kiállították a vizsgabizottság előtt. Félreértés ne essék, a befolyásolás szándéka nélkül tették ezt. Úgy vélték, ez is része az iskolai életnek. Az én vizsgámon, mivel akkor még szabad bejáratú volt az érettségi, ott szurkoltak mögöttem azok is, akik a versenyeken szorítottak értem…”'' Tekintettel arra, hogy több sportoló és élsportoló is volt a Kirchhofer családban, ezért már fiatal korában a sport elkötelezett híve volt, így teljesen természetes volt mindenki számára, hogy további tanulmányait a Testnevelői Főiskolán folytassa. Ebben az időben már aktív és sokoldalú sporttevékenységet folytatott. <br />
<br />
Az egyik legnagyobb felkészültséget igénylő sportágban, a tízpróbában 1938- ban az ifjúsági bajnokságon győzelmet ért el, s szintén ebben az évben ifjúsági bajnoksági címet szerzett ökölvívásban is. Mint minden életet, az ő pályafutását is megtörte a II. világháború és az azzal kapcsolatos sok magyart sújtó hadifogság, a sebesülés. Annak ellenére, hogy a fogságból megpróbált megszökni, 1947. június 16-án 10 órakor tudta átlépni a szülői ház küszöbét. Tevékenységét a sport iránt érzett elkötelezettséggel, s még nagyobb elszántsággal folytatta, mint testnevelő tanár. Munkáját egykori iskolájában, a Premontrei Gimnáziumban kezdte, majd az Imre utcai leányiskolában folytatta 1977-ig. Diákjai, tanítványai nagy szeretettel és tisztelettel emlegették: Ferndinandy György író szinte minden gödöllői ittléte, közönségtalálkozója során megemlíti a nevét. Az egykori premontreis mindennapokat megörökítő Snufákok című írásában is megörökítette: ''„Nekem Kirchhofer József a példaképem. Csosza bácsi, az ifjúsági bajnok, akiből tornatanár lett, miután meglőtték a háborúban.”''<br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Nehéz összeszámolni, de hozzávetőlegesen mintegy 1700 gödöllői gyermekkel ismertette meg hosszú pedagógusi, edzői pályafutása során a sport szeretetét, szellemét, a kitartást, a céltudatosságot és a küzdeni akarást. Munkájának sikerét bizonyítja, hogy tanítványai közül sokan testnevelői pályát választottak élethivatásuknak. Edzői tevékenységét mi sem jellemzi jobban, hogy Gödöllőt az atlétikai utánpótlás egyik fellegvárának tartják, nemcsak a megyében, hanem országosan is. <br />
<br />
<br />
== Kitüntetése ==<br />
[[Fájl:szi_00ki.jpg|thumb|200px|right|Kirchhofer József]]<br />
Munkájának elismeréseként megkapta a Magyar Atlétikáért kitüntetés arany fokozatát, 1998. augusztus 19-én pedig, a városházán vette át a Gödöllő Város Díszpolgára kitüntető címet a városban kifejtett több évtizedes, kiemelkedően eredményes sportpedagógiai tevékenységéért.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*[http://www.szolgalat.com/gszolga110223.pdf Gödöllői Szolgálat 2011 - XX. évfolyam - Február 23.]</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Kirchhofer_J%C3%B3zsef&diff=352Kirchhofer József2011-08-17T08:23:21Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>Kirchhofer József (Gödöllő, 1919. január 28.- Gödöllő, 2009. december 20.) testnevelő edző<br />
== Életpályája ==<br />
[[Fájl:szi_00.jpg|thumb|200px|right| Kirchhofer József ]]<br />
Kirchhofer József 1919. január 28-án született Gödöllőn. Iskolai tanulmányait a Premontrei Gimnáziumban kezdte. Itt kezdődött sportpályafutása Ötvös Károly testnevelő tanárral és Kömlei Károly edzővel. Ezekre az évekre később így emlékezett vissza: ''„…Iskolámban szerették a testnevelést, sőt: pártolták. A budapesti országos középiskolás-bajnokságra az egész gimnázium felutazott egy kibérelt villamoson. Messziről lehetett hallani buzdításukat, mert már azzal érkeztek a pályára…Az osztályomban sportfelelős voltam, és többek között gerelydobásban képviseltem a gödöllői színeket. Színeket? Akkor ezt komolyan vették. Olyannyira, hogy az érettségin a növendékek sportérmeit, díjait is kiállították a vizsgabizottság előtt. Félreértés ne essék, a befolyásolás szándéka nélkül tették ezt. Úgy vélték, ez is része az iskolai életnek. Az én vizsgámon, mivel akkor még szabad bejáratú volt az érettségi, ott szurkoltak mögöttem azok is, akik a versenyeken szorítottak értem…”'' Tekintettel arra, hogy több sportoló és élsportoló is volt a Kirchhofer családban, ezért már fiatal korában a sport elkötelezett híve volt, így teljesen természetes volt mindenki számára, hogy további tanulmányait a Testnevelői Főiskolán folytassa. Ebben az időben már aktív és sokoldalú sporttevékenységet folytatott. <br />
<br />
Az egyik legnagyobb felkészültséget igénylő sportágban, a tízpróbában 1938- ban az ifjúsági bajnokságon győzelmet ért el, s szintén ebben az évben ifjúsági bajnoksági címet szerzett ökölvívásban is. Mint minden életet, az ő pályafutását is megtörte a II. világháború és az azzal kapcsolatos sok magyart sújtó hadifogság, a sebesülés. Annak ellenére, hogy a fogságból megpróbált megszökni, 1947. június 16-án 10 órakor tudta átlépni a szülői ház küszöbét. Tevékenységét a sport iránt érzett elkötelezettséggel, s még nagyobb elszántsággal folytatta, mint testnevelő tanár. Munkáját egykori iskolájában, a Premontrei Gimnáziumban kezdte, majd az Imre utcai leányiskolában folytatta 1977-ig. Diákjai, tanítványai nagy szeretettel és tisztelettel emlegették: Ferndinandy György író szinte minden gödöllői ittléte, közönségtalálkozója során megemlíti a nevét. Az egykori premontreis mindennapokat megörökítő Snufákok című írásában is megörökítette: ''„Nekem Kirchhofer József a példaképem. Csosza bácsi, az ifjúsági bajnok, akiből tornatanár lett, miután meglőtték a háborúban.”''<br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Nehéz összeszámolni, de hozzávetőlegesen mintegy 1700 gödöllői gyermekkel ismertette meg hosszú pedagógusi, edzői pályafutása során a sport szeretetét, szellemét, a kitartást, a céltudatosságot és a küzdeni akarást. Munkájának sikerét bizonyítja, hogy tanítványai közül sokan testnevelői pályát választottak élethivatásuknak. Edzői tevékenységét mi sem jellemzi jobban, hogy Gödöllőt az atlétikai utánpótlás egyik fellegvárának tartják, nemcsak a megyében, hanem országosan is. <br />
<br />
<br />
== Kitüntetése ==<br />
[[Fájl:szi_00ki.jpg|thumb|200px|right|Sződi István]]<br />
Munkájának elismeréseként megkapta a Magyar Atlétikáért kitüntetés arany fokozatát, 1998. augusztus 19-én pedig, a városházán vette át a Gödöllő Város Díszpolgára kitüntető címet a városban kifejtett több évtizedes, kiemelkedően eredményes sportpedagógiai tevékenységéért.<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*[http://www.szolgalat.com/gszolga110223.pdf Gödöllői Szolgálat 2011 - XX. évfolyam - Február 23.]</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Csiki_Kov%C3%A1cs_D%C3%A9nes&diff=351Csiki Kovács Dénes2011-08-17T08:22:03Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>'''Csiki Kovács Dénes''' (1893. február 6., Csíkkozmáson - 1981. november 27., Gödöllő)<br />
<br />
<br />
<br />
[[Kép:csiki.jpg|thumb|right|300px|Csiki Kovács Dénes]]<br />
== Származása és családja ==<br />
<br />
A csíksomlyói Római Katolikus Tanítóképző Intézetben szerzett okleveles tanítói diplomát 1912. június 24-én. A tanítóképző elvégzése után először a Kolozs megyei Jegenyén kapott állást. Majd 1917- ben messze került a szülőföldtől, Somogy megyében telepedett le, ott vette feleségül a nagyszebeni születésű, szintén tanító Schuh Gizellát. Házasságuk rövid életű volt, Gizella 24 éves korában meghalt. Közös gyermekük az, 1920-ban született Dénes, aki képzőművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten, majd 1943-ban édesapja szülőföldjére, Erdélybe ment, és Csíkszeredában megalapította a Csíki Székely Múzeumot. <br />
<br />
1923-han ismét megnősült, a Kézdivásárhelyről származó, Budán élő 18 éves Jancsó Margitot vette feleségül. 1924-ben született közös gyermekük, Ferenc, akiből gyermekpszichológus lett, és 1956 óta Dániában él. A család 1925-ben költözött Somogyból Máriabesnyőre, ahol 1926. január 1-jétől tanítónak nevezték ki a katolikus elemi iskolába. 1943 őszén áthelyezték Szentendrére állami elemi iskolába, ahol igazgató-tanítóként dolgozott. 1943-ig Máriabesnyőn lakott a Teleki út 5. számú házban, majd Gödöllőn talált otthonra, a Kossuth Lajos utca 27-ben, amikor ezt a házat lebontották, akkor a Nagy Sándor közbe költözött. Szentendrei működése alatt is gödöllői lakos maradt, de ott is bérelt albérleti szobát. Máriabesnyőn a Fenyvesi főút 21. szám alatt volt a nyaralója, ami ma is megvan. 1945 után először Isaszegen, majd Kistarcsán tanított. Nyugdíjazása után több alkalommal Gödöllőn vállalt munkát. Titkára volt az Országos Katolikus Tanítószövetségnek és az Egyetemes Tanítószövetségnek.<br />
<br />
<br />
<br />
== Irodalmi munkássága ==<br />
<br />
Az első osztály tanítója címmel tanügyi vezérkönyvet írt, melyben azt a módszert népszerűsítette, hogy minden tárgyat mesén keresztül kell megkedveltetni a gyerekekkel. Rendszeresen publikált tanügyi értekezéseket a Nemzetnevelés, Dunántúli Tanítók Lapja, Tanítók Szövetsége című szaklapokba.<br />
<br />
Gyerekszeretetéről fia így vall: „Apám szerette munkáját és a gyermekeket. Gyakran hallottam tőle, hogy a mezítlábas szárítói kisleány értékes emberke, mi sem vagyunk különbek.”<br />
<br />
Az 1920-as évek második felétől kezdett el publikálni. Először elbeszélésekkel próbálkozott, melyek a Képes krónika, Új Magyarság, Nemzeti Újság, Magyar család hasábjain jelentek meg. Őszi napfény című könyvében, melyet 1926-ban adott ki, első feleségére emlékezett. Érdeklődése azonban hamarosan a gyerek- és ifjúsági irodalom felé fordult. Műveiben a székely mese- és mondavilágból merített. Írásaiban gyakran székely tájszólással szólaltatta meg hőseit, a székely ember gondolkodásmódját próbálta meg visszaadni. Hitt a mese pedagógiai jelentőségében. A szülőföldhöz való ragaszkodás adta írásainak témáját. <br />
<br />
A Kacsó Balázs: kuruc-sors című, II. Rákóczi Ferenc koráról szóló, Máriabesnyőn 1933-ban kiadott regényével pályadíjat nyert a Hadimúzeum Egyesület pályázatán, 100 regény közül lett első az övé. Könyveinek nagy részét az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaság adta ki, melynek 1925 óta rendes tagja volt. A Hadonász Jancsi tudósításai című humoros ifjúsági regényét az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács jutalomkönyvnek ajánlotta elemi, polgári és középiskolák számára. Munkatársa volt számos Ifjúsági lapnak: Az én újságom, Tündérvásár, Ifjú polgárok, Magyar Cserkész, Kis Pesti Hírlap, Kis Pajtás, Meseország, a kolozsvári Apostol is rendszeresen közölte meséit. Aktívan részt vett több irodalmi társaság munkájában: névjegykártyája szerint tagja volt az Országos Ifjúsági Irodalmi Társaságnak és titkára az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaságnak.<br />
<br />
<br />
<br />
=== Kicsi Góbé ===<br />
<br />
