Dilis Tyukok – 2 legenda

Az Úr-réti tó legendája

urreti

Sok száz évvel ezelőtt Gödöllő területén kis manók éltek – ők voltak burrétok.

Bányászatból, juhaik legeltetéséből és ezüstékszereik eladásából éldegéltek.

Ezüstjüket a mostani tó alatt megbúvó bányájukból nyerték, ennek titkos bejáratát csak ők ismerték.

Sok szerencsét próbáló ember is bogarászott errefelé, a kincset rejtő bánya helyét keresgélve.

A kis burrétok féltették titkukat, nem akarták az emberek kezére jutni kincses lelőhelyüket.

Kis bárányaikat kezdték arrafelé legeltetni – még jobban álcázva a lejáratot.

A bánya teteje azonban nem bírta sokáig az állatok súlyát és egy teliholdas éjszakán beomlott.

A kis burrétok gyorsan kimenekítették állataikat a területről, amit feltörő víz tóvá változtatott.

A kismanók elköltözködtek és csak a tavat hagyták maguk után.

A népmesék megőrizték nevüket, így lett a hely neve előbb Burrét-tó, amit az évek során Burréti majd Úrréti-tó lett.

Ha telihold idején arra jársz, maradj csendben és figyelj!

Hátra arra téved az ősi nevet adó kismanó, aki kislámpájával keresgél.

 

A bánat fája

Egyszer régen élt egy paraszt lány, akit nagyon sok bánat ért élete folyamán. Egy nap mikor elment otthonról, menekülve egy újabb veszekedés elől, sétálva az erdőben rátalált egy fára, ami nagyon megtetszett neki, és megállt előtte.  Egy olyan fát látott, aminek a törzse már a föld közelében kettévált, és mind a kettő az banat_fajaégnek meredt, a fény felé.

Látott egy baglyot az egyik ágán üldögélni. Ő is leült a fa tövébe, és elmesélte a bagolynak, ami a szívét nyomta. A beszélgetés után a lány boldogan távozott, mintha a bánata megszűnt volna. Az utána következő időben gyakran eljött a fához, ha történt valami, és akkor már nem volt ott a bagoly, csak a fának mesélte el mi történt, és mindig boldogan távozott a fától. Eltűnt a bánata.
Egy idő után híre ment ennek a csodás fának, és egyre többen jártak oda „beszélgetni”.

Néhány évvel később mikor a lány újra meglátogatta a fát meglepve látta, hogy a fa egyik törzse már nem az égnek meredt, hanem egyre lejjebb dőlt.

A legenda szerint, a fa meghajlott a sok bánat súlya miatt, amit az oda érkező emberektől elnyelt.

 

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.