Orson Scott Card: A hetedik fiú (könyvajánló)

Az amerikai kontinens szerepe azonban ugyanaz maradt: „Európa szelepeként” ide jönnek az onnan kitaszított, vagy csak szerencsét próbáló emberek, akik sok esetben a partot érés után sem maradtak meg a civilizált vidékeken, hanem továbbmentek nyugatnak, a határvidékre. Így tehát Card egy elég jó keveréket rakott össze, amelyben végül is megmaradt az amerikai történelemben annyira fontos „frontier” (határvidék) és „manifest destiny” (eleve elrendelés) elve. De nem lenne Card Card, ha nem hozna be még egy ötletet, ez pedig az amerikai folklór valóságossága. Ebben a világban a bűbájok, ráolvasások, hexák valóban működnek, bár nem mindig egyértelmű a hatásuk – ezért is lehet alternatíva vele szemben a „tudományos és racionális” keresztény vallás. Ugyanakkor sokak szemében az Istenben való hit nem zárja ki a bűbájos praktikák használatát sem.

A hetedik fiú a Teremtő Alvin sorozat első része, és ellentétben az Ender sorozattal, már eleve (hosszú) sorozatnak szánta az író, egészen pontosan stílszerűen hét részesnek, így erősen bevezető jellegű az egész történet. Alvin Miller egy hetedik fiú hetedik fia, ami nagyon különlegessé teszi őt. Az ő gyermekkorát követhetjük nyomon, egészen tízéves koráig. Miközben egyes hatalmak már most az elpusztítására törekednek, addig mások védeni és terelgetni igyekeznek őt. Miközben Ender sokszor egy „egyedül a világ ellen” figura, aki csak komoly megpróbáltatások után juthat el a boldogsághoz valaki más oldalán, addig A hetedik fiú egy erősen család-, illetve közösségcentrikus történet, amelyben Alvin és családja, barátjai kölcsönösen segítik és védelmezik egymást. Card-ra jellemzően ne számítsunk pörgős cselekményre, jóval inkább a párbeszédek és gondolatok dominálnak, amelyek az olvasót is a szereplőkkel való együttgondolkodásra készteti, így egy pillanatig sem válik unalmassá. Eközben a világot mintegy mellékesen, történetek, említések szintjén ismerjük meg, de a valódi történelem ismeretével kombinálva ez elegendő is.

Extra hangulati elemként a regény enyhén mesélős-régies nyelvezetet használ, amit szerintem a fordítás elég jól visszaad. Külön pirospont jár a fordítónak az informatív és korrekt utószóért, amelyben érdekes összefüggéseket tudhatunk meg a könyvről és Card-ról.

Egyedüli negatívumként a bevezető jellegét tudnám felhozni a regénynek, de ettől eltekintve ez egy újabb kitűnő Orson Scott Card mű, amelyet nemcsak a fantasy vagy az alternatív történelem rajongóinak ajánlanék, hanem gyakorlatilag mindenkinek.