|
|
| (25 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) |
| 1. sor: |
1. sor: |
| | |
| <div id="keret"> | | <div id="keret"> |
|
| |
|
| 19. sor: |
20. sor: |
|
| |
|
|
| |
|
| [[Kép:hetzel1.jpg|thumb|right|280px|<p align="justify"> <FONT SIZE="2">''' [[Hetzel Henrik]] (Újsové, 1875. augusztus 25. – Budapest, 1949. május 31.)''' magyar állatorvos, egyetemi tanár. A magyar állatorvosi szülészet megalapítója. Országos Állategészségügyi Tanács rendes tagja, a Darányi Ignác Agrártudományos Társaság tagja, az arany érdem- kereszt, a koronás arany érdemkereszt és a Signum Laudis tulajdonosa. 1897-ben szerezte állatorvosi oklevelét. 1916-ban állatorvosi doktori diplomát kapott. 1918-ban megalapította a szülészeti tanszéket. 1909–1924 között a Gödöllői járás állatorvosa és a gödöllői koronauradalom főállatorvosa volt. Hetzel Henrik megbízást kap, hogy a koronauradalmat az állatorvosképzés tangazdaságává fejlessze. A professzor a meddőségi kór- és gyógytan kutatásának szentelte életét. Hetzel Henrik professor írta meg az első magyarországi szülészeti tankönyvet. | | [[Kép:polonyi2.jpg|thumb|right|280px|<p align="justify"> <FONT SIZE="2">''' [[Polónyi Péter]]''' (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. 1974-ben került [[Gödöllő]]re. Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének. Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást. |
| </FONT></p>]] | | </FONT></p>]] |
|
| |
|
| 43. sor: |
44. sor: |
| </p> | | </p> |
|
| |
|
| <font size="5">'''Szőlőművelés Gödöllőn''' </font> | | {|class="sortable" border="1" style="width:60%; background:White; border: solid 0.1px inset Grey; " cellpadding="10" |
| | |
| | |- |
| | |align="center"|<font size="5"> ''' </font> </p> |
| | |
| | {| |
| | |
| | |
| | |} |
| | |} |
| | </div> |
|
| |
|
| <p align="justify"> <font size="3"> Gödöllőn is a földművelés egyik legfontosabb ága a szőlőtermesztés volt. Gödöllőnek négy olyan területe volt, ahol szőlőt termeszetek. Ezek az Ó-besnyői, az Antalhegyi, a Fenyvesi zsellér és az Öreghegyi szőlők voltak. Az Öreghegy volt Gödöllő legrégebbi szőlőterülete. A szőlőhegyekhez és -kertekhez hozzátartoztak a különböző, bor készítésére és tárolására szolgáló épületek. A szőlőhegyeken egész évben a csősz vigyázott a termésre. Gödöllőn az Ó-besnyői és az Antalhegyi szőlőben is állt csőszház.
| |
| </br>
| |
| A szőlőtermesztés a XIX. század végéig folyamatos volt Gödöllőn, amíg a filoxéra járvány el nem érte a gödöllői földeket is. A szőlők nagy részét kipusztította. Az uradalom a filoxéra után nem hagyott fel a szőlőműveléssel, hanem a présház körül és a szadai határban szőlőterületeket újított fel, főként olaszrizlinget telepítettek. 1890-ben megalakult a Gödöllő Vidéki Borászati Szövetkezet. Ivánka Imre állt a szövetkezet élén. A szövetkezet bérbe vette a koronauradalom présházát és pincéjét és fellendítette a bortermelést.
| |
| </br>
| |
| A filoxénia járvány utána a gazdák gyümölcstermelésre rendezkedtek be. Az 1910-es évektől kezdődően egyre nagyobb számban épültek lakóházak az Öreghegyen. A régi, szőlőtermeléshez szükséges vályogból épült kicsi présházak pedig folyamatosan tűntek el a területről.
| |
| </br>
| |
| </br>
| |
| ''' Bortermelés '''
| |
| </br>
| |
| I. Grassalkovich Antal saját terméséből még tudott jó minőségű bort csinálni, de utódai alatt a szőlőterületek pusztulásával romlott a bor minősége is. A bor minősége nem lehetett valami jó, főleg akkor, ha azt a kocsmában a jobbágyok dézsmaborával keverten mérték ki. A grófnak komoly jövedelemforrást jelentettek a birtokain működő kocsmák is.
| |
| A község határában a Boncsok nevű hegy mellett volt az uradalomnak a présháza és pincéje. A présház három szintből áll, egy földszintből, egy magasföldszintből és egy emeletből. Az emelet a gróf és a vendégei pihenőhelyéül szolgált. A földszint volt a tulajdonképpeni présház. A présháznak a bor tárolása mellett urasági mulatóhely funkciója is volt.
| |
| </br>
| |
| </br>
| |
| [[Kép:szolo10.jpg|thumb|right|350px|Szüreti felvonulás, Gödöllő, 1933. Fotó: Fortepan / Somogyvári Gergő]]
| |
| ''' Régi szüreti mulatságok Gödöllőn '''
| |
| </br>
| |
| Az egykori Grassalkovich uradalomban fontos esemény volt a szüret és a szüreti bál. Gödöllőn, Besnyőn is tovább éltek a szüreti hagyományok. A szüreti mulatságokon a nap végeztével a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak, amit fára, rúdra kötöztek, és már kezdődhetett is a csőszjáték, vagy más néven szőlőlopás. A játékhoz csőszöket és szőlőtolvajokat neveztek ki, s míg a csősznek őriznie kellett a felaggatott szüretikoszorúkon lévő szőlőt, a többieknek minél többet el kellett lopni belőlük. A szüreti mulatságon került sor a szüreti korona elárverezésére is. A szüreti bálok délután muzsikaszó mellett kezdődtek és virradatig tartó tánccal folytatódtattak. </font> </p>
| |
| </br>
| |
|
| |
|
| A témával kapcsolatban további információt az alábbi linken talál.
| |
| ''[[Szőlőművelés Gödöllőn]]''
| |
|
| |
|
| </br> | | </br> |