Szőlőművelés Gödöllőn

Szüreti felvonulás, Gödöllő, 1933. Fotó: Fortepan / Somogyvári Gergő

Magyarország Európa bortermelő övezetének északkeleti csücskében helyezkedik el. Hazánk a XIX. század végén, Európa egyik legnagyobb bortermelő országa volt. A termelés mellett a fogyasztás is jelentős volt, bár soha nem érte el a franciaországi vagy olaszországi mennyiséget, de ezek mellett a magyarságot itthon és külföldön egyaránt a hagyományosan borivó nemzetek sorában tartották számon.

Szőlőföldek Gödöllőn

Gödöllőn is a földművelés egyik legfontosabb ága a szőlőtermesztés volt, mely a török utáni években fokozatosan fejlődött, és a XVIII. századtól jelentős szerepet játszott a település gazdasági életében. Gödöllőnek négy olyan területe volt, ahol szőlőt termeszetek. Ezek az Ó-besnyői, az Antalhegyi, a Fenyvesi zsellér és az Öreghegyi szőlők voltak. A területek szinte összefüggő egységet alkottak. A szőlőbirtokok a máriabesnyői zárdától kezdődően kisebb nagyobb megszakítással a szadai határig tartottak. Az Öreghegy volt Gödöllő legrégebbi szőlőterülete, itt 226 kisebb nagyobb úrbéri szőlőbirtok volt. Ehhez a szőlőterülethez tartozott az Öreghegy, a Boncsok, a Pazsak és a Présházdűlő. A szőlőföldek hosszú, vékony parcellákra voltak osztva, melyek többségén volt valamiféle épület is. Ez alól a Fenyvesi zsellérszőlők jelentettek kivételt, melyekre semmilyen gazdasági épületet nem emeltek.

A szőlőterületek háromfélék voltak a faluban: a telekhez tartozók, a telekhez nem tartozók, de a jobbágy tulajdonát képzők és az újonnan beültetett, előre meghatározott évig szolgálat alól mentes szőlők. Ezek mellett voltak az uradalmi szőlőbirtokok. A parasztok kezelésében lévő szőlőterületek körülbelül a tízszeresét tették ki az uradalmi szőlőknek.

Szőlőtermelés

Gödöllői Sörgyár utca 2. sz. pincéje

1725-ben 12 akó bora termett a községnek. 1726 és 1737 között 349 akó bort termeltek a faluban, ebből 1730-ban 23-at. A következő években ugrásszerű fejlődés indult meg: 1741-ben 440, 1743-ban 740, 1757-ben 782 akó bor került a hordókba. 1760 és 1771 között pedig 1886 akó bort termeltek a helyi gazdák. Volt olyan jobbágy, aki 30 akó bort termelt 10 év alatt, de volt olyan is, egy Tóth György nevű, aki 1741-ben az összesen termelt 440 akóból egymaga 30-at állított elő. A jobbágyok leginkább vörösbort termeltek. Minősége nem lehetett valami jó, hiszen inkább a mennyiséget helyezték előtérbe, de így is szép jövedelmet jelentett a falu lakói számára.

A szőlők gondozásának évente rendszeresen ismétlődő munkafázisai voltak. Ezek az ápolási munkák a szőlőtőkék termőképességének fenntartását, illetve egyensúlyban tartását szolgálták. Ennek következtében a termőszőlő munkái valamennyi borvidékünkön négy nagy csoportba sorolhatók: a) a tavasztól őszig több szakaszban elvégzett talajművelési munkák, b) tőkeművelés és metszés, c) az új hajtások ápolása, d) talajjavítás. Az utóbbi száz évben egy újabb munkacsoport csatlakozott a fentiekhez: e) a kártevők elleni védekezés.

