2025. október 12-én az Olvasás Ünnepén kerültek átadásra az Év Olvasója díjak. A díjátadó után felkötötték szalagjukat az Olvasók Fájára, jelezvén az olvasás és könyvtáruk iránti szeretetüket.
Kata gyermekkorától a mesék és a könyvek világában élt. Nagymamájától – aki bakonyi származású volt – még élőszóban hallotta a népmeséket, és a bakonyi betyárok történeteit. Édesapja, a Széchényi Könyvtárban osztályvezetőként dolgozott, így a könyv, az olvasás az életét, már gyerekkorától fogva teljesen átszőtte. A családi könyvtár polcairól a magyar klasszikusok – Jókai, Mikszáth, Móricz – váltak kedvenceivé, de szerette a francia az orosz és a román klasszikus írókat is. Meghatározó olvasmányélmény volt számára a Háború és béke, amit többször is elolvasott.
Később a munka mellett is mindig szakított időt az olvasásra. Különösen szerette, szereti Jókai műveit. Számára Jókai abban egyedülálló, hogy a magyar embert, a magyar jellemet tudta közel hozni, bemutatni, és bár egy másik korban és korról születtek ezek a regények, az emberi jellem nem változik.
Nyugdíjasként csatlakozott könyvtárunk közösségéhez, - addig a családi könyvtár temérdek könyve elég volt számára - ahol a mai írók műveivel is próbálkozott. Bár a klasszikusok maradtak a legközelebb hozzá, szívesen olvassa a történelmi regényeket és olyan műveket, amelyek más népek és kultúrák életébe engednek bepillantást.
Kata férjével együtt, immár két évtizede vezeti könyvtárunkban az Értelmiségi Találkozókat, amelyek havi rendszerességgel adnak teret a gödöllői alkotó emberek találkozásának és eszmecseréinek. Ezeken a mai napig népszerű esteken gondolkodók, művészek, tudósok és pedagógusok osztják meg gondolataikat a jelenkor kérdéseiről, lehetőséget teremtve a város közössége számára a párbeszédre és a közös gondolkodásra.
Glória már egészen kicsi korától rajongott a könyvekért. Elsőként a képeskönyveket és leporellókat lapozgatta, majd jöttek a kedvencek: Boribon, Bogyó és Babóca, Anna, Peti és Gergő – és mindenekelőtt a nagy szerelem, Thomas, a gőzmozdony. Nem véletlen, hogy az első születésnapjára is könyvet kapott, és azóta minden alkalommal ez a legkedvesebb ajándék számára.
Már másfél éves korában könyvtártag lett, hiszen a lelkesedését könyvekkel otthon már nem lehetett kielégíteni. A könyvtárból rendszeresen hatalmas pakkokkal tért haza a család, és különösen hálásak voltak azokért a Thomas-kötetekért, amelyeket máshol szinte lehetetlen volt beszerezni.
Öt évesen maga kérte, hogy megtanulhasson olvasni, és azóta is megállíthatatlanul falja a könyveket. A Titkos királyság, Rumini, Idődetektívek, Időfutár, Panthera, Leiner Laura regényei vagy éppen a Gyűrűk ura trilógia – csak néhány a kedvencei közül. Nem egyszer a testvérei olvasójegyét is igénybe vette, ha a sajátján már túllépte a kölcsönzési limitet.
Glória szinte mindenhová könyvvel érkezik: az iskolába, utazásra, sőt néha még a fürdőkádba is. Az „Ezt kérem” szolgáltatás lelkes használója, és a könyveken túl más könyvtári lehetőségeket is örömmel felfedez: kipróbálta a VR-szemüveget, a társasjáték-asztalt, részt vett a Kamasz-híd programjain, és több könyvtári kisfilmben, sőt közösségi bejegyzésben is szerepelt már.
Hálásak vagyunk, hogy Glória története és könyvszeretete a mi könyvtárunkhoz kötődik, és büszkék vagyunk rá, hogy közösségünk tagja.
Csanád kisgyermekkora óta könyvtárunk tagja, és az évek során megszámlálhatatlanul sok könyv fordult meg a kezei között. Leginkább azokat a történeteket kedvelte, amelyek vele egykorú gyerekek kalandjait mesélik el. A könyvtárhoz családi élmények is kötik: együtt vettek részt a gyerekeknek szóló programokon, kézműves foglalkozásokon, a Múzeumok Éjszakáján és a halloween-i délutánokon.
