„Csörsz-árok” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
(12 közbenső módosítást, amit egy másik szerkesztő végzett, nem mutattunk) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Kép:csorsz1.jpg|thumb|right|300px|Csörsz-árok]] | [[Kép:csorsz1.jpg|thumb|right|300px|Csörsz-árok futása Marsigli térképén (1741)]] | ||
A '''Csörsz-árok''' széles, de nem különösen mély árok a Duna–Tisza között. Eredete máig is tisztázatlan. | |||
== Története == | == Története == | ||
A Csörsz-árok, a legmonumentálisabb kárpát-medencei építmény, egy hatalmas ókori védőműrendszer (az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánc) a Dunakanyar vidékéről indul ki, és végighalad az Alföld északi részén, majd délre fordul és az Al-Dunánál éri el a folyamot. A Duna-Tisza közi szakaszt, ahol három sánc fut párhuzamosan, Csörsz-ároknak, a Tiszántúlit, ahol 2–4 sánc halad párhuzamosan, (a negyedik Magyarországon kívül Románia területén fut) Ördögároknak nevezi a népnyelv. Az egész árokrendszer hossza 1260 km, szélessége 3,4–10 m között változik, mélysége 1,5–3 m a jelenlegi szinttől mérve. A megmaradt sáncok kb. 2 méter magasságúak. A sánc nem minden helyen követhető nyomon egyértelműen, egyes szakaszok megsemmisültek, betemették, beszántották, így csak fúrásokkal, kartográfiai módszerekkel, légi felvételek segítségével lehet következtetni a nyomvonalra. | |||
A sánc-árokrendszert egyes vélemények szerint valószínűleg a rómaiak irányításával az Alföldön élt szarmaták építették a 4. század első felében, I. (Nagy) Constantinus (uralkodása: 306-337) korában, mintegy 15 millió köbméter föld megmozgatásával, melyet kb. 5500 fő végezhetett 15 éven át. A Kr.u. 4. század utolsó évtizedéig, mint a rómaiak előretolt védelmi vonala a népvándorlás népeinek támadásait volt hivatott kivédeni és elterelni. Az árok – jelenlegi ismereteink szerinti – első említése egy 1067-ben kelt oklevélben történt. A Zászty apátság alapító levelében – többek között – ez áll: „magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit.” | A sánc-árokrendszert egyes vélemények szerint valószínűleg a rómaiak irányításával az Alföldön élt szarmaták építették a 4. század első felében, I. (Nagy) Constantinus (uralkodása: 306-337) korában, mintegy 15 millió köbméter föld megmozgatásával, melyet kb. 5500 fő végezhetett 15 éven át. A Kr.u. 4. század utolsó évtizedéig, mint a rómaiak előretolt védelmi vonala a népvándorlás népeinek támadásait volt hivatott kivédeni és elterelni. Az árok – jelenlegi ismereteink szerinti – első említése egy 1067-ben kelt oklevélben történt. A Zászty apátság alapító levelében – többek között – ez áll: „magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit.” | ||
14. sor: | 14. sor: | ||
== Méretei == | == Méretei == | ||
[[Kép: | [[Kép:csorsz3.jpg|thumb|right|250px|Csörsz-árok]] | ||
Az árok mélysége: 2–5 m | Az árok mélysége: 2–5 m | ||
28. sor: | 28. sor: | ||
== Nyomvonala == | == Nyomvonala == | ||
