Állami Méhészeti Gazdaság

Innen: Gödöllő
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Az Állami Méhészeti Gazdaságot 1899-ben alapították, nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is egyedülálló intézményként. Megnyitására Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részvételével 1902 június 1-én került sor. A Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet mai Méhtenyésztési és Méhbiológiai osztálya a következő négy intézményből fejlődött ki: Állami Méhészeti Gazdaság, Méhészeti Kutató Állomás, Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet, Állami Méhtenyésztő Állomás.



Kezdetek

Meheszet.jpg

Gödöllőn a méhtenyésztés régi eredetű. A méhkasokat az erdőben állították fel, ahol a méhek minden különösebb gondozás nélkül tenyésztek. A Grassalkovich-uradalomnak is volt méhes kertje, melyet a Rákos-patak forrásának közelében rendeztek be. A méhesről a XVIII. században egy német író is megemlékezett. A XIX. század közepén még mindig ezt a területet használták méhesnek, amit egy 1850-es uradalmi térkép is bizonyít, ami a Rákos-patak forrásának környékét „Pazsaki méhes kert”-nek nevezi. Az uradalom méhtenyésztése hasonlóan a jobbágyokéhoz egyszerű volt és kevés hasznot hozott. A 100-170 teli méhkas mellett, szinte mindig volt 70-80 üres is. Ezek azért álltak üresen, mert a méznyeréskor elpusztított méhek helyére befogott új családok alig szaporították a teljes állományt. A jobbágyok méheseiről az adózási összeírásokból is képet kaphatunk. 1741-ben 33, 1744-ben 43, 1760-ban már csak 7 méhcsalád volt jobbágyok birtokában, akik minden méhkas után 6 krajcár adót voltak kötelesek fizetni a földesúrnak.


Méhészeti Gazdaság alapítása

Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság

1898 decemberében látott napvilágot a hír, hogy a földművelésügyi miniszter Darányi Ignác minta méhészgazdaságot kíván létrehozni Gödöllőn. Ahogy a helyi lapban fogalmaztak, „…azon czélból, hogy ott a méztermelésre kiválóan alkalmas növényeket rendszeresen termeszszék és innen a termelőket ingyen magvakkal ellásák, másrészt, hogy a méztermelés különféle módozatait a termelőknek bemutassák és főleg, hogy ott a méhészeti vándortanítók gyakorlati képzést nyerjenek”.

A kezdeményezés gyorsan a megvalósulás útjára lépett. A Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaságot 1899-ben alapították. Az alapításában és a helyszín kiválasztásában komoly szerepet játszott Saárossy Kapeller Ferencz a földművelésügyi minisztérium államtitkára is. A gazdaság másik fontos szervezője Kovács Antal országos méhészeti felügyelő volt. Az ígéretnek megfelelően a gazdaság első épületei már 1899-ben álltak. A többi épületet 1900-ban kezdték el építeni. Külön vasúti megállót kapott "Méhészet" névvel.

Az intézmény megnyitására 1902. június elsején, vasárnap került sor. Az avatóünnepség délután fél négykor kezdődött. Az ünnepélyes megnyitóra az ország összes méhészeti egyesülete meghívót kapott. A rendezvényen részt vett az országos méhészeti egyesület is, akik rendkívüli közgyűlést hívtak össze a helyszínen. A közgyűlés tárgya a köszönetnyilvánítás volt a miniszter úr felé, hogy Gödöllőn – nemcsak Európában, hanem a világon egyedülálló – méhészeti mintatanintézetet alapított. A méhésztársadalom mellett az avatáson részt vett Gödöllő színe-java. A Budapestről indult különvonat negyednégykor szabadpályán állt meg a méhészet előtt. A minisztert, és az érkező vendégeket Nick Ede jószágigazgató, a koronauradalom vezetője, és Kapczy Vilmos főszolgabíró mint a gödöllői közigazgatás vezetője fogadta. Avató beszédet báró Ambrózy Béla és Darányi Ignác földművelésügyi miniszter tartott. Ezután Saárossy Kapeller Ferenc vezetése mellett tekintették meg a vendégek a telepet. A megnyitó ünnepet egy délutáni uzsonna követett, melyet Károli Nándor gödöllői szállodás szervírozott. Az uzsonnán a tea, a sör, és hideg felvágottak mellett fogyaszthatóak voltak a gödöllői koronauradalom tejtermékei, borai és a méhészeti telepről származó méztermékek is.


Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság

Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság

1899-ben két épületet húztak fel, melyek közül az egyikben egy szolgálati lakást és egy irodát rendeztek be, emeletére pedig az időszakos hallgatók hálóterme került 20 ággyal. A másik épület földszintjén egy tanműhelyt rendezték be a kaptárkészítéshez szükséges szerszámokkal. Fölötte az emeleten tanterem volt. Ebben az épületben is kialakítottak egy szolgálati lakást. 1901-ben készült el a harmadik épület, melyben egy szolgálati lakás mellett a méhészmunkás – tanulók hálóterme, a könyvtár és egy vendégszoba is helyet kapott. A főépület mögött volt a pince, fölötte a mézraktárral. A nyári tanfolyam hallgatói részére egy faházat is építettek, étkezési célokra berendezve. A gazdaság Gödöllő felöli oldalán három méhest állítottak föl. A főméhest Kovács Antal tervei alapján építették, mely 60 méhcsalád befogadására volt alkalmas. Az épületek mögött további két méhest rendeztek be. A gazdaság főépülete előtti területen dúcokban és egyenként különböző rendszerű kaptárok voltak felállítva. 1912 nyarán újabb építkezések kezdődtek a méhészeti gazdaságban. 3 új lakóházat építettek, hogy ezután 60 fős turnusokban lehessen a tanfolyamokat tartani.

A méhészeti gazdaság területe eredetileg 42 kat. hold volt, melyet 52 majd 64 holdra növeltek. Az intézmény megnyitásáig 17.910 mézelőfát és cserjét ültettek el a területen. A későbbiek során külön vasúti megállót is létesítettek a közelében a könnyebb megközelíthetőség érdekében. A méhcsaládok száma a megnyitáskor 235 volt, mely 1914-re elérte a 394-et. A gazdasági részt méhészeti eszközök és felszerelések sokasága egészítette ki, melyek a későbbi múzeum alapját képezték. Az intézmény könyvtárának alapját a híres szakíró, Sőtér Kálmán könyvgyűjteménye jelentette, mely 1909-ben került a gazdaság tulajdonába. Az Állami Méhészeti Gazdaság feladatai közé tartozott: Jó mézelő növények meghonosítása és szaporítása. A méhtermékek helyes kezelésének, csomagolásának és értékesítésének bemutatása. Új méhészeti eszközök és gépek kipróbálása és véleményezése. Ezek mellett a legfontosabb feladatuknak a hazai viszonyoknak legmegfelelőbb termelési módszer megtalálása és terjesztése volt. Fontos szerepük volt a mézelő növények szaporításában és terjesztésében is. A Méhészeti Gazdaság 1930- tól az akácvirágzás meghosszabbításában ért el jelentős sikereket. 10 holdas akácnevelő telepén úgy válogattak 14 akácváltozatot, hogy soros virágzásukkal 40 naposra nyúljék az akác mézelése.

A Méhészeti Gazdaság vezetői voltak:

  • Tóth János
  • Kiszely Ede
  • Forgách József
  • Nagy János
  • Valló Árpád
  • Bucsi Z. Jenő
  • Tihanyi István
  • Jancsovits Endre.

Az intézmény igazgatója 1923-tól Gáll Imre volt, aki a járási mezőgazdasági bizottság ügyvezető alelnökeként is működött, emellett a „Méhtenyésztés” című szakfolyóiratot is szerkesztette. Az intézmény megnyitása után megindultak a tanulmányi kirándulások a méhésztársadalom irányából. Elsőként a Komárom megyei Gazdasági Egyesület méhészeti szakosztályának80 tagja kereste fel a gödöllői gazdaságot. Majd őket több egyesület is követte. 1910 augusztusában Budapesten ülésezett az ötvenötödik méhészeti vándorgyűlés. A rendezvény zárásaként a résztvevők meglátogatták a gödöllői méhészgazdaságot. Mintegy 500 magyar, német és osztrák méhész érkezett az intézmény megtekintésére.

Feladatai

  1. Az okszerű méhészet gyakorlása és fejlesztése.A hazai viszonyoknak legmegfelelőbb módszer kiemelése és ennek terjesztése. Jó mézelő növények meghonosítása, szaporítása. Útmutatás a méhtermékek helyes kezelésére, csomagolására, értékesítésére. Új méhészeti eszközök és gépek használhatóságának kipróbálása.
  1. A méhészeti szakoktatás felkarolása, mégpedig: nagyobb méhészeti gazdaságok önálló kezelésére alkalmas méhészmunkások szakszerű kiképzése, időszakos nyári tanfolyamok rendezése.