1937 decemberében ő maga is alapított egy gyerekújságot Kicsi Góbé címmel. „Szebb kiállítású, tartalmasabb, olcsóbb meselapunk nincs” – írta róla lelkesen Rezek Román! A havonta megjelenő meselap előfizetési ára egy évre 2 pengő volt, egyes szám ára pedig 20 fillér. Kezdettől Kovács Dénes volt a szerkesztő, de 1939. júniusig több munkatárs neve szerepelt a címlapon: Avar Gyula, Ádám Zoltán, Finta Sándor, Farkas Alberik, Rezek Román,Váth János, 1939 júliusától azonban már csak Kovács Dénes szerkesztő jegyezte a lapot. A 3. számtól kezdve állandóan szerepelt a címlapon a következő szöveg:<br />
„Lapunkat az Országos Közoktatási Tanács Ifjúsági Irodalmi Bizottsága elemi iskolák I-VIII. polgári és középiskolák alsó osztályai részére engedélyezte.” <br />
<br />
Rezek Románnak is volt a lapban egy nyelvészeti rovata Hogyan írjunk és beszéljünk? címmel. Néhány ismertebb név is feltűnt: Erdélyi József, Gazdag Erzsi, leginkább azonban ismeretlen szerzők írásai jelentek meg a Kicsi Góbéban. Némelyik csak „Feri bácsi”, „Nagyapó”, „Pap bácsi” néven szerepelt. Az írások nagy része azonban a szerkesztőtől, Kovács Dénestől származott, melynek feltehetően anyagi okai is voltak.<br />
<br />
A Kicsi Góbé a székelyföldi kultúrát és embereket igyekezett népszerűsíteni, erről szólt a címlap is, melyet Ábrán Zoltán rajzolt: a jobb felső sarokban egy székely népviseletbe öltözött fiatalember ül egy díszes kemencepadkán, egy kopjafának tűnő, népi motívumokkal díszített oszlopnak támasztja a hátát, és olvas, miközben a mosolygó napsugár adja neki az olvasáshoz szükséges fényt.<br />
Kovács Dénes megemlékezett a Kicsi Góbéban a székelység nagy személyiségeiről: meséket közölt Benedek Elektől, cikket írt Orbán Balázsról, Gábor Áronról, Kőrösi Csoma Sándorról. Elfelejtett székely mesék és mondák címmel indított sorozatot. „A Hargita táján így beszélnek” – a szerkesztő állandó rovata volt, melyben egy fiktív székely fiatalember fiktív leveleit közölte székely tájszólással. Minél többet írt a székelyekről és minél távolabb került – térben és időben – a Székelyföldtől, annál jobban idealizálta szülőföldjét és az ott élő embereket.<br />
<br />
Kovács Dénes politizált is a meselapban. Az 1940-es években sorra követték egymást jelentős történelmi események, Felvidék, majd Észak-Erdély visszacsatolása, ezekről megemlékezett a Kicsi Góbé is. <br />
<br />
A címlapon olvasható rövid, kissé képletes beszéd:<br />
„Rügy fakad a magyar őszben... Húsz esztendei szenvedés után megjelent a <turul madár> s lehullatta fehér tollát testvéreink között a Felvidéken” vagy Mikszáth Kálmán Krasznahorka büszke vára című írásának közlése az alkalomhoz illő volt, de a kormány üzenetének szó szerinti közlése nem illett a meselapba. Időnként az irredentizmus is megjelent. <br />
<br />
A Pályázat című rovatban olvasható:<br />
„Milyen a tündér? Koncz Gitta III. elemista írja: Nagyon szép. Ruhája mindig fehér, bokáig érő. Hosszú göndör haja van. Sajnos nálunk most kevés él, mert csonka édes hazánk. Ha újra Nagy-Magyarország lesz, akkor mi is látunk tündért s játszunk velük boldogan.”<br />
<br />
1941-ben szűnt meg a lap.<br />
<br />
<br />
<br />
Kovács Dénes nagy népszerűségnek örvendett Gödöllőn, elismerték pedagógusi, írói és szerkesztői munkáját. Rendszeresen publikált a Gödöllői Hírlapba és a máriabesnyői Kapucinus Rend kiadásában évi rendszerességgel megjelenő Zarándoknaptárba. Rezek Román, a későbbi katolikus teológiai író és költő többször is elismerően írt Kovács Dénesről. <br />
„Színmagyar, patakzatos előadását”, „mondanivalójának magvas választékosságát” és erős „művészi hitelét” emelte ki. A Góbé meséket, mely Nagy Sándor festőművész rajzaival jelent meg 1943-ban, a helyi lapban dicsérte. A legjobb meseírók közé sorolta Kovács Dénest. Történeti és vallási tárgyú meséibe hasznos tanulságokat sző művészi módon – írja a recenzens –‚ mindig megőrizve a mese hangulatát.<br />
1981. november 27-én halt meg, a gödöllői római katolikus temetőben nyugszik.<br />
<br />
<br />
== Könyvei ==<br />
* A csiki Havason (Budapest, 1942;)<br />
* Tündér a havason (Budapest, 1970; Keserű Ilona rajzaival) <br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 3. szám [http://www.szolgalat.com/gszolga100127.pdf http://www.szolgalat.com/gszolga100127.pdf]</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Dr._Lumniczer_S%C3%A1ndor&diff=350Dr. Lumniczer Sándor2011-08-17T08:21:45Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>Dr. Lumniczer Sándor (1896 . január 16. – 1958. december 24.)<br />
<br />
== Származása és családja == [[Kép:kep1.jpg|thumb|right|250px|Dr. Lumniczer Sándor]]<br />
<br />
Dr. Lumniczer Sándor családjában több generációra viszszamenően találunk orvos ősöket. A Lumniczer név orvosi körökben igen jól cseng Magyarországon és Európában egyaránt, hiszen 200 év alatt jeles képviselői beírták nevüket az orvostörténelembe. Igaz, Lumniczer István (1747-1806), nem orvosként lett európai hírű, hanem kedvtelésből végzett botanikai kutatásai miatt. Lumniczer Sándor (1821-1892), Semmelweis kortársa és barátja, a magyar plasztikai sebészet megalapítója. Az 1848/49-es szabadságharcban Görgey mellett állt, ő volt a hadsereg egészségügyi főnöke. Lumniczer József (1863-1921) az Erzsébet kórház főorvosa volt, feltalálója a róla elnevezett Lumniczer fogónak, amelyet a mai napig az egész világon használnak. Az ő fia volt dr. Lumniczer Sándor, akit városunkban ma is nagy tisztelet övez.<br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
Lumniczer Sándor 1896. január 16-án született Budapesten.<br />
1914-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. Egy évre rá bevonult katonának, s az olasz fronton a tábori sebészkórházban teljesített szolgálatot. A háborúban teljesített szolgálataiért a Vitézi Rend tagja lett. Nevét Lomniczyre magyarosította, majd kormányzói engedéllyel a Lomniczy-Lumniczer nevet használta. A háború után folytatta egyetemi tanulmányait, s 1921-ben doktorált. Ezután az I. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott. 1923-ban műtőorvosi képesítést szerzett, 1934-től tanársegéd, majd 1937-től egyetemi magántanár lett. 1939-től 1945-ig a kassai Állami Kórház sebész főorvosa volt. A II. világháború végén ismét hadikórházban dolgozott, majd Pestre jött, ahol a Népjóléti Minisztérium a Magdolnavárosi (mai Róbert Károly körúti) Állami Kórház sebészeti osztályának vezetésével bízta meg, ahol haláláig dolgozott. A kiváló tudós orvos kora legnagyobb sebészei közé tartozott, aki jelentős tudományos munkát is végzett. Betegeiért nagy felelősséget érzett, nem csak a sikeres műtétet tartotta fontosnak, hanem a beteg utókezelését, gondozását és rehabilitációját is. 2008-ban, a Lumniczer Sándor Alapítvány, a Magyar Orvostörténeti Társaság és a Gödöllői Lokálpatrióta Klub szervezésében kiállítással egybekötött tudományos tanácskozáson emlékeztek meg halálának 50. évfordulójáról. A rendezvényre hazalátogatott Argentínában élő fia, Lomniczi József is, aki személyes emlékein keresztül így foglalta össze azt a szemléletet, amivel Lumniczer Sándor hivatását végezte: „Minden beteget mint embert, mint „egyedüli példányt” kezelt. Nem esetek, nem számok voltak neki az emberek... Ahogy apám 60-70 évvel ezelőtt istápolta a betegeit, úgy kellene kezelni ma is. Felfedezhetnek még csodálatos sugarakat, gyógyszereket, de az apám módszere ne változzon!” Mint sok kiváló orvos, ő is európai műveltséggel bírt, kiválóan beszélt németül, angolul és franciául, s emellett világhírű sport-ember volt. [[Kép:kep2.jpg|thumb|left|250px|Dr. Lumniczer Sándor]]<br />
<br />
<br />
== Koronglövészet ==<br />
<br />
<br />
Egyetemistaként vett először puskát a kezébe, s lett koronglövő. A koronglövészet az 1800-as évek végén alakult ki. Mivel igen hasonlít a vadászathoz, rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. <br />
A sportág kiemelkedő alakjai között a háború előtt ott találjuk dr. Lumniczer Sándort, aki a sikeres magyar csapat mindenkori kapitánya volt. Három világbajnokságot és két Európa-bajnokságot nyert, valamint tizenháromszor volt tagja a vb-n és Eb-n szereplő győztes magyar csapatnak. 1933-ban Bécsben, 1939-ben Berlinben világbajnokságot nyert. Bécsben felállított világrekordját 25 évig senki sem tudta túlszárnyalni. A háború után a nemesi származású versenyzők nagy része külföldre távozott. Az akkor még működő polgári agyaggalamblövő klubokat betiltották, a lövőket a fegyveres testületek lövészklubjaiba kényszerítették.<br />
<br />
A II. világháború után dr. Lumniczer Sándor és munkatársai, dr. Halasy Gyula, és dr. Váradi István páratlan lelkesedéssel és kitartással fogtak hozzá a koronglövő sportág újjáépítéséhez. Az első bemutató versenyeket 1949-ben rendezték. Erre az időszakra tehető a koronglövészet újbóli felvirágzása, aminek eredményeként a világversenyeken dr. Lumniczer Sándor több érmet is szerzett. 1955-ben a bukaresti Eb-n a dr. Lumniczer, Kulin-Nagy, Szomjas, Váry, Hegedűs összeállítású csapat a második helyen végzett. Évtizedeken át a világranglista legjobbjai között tartották számon. Még életének utolsó évében, 62 éves korában is indult nemzetközi versenyen. Széles érdeklődésű és látókörű ember volt, aki számára rendkívül fontosak voltak a baráti és a kollegiális kapcsolatok. Gödöllői házában gyakran látta vendégül barátait, a gödöllői orvosoknak minden évben egyszer összejövetelt rendezett. Mint híres sebészorvos, kiváló társasági ember, világhírű sportlövő és szenvedélyes vadász, a legmagasabb vadászkörökben mozgott. Horthy Miklós híres gödöllői vadászatainak kevés „civil” vendége közé tartozott. Az orvostársadalom megbecsülését mutatta, hogy Horthy a vadászatokra rendszeresen meghívott olyan orvosokat, akik közismertek voltak vadászszenvedélyükről.<br />
<br />
A feljegyzésekből tudjuk, hogy ebben az időben Lumniczer Sándor a Pest megyei Szóron érmes szarvasbikát lőtt. Vadászatai később is sikeresek voltak, így 1957 szeptemberében is, amikor a Kis-Kopaszgaly erdejében lőtt aranyérmes trófeájú szarvasbikát. Vadásztrófeáit és sportdíjait a 2008-as kiállításon a gödöllőiek is megcsodálhatták. A kiváló orvos, neves sportoló és remek vadász rendkívül szerény ember volt, aki a gyógyítást kötelességének érezte. Mivel soha pénzt nem fogadott el, elszegényedve halt meg Budapesten, 1958. dec. 24-én. Emlékét Gödöllő városában utca őrzi, egykori lakóházán születésének 100. évfordulóján emléktáblát helyeztek el, s nevét viseli egy a Magyar Orvosi Kamara által létrehozott alapítvány, valamint az ez által létrehozott díj.<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 4. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100203.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Harmos_(Schlesinger)_Ilona_(G%C3%B6r%C3%B6g_Ilona)&diff=349Harmos (Schlesinger) Ilona (Görög Ilona)2011-08-17T08:21:21Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>Harmos (Schlesinger) Ilona (Görög Ilona) (1885 - 1967)<br />
<br />
== Származása és családja == [[Kép:gorog.jpg|thumb|right|300px|Harmos (Schlesinger) Ilona (Görög Ilona)]]<br />
<br />