Gazdasági épületek

A szőlőhegyekhez és -kertekhez bizonyos építmények is hozzátartoztak. A kisparcellás paraszti borvidékeken a szőlőparcellák többségéhez hozzátartoztak a különböző, bor készítésére és tárolására szolgáló épületek. Szinte minden borvidékünkön találhatók egyszerű, nádból korcolt vagy venyigekévékből összeállított, felmenő fal nélküli, téglalap vagy kör alaprajzú kunyhók. Ha munka közben kimelegedtek, ide tették a feleslegessé vált ruhadarabokat, délben itt ettek és pihentek, s ha vihar jött, ide húzódtak be. A távolabb lakó birtokosok, akik a szőlő- munkák idején huzamosan a hegyen tartózkodtak, többnyire állandó épületeket emeltek szőlőjükben. Ezek az egyosztatú, üres fedélszékű, tűzhely nélküli formáktól a szoba-konyhás, tűzhelyes, kocsiszínnel, lóállással ellátott lakóházformákig számtalan változatban előfordultak a szőlőhegyeken.

Munkások

A szőlőhegyeken mindig szükség volt olyan fizetett alkalmazottakra, akik egész éven át őrizték a szőlőket s a szőlőterületen található objektumokat. Az éves szolgálatra felfogadott, fizetett alkalmazottakat csősznek hívták. Számuk a szőlőhegy kiterjedésétől függően változó volt. Ők ellenőrizték a gyepűk, árkok, kapuk, utak épségét és azt, hogy nem hatolt-e be kóborló állat vagy tolvaj a szőlőhegy területére. Többnyire a szőlőhegyen felépített csőszházban laktak. Gödöllőn az Ó-besnyői és az Antalhegyi szőlőben is állt csőszház.

Uradalmi szőlőföldek

Gödöllői M. k[irályi] korona uradalomtérképe. G I h 206/13

A szőlőtermesztés nem csak a paraszti gazdálkodásnak képezte fontos részét, hanem az uradalom földművelésében is jelentős szerepet játszott. I. Grassalkovich Antal egyetlen olyan növényt termesztett az uradalmában, ahol nem alkalmazta a jobbágyok által kötelező szolgáltatást, a robotot, ez pedig a szőlő volt. A robotban végzett munka nem mindig volt megfelelő minőségű, így a szőlőművelés nem fért össze a robot természetével, ahol jó minőségű munkára volt szükség a jó terméshozamhoz. Éppen ezért a gróf szerződést kötött a birtokában lévő településekkel, pénzért megváltatta velük a szőlőbeli robotolást, a kapott összeget szőlőmunkások foglalkoztatására fordította. Grassalkovich Antal tisztában volt azzal, hogy a pénzes munkástól jobb és gyorsabb munkát lehetett remélni. Tehát a munkák legnagyobb részét napszámosokkal, fizetségért végeztette. I. Grassalkovich Antal csak a legdurvább műveleteket, mint például a karóvágást, karózást és azok kihúzását bízta a jobbágyaira. II. Antal már csökkentette a szőlőre fordított összegeket, mely az 1790-es években szinte eltűnt. Ezután, a többi növényhez hasonlóan, a szőlőt is robotban műveltették a jobbágyokkal, melynek meg is lett az eredménye. A tőkék elvénültek, kivesztek. Emiatt egy részüket el kellett adni. A megmaradt szőlőterületen a kényes munkák végzésé- nél vissza kellett térni a napszámosok alkalmazására. A munkák közül a trágyahordás a béresek, a döntés a vincellér feladta maradt, de a metszést, az első kötözést és a szüret egy részét napszámosokra bízták.

A fontosabb munkák a 40 holdas uradalmi szőlőben 1776-ban így oszlottak meg: trágyahordás 337, metszés 191, karózás 420, kötözés 1337, kapálás 1530, fedés 262, döntés 366, összesen 3000-5000 óra napszámot jelentettek. Az 1770-es években karózásért 9, trágyahordásért 10, kötözésért, gyomlálásért 12, nyitásért, metszésért, fedésért 20, kapálásért, döntésért 25 dénár napszámot fizettek.