Tanintézet

Magyar Királyi Állami Méhészeti Gazdaság

Fontos részét képezte az intézménynek az oktatás is. Képeztek egyfelől méhészeti szakembereket, több éves tanfolyamokon, de voltak egy hónapos, időszakos nyári kurzusok is. A kétéves tanfolyam szolgált a nagyobb méhészeti gazdaságok önálló kezelésére is alkalmas méhészmunkások szakszerű képzésére. A tanfolyamon megtanulták a felnevelendő növényeknek és a méhtenyésztésnek minél hatékonyabb vezetését, a méhlegelők javításának és fenntartásának módjait, méhkaptárok és segédeszközök készítését, méhtermékek feldolgozásának és értékesítésének különféle módjait.

Az első tanfolyam 1902 szeptemberében kezdődött és 1904 augusztusáig tartott. Eleinte 6 olyan tanulót vettek föl, akik 18. életévüket betöltötték és 35. életévüket nem haladták meg. A későbbi kurzusoknál 16 évre csökkentették a jelentkezéshez szükséges korhatárt. A felvételi kérelmet a földművelésügyi minisztériumhoz kellett benyújtani egy hónappala tanfolyam kezdete előtt, különböző okmányokkal és igazolásokkal együtt. A jelentkezésnél elengedhetetlen volt:

„# keresztlevél (születési bizonyítvány),

  1. az elemi népiskola négy osztályának elvégzéséről szóló bizonyítvány,
  2. hiteles bizonyítvány arról, hogy a folyamodó valamely mező-, kert-, szőlő-, vagy erdőgazdaságban mint segédmunkás vagy mint egyéb alkalmazott legalább egy évet gyakorlatilag töltött és használhatóságának s megbízhatóságának tanújelét adta; a földmíves vagy kertimunkás iskolát végzettek előnyben részesülnek,
  3. azoknak akik szülői gondozás alatt nem állnak, kifogástalan magaviseletükről tanúskodó községi bizonyítványt, azoknak pedig, akik szülői vagy gyámi gondozás alatt állnak, az említett községi bizonyítványon kívül még szüleik, esetleg gyámjuk oly beleegyező nyilatkozatát is kell mellékelniök, mely az illetőnek a tanfolyamra való belépést megengedi,
  4. csatolandó továbbá az ép, egészséges és munkára edzett testalkatot igazoló orvosi bizonyítvány, a himlőoltási bizonyítvánnyal együtt,
  5. a hadköteles sorban lévők részéről szükséges annak feltüntetése, hogy a katonai szolgálat teljesítésének ideje a gazdaságban töltendő két év tartalmával nem esik össze.”

Akit felvettek a méhészképző tanfolyamra, az tejes ellátást, szállást, betegség esetén orvosi ellátást és ingyen gyógyszeres kezelést kapott. Az oktatás alatt szükséges könyveket, írószereket, a gyakorlati munkához nélkülözhetetlen eszközöket, szerszámokat a gazdaság biztosította részükre. Minden tanuló 60 korona értékben ruhapénzt is kapott, úgy hogy eddig az összegig, a gazdaság vezetője gondoskodott a szükséges ruházatról. Abban az esetben, ha a tanfolyam ideje alatt a tanuló saját akaratából távozott, az ellátási díjakat a tanulónak, a szülőnek vagy a gyámnak vissza kellett fizetnie. A kétéves méhészképző tanfolyamok 1942-ben szűntek meg. Az addig kiképzett munkások száma 472 volt.

Lelkészek néptanítók, kertészek, vincellérek, erdő és mezőőrök földművesek számára indították a májustól októberig négyhetes időszaki tanfolyamokat. A megnyitási ceremónia után pár nappal 1902. június 15-én már felhívás jelent meg a helyi sajtóban, hogy július hónapban néptanítók számára tartandó tanfolyamot rendeznek.

Az oktatás célja, hogy a résztvevők megismerkedhessenek a méhlegelők létesítésének és fenntartásainak fortélyaival, a kaptárak és a méhészethez szükséges eszközök készítésének módjaival. Minden hónapban más és más csoport számára volt a kurzus elérhető. A földművelőknek május, június, a néptanítóknak és a lelkészeknek július és augusztus, a kertészeknek, vincelléreknek erdő és mezőőröknek szeptemberben hirdettek tanfolyamot. Az oktatáson átlagosan 20 jelentkező vehetett részt. A résztvevők teljes ellátásban részesültek. A jelentkezésüket a tanfolyam kezdete előtt egy hónappal a földművelésügyi minisztériumhoz kellett beadniuk. A tanfolyam ideje alatt délelőttönként a gyakorlati méhészkedést, délutánonként a méhészethez szükséges eszközök elkészítését sajátították el. A tanulók a saját maguk által készített tárgyakat hazavihették.