Harmos (Schlesinger) Ilona 1885. február 21-én született Schlesinger Vilmos fakereskedő és Schneller Matild (a losonci postamester lánya) gyermekeként. A losonci házasságkötés után a pár Gödöllőre, majd Budapestre költözött, Ilona már itt született. Személyiségének alakulása szempontjából meghatározónak érzi a testvérsorban elfoglalt<br />
pozícióját: tizenegy gyerek közül ő a nyolcadik. Gödöllőn a Gizella (ma Isaszegi) út 84. szám alatt volt nyaralójuk, közel a vasútállomáshoz és a Gizella-fürdőhöz.<br />
<br />
== Életútja == <br />
<br />
Tavasztól késő őszig itt tartózkodott az egész család. Egy hosszú parasztház volt valójában a nyaraló, öt szoba sorakozott egymás után, oldalt pedig vörös téglákkal kirakott, vadszőlővel befuttatott folyosó húzódott. Az első szoba mellett volt egy utcára néző, tágas veranda, előtte kiskert, melyben verbéna, törökszekfű, őszirózsa, rozmaring virágzott. Jegenyefák álltak a ház előtt. A hátsó kertben krumplit termesztettek. A ház mögött nyári konyha volt, fáskamra, disznóól, csirkeól, árnyékszék és kerekes kút. A<br />
veranda zöldre volt festve és azt is befutotta a vadszőlő. Zöldre festett a léckerítés is. ''„Ez a lakásunk nem olyan szép, mint a pesti lakás, csak szedett- vedett bútorok vannak benne, puhafa ágyak, puhafa szekrények s egy régi, fekete kredenc az első szobában, az ágyakban szalmazsák van, a szalmazsákba diófalevelet dugnak a bolhák ellen”'' – írja visszaemlékezésében. A verandán volt egy hosszú asztal, amely mellett elfért az egész nagy család sőt még a hétvégeken odalátogató budapesti rokonok is. Volt néhány hold földjük, amelyben krumplit termesztettek, mert a gödöllői homokos talaj annak kedvezett leginkább. Tíz, néha több lovat tartottak, stráfkocsik hordták a fát a fatelepen és két hintója is volt a családnak, az egyiket a hivatalnok használta pénz behajtásra, a másikat pedig az édesapa és a család, ha kikocsiztak a gyerekekkel együtt.<br />
Teljesen falusias körülmények között éltek a nyaralóban. Fecskék fészkeltek az eresz alatt a hosszú folyosón. A parasztokhoz hasonlóan ők is Isten madarának tartották<br />
a fecskét, amit nem szabad bántani, mert szerencsét hoz. A parasztasszonyok házhoz mentek ott árulták a csirkét, kacsát, tojást, vajat. Ha megdöglött a csirke vagy megkékült<br />
a liba a tömésbe, odaadták a cigányoknak. Tőlük nem messze volt az Ilka major, onnan hordták a tejet. Amikor beköszöntött az esős ősz, sártengerré változott az udvar,<br />
deszkákat fektettek le, hogy közlekedni lehessen. <br />
<br />
Harmos Ilona a szegények és elesettek iránt érzett szolidaritását a gödöllői gyermekkorban sajátította el. „Ez a kicsit buja, illetlen szabadság mindig elfog, valahányszor cselédlakásba megyek. Amellett azonossági érzés is van bennem, közibüktartozóság és egyben félelem a sorsuktól, sajnálkozás a sorsukon, s a <batyut kötünk a hátadra, el mehetsz csel ha rossz leszel> fenyegetéseinek emléke.” Amikor a lányok sorra férjhez mentek akkor azok is Gödöllőn, a Gizella úton béreltek házat nyaralásra. 1900-ban meghalt az édesapa, Ilona 15 éves volt akkor, s mivel rosszul mentek az üzleti ügyek, nem sokkal utána el kellett adniuk a gödöllői nyaralót és a földeket. Ám miután eladták a gödöllői házat, még azután is kijártak Gödöllőre, mert nem tudtak meglenni nélküle. Kibérelték ugyanazt a házat, amelyben sokáig éltek. <br />
<br />
Az életét megmérgező zsidókérdés kezdetét is a gyerekkorra, a Gödöllőn töltött nyarakra teszi. Talán egy parasztasszony megjegyzésével kezdődött, amelyet az udvaron játszó gyerekekre tett: „Milyen szépek. Nem is olyanok, minta zsidók. Már ezen a jószándékúnak gondolt megjegyzésen is a megkülönböztetést lehetett érezni. Egész életére hatással volt egy másik gödöllői gyerekkori élmény. Kislányként leszakított két szál rózsát egy utcabeli ház kertjében, benyúlva a kerítésen. A háziasszony felháborodottan utánament, és bepanaszolta őt az apjának a rózsalopásért. Az édesapja nagyon megverte, bottal, holott nem volt szokása bántalmazni a gyerekeit. Ebbe a verésbe ő és az apja is belebetegedtek. Az édesapát főként az bántotta, hogy a zsidógyűlölő asszonynak, aki minden ok nélkül is rosszat gondol a zsidókról, ő most okot szolgáltatott neki arra, hogy gyűlölhesse. Szerette volna kikereszteltetni a gyerekeit, hogy könnyebben boldoguljanak. Ez az eset megváltoztatta Ilona életét, attól kezdve figyelni kezdte, ki zsidó, ki nem az. A viszonylag jómódú, zsidó polgári család az apa halála után elszegényedésnek indult. Anyja dohánytőzsdét nyitott, Ilonát kivette a gimnáziumból, és varrni taníttatja. Ő azonban titokban felkereste Császár Imrét, a Nemzeti Színház színészét, a Színművészeti Akadémia tanárát, hogy hallgassa meg.<br />
<br />
<br />
== Színészeti munkássága ==<br />
<br />
<br />
A tanár tehetségesnek találta, így ősszel beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Ez meghozza számára a sikert, sok szerepet kap. Egyik vizsgája után Beöthy László szerződtette az akkor nyíló Magyar Színházhoz, s ott szinte minden főszerepet rá osztott. A színház azonban anyagilag sikertelennek bizonyult, és kénytelen volt a populárisabb darabok, bohózatok felé fordulni, ebben a szerepkörben pedig Ilona fölöslegessé vált. Ekkor Nagy Endre elhívta az Andrássy úti kabaréhoz, itt azonban még rosszabbul érezte magát. Ekkor, 1910 telén történt a kissé bohózatszerű, de a komoly folytatás lehetőségét rejtő megismerkedés Kosztolányival a Vígszínház bemutatóján. A szünetben Kéri Pál újságíró lépett oda Kosztolányihoz, aki történetesen Ilona mellett ült, ekkor még ismeretlenként. Beszélgetni kezdtek, majd Kéri így szólt: ''„Kérem, mutasson be a húgának“.'' Maguk is rácsodálkoztak a hasonlóságra, beszédbe elegyedtek, s a színházból már ismerősökként távoztak. Egyfajta pajtásság alakul ki közöttük, ami azért nem mentes az érzéki vibrálástól. Sokat viaskodtak, harcoltak egymással. Ilona, aki már átélt néhány csalódást, hogy elkerülje az újabb szenvedéseket, egy vidéki társulathoz szerződött, de mivel ott rosszul érezte magát, visszajött Pestre. <br />
<br />
<br />
== Házassága ==<br />
<br />
[[Kép:ilona.jpg|thumb|right|300px|Görög Ilona]]<br />
<br />
Közben Kosztolányival többször szakítottak, majd újra kibékültek. Végül 1913. május 8-án összeházasodtak. 1914-ben, még fia születése előtt keresztelkedett ki, valószínűleg Kosztolányi hatására. 1915-ben születik meg fia, Ádám. A pajtáskodó játékosság továbbra is jellemzi kapcsolatukat, ezt erősíti külsejük testvéri hasonlósága is, amit Ilona „az idegrendszer hasonlóságának“ tulajdonít. Kosztolányi folyamatosan igényli jelenlétét, véleményét, nem tud dolgozni, ha nincs mellette, és Ilona számára is nélkülözhetetlenné válik.<br />
<br />
== Írói pályafutása ==<br />
<br />
Egy ideig még játszott, illetve szavalt (ezt később is), de Kosztolányi mellett lényegében felhagyott a színjátszással. Ugyanakkor, nyilván férje hatására is, egyre több köze lett az íráshoz. 1930 körül kezdett publikálni, először riportokat, majd novellákat, melyek többek között a Nyugat, a Szép Szó, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap, a Pester Lloyd és a Haladás hasábjain jelentek meg. Kosztolányi biztatja az írásra, bár nem egyértelműen lelkes attól, hogy felesége is publikálgat. Írásai férje javaslatára Görög Ilona néven jelentek meg. Ismét a Kosztolányi-életrajzból idézve: ''„Nem mondja, de én érzem rajta, hogy kelletlenül nézi most már sűrűbben szereplő nevemet, de az írás, amit jónak lát, annyira szent előtte, hogy semmiféle személyes körülmény nem számít.“'' Sokat fordított is férjével együtt: német, francia, angol prózát, színdarabokat. Legismertebb munkái kétségtelenül a Kosztolányiról és Karinthy Frigyesről írott életrajzok. 1948-ban jelent meg Tüzes cipőben című naplója, amely az ostrom alatti, fiával együtt átélt bujkálások megrázó dokumentuma. A háború után szórványosan publikált, rádiószerepléseket vállalt, és meglehetősen lefoglalhatta a maga lábán megállni élete végéig nehezen tudó fia életkörülményeiről való gondoskodás. 1967-ben, nyolcvankét éves korában halt meg. <br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 3. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100210.pdf <br><br />
*Gaálné dr. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn<br><br />
*Borgos Anna: Meleg burokból tüzes cipőbe...<br></div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Klebelsberg_K%C3%BAn%C3%B3&diff=348Klebelsberg Kúnó2011-08-17T08:20:57Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Külső hivatkozások */</p>
<hr />
<div>[[Kép:KlebelsbergKuno.jpg|thumb|right|300px|Klebelsberg Kúnó]]Klebelsberg Kúnó (1875. november 13., Magyarpécska – 1932. október 11., Budapest)<br />
<br />
== Származása és családja ==<br />
<br />
1875. november 13-án született Magyarpécskán. Az apai család grófi címét egy osztrák származású őse kapta, aki Buda 1686-as, török alóli felszabadításakor tanúsított hősiességével tüntette ki magát. Édesapja gróf Klebelsberg Jakab József Konstantin, az Osztrák-Magyar Monarchia huszárkapitányaként Székesfehérváron ismerte meg Felsőeőri<br />
Farkas Arankát, egy dunántúli középnemes család sarját, akit 1872-ben feleségül vett. <br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
A fiatal házaspárt a katonai szolgálat Magyarpécskára szólította. Mikor édesapja egy katonai balesetet követő betegségben 1877-ben meghalt, édesanyjával visszaköltöztek Székesfehérvárra, a kiterjedt család környezetébe. 1885-től a Székesfehérvári Ciszterci Gimnázium tanulója volt, majd érettségi után, 1893-ban a család beíratta a Bécsújhelyi Katonai Akadémiára. Mivel itt nem érezte jól magát, ezért a következő évben a Budapesti Egyetem joghallgatója lett. Vizsgáit kitüntetéssel tette le. <br />
<br />
Remekül sakkozott, teniszezett és bridzselt is. Utolsó egyetemi évét Berlinben töltötte, majd 1898-ban a Budapesti Egyetemen államjogi doktori oklevelet szerzett. Fiatalon nősült, Botka Saroltát (1878-1964), egy ősi, XIII. századbeli magyar nemesi család leszármazottját 1900. április 24-én vitte oltár elé. Felesége élete végéig hűséges társa volt. Dr. Klebelsberg Kúnó az egyetem elvégzése után állami szolgálatba lépett. Szakmai pályafutását miniszterelnökségi segédfogalmazóként kezdte, majd 1910-ben kinevezték közigazgatási bírónak és rendkívüli egyetemi tanárnak a közgazdasági egyetemre. <br />
<br />
<br />
== Politikai pályája ==<br />
<br />
<br />
1914-től három évig volt államtitkár a kultuszminisztériumban, majd 1917-től gróf Tisza István mellett, annak meggyilkolásáig, miniszterelnökségi államtitkár. Határozottan fellépett a Károlyi Mihály vezette kormány tevékenysége ellen. A proletárdiktatúra idején bujkálni kényszerült. 1921 decemberétől gróf Bethlen István kormányában belügyminiszter, majd 1922 májusától, 1931 augusztusáig vallás és közoktatásügyi miniszter (kultuszminiszter) volt. Vasakarattal kezdett hozzá a már korábban kidolgozott tervei megvalósításához. ''„A kultúra kenyér és hatalmi kérdés, azért a kultusztárca az adott viszonyok között honvédelmi tárca”'' – vallotta.<br />
<br />
