Bankok Gödöllőn

Innen: Gödöllő
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gönczi Krisztina (vitalap | szerkesztései) 2015. február 27., 15:19-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Gödöllőn a két világháború között négy, majd (1937-től) három, banki jogosítványokkal rendelkező pénzintézet volt. Közülük egy a "hitelbank", egy a "bank- és takarékpénztár", egy a "takarékpénztár" és egy, az 1937-ben bejegyzett, a Néphitelszövetkezet elnevezést kapta.


A bankok megalapítása

A Gödöllői Takarékpénztár Rt., melyet a köznyelv "gödöllői nagy takarékként" emlegetett, 1869-ben, a Gödöllői Polgári Takarékpénztár Rt. 1905-ben, a Gödöllői Járási Hitelbank Rt. pedig 1911-ben létesült. A Gödöllői Néphitelszövetkezetet 1937-ben jegyezték be. A gödöllői bankok a kicsi hitelintézetek közé tartoztak. S ez nem változott, amikor a Gödöllői Takarékpénztár Rt. bekebelezte a Polgári Bankot és alaptőkéjét 1937-ben 12 ezer pengővel, s amikor a Hitelbank is növelte alaptőkéjét 50-ről 60 ezer pengőre. A Gödöllőn működött kereskedelmi bankokból hármat a dualista monarchia idején, az alapítások korában, a nagyléptékű, gyors és egészében sikeres modernizáció során alapítottak.


Üzleti tevékenységek

A gödöllői bankok szerepfelfogása megfelelt az üzleti, pénzintézeti kritériumoknak, funkcióknak és tradícióknak: összegyűjtötték, megőrizték, gyarapították a tőkét, s céljukat, a profitot, árujuk, a pénz működtetésével, dolgoztatásával, hitelként /kölcsönként/ való forgatásával igyekeztek növelni. A kamatláb ebben az üzletágban a harmincas-negyvenes években 7% körül maradt. A gödöllői bankok nem a nagy budapesti kereskedelmi bankok filiáléiként vagy fiókjaiként működtek. Nem organizálták, hanem üzleti gyakorlatukkal orientálták, "terelgették" a helyi gazdaság bizonyos, főként rekonstrukciós, vagy új munkálatait a náluk összegyűjtött pénzből. Javarészt kereskedők, iparosok szabadfoglalkozású értelmiségiek, lapszerkesztők, gyógyszerészek, ügyvédek, orvosok, parasztpolgárok stb. által fenntartott helyi pénzintézetek, a kispolgárság felső és középső csoportjainak - miként a Polgári Bank sorsa mutatta - sikeres, vagy éppen sikertelen vállalkozásai voltak. Mögöttük nem állt jelentősebb tőkeerő; csupán valamelyest járultak hozzá a tőkehiány enyhítéséhez. Legtöbbször kis üzleteket kötöttek kispénzű ügyfelekkel. Nehezen viselték a banküzemi költségeket, lassan fejlődtek, szűk piacon riválisokként versenyeztek, s csak szerény megtakarítási potenciállal számolhattak.


Szervezet

A Gödöllői Takarékpénztár Rt. tisztikara a helyi gazdaság és társadalom "arisztokratái" voltak. Mindhárom intézet vezérkarában a személyi fluktuáció (a 40-es években) még fel is gyorsult, a Gödöllői Takarékpénztárnál hét, a Polgári Takarékbanknál hat, a Gödöllői Járási Hitelbanknál pedig egyenesen tíz fő került újonnan vezető posztra. A Gödöllői Járási Hitelbank új, addig ismeretlen vezetői között 1943-1944-ben tűnik fel az első vitéz, a volt községi bíró, Stróbl János fia, aki apja helyét megörökölve igazgatósági taggá is avanzsált. A községi tisztikarban az esküdtek és a képviselő-testületi tagok közé választott banki tisztségviselők személye volt az a kapocs, amely a helyi pénzügyi szférát, az iparos- és kereskedő társadalmat összekötötte a hivatali-hivatalnoki világgal.


Politikai szemlélet

A bankvezetők, a közélet diszkrét szereplői, a harsány szólamokat valóban kerülték, lojálisak voltak a mindenkori kormányokhoz. A zsidók deportálása, a banküzemi működésben nem okozott "különösebb zavarokat". Az elhurcoltak között volt Diamant László, a Gödöllői Járási Hitelbank Felügyelő Bizottságának tagja, agyvérzéssel szállították hordágyon a hatvani vasútállomásra. Őrzői, rabtartói "rövid tanácskozás után főbe lőtték."


Forrás