„Kezdőlap” változatai közötti eltérés

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(74 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
<div id="keret">
<div id="keret">


15. sor: 16. sor:
</div>
</div>


<div id="jobbmenu"> <caption><p-aligne="right"<FONT SIZE="5">Tudomány éve Gödöllőn</font></p></caption>
<div id="jobbmenu"> <caption><p align="right"><font size="5"> Tudomány éve Gödöllőn</font></p></caption>
<table>
    <tr>
        <th>Első címsor</th>
       
    </tr>


    <tr>
        <td>Első cella</td>
<tr>
        <th>Első címsor</th>
       
    </tr>


    <tr>
        <td>Első cella</td>
<tr>
        <th>Első címsor</th>
       
    </tr>
    <tr>
        <td>Első cella</td>
    </tr>
</p></table>
[[Kép:asboth1.jpg|thumb|right|300px|<p align="justify"> <FONT SIZE="2">''' [[Asbóth Emil]]''' (Újarad, 1854. május 23. – Budapest, 1935. április 8.), gépészmérnök, műegyetemi tanár. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a zürichi műegyetemre ment, s itt 1872-ben fejezte be tanulmányait. 1873-tól 1878-ig pedig a M. Kir. Államvasutaknál tevékenykedett. 1878-ban elhagyván a gyakorlati pályát, életét teljesen a tanári hivatásnak szentelte. 1899-ben lemond katedrájáról és a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. igazgatója, később vezérigazgatója lesz 1935-ben bekövetkezett haláláig. Több ipari egyesületnek, az Országos Ipartanácsnak, a Mérnök Tanácsnak tagja. 1908-ban a Ferenc József-rend kitüntetésben részesül. Később, 1914-ben a Szent István csatahajó vízre bocsátásakor a Ferenc József rend középkeresztjét is megkapta. </FONT></p>]]
[[Kép:kalocsay.jpg|thumb|right|300px|<p align="justify"><FONT SIZE="2"> ''' [[Dr. Kalocsay Kálmán]]''' (Abaújszántó, 1891. október 6. - Budapest, 1976. február 27.), infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő. 1920-tól 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig infektológusként a Szent László Kórházban dolgozott. 1926-ban adjunktusi kinevezést kapott. 1952-ben elnyerte az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora tudományos fokozatot, 1963 címzetes egyetemi tanári címet kapott. 1911-ben kezdte el tanulni az eszperantó nyelvet, 1913-ban pedig már tanította. Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezdte. Három verse meg is jelent a Nyugatban. </FONT></p>]]


[[Kép:polonyi2.jpg|thumb|right|280px|<p align="justify"> <FONT SIZE="2">''' [[Polónyi Péter]]''' (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. 1974-ben került [[Gödöllő]]re. Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének. Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást.
</FONT></p>]]


[[Kép:Ifjú_doktor.jpg|300px|thumb|right|<p align="justify"><FONT SIZE="2"> ''' [[Dr. Klacsmann László ]]''' (Budapest, 1915. április 13. - Gödöllő, 2010. április 1.) Szülész-nőgyógyász szakorvos. Elemi- és középiskolai tanulmányait Zimony/Zemunban Jugoszláviában folytatta, 1934-ben érettségizett. Az orvosi tanulmányait a belgrádi Orvosi Egyetemen végezte el. Az egyetem elvégzése után, 1940-ben a zimonyi Irgalmas Nővérek Kórházában kapott állást. 1940. áprilisában behívták katonának a jugoszláv hadseregbe, 1944-től a magyar hadsereg kötelékében szolgált. 1947. februárjában tett sikeres szakvizsgát a szülészet nőgyógyászat tárgyköréből. 1948-ban kötött házasságot Kertész Valériával. Házasságukból két gyermek született. 1953. január elsejétől 1979. június 30-ig volt a gödöllői Járási, majd Városi Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztály vezetője, egyben igazgató főorvosa. Az 1956-os forradalom idején a városi Forradalmi Bizottság elnöke volt. A Vöröskereszt felkérésére rákszűrést végeztek a környező községekben és az üzemekben is. 82 éves korában vonult nyugállományba. Élete végéig Gödöllőn élt.
</FONT></p>]]