A Trianon utáni Magyarország újraépítésének feladatait illetően úgy vélekedett: ''„... az erkölcs és tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka termékenységét, és ennek a termékeny munkának révén módosabbak, függetlenebbek és mindenek felett öntudatosabb magyarok akarunk lenni.”'' Március 15. nemzeti ünneppé nyilvánításáról 1926-ban Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt született törvényerejű rendelet. Jól átgondolt oktatási reformot indított el és hajtott végre, amely a népiskolától az egyetemig az iskolarendszer egészére kiterjed. A népiskolai program keretében négy év alatt 5000 tanyai és falusi, valamint városi elemi iskolát, tantermet és tanítói lakást létesített. A falvakban és kisebb településeken 1500 népkönyvtárat hozott létre. A középiskolai oktatást is megreformálta, egyebek között bevezette a reálgimnáziumot.<br />
Gödöllőn több iskola létrejötte is az ő tevékenységének köszönhető. Már 1913-ban az ő anyagi támogatásával és mellékelt épületterve alapján készült el a Szent Imre utcában<br />
az akkor modernnek számító katolikus iskola. Az épület ma is áll, ma a Szent Imre Katolikus Általános Iskolának ad otthont. Török Ignác úti alvégi elemi iskola (1928), amiben ma a Hajós iskola alsó tagozatos diákjai tanulnak, a királytelepi iskola (1929), aminek épületében jelenleg a Montágh Imre iskola működik, és a Református Líceum épülete (1928), melynek építéséhez államsegélyt és kölcsönt adott az általa vezetett minisztérium.<br />
[[Kép:emlektabla3.jpg|thumb|right|300px|Az újraavatott emléktábla az egyetemen]]<br />
Amikor a trianoni békeszerződés után a premontreiek kassai, rozsnyói és nagyváradi gimnáziumában megszűnt az oktatás, dr. Takács Menyhért jászóvári prépost kezdeményezésére az anyaországban, és Klebelsberg Kunó javaslatára Gödöllőn nyílt lehetőség az elnémított, nagy hagyományú iskolák tevékenységének folytatására. A magyar állam Klebelsberg Kunó hathatós közreműködése révén 1923-ban a gödöllői Fácánoserdőt, a koronauradalom csaknem 90 holdját átengedte a rendnek az elcsatolt területek nagy hagyományú iskolái tevékenységének folytatására. Még abban az évben megtörtént egy nagyszerű természeti környezetben tervezett nevelőintézet több lépcsős építésének ünnepélyes alapkőletétele. 1924-ben nyílt meg az első iskolaév 2 évfolyamon, 2-2 osztályban, 180 diákkal. Az iskola sorsát, élete végégi szívén viselte, olyannyira, hogy az első érettségi vizsgán személyesen is jelen volt. Minisztersége idején fejeződött be az Országos Levéltár építése, a Nemzeti Múzeum bővítése, Tihanyban megalapította a Biológiai Intézetet. A Csehszlovákiához került Ógyallai Csillagvizsgáló utódaként felépült a Budapest- svábhegyi Csillagvizsgáló.<br />
<br />
A külföldi egyetemeken tanuló magyar ifjak számára megalapította a Collegium Hungaricumokat (Bécs, Berlin, Róma), amelyek nemcsak lakhelyei a magyar hallgatóknak, hanem társadalmi és kulturális találkozóhelyek is. Célul tűzte ki a hazaszerető, vezetésre hivatott értelmiség kinevelését. A szegényebb hallgatók részére állami ösztöndíjrendszert hozott létre. Tántoríthatatlan támogatója volt a tehetségeknek. Ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet külföldről. <br />
<br />
Támogatói tevékenységét sok támadás érte, amelyekre így válaszolt: ''„Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi – magyarok – igyekszünk belőlük gyököt vonni.”'' Igen nagy figyelmet szentelt az életerős, egészséges ifjúság fizikai nevelésére és a versenysportokra, mert azok alkalmasak az ország jó hírnevének nemzetközi erősítésére is. Megszervezte a Testnevelési Főiskolát, valamint megépíttette a margitszigeti fedett sportuszodát. Klebelsberg a korábban elsődlegesen kezelt ún. „szellemtudományok” (bölcselet, teológia, jog, történelem) mellett felkarolta a természet- és műszaki tudományokat is. Az egész világon párját ritkító összeget harcolt ki a költségvetésben (1928/29-ben a kultusztárca részesedése<br />
<br />
10,5%). Törvénnyel biztosította a tudományos akadémia támogatását, a kutatóállások számát többszörösére növelte. Fontosnak tartotta a népművészet ápolását és fejlesztését.<br />
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, könyveket írt, több egyetemen díszdoktorrá, 1928-ban a Máltai Lovagrend tagjává választották. Életművében lenyűgöző az a meggyőződés és elhivatottság, amellyel a háború sújtotta, szétvert, kifosztott, harmadára zsugorított Magyarországot a trianoni trauma után a kultúra és tudomány segítségével képes volt újra az egyenrangú nemzetek sorába emelni.<br />
<br />
== Díjak ==<br />
* [[Szeged]] [[díszpolgár]]a<br />
* [[Esztergom]] [[Esztergom díszpolgárainak listája|díszpolgára]] ([[1926]])<br />
* [[Magyar Corvin-lánc]] ([[1930]])<br />
<br />
== Szervezeti tagság ==<br />
* Történeti Társulat (elnöke)<br />
* Széchenyi Tudományos Társaság ([[1926]]-ban Klebelsberg alapította)<br />
* Alföldi Bizottság (elnöke)<br />
<br />
<br />
Klebelsberg Kúnó 1932-ben, alkotóereje teljében, 56 éves korában paratífuszt kapott, ágynak esik, majd szívbénulás következtében váratlanul elhunyt. Földi maradványait, végakaratának megfelelően, Szegeden, a Dóm téri Fogadalmi Templom sírcsarnokában helyezték el. <br><br />
Gödöllőn 2008-ban utcát neveztek el róla.<br />
<br />
== Külső hivatkozások ==<br />
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Klebelsberg_Kun%C3%B3<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 6. szám [http://www.szolgalat.com/gszolga100217.pdf http://www.szolgalat.com/gszolga100217.pdf]</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Klebelsberg_K%C3%BAn%C3%B3&diff=347Klebelsberg Kúnó2011-08-17T08:20:48Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:KlebelsbergKuno.jpg|thumb|right|300px|Klebelsberg Kúnó]]Klebelsberg Kúnó (1875. november 13., Magyarpécska – 1932. október 11., Budapest)<br />
<br />
== Származása és családja ==<br />
<br />
1875. november 13-án született Magyarpécskán. Az apai család grófi címét egy osztrák származású őse kapta, aki Buda 1686-as, török alóli felszabadításakor tanúsított hősiességével tüntette ki magát. Édesapja gróf Klebelsberg Jakab József Konstantin, az Osztrák-Magyar Monarchia huszárkapitányaként Székesfehérváron ismerte meg Felsőeőri<br />
Farkas Arankát, egy dunántúli középnemes család sarját, akit 1872-ben feleségül vett. <br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
A fiatal házaspárt a katonai szolgálat Magyarpécskára szólította. Mikor édesapja egy katonai balesetet követő betegségben 1877-ben meghalt, édesanyjával visszaköltöztek Székesfehérvárra, a kiterjedt család környezetébe. 1885-től a Székesfehérvári Ciszterci Gimnázium tanulója volt, majd érettségi után, 1893-ban a család beíratta a Bécsújhelyi Katonai Akadémiára. Mivel itt nem érezte jól magát, ezért a következő évben a Budapesti Egyetem joghallgatója lett. Vizsgáit kitüntetéssel tette le. <br />
<br />
Remekül sakkozott, teniszezett és bridzselt is. Utolsó egyetemi évét Berlinben töltötte, majd 1898-ban a Budapesti Egyetemen államjogi doktori oklevelet szerzett. Fiatalon nősült, Botka Saroltát (1878-1964), egy ősi, XIII. századbeli magyar nemesi család leszármazottját 1900. április 24-én vitte oltár elé. Felesége élete végéig hűséges társa volt. Dr. Klebelsberg Kúnó az egyetem elvégzése után állami szolgálatba lépett. Szakmai pályafutását miniszterelnökségi segédfogalmazóként kezdte, majd 1910-ben kinevezték közigazgatási bírónak és rendkívüli egyetemi tanárnak a közgazdasági egyetemre. <br />
<br />
<br />
== Politikai pályája ==<br />
<br />
<br />
1914-től három évig volt államtitkár a kultuszminisztériumban, majd 1917-től gróf Tisza István mellett, annak meggyilkolásáig, miniszterelnökségi államtitkár. Határozottan fellépett a Károlyi Mihály vezette kormány tevékenysége ellen. A proletárdiktatúra idején bujkálni kényszerült. 1921 decemberétől gróf Bethlen István kormányában belügyminiszter, majd 1922 májusától, 1931 augusztusáig vallás és közoktatásügyi miniszter (kultuszminiszter) volt. Vasakarattal kezdett hozzá a már korábban kidolgozott tervei megvalósításához. ''„A kultúra kenyér és hatalmi kérdés, azért a kultusztárca az adott viszonyok között honvédelmi tárca”'' – vallotta.<br />
<br />
A Trianon utáni Magyarország újraépítésének feladatait illetően úgy vélekedett: ''„... az erkölcs és tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka termékenységét, és ennek a termékeny munkának révén módosabbak, függetlenebbek és mindenek felett öntudatosabb magyarok akarunk lenni.”'' Március 15. nemzeti ünneppé nyilvánításáról 1926-ban Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt született törvényerejű rendelet. Jól átgondolt oktatási reformot indított el és hajtott végre, amely a népiskolától az egyetemig az iskolarendszer egészére kiterjed. A népiskolai program keretében négy év alatt 5000 tanyai és falusi, valamint városi elemi iskolát, tantermet és tanítói lakást létesített. A falvakban és kisebb településeken 1500 népkönyvtárat hozott létre. A középiskolai oktatást is megreformálta, egyebek között bevezette a reálgimnáziumot.<br />
Gödöllőn több iskola létrejötte is az ő tevékenységének köszönhető. Már 1913-ban az ő anyagi támogatásával és mellékelt épületterve alapján készült el a Szent Imre utcában<br />
az akkor modernnek számító katolikus iskola. Az épület ma is áll, ma a Szent Imre Katolikus Általános Iskolának ad otthont. Török Ignác úti alvégi elemi iskola (1928), amiben ma a Hajós iskola alsó tagozatos diákjai tanulnak, a királytelepi iskola (1929), aminek épületében jelenleg a Montágh Imre iskola működik, és a Református Líceum épülete (1928), melynek építéséhez államsegélyt és kölcsönt adott az általa vezetett minisztérium.<br />
[[Kép:emlektabla3.jpg|thumb|right|300px|Az újraavatott emléktábla az egyetemen]]<br />
Amikor a trianoni békeszerződés után a premontreiek kassai, rozsnyói és nagyváradi gimnáziumában megszűnt az oktatás, dr. Takács Menyhért jászóvári prépost kezdeményezésére az anyaországban, és Klebelsberg Kunó javaslatára Gödöllőn nyílt lehetőség az elnémított, nagy hagyományú iskolák tevékenységének folytatására. A magyar állam Klebelsberg Kunó hathatós közreműködése révén 1923-ban a gödöllői Fácánoserdőt, a koronauradalom csaknem 90 holdját átengedte a rendnek az elcsatolt területek nagy hagyományú iskolái tevékenységének folytatására. Még abban az évben megtörtént egy nagyszerű természeti környezetben tervezett nevelőintézet több lépcsős építésének ünnepélyes alapkőletétele. 1924-ben nyílt meg az első iskolaév 2 évfolyamon, 2-2 osztályban, 180 diákkal. Az iskola sorsát, élete végégi szívén viselte, olyannyira, hogy az első érettségi vizsgán személyesen is jelen volt. Minisztersége idején fejeződött be az Országos Levéltár építése, a Nemzeti Múzeum bővítése, Tihanyban megalapította a Biológiai Intézetet. A Csehszlovákiához került Ógyallai Csillagvizsgáló utódaként felépült a Budapest- svábhegyi Csillagvizsgáló.<br />
<br />