Ahogy nőtt, a könyvtár központi elhelyezkedésének köszönhetően egyre inkább önállóan is betért ide, hogy barátaival közösen tölthesse el a szabadidejét. A könyvtár kínálta sokszínű lehetőségek közül különösen az informatika keltette fel az érdeklődését: bekapcsolódott a 3D nyomtatás tervezésébe, a délutáni foglalkozásokba és a nyári tábor munkájába is.
A közösség, a szeretetteljes légkör és a könyvtár munkatársainak kedvessége arra is ösztönözte, hogy ne csak kapjon, hanem adjon is. Örömmel és türelemmel segítette a nyugdíjasokat, amikor az informatika világába vezette be őket.
És bár a sok kötelező olvasmány mellett kevés ideje marad, ha teheti, szívesen merül el Rejtő Jenő kalandos történeteiben.
Álmos már születése előtt is ismerte az olvasás hangulatát – édesanyja gyakran olvasott neki, miközben bátyja, Kornél napjait mesékkel zárta. Így már a legelső pillanatoktól természetes része lett számára a könyvek világa.
A család mindennapjait átszövi az olvasás öröme: Kornél igazi kis mesemondó, aki kedvenc könyveit, különösen a rímes könyveket – már fejből meséli kistestvérének. Álmos csillogó szemmel hallgatja, és láthatóan ő is otthon van a lapozók, mondókák és dalok világában.
Gryllus Vilmos dallamai, köztük az Őszi falevél, gyakran kísérik a nap végét – mesével, dallal, szeretettel körül ölelve.
Álmos tehát egy olyan családban nő fel, ahol a könyvek nemcsak olvasnivalók, hanem mindennapi örömforrások. Mi pedig nagyon örülünk, hogy részesei lehetünk ennek az útnak a család életében.
Marika ötven éve él Gödöllőn, ez idő alatt számtalan könyv kísérte végig mindennapjait.
Az olvasás mindig fontos része volt az életének., Meghatározó élményként őrzi, amikor édesapjától megkapta Petőfi összes versét, és különösen emlékezetes maradt számára az Aranyecset című regény is.
Volt idő, amikor természetgyógyászattal foglalkozó könyveket olvasott nagy lelkesedéssel.
Legközelebb a magyar szerzők állnak szívéhez: mostanában Tóth Kriszta köteteit és Török Ábel Harmadik ég című művét olvassa nagy lelkesedéssel. Mindig szívesen pillant be mások életébe életrajzi regényeken, családregényeken keresztül. A versek különösen fontosak számára. Az ismeretterjesztő könyvektől a szépirodalomig sok minden érdekli – és ha könyvet vesz kézbe, azt bizony végig is olvassa. Még ha az elején lassabban indul, biztosan úgy teszi le, hogy érdemes volt kézbe venni.
Az olvasás szeretete a család egészére átragadt, örömmel mesél arról, hogy unokája is mennyire szeret olvasni.
Mindig nagyon szívesen osztja meg velünk egy-egy új olvasmányélményét. A polcon pedig a szakácskönyvek is ott sorakoznak, hiszen az ízek és a történetek ugyanúgy összekötik a generációkat.
Az Éger család életének természetes része a könyv, az olvasás és a közös élmények keresése. Számukra a könyvtár nemcsak kölcsönzőhely, hanem találkozási pont, ahol új történetekkel, közösségi programokkal és élményekkel gazdagodhatnak.
A mindennapjaikban a televízió és a számítógép tudatosan háttérbe szorul, helyét az olvasás, a játék és az együtt töltött idő tölti ki. Nem csoda hát, hogy Noel, már egészen kicsi korától különös szeretettel fordult a könyvek felé. Hatévesen önállóan tanult meg olvasni, és a Rumini-könyveket még az iskolakezdés előtt kiolvasta. Lelkesedése másokat is inspirált: a Kabátos Kölcsönző szeptemberi könyvajánlásában például az ő ajánlásait nyomán naponta többször kellett pótolnunk az általa ajánlott köteteket. Ahogy szokták nagyon találóan mondani – vitték, mint a cukrot.
Az Éger család szívesen fedezi fel a könyvtár kínálta sokszínű lehetőségeket. Gyakran kölcsönöznek társasjátékokat, örömmel használják a digitális társasjáték-asztalt, és kipróbálták már szabadulószobáinkat is. A Múzeumok Éjszakáját mindig izgatottan várják, és a Rongyos könyvvásár is elmaradhatatlan esemény számukra. A családi programokhoz pedig mindig hozzátartozik az édesapa nélkülözhetetlen „hordár” szerepe, aki gondoskodik arról, hogy a hazavitt kincsek biztonságban kerüljenek haza.