Épebb állapotban maradt összefüggő szakaszai Alag, Kerepes, Gödöllő és Valkó között, Jászfényszarú, Kisköre, Jászárokszállás, Visznektől Tarnadobig, Dormánd, Erdőtelek, Debrecen, (Nagyerdő) és Gödöllő határában találhatóak. Csörsz árkát a Gödöllő - Valkó közötti közútról a "Kőkereszt" autóbusz megállótól érjük el. Itt indul egy erdészeti út, amelyik az Erzsébet pihenőhöz vezet. Ezen megy a kék sáv jelzés. Ahol a piros háromszög jel kiágazik a Juharos csúcsára, a műút túloldalától pár méterre induló mély bevágás a Csörsz-árok. | Épebb állapotban maradt összefüggő szakaszai Alag, Kerepes, Gödöllő és Valkó között, Jászfényszarú, Kisköre, Jászárokszállás, Visznektől Tarnadobig, Dormánd, Erdőtelek, Debrecen, (Nagyerdő) és Gödöllő határában találhatóak. Csörsz árkát a Gödöllő - Valkó közötti közútról a "Kőkereszt" autóbusz megállótól érjük el. Itt indul egy erdészeti út, amelyik az Erzsébet pihenőhöz vezet. Ezen megy a kék sáv jelzés. Ahol a piros háromszög jel kiágazik a Juharos csúcsára, a műút túloldalától pár méterre induló mély bevágás a Csörsz-árok. | ||
34. sor: | 34. sor: | ||
== Védettsége == | == Védettsége == | ||
[[Kép:csorsz2.jpg|thumb|right|250px|Csörsz-árok]] | |||
A Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karának tanszékei, illetve hallgatói és egyéb lelkes amatőr kutatók Harkányiné Székely Zsuzsanna vezetésével évek óta figyelemmel kísérik a Csörsz-árkot. Céljuk a Csörsz-árok Gödöllő környéki szakaszának védetté nyilvánítása (2012-ben kiemelten védetté nyilvánította az emberi erőforrások minisztere), karbantartásának megszervezése, később egy szakasz rekonstruálása, tanösvényt kialakítása, bevonása a Gödöllő környéki történelmi turizmusba. | A Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karának tanszékei, illetve hallgatói és egyéb lelkes amatőr kutatók Harkányiné Székely Zsuzsanna vezetésével évek óta figyelemmel kísérik a Csörsz-árkot. Céljuk a Csörsz-árok Gödöllő környéki szakaszának védetté nyilvánítása (2012-ben kiemelten védetté nyilvánította az emberi erőforrások minisztere), karbantartásának megszervezése, később egy szakasz rekonstruálása, tanösvényt kialakítása, bevonása a Gödöllő környéki történelmi turizmusba. | ||
42. sor: | 42. sor: | ||
*Harkányiné Székely Zsuzsanna: Csörsz-árok, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 823. kötet, Budapest, 2010, | *Harkányiné Székely Zsuzsanna: Csörsz-árok, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 823. kötet, Budapest, 2010, | ||
*[http://mult-kor.hu/cikk.php?id= | *[http://mult-kor.hu/cikk.php?id=18364 Bernát Péter: A legendától a valóságig: a Csörsz-árok története 2007. szeptember 20.] | ||
*[http://szolgalat.com/gszolga081002.pdf Gödöllő Anno: Harkányiné Székely Zsuzsanna, Benõ Dávid, Prunner Andrea, Katona Andrea: A Csörsz-árok In: Gödöllői Szolgálat 2008. október 2. XVII. évfolyam. 36. szám] | *[http://szolgalat.com/gszolga081002.pdf Gödöllő Anno: Harkányiné Székely Zsuzsanna, Benõ Dávid, Prunner Andrea, Katona Andrea: A Csörsz-árok In: Gödöllői Szolgálat 2008. október 2. XVII. évfolyam. 36. szám] | ||
*[https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B6rsz_%C3%A1rka Wikipédia/Csörsz-árok] | *[https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B6rsz_%C3%A1rka Wikipédia/Csörsz-árok] | ||
48. sor: | 48. sor: | ||
[[Kategória:Természeti értékek]] | [[Kategória:Természeti értékek]] | ||
[[Kategória:Védőműrendszerek]] | |||
[[Kategória:Tematikus évek]] | |||
[[Kategória:Művészetek Kertje - Gödöllő 2015]] | [[Kategória:Művészetek Kertje - Gödöllő 2015]] |
A lap jelenlegi, 2016. szeptember 1., 14:54-kori változata
A Csörsz-árok széles, de nem különösen mély árok a Duna–Tisza között. Eredete máig is tisztázatlan.
