A Könyvsétáltatók 2025. júniusi olvasmánya
„Az rendben van, hogy a halál az élet része, és ilyennek is kell elfogadnunk. De mi van a hiánnyal, amit a halál hagy maga után?” – részlet a műből
Amande egy boldog Lyonban élő fiatal házas nő, aki babát vár, amikor néhány óra alatt összeomlik az élete. A férjét halálos motorbaleset éri, a sokkhatástól Amande-nál megindul a szülés, sajnos a baba nem marad életben. Mély gyászában egy vidéki, erdőszéli, szomszédoktól távol eső öreg házat vesz bérbe, ahol a becsukott zsaluk mögött próbál túlélni. Csak gyógyszerek segítségével képes aludni, mobiltelefonja már régen lemerült. Először egy lepke, majd egy alultáplált, csapzott macska jelenik meg az életében és lassan-lassan kinyitja a zsalukat és beárad a fény a házba és apránként az életébe is.
Nyilvánvaló, hogy ez a regény a gyászról, a gyászfeldolgozás különböző szakaszairól szól.
Az olvasóköri megbeszélésünkön általában a gyászoló személyt segítő/ nem segítő vagy rosszul segítő tágabb család és barátok szerepét boncolgattuk. Mennyire vagyunk tapintatosak a gyászolóval? Csupa tapintatból teljesen eltűnünk az életéből? A kisebb-nagyobb gyerekek hogyan viszonyulnak a halálhoz? Egy magyar munkahely is olyan megértő a gyászoló dolgozóval, mint Amande esetében? (Ő egy évig volt fizetés nélküli szabadságon a lyoni önkormányzattól.)
Amande a kertészkedésben találta meg a gyógyulást, egy kedves ismerőst és az új pénzkereseti lehetőségét is. Képes volt feldolgozni azt a tény, hogy a sógoráéknál egészséges kislány született. Csupa happy end! Bárcsak minden gyászolóval ez történne!