A külföldi egyetemeken tanuló magyar ifjak számára megalapította a Collegium Hungaricumokat (Bécs, Berlin, Róma), amelyek nemcsak lakhelyei a magyar hallgatóknak, hanem társadalmi és kulturális találkozóhelyek is. Célul tűzte ki a hazaszerető, vezetésre hivatott értelmiség kinevelését. A szegényebb hallgatók részére állami ösztöndíjrendszert hozott létre. Tántoríthatatlan támogatója volt a tehetségeknek. Ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet külföldről. <br />
<br />
Támogatói tevékenységét sok támadás érte, amelyekre így válaszolt: ''„Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi – magyarok – igyekszünk belőlük gyököt vonni.”'' Igen nagy figyelmet szentelt az életerős, egészséges ifjúság fizikai nevelésére és a versenysportokra, mert azok alkalmasak az ország jó hírnevének nemzetközi erősítésére is. Megszervezte a Testnevelési Főiskolát, valamint megépíttette a margitszigeti fedett sportuszodát. Klebelsberg a korábban elsődlegesen kezelt ún. „szellemtudományok” (bölcselet, teológia, jog, történelem) mellett felkarolta a természet- és műszaki tudományokat is. Az egész világon párját ritkító összeget harcolt ki a költségvetésben (1928/29-ben a kultusztárca részesedése<br />
<br />
10,5%). Törvénnyel biztosította a tudományos akadémia támogatását, a kutatóállások számát többszörösére növelte. Fontosnak tartotta a népművészet ápolását és fejlesztését.<br />
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, könyveket írt, több egyetemen díszdoktorrá, 1928-ban a Máltai Lovagrend tagjává választották. Életművében lenyűgöző az a meggyőződés és elhivatottság, amellyel a háború sújtotta, szétvert, kifosztott, harmadára zsugorított Magyarországot a trianoni trauma után a kultúra és tudomány segítségével képes volt újra az egyenrangú nemzetek sorába emelni.<br />
<br />
== Díjak ==<br />
* [[Szeged]] [[díszpolgár]]a<br />
* [[Esztergom]] [[Esztergom díszpolgárainak listája|díszpolgára]] ([[1926]])<br />
* [[Magyar Corvin-lánc]] ([[1930]])<br />
<br />
== Szervezeti tagság ==<br />
* Történeti Társulat (elnöke)<br />
* Széchenyi Tudományos Társaság ([[1926]]-ban Klebelsberg alapította)<br />
* Alföldi Bizottság (elnöke)<br />
<br />
<br />
Klebelsberg Kúnó 1932-ben, alkotóereje teljében, 56 éves korában paratífuszt kapott, ágynak esik, majd szívbénulás következtében váratlanul elhunyt. Földi maradványait, végakaratának megfelelően, Szegeden, a Dóm téri Fogadalmi Templom sírcsarnokában helyezték el. <br><br />
Gödöllőn 2008-ban utcát neveztek el róla.<br />
<br />
== Külső hivatkozások ==<br />
http://hu.wikipedia.org/wiki/Klebelsberg_Kun%C3%B3<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 6. szám [http://www.szolgalat.com/gszolga100217.pdf http://www.szolgalat.com/gszolga100217.pdf]</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=R%C3%B3na_J%C3%B3zsef&diff=346Róna József2011-08-17T08:20:27Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:ronajozsef.jpg|thumb|right|300px|Nagy Sándor]]Róna József (1861, Lovasberény – 1939, Budapest)<br />
<br />
<br />
== Származása és családja ==<br />
<br />
<br />
1861. február 1-jén született Lovasberényben elszegényedett gabonakereskedő fiaként. A nem csak jóeszű és ügyes kezű, hanem célratörő és szemfüles Róna József a társadalom mélyéből a megbecsült művész rangjára emelkedett. A család nyomorgott, ezért már gyerekkorában elszegődött inasnak, majd Hentsch Ignác épületszobrász műhelyében lesz tanonc.<br />
A fuvarozástól a patkányirtásig mindent kellett csinálnia, ezek mégis sorsdöntő évek életében.<br />
<br />
== Életútja, tanulmányai ==<br />
<br />
Itt tanulta meg a szobrászat technikáit, és azt a gyors és bravúros mintázást, ami későbbi művészetének alapja. Megismerte a magyar művésztársadalom minden rétegét, az ünnepelt kedvenceket és az elfelejtett, lezüllött valamikori reménységeket. Ismeretségi körébe tartozott Feszl Frigyes, a pesti Vigadó építője, Izsó Miklós szobrász, aki ekkor már beteg volt, Huszár Adolf, akit mérsékelt tehetségéhez képest elhalmoztak megrendelésekkel. Megismerte Lotz Károlyt festőművészt, aki sikeres és gazdag, kedves bohém volt és aki később példaképe lett. Lotz Károly segítette is Rónát, aki 1879-ben állami ösztöndíjjal a bécsi akadémiára került. Az akadémián szívós önműveléssel és szorgalommal igyekezett elnyerni tanárai elismerését. ''„A könyvtárba naponta eljártam. A nyitásnál én voltam az első, s az utolsó, aki onnan távozott!”'' Erre kényszerítette szegénysége, hiszen csak akkor tanulhat tovább, ha ösztöndíjat kapott, de erre hajtották saját ambíciói is, amelyek a társadalmi felemelkedés és a nemzet szolgálatának vágyából táplálkoztak A XIX. század 80-as 90-es évei a magyar szobrászat megszületésének kora. A rohamosan épülő főváros mellett a vidéki városok megbízásai is munkaalkalmat jelentettek, amelyek kezdetben főleg épületszobrok, majd egyre inkább portrék, emlékművek, síremlékek voltak.<br />
<br />
1879-1885 között járt a bécsi akadémiára, ahol azt a fajta akadémikus, elbeszélő szobrászatot tanulja meg, mely mitológiai és bibliai témákból merít, de már elszakad a klasszicizálástól. Egy anekdotázó szalon-zsáner szobrászat bontakozik ki, felgerjedt faunokkal és incselkedő nimfákkal, mintázófája szatírjátékok fékevesztett erotikus túlfűtöttségét és szabadosságát kelti életre. Az 1860-as évektől kezdve hihetetlenül népszerű lett ez a vaskos, gyakran közönséges, a nézőre bizalmaskodóan kikacsintó szobrászat. 1885-ben elnyerte a berlini Beer-féle ösztöndíjat egyéves római tanulmányútra. <br />
<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
[[Kép:egyetem.jpg|thumb|right|300px|Kálmán herceg szobra az Egyetem előtt]]<br />
Amikor visszatért, már Bécsben jó barátságba került Bródy Sándorral, aki elismeréssel írt róla, és Kiss István építésszel, aki később több épületére is vele készíttette a díszítőszobrokat, így például a veszprémi megyeháza timpanonjába, vagy a marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum homlokzatára. Számos pesti ház, többek között az Andrássy út 62. is őriz Rónaszobrokat.<br />
<br />
Nagy munkája volt a Vígszínház külsejének eredeti plasztikai díszítése. A millennium körüli években mintázta az első, egészalakos köztéri Kossuth-szobrot, amit Miskolcon állítottak fel, majd később még kettőt mintáz a politikusról, egyet Szeged és egyet Rozsnyó városának. Ő készítette Klapka György síremlékét ami a Kerepesi temetőben található, és emlékművét ami Komáromban van, valamint Zrínyi Miklós szobrát a Köröndre. Egyik legismertebb műve a gödöllői Erzsébet királynészobor akkor készült, amikor a királyné halálát követőenc városunk nem csak az emlékpark létesítését, hanem egy szobor felállítását is elhatározta. <br />
<br />
[[Kép:erzsebetszobor.jpg|thumb|right|150px|Erzsébet Szobor]]<br />
<br />
Róna József szobrászművész alkotása közadakozásból valósult meg. Az e célra felajánlott pénzből „csak” az anyagköltséget kellett fedezni, a szobrász ugyanis ingyen készítette el az alkotást, ami egyben a világ első egészalakos Erzsébet királyné szobra. A művész két tervet készített, ezek közül Ferenc József személyesen választotta ki, hogy melyik valósuljon meg. Ezt követően a gödöllői Erzsébet-szobor bizottság 1901. február 14-én vizsgálta meg a már teljesen elkészült szobormintát, majd megtekintette az alkotást Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, Beniczky Ferenc főispán és Beniczky Lajos alispán is. Miután a szoborminta az ő tetszésüket is elnyerte, már nem volt semmi akadálya a szobor „ércbe” öntésének. A mintát február 28-án gödöllői úrhölgyek is szemügyre vették, majd az öntés előtt Ferenczy Ida, a királyné udvarhölgye is véleményezte az alkotást. Elismerésnek adott hangot, és kijelentette, hogy ilyen jól sikerült hasonmása a boldogult királynőnek nincsen. A szobormintát még februárban a Beschorner gyár ércöntőjébe szállították. A szobor bronzba öntését április 17-én tartották. Az öntés nagyszabású társadalmi esemény volt, melyre előkelő vendégeket Az avatási ünnepségre 1901. május 19-én került sor. Fő műve, Budapest egyik legismertebb emlékműve, Savoyai Jenő lovasszobra a budai várban.<br />
<br />
Ez a szobor eredetileg Zenta város megrendelésére készült, de a város nem tudta kifizetni. Végül maga Ferenc József vásároltatta meg, és jelölte ki helyét a királyi palota Dunára néző homlokzata előtt. A nagy emlékművek mellett szinte csak pihenésként, kedvtelésből készítette kisebb szobrait, vagy például Kossuth Lajos portréját, amelyet porcelánban sokszorosítva is árultak. „Mint szalon-plasztikus úttörő voltam nálunk, s az is maradtam jó ideig. A többiek mind utánam jöttek. Művészi érzék mindenesetre kellett az ilyen szobrok elkészítéséhez, de még nagyobb művészet kellett ahhoz, hogy valaki el is adja a munkáját...” Így aztán gipszben sokszorosította faunjait és nimfáit, sőt a Savoyai-szobrot és domborműveit még kandallódíszként is árulta.<br />
<br />
[[Fájl:Róna József sírja.jpg|thumb|left|150px|Róna József sírja]]<br />
<br />
== Gödöllői munkássága ==<br />
<br />
Már idős, korában kapott ismét megbízást Gödöllőről. A premontrei rend 1931-ben, az ifjúság évében, Szent Imre herceg halálának ezredik évfordulója alkalmából döntött bőkezű jótevője, Kálmán herceg lovas szobrának, felállításáról. Kálmán a muhi csatában csapatai élén vonult a tatárok ellen, és az ott szerzett sérüléseibe halt bele 1241-ben. A bronz lovas szobrot 1931. szeptemberében állították fel az egykori gimnázium, a mai Szent István Egyetem épülete előtt. A herceg alakja mellett a szobor talapzatának két oldalán a muhi csatában elesett Ugrin kalocsai érsek és Montreali Jakab, templomos lovagrendi nagymester arcvonásait is megörökítette a mester. Róna Józsefnek hosszú élet adatott, amelyben sikerek kudarcokkal váltakoztak, de egyénisége mindig megteremtette az egyensúlyt közöttük. Az általa létesített és eleinte jól jövedelmező bronzöntőműhely csődbe jutott, házát is el kellett adnia, de mindig talpraállt.<br />
<br />
Ha nem volt emlékmű-megbízása, készített síremlékeket. Aktívan részt vett a művészeti közéletben, szervezője volt a nagy külföldi kiállításoknak, és társrendezője volt a különféle monumentális szertartásoknak Munkácsy temetésétől IV. Károly koronázásáig. Sokan szerették, és ő élvezte ezt a szeretetet. Öregkorára maga is olyan lett, mint egy megkomolyodott faun. 1939. december 31-én halt meg Budapesten.<br />
<br />
<br />
== Külső linkek ==<br />
<br />
http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3na_J%C3%B3zsef<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 7. szám [http://www.szolgalat.com/gszolga100224.pdf http://www.szolgalat.com/gszolga100224.pdf]</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Nagy_S%C3%A1ndor&diff=345Nagy Sándor2011-08-17T08:20:04Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:nagysandor.jpg|thumb|right|300px|Nagy Sándor]]<br />
