Könyvajánlók

Szarvas József, Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész kinek Cingár az Üvegtigrisből, kinek Ádám egy színházat megnyitó Az ember tragédiájából, kinek a részeges Kustár az 1945 c. filmből, kinek Bagó a János Vitézből.
1958-ban bénulásos kancsalsággal megszületik egy fiú a Hortobágy környéki tanyavilágban. Iszonyatos nélkülözésben és sűrűn osztogatott apai pofonok között éldegél testvéreivel. Gyógyíthatatlan szembetegsége sem akadályozza meg abban, hogy focikapus legyen, táncdalokat énekeljen ünnepségeken, Kovács Katiról ábrándozzon, színjátszókört szervezzen a húsipari szakmunkásképzőben, ahová veti az élet és a "biztos megélhetés".
Naív hit, rengeteg erő, kitartás, közösségteremtő munka, gondoskodás Kaszás Attila családjáról és még annyi minden olvasható Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi c. könyvéből.

Rockenbauer Pál olyan lelkesedéssel tud mesélni a térképről, hogy utána már ne csak térkép legyen a táj.
A cím nem téved, szó szerint azt tudhatjuk meg, hogy a térképen szereplő egyes nevek hogyan keletkeztek, vagy hogyan alakultak az idők folyamán. Szóval mintha valami nyelvészeti fejtegetést olvasnánk, de közben olyan sok érdekességet tudunk meg egyes népekről és tájakról, hogy egy idő után teljesen beszippantanak az egymás után következő címszavak.
Tudjuk-e például, hogy a folyókat a legtöbb nép a saját nyelvén nevezte el, méghozzá úgy, hogy „a folyó”? Vagy hogy a gázlóknál épült településeket könnyű felismeri a nevük végződéséről akár Angliában, akár Németországban?
Mindig is szerettem a földrajzot és a térképeket, szóval nekem nagy élmény volt ez a könyv, de azoknak is nagyon ajánlom, akik érdeklődnek a világ különböző kultúrái iránt is, elvégre is ez egy nyelvészeti-kulturális „világkostoló”.

Ritkán olvashatunk itthon vietnámi szerzőktől akár regényeket, akár novellákat, pedig a "szocialista barátság" elmúltával a távol-keleti ország írói nem szűntek meg alkotni, sőt. Különleges világ a vietnámi, hiszen névlegesen még mindig szocialista a politikai berendezkedése, de valójában már igencsak előrehaladt a szabad piac útján. A vietnámi átlagember életét azonban nem az állampárt határozza meg elsősorban, hanem jóval inkább a mindennapi boldogulás igénye - itt ugyanis a szegénység mind a mai napig széles körben elterjedt, és mindenki úgy él túl, ahogy tud. Itt az ideológia legfeljebb a függetlenségi háborúból megmaradt emlékekben jelenik meg.

A vietnámi irodalom így tehát ezekből a mindennapokból és emlékekből táplálkozik elsősorban, ahogy az ebben a kötetben is látszódik. Érdemes belevágni a kötetbe, mert jó írások vannak benne, de jobb, ha az olvasó óvatos: a magas színvonalú szövegek gyakran vezetnek az emberi lélek mély és sötét bugyraiba.

A tovább után az egyes novellákról...

Paul Auster olyan modern - posztmodern - szépíró, akinek a könyveit nemcsak a vájtfülű irodalmárok, hanem bárki élvezettel olvashatja.

Auster-re jellemző a történetek, azon belül is az élettörténetek mesélése, tulajdonképpen ebben a korai regényében ezt a módszert alkalmazza. Főhősünk élete már önmagában is sok fordulatot és persze szimbolikát tartalmaz: félárva, majd teljesen árva lesz, nagynevű egyetemre jár, de különös életfilozófiája miatt kisodródik a társadalomból, hogy aztán a végére, hosszú lelki és valóságos út megtétele után, katarzis-szerűen érjen el egy teljesen új pontra.

Mindeközben mozaikszerűen ismerünk meg újabb és újabb életeket, életekből momentumokat – ahogy a véletlen terelgette ezeket a sorsokat. Mellesleg a 60-as évek Amerikájáról is kapunk egyfajta képet, még akkor is (vagy épp azáltal), ha a főszereplő kívül marad a korszak jellemző mozgalmain.

Abszurd mesék Qfwfq-tól, aki egy folyton változó entitás, hol egy egyszerű ember, hol az idők kezdete óta létező lény, hol szimbolikus, hol valós. Calvino a rá jellemző stílusban írt történeteket az univerzumról, annak keletkezéséről és különféle furcsaságairól, de alapvetően azért mégiscsak az emberről – mert így is lehet beszélni az emberről, hogy látjuk milyen aprócska is ő mind időben, mind térben a hatalmas világegyetemhez képest. És ekkor mi más is juthatna eszünkbe, mint Carl Sagan „halványkék pöttye”.