GÖDÖLLŐI VÁROSI KÖNYVTÁR ÉS INFORMÁCIÓS KÖZPONT

Kim Stanley Robinson: 2312 (könyvajánló)

Besenyei Márk 2016-12-11 19:17:45

 

Kim Stanley Robinson azon sci-fi írók közé tartozik, akik aprólékosan, tudományos pontossággal alkotják meg műveiket. A "hard sci-fi" irányvonalban nem fogunk látványos űrcsatákat, teleportáló embereket, sőt, gyakran idegen lényeket sem látni, ellenben minden elképzelése mögött kidolgozott tudományos háttér van. A 2312, mely 2012-es megjelenésekor megnyerte a Nebula-díjat, és számos más jelölést is kapott, Robinson munkásságának egyfajta csúcspontja, és egyben óda a naprendszerhez, az univerzum csodáihoz is.

De hogyan is képzeli el Robinson 300 év múlva a naprendszert?

2312-re a naprendszert belakta az emberiség, folyamatosan zajlik a bolygók és az aszteroidák terraformálása, szövetségek alakulnak és bomlanak fel, a Föld pedig bármennyire is lelakott és problémás, mégiscsak a mi anyabolygónk maradt. Robinson ezt a jövőbeli világot írja le rendkívül átgondoltan, sok olyan részletre is figyelve, amely egy átlagos, vagy egyszerűen csak felületesebb sci-fi író figyelmét elkerülte volna. Így egy komplex rendszer bontakozik ki a 2312 oldalain, amelyben a fejlett technológia nemcsak lóg a levegőben, hanem együtt halad vele a társadalom, a kultúra, a politika, vagy éppen a művészetek is. Az író tudása eléggé sokrétű, és ezen széles tudásanyag számos szeletét extrapolálja a jövőbe, hogy megvillantson egy-egy részletet ebből a világból. Sok más sci-fivel ellentétben itt nem állt meg a történelem a 20. század végén, az emberek fejében jóval inkább a 2100-as, 2200-as évek eseményei és személyiségei hagytak nyomot.

A cselekmény csak másodlagos a „nézelődés” mögött, de felesleges kitérőktől mentes, mindig pont annyit halad előre, hogy még érdekes legyen, de azért maradjon bőven lehetőség egy-egy bolygó, terraformálási folyamat, vagy társadalmi felépítés ismertetésére. A szereplők fejezetei között pedig rövidebb kivonatok – például egy terraformálási útmutatóból – és más szösszenetek segítenek még jobban elmélyülni a világban. A fő konfliktus is szervesen illeszkedik a világba, és végső soron eléggé nagy horderejű, bár néha talán az íróval együtt a szereplők is mintha félvállról vennék az egészet (elraboltak – megkerültem – mehetünk tovább).

Alaposan átgondolt mű, és talán az olvasót is gondolkodásra készteti. Ha a cselekmény is elsőrangú lenne, talán kedvenc is lett volna belőle, így csak szimplán nagyon ajánlott.

  

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie!

Vissza

©Gödöllői Városi Könyvtár és Információs központ

Oldaltérkép

mobil változat

Bezárás
Oldalunk sütiket használ a tökéletesebb felhasználói élmény érdekében. Részleteket az adatkezelési tájékoztatóban talál.
Elfogadom