A találkozók megszervezésével célunk az volt, hogy felkutassuk és bemutassuk a Kárpát-medence magyar nyelvterületén még élő magyar népmese hagyományait. Szerettük volna meghívni azokat a népmesemondókat határainkon innen és túl, akik meséiket közösségeiktől tanulták, akiknek életéhez természetes módon hozzátartoznak a magyar népmesék és ezt a szájhagyomány útján örökítik az utánuk következő nemzedékre.

A találkozóra korhatár nélkül vártuk mindazokat a mesélőket, akik a magyar népmesemondás hagyományát őrzik, példájukkal maguk nevelték ki a nyomdokaikba lépő fiatalokat, és mindazokat, akik ezt a csodálatos örökséget átvették, továbbviszik, folytatják. Együtt mutatkozott be „fa ága rügyével”, azaz „a termetes fákként tisztelt nagyszülők, az ágakat megtestesítő édes szülék, a gyermekekben kipattant rügyek” (Győri Nagy Sándor). A három alkalommal megrendezett találkozó tehát nem verseny volt, hanem egy szép, régi hagyomány bemutatása, átörökítése.

1997 májusában került első ízben megrendezésre ez a nagyszabású vállalkozásunk, közös rendezésben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Kultúrökológiai csoportjával, valamint a Petőfi Sándor Művelődési Központtal. A felhívás várakozásunkon felül nagy sikert aratott: 50 népmesemondót fogadtunk a magyarországi résztvevők mellett Kárpátaljáról, Szlovákiából, a Vajdaságból és Erdélyből. Már a megérkezés napján tartott esti baráti találkozón kiderült, hogy a rendezvényre érkezetteket a népmesén túl sok egyéb más is összeköti: a népzene, az együttmuzsikálás, a tánc öröme. Ezen az estén nagyon jó barátságok kötődtek mind a mesemondók, mind a szervezők között.

Az azóta eltelt időben még kétszer megrendeztük a Kárpát medencei magyar népmesemondó találkozót.