  </div>
  </div>
70. sor: 44. sor:
</p>
</p>


   
{|class="sortable" border="1" style="width:60%; background:White; border: solid 0.1px inset Grey; " cellpadding="10"
 
|-
|align="center"|<font size="5"> '''Szőlőművelés Gödöllőn''' </font> </p>
 
 
<p align="justify"> <font size="3"> Gödöllőn is a földművelés egyik legfontosabb ága a szőlőtermesztés volt. Gödöllőnek négy olyan területe volt, ahol szőlőt termeszetek. Ezek az Ó-besnyői, az Antalhegyi, a Fenyvesi zsellér és az Öreghegyi szőlők voltak. Az Öreghegy volt Gödöllő legrégebbi szőlőterülete. A szőlőhegyekhez és -kertekhez hozzátartoztak a különböző, bor készítésére és tárolására szolgáló épületek. A szőlőhegyeken egész évben a csősz vigyázott a termésre. Gödöllőn az Ó-besnyői és az Antalhegyi szőlőben is állt csőszház.
</br>
<p align="justify">  <font size="3"> A szőlőtermesztés a XIX. század végéig folyamatos volt Gödöllőn, amíg a filoxéra járvány el nem érte a gödöllői földeket is. A szőlők nagy részét kipusztította. Az uradalom a filoxéra után nem hagyott fel a szőlőműveléssel, hanem a présház körül és a szadai határban szőlőterületeket újított fel, főként olaszrizlinget telepítettek. 1890-ben megalakult a Gödöllő Vidéki Borászati Szövetkezet. Ivánka Imre állt a szövetkezet élén. A szövetkezet bérbe vette a koronauradalom présházát és pincéjét és fellendítette a bortermelést.
</br>
<p align="justify">  <font size="3"> A filoxénia járvány utána a gazdák gyümölcstermelésre rendezkedtek be. Az 1910-es évektől kezdődően egyre nagyobb számban épültek lakóházak az Öreghegyen. A régi, szőlőtermeléshez szükséges vályogból épült kicsi présházak pedig folyamatosan tűntek el a területről.
</br>
</br>
 
''' Bortermelés '''
</br>
<p align="justify">  <font size="3"> I. Grassalkovich Antal saját terméséből még tudott jó minőségű bort csinálni, de utódai alatt a szőlőterületek pusztulásával romlott a bor minősége is. A bor minősége nem lehetett valami jó, főleg akkor, ha azt a kocsmában a jobbágyok dézsmaborával keverten mérték ki. A grófnak komoly jövedelemforrást jelentettek a birtokain működő kocsmák is.
A község határában a Boncsok nevű hegy mellett volt az uradalomnak a présháza és pincéje. A présház három szintből áll, egy földszintből, egy magasföldszintből és egy emeletből. Az emelet a gróf és a vendégei pihenőhelyéül szolgált. A földszint volt a tulajdonképpeni présház. A présháznak a bor tárolása mellett urasági mulatóhely funkciója is volt.
</br>
</br>
 
''' Régi szüreti mulatságok Gödöllőn '''
</br>
<p align="justify">  <font size="3"> Az egykori Grassalkovich uradalomban fontos esemény volt a szüret és a szüreti bál. Gödöllőn, Besnyőn is tovább éltek a szüreti hagyományok. A szüreti mulatságokon a nap végeztével a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak, amit fára, rúdra kötöztek, és már kezdődhetett is a csőszjáték, vagy más néven szőlőlopás. A játékhoz csőszöket és szőlőtolvajokat neveztek ki, s míg a csősznek őriznie kellett a felaggatott szüretikoszorúkon lévő szőlőt, a többieknek minél többet el kellett lopni belőlük. A szüreti mulatságon került sor a szüreti korona elárverezésére is. A szüreti bálok délután muzsikaszó mellett kezdődtek és virradatig tartó tánccal folytatódtattak. </font> </p>
</br>
{|
|-
| [[Kép:szolo10.jpg|thumb|center|400px|Szüreti felvonulás, Gödöllő, 1933. Fotó: Fortepan / Somogyvári Gergő]]
 
|}
|}
</div>
A témával kapcsolatban további információt az alábbi linken talál.
''[[Szőlőművelés Gödöllőn]]''
 


</br>
</br>
<FONT SIZE="5">Tartalomjegyzék</FONT>
<FONT SIZE="5">Tartalomjegyzék</FONT>


112. sor: 122. sor:
<div id="lablec"></div>
<div id="lablec"></div>
</div>
</div>
|}

A lap jelenlegi, 2025. november 5., 09:37-kori változata

Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika
Premontrei Gimnázium
Posta
Blaha Lujza-strand

Tudomány éve Gödöllőn


Polónyi Péter (1931. július 4. – 1993. október 3.) könyvtáros, múzeumigazgató. 1950-ben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár-magyar szakon folytatta tanulmányait. 1957. január 1-jétől a Fővárosi Tanács könyvtárügyi előadójává nevezték ki, majd áthelyezték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. 1974-ben került Gödöllőre. Közművelődési felügyelőként a Galga-mente népi kultúrájának ápolására, a táj építészeti- és lakáskultúrájának vizsgálatára, falumúzeumok, tájházak létrehozására, fotó- és hangarchívum kialakítására vállalkozott. 1978-ban kinevezték a Városi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének. Létrehozta az első állandó kiállításokat: 1981-ben A gödöllői művésztelep, 1901-1920 c. kiállítást, majd 1984-ben a Gödöllő növény- és állatvilágát bemutató Természeti környezetünk c. kiállítást.