Méhészeti Kutató Állomás

Méhészeti Kutató Állomás

A Méhészeti Kutató Állomást 1927-ben alapították, vezetését dr. Szabó-Patay Józsefre bízták. Az intézmény a Nemzeti Múzeum állattárában kapott ideiglenesen helyet és eszközöket. Költségét részben a Földművelésügyi Minisztérium, részben államsegélyből az Országos Magyar Méhészeti Egyesület viselte.

A kutató állomás munkaköre a gödöllői gazdasággal szemben inkább tudományos jellegű volt és kiegészítette azt. A Méhészeti Kutató Állomást 1930 tavaszán a Földművelésügyi minisztérium a gödöllői Állami Méhészeti Gazdaság ügykörébe helyezte át. A Gödöllőre kihelyezett laboratóriumban főleg betegségekre gyanús mintákat vizsgáltak. Kutató munkája közül említést érdemel a méh penészgomba-betegségéről és halálfejes lepkékről szóló.

Főbb kutatási célok:

  • magyarországi méhek fajtajellegének megállapítása
  • magyarországi méhbetegségek meghatározása,
  • magyarországi méhbetegségek elterjedésének vizsgálata
  • magyarországi méhbetegségek természetrajzának tanulmányozása
  • magyarországi méhbetegségek elleni védekezési módok megállapítása
  • méhek virágporzó jelentőségének vizsgálata


Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet

Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet

A Földművelésügyi Minisztérium 1942-ben átszervezte a Méhészeti Gazdaságot. A laboratóriumot önálló kutatóintézetté fejlesztette „Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet” néven, a gazdaságot a kutatóintézetbe olvasztotta, a méhészmunkásképző tanfolyamot pedig megszüntette. Azonban az oktatás nem szűnt meg. 1943-ban továbbképző tanfolyamot indítottak az állami méhészeti felügyelőknek. Emellett méhészeti átképzést is végeztek kertészeti felügyelőknek.

A Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet szervezeti szabályzata a feladatokat négy csoportba osztotta:

  1. Gyakorlati kísérletek
  2. Diagnózis és tanácsadás
  3. Tudományos kutatómunka
  4. Tanítás

A feladatok megoldására nagy átalakítás indult meg az intézetben. A régi épületeket az új célnak megfelelően átépítették, és új bútorral, műszerekkel látták el.

Az intézet megfigyelőhálózatot szervezett, méhészeti szaklapokban "Gödöllői Hírek" tájékoztatta a méhészeket munkájáról, fejlődésről. "Gödöllői méhészkönyvtár" címmel 1942-ben kiadványsorozatot indított. hivatalosan jóváhagyott tanmeneteket állított össze méhészeti tanfolyamok tartására. Elindította a későn virágzó akácok országos törzskönyvezését, s a fákat számtáblákkal jelölte meg.

A II. világháború alatt az intézmény komoly károkat szenvedett. Méhészete és teljes méhészeti felszerelése megsemmisült. Legnagyobb épülete a benne elhelyezett múzeummal elpusztult. A könyvtárnak is csak a töredéke vészelte át a háborút. A park kerítését elhordták, a méhesek eltűntek, a vízvezeték és a villanyhálózat megsemmisült. 1947-ben kezdtek hozzá az intézmény életre keltéséhez. A romok eltakarítása után internátusi szobákat építettek, kutakat fúrtak, új villanyhálózatot építettek. Majd elkezdődtek újra a továbbképző tanfolyamok, beindult az anyanevelés és eladás, megindult a tudományos munka és újraszerveződött a megfigyelő hálózat..

Kisállattenyésztési Kutatóintézet

Kisállattenyésztési Kutatóintézet

A Méhtenyésztési osztály 1950-ben létesült, amikor a Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézetet átszervezéssel névlegesen megszüntették és az Állattenyésztési Kutatóintézet, majd hamarosan 1952-ben újabb átszervezés eredményeként a Kisállattenyésztési Kutatóintézet része lett. Az osztály megkapta 1954-tõl a csak kb. másfél évig működő Állami Méhtenyésztő Állomás feladatkörét, személyi- és eszközállományának egy részét, az ezekhez szabott költségvetési kerettel együtt.

