Presser Gábor a magyar könnyűzenei élet legnagyobb alakja. Nem az egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb és kész. Én pedig az egyik legnagyobb LGT-rajongó vagyok és kész.
Ez a tény megkönnyítette családomnak a nekem szánt karácsonyi ajándék vásárlást, a fa alatt ott volt Pici bácsi könyve. Naná, hogy aznap este belekezdtem az olvasásába. Jött is a Bumm! (az LGT 3. albuma, 1973.) Mintha valaki ököllel belecsapott volna egy tükörbe, olyan a könyv szövege. Éles-karcos mondatok csípik, vágják az olvasót és mégis csillognak, a kis darabkákban ott fénylik az együttes élete és hát a mi életünk is a szocializmus hol enyhülő, hol keményebb éveiben. Presser szabadon csapong, ugrál ide-oda az időben: soha ki nem fizetett koncertturnék, vígszínházi munkák, Klauzál téri gyerekkori élmények keverednek kuszán, de nem összevissza.
Nem mellékesen a könyv gyönyörű kivitelezésű, a tipográfia, a betűméretek, a színek, képek mind-mind igényes munka.
Egyetlen hibát találtam a műben. Presser Gábor azt írja, hogy 1992. május 15-én vasárnap kezdődtek meg a Nyugati pályaudvari híres koncert műszaki előkészületei. Az a nap péntekre esett, ez egészen biztos, mert aznap született meg Flóra lányom. (Ezen tény miatt persze Igazoltan hiányoztam a koncertről.)
Aki szeretné látni, hogyan tátogja Kóbor János és énekli Somló Tamás az „Azt mondta az anyukám c. híres slágert: https://www.youtube.com/watch?v=1QCrZsEmE3w
Csabai Ágnes