'''Nagy Sándor''' (Németbánya, 1869. május 18. – Gödöllő, 1950. március 14.) magyar festő és grafikus. Annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, hűséggel kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát is művelte. Körösfői-Kriesch Aladárral a gödöllői művésztelep egyik alapítója. A művésztelep az angol Arts and Crafts Movement („művészetek és mesterségek mozgalma”) szellemisége nyomán hozták létre a gödöllői művésztelepet, amelynek működése a művészetek és a mesterségek tradicionális egységén alapult. Kettejük erőfeszítései és művészeti elképzelései alakították ki ennek a magyar szecesszió szellemében létrejött egyetlen szervezett társulásnak az arculatát. Ruskin nyomán vallották, hogy „az élet minden megnyilatkozásának művészi tartalmat kell adni", s hittek a művészet életújító, megtisztító szerepében.<br />
<br />
<br />
== Életpályája ==<br />
<br />
<br />
Nagy Sándor esténként felolvasott, eleinte csak a családjának, később a szövőműhelyben dolgozó iparművészeknek és szövőlányoknak is. Közvetlenül fordította eredetiből az<br />
olasz, francia, német nyelvű könyveket, az angol nyelvűeket fordításban olvasta. Unokájának, Yvette Bowernak az összeállítása szerint egy átlagos magyar értelmiségi könyvtárával rendelkezett a művész házaspár, Nagy Sándor és Kriesch Laura. A legfontosabb magyar költők, írók művei ott voltak a könyvespolcon: Ady, Arany, Fazekas Mihály, Petőfi, Vörösmarty, Gárdonyi, Jókai, Móricz, Jósika Miklós, Madách, Mikszáth, Kemény Zsigmond, Kisfaludy Sándor és Károly, Herczeg Ferenc, Vas Gereben, Csathó Kálmán, Vadnay Károly, Gulácsy Irén, stb. <br />
<br />
Különösen kedvelték a művésztelepen Zempléni Árpád költőt. Nagy Sándor nemcsak a kolónián szerepelt felolvasásokkal, de előadások tartására is felkérték és egyéb módon is kapcsolatot tartott az irodalmi élet szereplőivel. A Feministák Egyesületében például a női öltözködésről tartott előadást Budapesten 1904. január 21-én. A Céhbeliek Petőfi-kiállítást rendeztek a Nemzeti Szalonban 1922 decemberében. Nagy Sándor is a szervezők és kiállítók között volt. Kérte barátait, Kozma Andort és Harsányi Kálmánt, hogy a Kisfaludy Társaság és író barátaik is képviseltessék magukat a kiállításmegnyitón. 1925. szeptember 25-én a nagykőrösi Arany János Társaság tiszteletbeli tagjává választotta Nagy Sándort a magyar iparművészet területén szerzett érdemeiért. Nagy Sándor leginkább illusztrátorként volt jelen a korabeli irodalmi életben, főleg pályája elején. <br />
<br />
Körösfői-Kriesch Aladár is végzett ilyen jellegű munkát, például ő rajzolta Tolnai Lajos A báróné ténsasszony című művének (1905) díszeit, melyhez Mikszáth Kálmán írt előszót, de az ő munkásságában nem hangsúlyos az illusztrálás. Körösfői és Nagy Sándor fontos közös munkája Koronghi Lippich Elek verseskötetének illusztrálása 1903-ban. A kritika Nagy Sándor ex libriseit is a műfaj remekeinek tartja. Elek Artúr többször kért grafikát Nagy Sándortól újságok számára. 1931. június 16-án a Nyugatban jelent meg két tollrajza: Mistral a Julianban, ezen még régi szignó van, nem a Kriesch Laurával közös aláírás, és az NS monogram alatt „Paris” felirat, feltehetően tehát egy régi, még a párizsi korszakából származó rajzot adott a Nyugatnak. A másik rajz címe: „Ippolito és Lionora novellájá“-hoz. Ez nem szignált.<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
<br />
[[Kép:fresko.jpg|thumb|right|150px|Csorna, szentélyfreskó]]<br />
<br />
Szabó Ervin felkérésére Nagy Sándor rajzolta Csizmadia Sándor (1871-1929) proletár-költő Küzdelem (1903) című verseskötetének díszeit, melyet nagyon dicsért a szakkritika.<br />
Nagy Sándor rajzolta Várnai Zseni (1890-1981) szocialista költőnőnek a háborús halottakat elsirató verseit összegyűjtő könyvének, a Gracchusok anyjának (1916) borítóját is. Migray József (1882-1938) költő, újságíró írt előszót Schmitt Jenő Három előadása: Tolsztoj, Nietzsche, Ibsen című (1911), Nagy Sándor által illusztrált könyvéhez. Feltehetően innen származott az ismeretség, melynek következtében Migray Magasban című verseskötetét is Nagy Sándor és felesége illusztrálta 1918-ban. <br />
<br />
Nagy Sándor rajzaival jelent meg '''Vadnay Károly Kis tündér című könyve 1904'''-ben. '''Kozma Andor Magyar rhapsodiák (1920)''' című verseskötetének borítóját is Nagy Sándor rajzolta.<br />
<br />
== Rajzok és illusztrációk ==<br />
<br />
Gyerekkönyveket is illusztrált: Móka bácsi (Halász Ignácz) Legszebb magyar mesék, Budapest, 1903. Nagy Sándorné rajzolta Ludvig Blanka Mesék picziknek és nagyoknak című kötetének díszeit 1905-ben és közös munkájuk özv. Báthory Nándorné Tündérvilóg a Városligetben című ifjúsági regényének díszítése 1916-ban. Nagy Sándort irodalmi érdeklődése, beállítottsága természetes módon vitte az illusztráció felé. Sok könyv művészi díszítése fűződik a nevéhez, de ezek közül kettő jelentős irodalomtörténeti szempontból: az Ady- és Komjáthy-illusztrációk. 1906-ban jelent meg Ady Endre Új versek című kötete, mely áttörést jelentett nemcsak a költő pályáján, de az egész magyar költészetben, egy új hangú, zseniális költő lépett a nyilvánosság elé, s ezt a korszakalkotó kötetet Nagy Sándor illusztrálta. Révész Béla szerint először úgy volt, hogy Mednyánszky László illusztrálja majd Ady verseskötetét, aztán Nagy Sándort kérte fel a költő a feladatra. „A könyvemhez felséges illusztrációt készített Nagy Sándor, A mi gyermekünk című versem adta neki az ötletet” – írta Ady Lédának a könyv előkészületei során. Nagy Sándor ekkor még Veszprémben lakott (1907-ben költözött Gödöllőre), tehát ott érte a felkérés. Nagy Sándornak 1905-ben a Művészetben megjelent grafikai sorozata Nietzsche Zarathusztrájáról, a zseniről, Káinról stb. kelthette fel Ady érdeklődését, hiszen Nietzsche tanítása rá is nagy hatással volt.<br />
<br />
Ekkoriban Nagy Sándor jó kapcsolatban állt Szabó Ervinnel, Jászi Oszkárral, a Huszadik Század körével, esetleg ebből a társaságból ajánlotta valaki a fiatal festőt Adynak. Később Nagy Sándor Újra olvasta a költő verseit, már jóval Ady halála után, amikor egy betegség miatt ágynak esett. Készített egy grafikai sorozatot, amelyet az Ernst Múzeumban állították ki 1928 szeptemberében. A rajzok nem jelentek meg kötetben, egyetlen Ady-kiadást sem illusztráltak, különböző gyűjteményekbe kerültek. Az Ady-versek illusztrálásánál Új technikai megoldásokat keresett, ácsceruzával készítette a rajzokat. <br />
<br />
Ady verseit nem könnyű illusztrálni, mert olyan tökéletes képalkotó művész a költészetben, hogy elveszi a grafikus kenyerét... Kitűnő, nagy hatású illusztrációkat készített viszont Komjáthy Jenő (1858-1895) verseihez, mert rokon lélekre talált a költőben, hasonló volt a gondolkozásmódjuk és az érzésviláguk. Eszmei rokonság volt a költő és a festőművész között, hiszen közös volt a tanítómesterük: Schmitt Jenő. A nemzetközileg elismert filozófus, Schmitt Jenő a szabadságot, a függetlenséget hirdette az evangéliumi szeretet, a testvériség, az „isteni életet” élő ember jegyében. Véleménye szerint a művészet a véges formák megszólaltatása a végtelen segítségével és ezáltal lehetővé válik a szellemi felemelkedés. Schmitt nézeteivel erősen hatott a gödöllői iskola képzőművészeire, irodalomban pedig Komjáthy Jenő és Juhász Gyula költészetére. Schmittet és tanait Juhász Árpád révén ismerték meg a gödöllőiek. Schmitt is és Juhász is Zomborban írnokoskodott korábban. Majd Juhász együtt járt Kriesch Aladárral a Mintarajziskolába, később tagja lett a gödöllői művésztelepnek. Nagy Sándor művészetfelfogása, egyes irányzatokról, stílusokról alkotott véleménye sokat változott az idők folyamán. Elcsodálkozhatunk azon, hogy a szecessziós gödöllői művésztelep egyik alapítója mennyire lenézte és elítélte a szecessziót és az alkalmazott művészetet, azaz az iparművészetet egy 1903-as cikkében. Lidércfénynek nevezte a szecessziót a Huszadik Szózadban megjelent Levelek a képírásról című cikkében. <br />
<br />
===Falképek===<br />
Az úgynevezett magyaros szecesszió fénykorában, a tízes években készültek Nagy Sándor monumentális falképegyüttesei. Hatalmas megbízásokat teljesített. A jelentős munkák sorozatát csak 1911-es görögországi utazása szakította meg rövid időre.<br />
<br />
A “Szent Imre-kollégium kápolnájának falfestményei”-ben még gótikus alapformákhoz tért vissza, de a „középkori" motívumokat átformálta.<br />
<br />
A “kassai dóm Rákóczi-pályázatán” is részt vett. Preraffaelita szellemű, lovagvilágot idéző terve azonban nem talált tetszésre a neobarokk felfogást előnyben részesítő bíráló bizottságnál.<br />
<br />
Fieber Henrik közbenjárására kapta első nagyobb szabású egyházi megrendelését, a “temesvári szeminárium-kápolna egyik freskójá”-nak (a másikat Kriesch tervezte) „és üvegablakai”-nak elkészítését. A freskók dekoratív, vonalas stílusa, a szimbolikus megfogalmazás új hangot jelentett az akadémikus hagyományokhoz erősen ragaszkodó egyházművészetben. <br />
<br />
Az 1910-ben már készen álló „Regnum Marianum-kápolna szentély”-ébe egyszerű, szimmetrikus felépítésű kompozíciót készített.<br />
<br />
* Lipótmezei kápolna muráliái<br />
<br />
* Pesterzsébet plébániatemplom freskói<br />
<br />
* Pacsirtamező üvegablakok mellett muráliák<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
1911-ben jelent meg Az élet művészetéről című könyvecskéje, mely azzal az axiómával indul, hogy „A művészet (...) gyönyörű kitevője az életnek, de az élet művészete, az maga az élet.” Az első világháború után nehéz volt feldolgoznia Körösfői halálát, a művésztelep szétesését. Körösfőihez hasonlóan valószínűleg fájdalmában fordult az íráshoz. Az Életben folytatásokban jelent meg visszaemlékezése pályakezdő éveire Párisi emlékek címmel.<br />
<br />
Aztán elhatározta, hogy ír egy monográfiát művésztársáról, barátjáról, sógoráról, Körösfőiről. Összegyűjtött hozzá mindent a családban, levelezést, naplókat, dokumentumokat, és írta is évekig. Feltehetően a gödöllői Járási Közművelődési Egyesület ülésein fel is olvasott belőle részleteket, de sok egyéb munkája mellett lassan haladt. Majd az addig elkészült kéziratát odaadta a Körösfőiről monográfiát író Dénes Jenőnek, aki fel is használta azt művében. Az élete végéig javítgatott, kiegészített, csiszolgatott kézirat 2005-ben került kiadásra Életünk Körösfői- Kriesch Aladárral címmel a Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. számaként.<br />
<br />
== Külső hivatkozások ==<br />
<br />
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_S%C3%A1ndor_%28fest%C5%91%29<br />
<br />
== Forrás ==<br />
<br />
*Írók és múzsák Gödöllőn (G. Merva Mária)<br><br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 8. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100303.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Fallenb%C3%BCchl_Zolt%C3%A1n&diff=344Fallenbüchl Zoltán2011-08-17T08:19:24Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:Fallenbühl.jpg|thumb|right|300px|Petőfi Sándor]]<br />
Dr. Fallenbühl Zoltán (1924–2006) Dr. Fallenbüchl Zoltán történész, egyetemi tanár, a történettudományok doktora. 1924-ben született Budapesten. Pályafutása magán viseli a történelem kezenyomát.<br />