A földmunkák mellett a szüret módja is befolyásolta a termés nagyságát. Az uradalomban eleinte a taposást alkalmaztak mustnyerésre. Ilyenkor a szőlőt zúzatlan állapotban vitték a feldolgozás helyszínére, ahol egy szedőkádba öntötték, mely kerek fenekű, abroncsokkal összefogott, dongás kádáredény volt. A munka a szőlőfürtök összezúzásával, csömöszölésével kezdődött. Erre a célra kb. 1 méter hosszú, 3-5 csonkolt ágban végződő cseresznye- vagy szilvafahusángot használtak. Ha a kádban már elég sok letört szőlő volt, vesszőből font szűrőkas segítségével kimeregették a színlét, és azt mindjárt hordókba töltötték. Amikor a kasból már nem tudtak több lét kimerni, akkor kitaposták a törkölyt. A taposás fő célja a lé kiszorítása volt. A gödöllői uradalomban lényerésre csak a későbbiekben kezdték el a szőlőpréseket használni.

Az uradalom egy évi bortermelése 900 és 2300 akó közt mozgott. A gödöllői 40 holdas szőlőben 1783-ban 842, 1784- ben 1172, 1796-ban 310, 1797-ben 679, 1798-ban 852, 1801- ben 670 és 1802-ben 1019 akó bor termett. Ez azt jelenti, hogy katasztrális holdanként 5,6-21,2, átlagban 14,4 termést hozott. Főleg vörösbort termelt az uradalom, de a fehérbor idővel egyre inkább előtérbe került.

A bor minősége – a kisbirtokosok által készített borokhoz hasonlóan – szintén nem lehetett valami jó, főleg akkor, ha azt a kocsmában a jobbágyok dézsmaborával keverten mérték ki. I. Grassalkovich Antal saját terméséből még tudott jó minőségű bort csinálni, de utódai alatt a szőlőterületek pusztulásával romlott a bor minősége is. A minőség romlásához hozzá járult a hanyag kezelés is. Gyakran előfordult, hogy a hordók nem megfelelően voltak kitisztítva, így a bor könnyen megromlott. Az ilyen romlott borokból pálinkát főztek a szeszfőzdében. A hordók tisztántartása mellett problémát jelentett a hordók minősége is. Előfordult, hogy a kocsmáknak rossz hordót adtak ki és a bor elfolyt. A probléma gyökere az abroncsokban volt. Ekkor még a hordók jelentős része faabroncsos volt, melyek az uradalomban készültek. 1783-ban 2780 akó összes űrtartalomból 50 akó esett faabroncsos hordókra, azonban 1795-ben 7597-ből már 1780 akó. A grófnak komoly jövedelemforrást jelentettek a birtokain működő kocsmák is. A XVIII. század közepén a Gödöllőn működő kocsmák közül kettő a földesúré, egy pedig a községé volt.

Grassalkovich Présház

Grassalkovich Présház

A község határában a Boncsok nevű hegy mellett volt az uradalomnak a présháza és pincéje. Az épület építésének ideje ismeretlen. A présház három szintből áll, egy földszintből, egy magasföldszintből és egy emeletből. Az emelet az uraság és a vendégei pihenőhelyéül szolgált. A földszint volt a tulajdonképpeni présház, mely helyet adott a kádak és a prések számára. A pince több részből áll. Korábban a pincében volt egy 400 akós boroshordó is. A présháznak a bor tárolása mellett urasági mulatóhely funkciója is volt. A borok részben a présházban maradtak, részben a belső pincékbe, innen pedig a kocsmákba kerültek. Kezelésük a kulcsár feladatai közé tartozott. Ez egy kényes hivatal volt, számtalan visszaélési lehetőséggel, melyek leginkább a fejtés és a feltöltés során keletkeztek.