Az új szervezeti forma eredményeképpen a feladatok az alábbiak szerint bővültek:

  • Országos méhegészségügyi felelősi hálózat megszervezése, működtetése és tagjainak oktatása
  • A nyúlós költésrothadással fertőzött méhészetek helyszíni ellenőrzése, segítése
  • Virágzási hírszolgálat megszervezése a vándorméhészek számára
  • Méhanyanevelő telep üzemeltetése Leányfalun, a kísérleti eredmények üzemi kipróbálása

A Méhtenyésztési Osztály folytatta a korábban megkezdett méhbiológiai kutatásokat. A minisztérium által megrendelt kutatási programok keretében az osztály Suhayda Jenő irányításával anyanevelési, tenyésztési, méhlegelő, tartástechnológiai, méhegészségügyi kérdésekkel foglalkozott. Működtette a megfigyelő hálózatot, megteremtette a mai napig élő kapcsolatot az ország méhészeivel, amely a Magyar Rádió rendszeres tájékoztatásaiban nyilvánult meg. Változatlanul foglalkozott a méhbetegségek elleni küzdelemmel és a növényvédőszerekkel kapcsolatos problémák vizsgálatával.Évről-évre számos hazai és külföldi szakmai csoportot fogadott, hogy ismertesse a különböző kutatási területeken elért eredményeit. Több külföldi kutatóintézettel tartott, illetve tart kapcsolatot.

Az 50-es évek elejétől megfogalmazódtak a hazai méh fajtával kapcsolatos igények. Az első vizsgálatok után került sor széles körű morfológiai vizsgálatra az ország 30 méhészetéből származó jellemző hazai méhfajtán. A 60-as évek végére kialakult a petés anyanevelés nagyüzemben történő alkalmazása, melynek színhelye a Leányfalun működő, 1971-ben átadott Európa-hírű méhanyanevelőtelep volt. A 70-es évek közepén kezdődött meg olyan méhtenyésztési szempontok vizsgálata, mint a méhanya fiasítóképessége, az anyanevelés továbbfejlesztése a dajkacsaládokat figyelembe véve. A 80-as évekre kiterjedt a szántóföldi növénykultúrák mézelési és virágportermelési vizsgálata. Az erről szóló eredmények számos magyar és külföldi irodalomban forrásmunkaként szerepelnek. A 90-es évek elején kezdődtek a méhtenyésztés és nemesítés továbbfejlesztését célzó kutatások.


Gödöllői Méhészeti Gyűjtemény

A Méhészeti Gyűjtemény a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet szakgyűjteménye. Az intézet jogelődje az egykori koronauradalmi területen 1897-ben alapított Magyar Királyi Baromfitenyésztő Munkásnőképző Iskola és az 1899-ben létesített Méhészeti Gazdaság. Az évtizedek alatt összegyűjtött régi, valamint a jelenleg használatos méhészeti eszközökből a kutatóintézet 1983-ban nyitotta meg az országban egyedülálló múzeumát.


Gödöllői szervezetek

Gödöllőn több a méhészettel kapcsolatos szervevet is működött. 1932 augusztusában alakult meg Gödöllői székhellyel a Magyar Méztermelők Szövetsége. Tagjainak száma 1933-ban 188, a tagok tulajdonában lévő méhcsaládok száma pedig 5665 volt. A szövetkezet célkitűzései közé tartozott, a méhészek érdekeinek védelme, minőségi méz termelése, a magyar szürke méh kitenyésztése, méhészeti háziipar megteremtése. Telepük az Állami Méhészeti Gazdaság területén volt, irodát a Rudolf utca 6. szám alatt béreltek.

1919-ben alakult meg a Gödöllői Méhészkör, mely 1925-ben vette fel a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gödöllői Járásának Méhészegyesülete nevet. Az egyesület alapítója Nagy Miklós volt, 1933-ban az egyesület elnöki posztját dr. Hegedűs Aladár töltötte be.


Kovács Antal

Kovács Antal szobrának talapzata

Kovács Antal országos méhészeti főfelügyelő, a méhészeti gazdaság egyik alapítója és meghatározó személyisége volt. Emlékére szobrot kívánt állítani a méhészet területén, az intézmény és Gödöllő község lakossága. Ennek érdekében, egy Kovács Antal emlékmű bizottságot hoztak létre, melynek elnöki tisztét Nagy Sándor festőművész látta el. A mellszobor elkészítésével Csikász László gödöllői szobrászművészt bízták meg. Az alkotás bronzba öntését a magyar királyi állami vasutak gépgyárában végezték, 1926 nyarának elején. A szobor leleplezésére augusztus 7-én került sor az országos méhésznap keretén belül. A szobor évtizedeken keresztül háborítatlanul állt a helyén, mára azonban csak a talapzat utal Kovács Antal emlékére. A bronz szobor évekkel ezelőtt eltűnt.



Forrás