<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
Fallenbüchl Zoltán, aki apai ágon régi osztrák értelmiségi család sarja, anyai ágon felmenője pedig a franciás műveltségű író, hírlapíró, színházigazgató, a székely származású Ambrus Zoltán, a kor híres, ünnepelt írója, színikritikusa volt, aki a Nemzeti Színház igazgatójaként is tevékenykedett, s 1897-től volt nyaralója a Lovarda utcában. Városunk történelmébe Fallenbüchl professzor családja, ősei is bekapcsolódtak: anyai szépapja Foltin János, Grassalkovich gazdatisztje volt, anyai dédapja, Ambrus József az isaszegi csatában rokkant meg. 1942-ben a piaristáknál érettségizett, majd 1942-1946 között végezte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, történelem-latin-földrajz szakon.<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
<br />
A háborús idők miatt nagy nélkülözések közepette tette le szakvizsgáit és szerezte meg a doktorátust. 1947-től 1984-ig, nyugdíjba vonulásig az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozott, ezen belül 16 évig a Térképtár, majd szintén 16 évig a Kézirattár tudományos főmunkatársa volt.<br />
<br />
A történettudomány kandidátusa címet 1992-ben szerezte meg, a nagydoktori címet, azaz a történettudományok doktora minősítést pedig 1997-ben nyerte el. A korábbi évek hatalmas anyaggyűjtései eredményeképpen sorra jelennek meg önálló archontológiai kötetei. <br />
Olyan alapművek ezek, melyek hiányát eddig a kormányzat-, igazgatás vagy társadalomtörténet kutatói és a családtörténet búvárlói egyaránt érzékelhették. Tanár szüleitől örökölt hajlamot a fiatalokkal való törődésre, tudása átadására. Érezhették ezt azok a pályakezdő kollegák, akikkel mindenkor önzetlenül foglalkozott. <br />
Fallenbüchl Zoltán gyermekkorától kezdve a Lovarda utcai nyaralóban töltötte a vakációt. később itt gondozta, ápolta nagyapja hagyatékát, emlékét. 1985-ben állíttatta fel Ambrus Zoltán mellszobrát a gödöllői ház kertjében. 1990-ben az író bútoraival, használati tárgyaival berendezett emlékszobát nyitott a ház egy részében. Kutatási területe: művelődéstörténet, kartográfiatörténet, vezető tisztségviselők, hivatalnokok életrajza. <br />
<br />
Fallenbüchl Zoltán mintegy 300 publikációt , több történelmi témájú könyvet írt. Legjelentősebb művei: Magyarország főméltóságai 1526-1848 (Budapesten jelent meg 1988-ban, 5 nyelvű kiadásban); Mária Terézia magyar hivatalnokai (1989); Az 1738-1739. évi országos diákösszeírás (1990); Magyarország főispánjai 1526-1848 (1994, 3 nyelvű kiadás); Grassalkovich Antal monográfia (1997, a 2. kiadás 1999-ben, német nyelven 2003-ban). Rendszerezte és megírta édesanyja feljegyzései alapján nagyapja, Ambrus Zoltán életrajzát Egyedül maradsz… címmel (2000). Osztrák, szlovák és hazai levéltárakban kutatta a XVII. és XVIII. századi magyarországi állami, királyi és császári hivatalviselők életrajzát. Körülbelül 100 ezerlexikon anyaga kéziratban. Ez az életrajzi adattár olyan alapmű lehet, amely segítheti az adott korral foglalkozó további kutatásokat.<br />
<br />
== Kitüntetései ==<br />
<br />
Életművének elismeréseként 1994-ben a '''Magyar Köztársaság kiskeresztje''' kitüntetést vehette át a köztársasági elnöktől, 1996-ban pedig '''aranydiplomát adományozott neki az Eötvös Loránd Tudományegyetem'''. A nemzetközi tudományos életben is elismerték munkásságát, megkapta '''Budapest-Józsefváros becsületrendjét''', 2004. augusztus 20-án pedig '''Gödöllő városától a díszpolgári cím'''et.<br />
<br />
== Külföldi munkássága ==<br />
<br />
<br />
Előadásokat tartott Németországban, Lengyelországban, Ausztriában. A spanyolok magyarországi kapcsolatairól francia nyelven írt művét kiadták Madridban. Az osztrák Coronelli Gesellschaft für Globen- und Instrumentenkunde tudományos egyesület tiszteletbeli tagja, az osztrák tudományos akadémia kiadásában megjelenő Österreichisches Biographisches Lexikon munkatársa volt. Fallenbüchl Zoltán sokat foglalkozott Grassalkovich Antallal, akinek személye meghatározó volt Gödöllő életében.<br />
<br />
1971-ben jelent meg Grassalkovich Antal Beteges és unalmas gondolatai című aforizmagyűjteményéről írott tanulmánya. A Városi Múzeum 1997-ben jelentette meg a Grassalkovich Antalról írt alapvető és hiányt pótló mongoráfiáját, amely már a második kiadást is megérte. A múzeum térképgyűjteményét is ő azonosította be, dolgozta fel és leltározta be.<br />
<br />
2006-ban, 81 éves korában hunyt el.<br />
<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 11. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100324.pdf</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor&diff=343Petőfi Sándor2011-08-17T08:19:01Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:petofi.jpg|thumb|right|300px|Petőfi Sándor]]<br />
Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja.<br />
''<br />
„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában”[1]''<br />
<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
<br />
Bár nem lakott Gödöllőn, többször is járt városunkban Petőfi Sándor, akinek emlékét ma is őrzik és ápolják az itt élők. Két ízben időzött hosszabban, de átutazóban is többször<br />
megfordult az akkori Grassalkovich-birtokon. Hosszabb ittartózkodásra 1843-ban került sor, amikor a Robin Hoodot fordította Szombat Jánosék házában lakva és 1845-ben,amikor Erdélyi Ferencéknél megismerkedett Mednyánszky Bertával. Petőfi első tartózkodása egy fordítói munkával függ össze. Nagy Ignác, a Kisfaludy Társaság Külföldi regénytár<br />
című sorozatának szerkesztője 1843 júniusában kérte fel Petőfit két regény fordítására. Az egyik Charles de Bernard francia író La femme de quarante ans című műve<br />
volt, ami végül A koros hölgy címen jelent meg, s ami a költő első önálló kötetben megjelent műve volt. Verseit csak egy évvel később tudta könyv alakban megjelentetni.<br />
Nem az eredeti francia mű alapján dolgozott, hanem német fordításból, ekkor ugyanis még nem tudott olyan szinten franciául, hogy azt vállalhatta volna. A 900 oldalas<br />
Robin Hoodot is németből fordította.Mivel Pesten nem nagyon tudott dolgozni, ezért barátai tanácsára 1843 augusztus elején Gödöllőre jött. Itt három hét alatt készült el a fordítással. Igaz, mint később kiderült, Petőfi több szövegrészt, versbetéteket és hosszabb leíró részleteket kihagyott – feltehetően a szerkesztő jóváhagyásával.<br />
Ezért a munkáért Nagy Ignác 400 váltóforintot fizetett, amiből Petőfi színész alapjelmezeket vásárolt. Ekkor ugyanis Erdélybe készült színésznek. Petőfi Gödöllőn a Gazdasoron<br />
szállt meg, Szombat Jánosék házában, mely a mai Török Ignác Gimnázium épülete mellett állt. A Vasárnapi Újságban 1862-ben közölt képen kívül Jaschik Álmos rajzát is ismerjük az épületről. Amint az Györe Zoltán munkájából kiderül, Szombat János özvegye adta bérbe a szobát a fordításon dolgozó költőnek. A két fiút nevelő özvegynek szüksége lehetett a házbérre, amit a költő a Nagy Ignáctól kapott előlegből fizetett. A fordítói munka mellett Petőfi sokat kirándult, sétált a környéken. 1843. augusztus 29-én egy társasággal meglátogatta a Grassalkovich-kastélyt is, és beírta nevét a vendégkönyvbe. Ezen kívül két verset datál Gödöllőről, a Merengés (Gödöllő, 1843. augusztus vége) és a Temetőben (Gödöllő, 1843. szeptember) címűt. Legközelebb 1845 tavaszán utazott át Gödöllőn. <br />
<br />
Felvidéki útjának első napján, április 1-jén a pest-eperjesi gyorsszekér megállt Gödöllőn, s a költő így emlékezett erre Utirajzok című munkájában: „Azt mondják, hogy Gödöllőnek igen szép vidéke van. Nem tudom: igaz-e? mert már temérdekszer láttam, s így az első benyomást elfeledtem, most pedig restellem ujra megvizsgálni. Gödöllőn lovakat váltánk és reggelizénk.” Ez a megállás a mai múzeum épületében, a Hamvay-kúriában történt, ahol abban az időben fogadó működött. Az épület földszintjén a sarokszobában helyezkedett el az étterem. Második hosszabb gödöllői tartózkodása 1845 nyarán történt. Erdélyi Ferenc református lelkész meghívására utazott ki többször a fővárosból. Az ő házában ismerkedett meg Mednyánszky Bertával 1845. augsztus 10. körül. A két fiatal kétszer-háromszor találkozhatott. Bár az ismeretség rövid volt, a költő beleszeretett a lányba, és Pestre visszatérve levélben megkérte a kezét. A levél címzettje az édesapa volt, aki azonban ugyancsak levélben visszautasította a költőt, azzal az indokolva döntését: „színésznek, poétának nem adom a lányom”. A szerelem gyümölcse egy 39 versből álló ciklus lett,<br />
amelyet már 1845 októberében ki is adott Eich Gusztáv, Szerelem gyöngyei címmel. A versek közül csak egyet írt Gödöllőn a költő, amely magán hordozza a személyes találkozások emlékét, az Ablakodból hogyha … címűt, amelyet 1845 augusztusában írt. Mednyánszky Bertát, az egykori múzsát 1901-ben pozsonyi lakásában kereste fel Kéry Gyula. Az egykor kék<br />
szemű, szőke hajú Berta 78 éves korában így emlékezett vissza a költőre:'' „- Akadtak, akik azt mondták, hogy kaczér játékot űztem vele. Mások ismét úgy vélekedtek, hogy az én gyöngéd érzésemet az ő heves szilajsága megsértette és azért kosaraztam ki, amikor megkért. Voltak olyanok is, akik azt irták rólam, hogy Petőfit sohasem szerettem. Nos,<br />
e föltevések mind igaztalanok. <br />
[[Kép:bejegyzes.jpg|thumb|left|300px|Petőfi Sándor]]<br />
[[Kép:petofihaza.jpg|thumb|left|300px|Petőfi Sándor]]<br />
A valóság az, hogy én, ismerve Petőfi hírnevét és ölteményeit, örültem, mikor vele Gödöllőn megismerkedhettem. Gyönyörködtem költeményeinek szépségében, amelyeket Etelka halálán való bánatában irt és nekem felolvasott. Vigasztalni igyekeztem őt, mert nagyon bánkodott a sors egyéb csapásai miatt is. Bámultam őt, mikor a hazáról beszélt. Ilyenkor valósággal elragadott lángoló honszeretetével. Nem is sejtettem, hogy részvétel és rokonszenvem csirája lehet az ő szerelmének. Ezt kezdetben annál kevésbé sejthettem, mert mikor együtt voltunk, egy szavával sem árulta el, hogy szerelmes belém. Inkább szótlan, ábrándozó és hallgatag volt. Mikor azután később egy-egy költeményét megküldte, akkor ébredtem annak tudatára, hogy: ő szeret. Alig tértem magamhoz az első meglepetéstől, ő már házasságot is emlegetett. Eközben akadt rosszlelkű ember, aki kölcsönös félreértést szitott köztünk. Nekem azt mondta, hogy Petőfi korhely és csapodár, Petőfinek pedig azt hiresztelte rólam hogy én nem veszem őt komolyan, csak kaczérkodom vele, s hogy már másnak igértem a szivemet. Szinte váratlanul jött tehát az a levél a melyben megkért. A levél atyámnak volt czimezve,<br />
s én csak akkor értesültem meglepő tartalmáról, mikor a tagadó válasz már elment...”'' A verseskötet egy példányát Petőfi elküldte Bertának, beletéve azt a nemzetiszín szalaggal átkötött virágcsokrot, melyet egyik sétájuk alkalmával a lánytól kapott. Második felvidéki útja során, 1847 május 13-ai levelében már csak édes-bús emlékezéssel tesz említést s régi szerelmi epizódról: „Kerepesen túl Gödöllőt értük, ahol az a szőkelányka lakik, kihez sok, sok verset írtam. Használtam az alkalmat, míg a gyorsszekér elé új lovakat fogtak, leszálltam s a múlt tarka emlékeitől környezve mentem… a fogadóba, s megreggeliztem.” A költő nevét Gödöllőn utca és tér és iskola őrzi. 1955-<br />