Szőlőföldek pusztulása

A XIX. század utolsó harmadáig a szőlők nem szorultak különösebb növényvédelemre. Borvidékeink túlnyomó részén kártevőknek a méheket és a darazsakat, valamint a madarakat, elsősorban a seregélyeket tartották. A XIX. század végén három veszedelmes szőlőbetegség, a filoxéra, a peronoszpóra és a lisztharmat terjedt el. Közülük a filoxéra végezte a legnagyobb pusztítást a hazai szőlőtermő vidékeken.

Gödöllőn a filoxéra járvány a szőlők nagy részét kipusztította, 1/3-ra csökkentette a korábbi szőlőterületek nagyságát. Utána a kevesebb befektetést igénylő és jól jövedelmező gyümölcstermelésre rendezkedtek be a gazdák. Az 1910-es évektől kezdődően egyre nagyobb számban épültek lakóházak az Öreghegyen. A régi, szőlőtermeléshez szükséges vályogból épült kicsi présházak pedig folyamatosan tűntek el a területről. A gazdasági szempontok mellett más szempontok is uralkodtak a terület beépülésével kapcsolatban. Gödöllő községe más irányba nem tudott terjeszkedni. A szőlőterület 1927-ben az újonnan ültetett homoki szőlőkkel együtt kb. 100 hektárt tett ki Gödöllő határában. Az uradalom a filoxéra után nem hagyott fel a szőlőműveléssel, hanem a présház körül és a szadai határban szőlőterületeket újított fel.

Gödöllő Vidéki Borászati Szövetkezet

Szabadság tér, szüreti felvonulás Gödöllőn 1933-ban. Fotó: Fortepan/ Fotó adományozó Somogyvári Gergő)

Gödöllő egyik jó nevű vállalata a koronauradalom felügyelete alatt álló „Gödöllő Vidéki Borászati Szövetkezet” volt, mely 1890-ben alakult. A gödöllőiek közül már többen is próbálkoztak a vidék bortermelésének föllendítésével, sikertelenül. Végül Ivánka Imre állt a szövetkezet élére, és azt magas színvonalra emelte. Ivánka Imre nyaralóját a máriabesnyői szőlőskertek közepére építette. A borászati szövetkezet 10 évre bérbe vette a koronauradalom présházát és pincéjét, ahol átlagosan 8000 hektoliter bort tartottak raktáron. A borokat nem csak a helyi szőlőkből nyerték, hanem híres bortermő vidékekről is vásárolták.

Régi szüreti mulatságok Gödöllőn

Az egykori Grassalkovich uradalomban fontos esemény volt a szüret és a szüreti bál. Gödöllőn, Besnyőn is tovább éltek a szüreti hagyományok. Az 1900-as évek elején is még rendeztek szüreti mulatságokat Gödöllőn, amiről a Gödöllő és Vidéke című helyi újságból lehetett értesülni. Az eseményeket Besnyői Népkönyvtár Egyesület és a Polgári Kör szervezte.

A szüreti mulatságokon a nap végeztével a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak, amit fára, rúdra kötöztek, és már kezdődhetett is a csőszjáték, vagy más néven szőlőlopás. A játékhoz csőszöket és szőlőtolvajokat neveztek ki, s míg a csősznek őriznie kellett a felaggatott szüretikoszorúkon lévő szőlőt, a többieknek minél többet el kellett lopni belőlük. A szüreti mulatságon került sor a szüreti korona elárverezésére is. A szüreti bálok délután muzsikaszó mellett kezdődtek és virradatig tartó tánccal folytatódtattak.

Forrás

• Szőlőművelés Gödöllőn In: Gödöllői Szolgálat, 2008.10.09. 17. évf. 37. szám
• Szőlőművelés Gödöllőn In: Gödöllői Szolgálat 2008.10.16 10. 17. évf. 38. szám
• Oravec-Kis Éva: Régi szüreti mulatságok In: Gödöllői Hírek Online 2013.11.10.
• Szüreti hagyományok In: Gödöllői Szolgálat, 2001.10.01. 10. évf. 40. szám
• Hungaricana adatbázis: Gödöllői M. királyi korona uradalomtérképe. G I h 206/13