Üdvözöljük a Gödöllő Wiki oldalán!

Ezt az enciklopédiát a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ munkatársai indították 2011 őszén.
Gödöllő városához számtalan kiváló személyiség neve kötődik, műemlékek, szobrok, templomok gazdagítják.
Gödöllő gyűjteményünk gazdag anyagának segítségével állítjuk össze a szócikkeket.
Kedves Látogató, online enciklopédiánk folyamatosan épül, szívesen fogadjuk észrevételeit, megjegyzéseit a szócikkeinkhez, javaslatait újabbak megírásához!
Ön is gazdagíthatja, színesítheti az enciklopédiát, ha eljuttatja a birtokában lévő fotókat, kiadványokat, információkat!


Az alábbi e-mail címre küldheti: konyvtarwiki@gvkik.hu

A Gödöllő Wikipédiában jelenleg 205 szócikk található.



Szőlőművelés Gödöllőn


Gödöllőn is a földművelés egyik legfontosabb ága a szőlőtermesztés volt. Gödöllőnek négy olyan területe volt, ahol szőlőt termeszetek. Ezek az Ó-besnyői, az Antalhegyi, a Fenyvesi zsellér és az Öreghegyi szőlők voltak. Az Öreghegy volt Gödöllő legrégebbi szőlőterülete. A szőlőhegyekhez és -kertekhez hozzátartoztak a különböző, bor készítésére és tárolására szolgáló épületek. A szőlőhegyeken egész évben a csősz vigyázott a termésre. Gödöllőn az Ó-besnyői és az Antalhegyi szőlőben is állt csőszház.

A szőlőtermesztés a XIX. század végéig folyamatos volt Gödöllőn, amíg a filoxéra járvány el nem érte a gödöllői földeket is. A szőlők nagy részét kipusztította. Az uradalom a filoxéra után nem hagyott fel a szőlőműveléssel, hanem a présház körül és a szadai határban szőlőterületeket újított fel, főként olaszrizlinget telepítettek. 1890-ben megalakult a Gödöllő Vidéki Borászati Szövetkezet. Ivánka Imre állt a szövetkezet élén. A szövetkezet bérbe vette a koronauradalom présházát és pincéjét és fellendítette a bortermelést.

A filoxénia járvány utána a gazdák gyümölcstermelésre rendezkedtek be. Az 1910-es évektől kezdődően egyre nagyobb számban épültek lakóházak az Öreghegyen. A régi, szőlőtermeléshez szükséges vályogból épült kicsi présházak pedig folyamatosan tűntek el a területről.

Bortermelés

I. Grassalkovich Antal saját terméséből még tudott jó minőségű bort csinálni, de utódai alatt a szőlőterületek pusztulásával romlott a bor minősége is. A bor minősége nem lehetett valami jó, főleg akkor, ha azt a kocsmában a jobbágyok dézsmaborával keverten mérték ki. A grófnak komoly jövedelemforrást jelentettek a birtokain működő kocsmák is. A község határában a Boncsok nevű hegy mellett volt az uradalomnak a présháza és pincéje. A présház három szintből áll, egy földszintből, egy magasföldszintből és egy emeletből. Az emelet a gróf és a vendégei pihenőhelyéül szolgált. A földszint volt a tulajdonképpeni présház. A présháznak a bor tárolása mellett urasági mulatóhely funkciója is volt.

Régi szüreti mulatságok Gödöllőn

Az egykori Grassalkovich uradalomban fontos esemény volt a szüret és a szüreti bál. Gödöllőn, Besnyőn is tovább éltek a szüreti hagyományok. A szüreti mulatságokon a nap végeztével a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak, amit fára, rúdra kötöztek, és már kezdődhetett is a csőszjáték, vagy más néven szőlőlopás. A játékhoz csőszöket és szőlőtolvajokat neveztek ki, s míg a csősznek őriznie kellett a felaggatott szüretikoszorúkon lévő szőlőt, a többieknek minél többet el kellett lopni belőlük. A szüreti mulatságon került sor a szüreti korona elárverezésére is. A szüreti bálok délután muzsikaszó mellett kezdődtek és virradatig tartó tánccal folytatódtattak.


Szüreti felvonulás, Gödöllő, 1933. Fotó: Fortepan / Somogyvári Gergő

A témával kapcsolatban további információt az alábbi linken talál. Szőlőművelés Gödöllőn




Tartalomjegyzék


Vissza a Gödöllői Városi Könyvtár weboldalára

|}