ben pedig szobrot állítottak neki.<br />
<br />
== Petőfi költészete ==<br />
<br />
<br />
Petőfitől 782 költemény maradt reánk, ebből 11 elbeszélő és 771 lírai. Évek szerint: 1838-ból 1, 1839: 1, 1840: 1, 1841: 6, 1842: 25, 1843: 36, 1844: 130 (2 elbeszélő, 128 lírai), 1845: 166 (1 elbeszélő, 165 lírai), 1846: 136 (3 elbeszélő, 133 lírai), 1847: 160 (3 elbeszélő, 157 lírai), 1848: 101 (2 elbeszélő, 99 lírai), 1849: 20. Ezeket 68 helyen (városban és falun) írta (22 költeményénél helynév nincsen feltüntetve); legtöbbet Pesten (370), aztán Szalkszentmártonban (109), Debrecenben (41), Koltón (29) sat. 1842-től az Athenaeum 20, a Pesti Divatlap 129, az Életképek 27 költeményt közölt tőle; 1847-49-ben a Hazánk 22, a Márczius Tizenötödike 4, a Közlöny 5, a Népbarátja 6, a Szépirodalmi Lapok 2 költeményt hozott Petőfitől. Költői pályájának első időszakában (1842-46) összesen 198 költeménye jelent meg különböző folyóiratokban és zsebkönyvekben; a második időszakban (1847-49) 125 költeménye jelent meg. <br />
<br />
'''''A költő újításai a magyar lírában''''':<br />
<br />
Addig ismeretlen témákat honosított meg költészetünkben: nála jelenik meg először a családi líra, a szerelmi költeményekben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a [[Füves puszta|Puszta]], a magyar [[Alföld]] méltó rajza.<br />
<br />
Kezdeti költeményeiben, első kötetében követi a [[népiesség]] stílusát, mely a korszakban viszonylag friss felfedezés. [[Erdélyi János]] 1842-es tanulmánya az első, melyben a népköltészetben rejlő lehetőségekről, a nép művészetének felfedezéséről, erejéről beszél. Petőfi e stílust követve addig nem létező műfajokat is meghonosított költészetünkben.<br />
<br />
Költészete nyomán új hangok kerülnek a versekbe, nyelve felszabadul a Kazinczy-féle „fentebb stíl” használatától. Elhagyja a mitológiai elemeket, a finomkodó körülírásokat. Közérthetően, egyszerűen szól mindenkihez, a nép nyelvét beemeli az irodalomba úgy, hogy emellett megjelenik a kora művelt, tanult emberére valló szókészlet is. Műveiben olvashatjuk először a ''világszabadság'' szót. ''(Horváth János)''<br />
<br />
A versek külcsíne helyett a gondolatot állítja középpontba, fontosabb a mondanivaló, mint a forma tökéletessége.<br />
<br />
<br />
<br />
'''''Pályája, műfaji sokfélesége, legismertebb költeményei''''':<br />
* '''Népies költemények''': [[Befordúltam a konyhára…]] (1843), [[A virágnak megtiltani nem lehet…]] (1843), [[A borozó]] (1842), [[Ez a világ amilyen nagy…]] (1844), [[Szeget szeggel]] (1843), [[Távolból]] (1843), [[Anyám tyúkja]] (1848)<br />
* '''Családi költemények''': [[Egy estém otthon]] (1844), [[Füstbement terv]] (1844), [[István öcsémhez]] (1844)<br />
* '''Elbeszélő költemények''': [[A helység kalapácsa]] (1844), [[János vitéz]] (1845), [[Bolond Istók]] (1847), [[Az apostol]] (1848)<br />
* '''Útirajzok''': Úti levél, Életképek (1844)<br />
* '''Tájköltemények''': [[Az alföld]] (1844), [[A Tisza]] (1847), [[A puszta, télen]] (1848), [[A Kiskunság]] (1848)<br />
* '''Szerelmi költemények''': [[Fa leszek, ha…]] (1845), [[Reszket a bokor, mert…]] (1846), [[Szeptember végén]] (1847), [[Beszél a fákkal a bús őszi szél…]] (1847), [[Minek nevezzelek?]] (1848)<br />
* '''Forradalmi látomásköltészet''': [[A XIX. század költői]] (1847), [[Egy gondolat bánt engemet…]] (1846), [[Nemzeti dal]] (1848), [[Föltámadott a tenger…]] (1848)<br />
* '''A szabadságharc versei''': [[Csatadal]] (1848), [[A vén zászlótartó]] (1848), [[Európa csendes, újra csendes…]] (1849)<br />
<br />
== Kiadások ==<br />
;'''Összes művei'''<br />
* ''Petőfi Sándor összes költeményei'' (Pest, 1847)<br />
* ''Petőfi Sándor vegyes művei'' (I – III., Gyulai Pál, Pest, 1863)<br />
* ''Petőfi Sándor összes művei'' (I – VI., az első kritikai kiadás, Havas Adolf Budapest, 1892–1896)<br />
* ''Petőfi Sándor'' (Összes költeményei, Voinovich Géza, Budapest, 1921)<br />
* ''Petőfi Sándor Összes művei'' (I – VII., MTA kritikai kiadás, Budapest, 1951–1964)<br />
* ''Petőfi Sándor Összes művei'' (I – III., Magyar klasszikusok sorozat, Pándi Pál, Budapest, 1955)<br />
<br />
{{navbox<br />
|név = Petőfi Sándor<br />
|cím = Petőfi a világirodalomban<br />
|navbar = off<br />
|állapot = collapsed<br />
|listastílus = text-align:left<br />
|lista1 = '''''[[Német nyelv]]ű fordítások'''''<br />
* Petőfi első fordításban angolul/németül jelent meg: ''A lopott ló, A csikós, A rabló'' című versek, Dux Adolf (Sonntagsblätter, Pest, 1845.)<br />
* ''Ausgewählte Gedichte von Alexander Petőfi.'' Deutsch von Adolf Dux. (Wien, 1846.)<br />
* ''Gedichte von Alexander Petőfi.'' Nebst einem Anhange, Lieder anderer ungarischer Dichter. Aus dem Ungarischen übertragen durch K. M. Kertbeny. (Frankfurt am Main, 1849) – Petőfi és 170 költeménye, 1500 példányban.<br />
* ''Der Held János. Ein Bauernmärchen von Petőfi.'' Aus dem Ungarischen übersetzt durch Kertbeny. Mit Porträt des Dichters. (Stuttgart, 1850.) – 750 példányban.<br />
* ''Alexander Petőfi's Gedichte.'' Aus dem Ungarischen übersetz von Fr. Szarvady und Moritz Hartmann. (Darmstadt, 1851.)<br />
* további fordítói: Adolf Buchheim, Oskar Falke, C. F. Daumer, Karl Schröter, Demeter Dudumi, Hugo von Meltzl, Theodor Opitz, Eugen Müller, Ladislaus Neugebauer, J. Schnitzer, Ludwig Reich, W. Berger, J. Goldschmidt, Georg von Schulpe, Alfred Teniers, Ersnt Speidl, [[Heinrich Melas]], Ludwig Stein-Abai, Andor von Sponer, dr. Adolf Kohut, Lindner Ernő, Josef Steinbach, Ernst Lindner…<br />
<br />
== Forrás ==<br />
<br />
*Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 10. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100317.pdf<br />
*G. Merva Mária: Írók és költők Gödöllőn<br />
*Kéry Gyula: Friss nyomon – Mednyánszky Berta</div>Gönczi Krisztina Évahttps://www.gvkik.hu/wiki/index.php?title=Fallenb%C3%BCchl_Zolt%C3%A1n&diff=342Fallenbüchl Zoltán2011-08-17T08:18:33Z<p>Gönczi Krisztina Éva: /* Forrás */</p>
<hr />
<div>[[Kép:Fallenbühl.jpg|thumb|right|300px|Petőfi Sándor]]<br />
Dr. Fallenbühl Zoltán (1924–2006) Dr. Fallenbüchl Zoltán történész, egyetemi tanár, a történettudományok doktora. 1924-ben született Budapesten. Pályafutása magán viseli a történelem kezenyomát.<br />
<br />
<br />
== Életútja ==<br />
<br />
Fallenbüchl Zoltán, aki apai ágon régi osztrák értelmiségi család sarja, anyai ágon felmenője pedig a franciás műveltségű író, hírlapíró, színházigazgató, a székely származású Ambrus Zoltán, a kor híres, ünnepelt írója, színikritikusa volt, aki a Nemzeti Színház igazgatójaként is tevékenykedett, s 1897-től volt nyaralója a Lovarda utcában. Városunk történelmébe Fallenbüchl professzor családja, ősei is bekapcsolódtak: anyai szépapja Foltin János, Grassalkovich gazdatisztje volt, anyai dédapja, Ambrus József az isaszegi csatában rokkant meg. 1942-ben a piaristáknál érettségizett, majd 1942-1946 között végezte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, történelem-latin-földrajz szakon.<br />
<br />
== Munkássága ==<br />
<br />
<br />
A háborús idők miatt nagy nélkülözések közepette tette le szakvizsgáit és szerezte meg a doktorátust. 1947-től 1984-ig, nyugdíjba vonulásig az Országos Széchenyi Könyvtárban dolgozott, ezen belül 16 évig a Térképtár, majd szintén 16 évig a Kézirattár tudományos főmunkatársa volt.<br />
<br />
A történettudomány kandidátusa címet 1992-ben szerezte meg, a nagydoktori címet, azaz a történettudományok doktora minősítést pedig 1997-ben nyerte el. A korábbi évek hatalmas anyaggyűjtései eredményeképpen sorra jelennek meg önálló archontológiai kötetei. <br />
Olyan alapművek ezek, melyek hiányát eddig a kormányzat-, igazgatás vagy társadalomtörténet kutatói és a családtörténet búvárlói egyaránt érzékelhették. Tanár szüleitől örökölt hajlamot a fiatalokkal való törődésre, tudása átadására. Érezhették ezt azok a pályakezdő kollegák, akikkel mindenkor önzetlenül foglalkozott. <br />
Fallenbüchl Zoltán gyermekkorától kezdve a Lovarda utcai nyaralóban töltötte a vakációt. később itt gondozta, ápolta nagyapja hagyatékát, emlékét. 1985-ben állíttatta fel Ambrus Zoltán mellszobrát a gödöllői ház kertjében. 1990-ben az író bútoraival, használati tárgyaival berendezett emlékszobát nyitott a ház egy részében. Kutatási területe: művelődéstörténet, kartográfiatörténet, vezető tisztségviselők, hivatalnokok életrajza. <br />
<br />
Fallenbüchl Zoltán mintegy 300 publikációt , több történelmi témájú könyvet írt. Legjelentősebb művei: Magyarország főméltóságai 1526-1848 (Budapesten jelent meg 1988-ban, 5 nyelvű kiadásban); Mária Terézia magyar hivatalnokai (1989); Az 1738-1739. évi országos diákösszeírás (1990); Magyarország főispánjai 1526-1848 (1994, 3 nyelvű kiadás); Grassalkovich Antal monográfia (1997, a 2. kiadás 1999-ben, német nyelven 2003-ban). Rendszerezte és megírta édesanyja feljegyzései alapján nagyapja, Ambrus Zoltán életrajzát Egyedül maradsz… címmel (2000). Osztrák, szlovák és hazai levéltárakban kutatta a XVII. és XVIII. századi magyarországi állami, királyi és császári hivatalviselők életrajzát. Körülbelül 100 ezerlexikon anyaga kéziratban. Ez az életrajzi adattár olyan alapmű lehet, amely segítheti az adott korral foglalkozó további kutatásokat.<br />
<br />
== Kitüntetései ==<br />
<br />
Életművének elismeréseként 1994-ben a '''Magyar Köztársaság kiskeresztje''' kitüntetést vehette át a köztársasági elnöktől, 1996-ban pedig '''aranydiplomát adományozott neki az Eötvös Loránd Tudományegyetem'''. A nemzetközi tudományos életben is elismerték munkásságát, megkapta '''Budapest-Józsefváros becsületrendjét''', 2004. augusztus 20-án pedig '''Gödöllő városától a díszpolgári cím'''et.<br />
<br />
== Külföldi munkássága ==<br />
<br />
<br />
Előadásokat tartott Németországban, Lengyelországban, Ausztriában. A spanyolok magyarországi kapcsolatairól francia nyelven írt művét kiadták Madridban. Az osztrák Coronelli Gesellschaft für Globen- und Instrumentenkunde tudományos egyesület tiszteletbeli tagja, az osztrák tudományos akadémia kiadásában megjelenő Österreichisches Biographisches Lexikon munkatársa volt. Fallenbüchl Zoltán sokat foglalkozott Grassalkovich Antallal, akinek személye meghatározó volt Gödöllő életében.<br />
<br />
1971-ben jelent meg Grassalkovich Antal Beteges és unalmas gondolatai című aforizmagyűjteményéről írott tanulmánya. A Városi Múzeum 1997-ben jelentette meg a Grassalkovich Antalról írt alapvető és hiányt pótló mongoráfiáját, amely már a második kiadást is megérte. A múzeum térképgyűjteményét is ő azonosította be, dolgozta fel és leltározta be.<br />
<br />
2006-ban, 81 éves korában hunyt el.<br />
<br />
<br />
<br />
== Forrás ==<br />
Gödöllői Szolgálat 2010 - XIX. évfolyam - 11. szám http://www.szolgalat.com/gszolga100324.pdf</div>Gönczi Krisztina Éva