Könyvajánlók

Ritkán olvashatunk itthon vietnámi szerzőktől akár regényeket, akár novellákat, pedig a "szocialista barátság" elmúltával a távol-keleti ország írói nem szűntek meg alkotni, sőt. Különleges világ a vietnámi, hiszen névlegesen még mindig szocialista a politikai berendezkedése, de valójában már igencsak előrehaladt a szabad piac útján. A vietnámi átlagember életét azonban nem az állampárt határozza meg elsősorban, hanem jóval inkább a mindennapi boldogulás igénye - itt ugyanis a szegénység mind a mai napig széles körben elterjedt, és mindenki úgy él túl, ahogy tud. Itt az ideológia legfeljebb a függetlenségi háborúból megmaradt emlékekben jelenik meg.

A vietnámi irodalom így tehát ezekből a mindennapokból és emlékekből táplálkozik elsősorban, ahogy az ebben a kötetben is látszódik. Érdemes belevágni a kötetbe, mert jó írások vannak benne, de jobb, ha az olvasó óvatos: a magas színvonalú szövegek gyakran vezetnek az emberi lélek mély és sötét bugyraiba.

A tovább után az egyes novellákról...

Paul Auster olyan modern - posztmodern - szépíró, akinek a könyveit nemcsak a vájtfülű irodalmárok, hanem bárki élvezettel olvashatja.

Auster-re jellemző a történetek, azon belül is az élettörténetek mesélése, tulajdonképpen ebben a korai regényében ezt a módszert alkalmazza. Főhősünk élete már önmagában is sok fordulatot és persze szimbolikát tartalmaz: félárva, majd teljesen árva lesz, nagynevű egyetemre jár, de különös életfilozófiája miatt kisodródik a társadalomból, hogy aztán a végére, hosszú lelki és valóságos út megtétele után, katarzis-szerűen érjen el egy teljesen új pontra.

Mindeközben mozaikszerűen ismerünk meg újabb és újabb életeket, életekből momentumokat – ahogy a véletlen terelgette ezeket a sorsokat. Mellesleg a 60-as évek Amerikájáról is kapunk egyfajta képet, még akkor is (vagy épp azáltal), ha a főszereplő kívül marad a korszak jellemző mozgalmain.

Abszurd mesék Qfwfq-tól, aki egy folyton változó entitás, hol egy egyszerű ember, hol az idők kezdete óta létező lény, hol szimbolikus, hol valós. Calvino a rá jellemző stílusban írt történeteket az univerzumról, annak keletkezéséről és különféle furcsaságairól, de alapvetően azért mégiscsak az emberről – mert így is lehet beszélni az emberről, hogy látjuk milyen aprócska is ő mind időben, mind térben a hatalmas világegyetemhez képest. És ekkor mi más is juthatna eszünkbe, mint Carl Sagan „halványkék pöttye”.

Roberto Bolano chilei író, aki a diktatúra elöl menekült, és viszonylag fiatalon, Barcelonában hunyt el 2003-ban. Művei a Paul Auster által is képviselt "könnyen csúszó posztmodern" kategóriájába tartoznak, így tulajdonképpen mindenkinek ajánlhatók.

A 2666, Bolano mesterműve tulajdonképpen nem is egy, hanem öt könyv – ahogy erre a „fejezetek” címei is utalnak. Öt különböző történetet kapunk, amit látszólag csak néhány elem köt össze – Santa Teresa városa és Archimboldi, a titokzatos német író személye –, de ennél sokkal többrétűbb műről van szó, mely történetében és szimbolikájában is rengeteg felfedeznivalót tartogat.

Bővebben...