Története
A Csörsz-árok, a legmonumentálisabb kárpát-medencei építmény, egy hatalmas ókori védőműrendszer (az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánc) a Dunakanyar vidékéről indul ki, és végighalad az Alföld északi részén, majd délre fordul és az Al-Dunánál éri el a folyamot. A Duna-Tisza közi szakaszt, ahol három sánc fut párhuzamosan, Csörsz-ároknak, a Tiszántúlit, ahol 2–4 sánc halad párhuzamosan, (a negyedik Magyarországon kívül Románia területén fut) Ördögároknak nevezi a népnyelv. Az egész árokrendszer hossza 1260 km, szélessége 3,4–10 m között változik, mélysége 1,5–3 m a jelenlegi szinttől mérve. A megmaradt sáncok kb. 2 méter magasságúak. A sánc nem minden helyen követhető nyomon egyértelműen, egyes szakaszok megsemmisültek, betemették, beszántották, így csak fúrásokkal, kartográfiai módszerekkel, légi felvételek segítségével lehet következtetni a nyomvonalra.
A sánc-árokrendszert egyes vélemények szerint valószínűleg a rómaiak irányításával az Alföldön élt szarmaták építették a 4. század első felében, I. (Nagy) Constantinus (uralkodása: 306-337) korában, mintegy 15 millió köbméter föld megmozgatásával, melyet kb. 5500 fő végezhetett 15 éven át. A Kr.u. 4. század utolsó évtizedéig, mint a rómaiak előretolt védelmi vonala a népvándorlás népeinek támadásait volt hivatott kivédeni és elterelni. Az árok – jelenlegi ismereteink szerinti – első említése egy 1067-ben kelt oklevélben történt. A Zászty apátság alapító levelében – többek között – ez áll: „magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit.”
Mondák, legendák is szólnak a Csörsz árok történetével kapcsolatban. A legismertebbek Komjáthy István: Mondák könyvében szereplő Csörsz és Délibáb című, szép és tragikus szerelmi történet, vagy a történet tiszadobi változata, melyet Szentesi Edina gyűjtött össze. Tompa Mihályt is megihlette, a Csörsz-árka című balladájában.
Méretei
Az árok mélysége: 2–5 m Az árok szélessége: 5–8 m Az árokrendszer teljes hossza: ~1260 km A körbekerített terület nagysága: ~60-65.000 km2 A megmozgatott föld mennyisége: ~10 millió m3 Az építésre fordított munkanapok száma: ~10 millió (Vagy 2250 nap 15 évvel évente 5 hónappal [1 hó=30 nap] számolva; Vagy 1800 nap a 700 m/nap sebességből kiindulva.) Az építkezésen részt vevő emberek száma: ~5.500 fő (15 építési évvel és évi 5 munkahónappal számolva) Az árok építésének "sebessége": ~700 m/nap
Nyomvonala
Épebb állapotban maradt összefüggő szakaszai Alag, Kerepes, Gödöllő és Valkó között, Jászfényszarú, Kisköre, Jászárokszállás, Visznektől Tarnadobig, Dormánd, Erdőtelek, Debrecen, (Nagyerdő) és Gödöllő határában találhatóak. Csörsz árkát a Gödöllő - Valkó közötti közútról a "Kőkereszt" autóbusz megállótól érjük el. Itt indul egy erdészeti út, amelyik az Erzsébet pihenőhöz vezet. Ezen megy a kék sáv jelzés. Ahol a piros háromszög jel kiágazik a Juharos csúcsára, a műút túloldalától pár méterre induló mély bevágás a Csörsz-árok.
Védettsége
A Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karának tanszékei, illetve hallgatói és egyéb lelkes amatőr kutatók Harkányiné Székely Zsuzsanna vezetésével évek óta figyelemmel kísérik a Csörsz-árkot. Céljuk a Csörsz-árok Gödöllő környéki szakaszának védetté nyilvánítása (2012-ben kiemelten védetté nyilvánította az emberi erőforrások minisztere), karbantartásának megszervezése, később egy szakasz rekonstruálása, tanösvényt kialakítása, bevonása a Gödöllő környéki történelmi turizmusba.
Forrás
- Harkányiné Székely Zsuzsanna: Csörsz-árok, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 823. kötet, Budapest, 2010,
- Bernát Péter: A legendától a valóságig: a Csörsz-árok története 2007. szeptember 20.
- Gödöllő Anno: Harkányiné Székely Zsuzsanna, Benõ Dávid, Prunner Andrea, Katona Andrea: A Csörsz-árok In: Gödöllői Szolgálat 2008. október 2. XVII. évfolyam. 36. szám
- Wikipédia/Csörsz-árok